Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-14 / 38. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 14. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ INDEX A népszavazás után az Index internetes portál értesülései szerint távozhat a kormányból Lamperth Mónika szociális és Hiller István oktatási miniszter. Gyurcsány- tól nem egyszerű személy- csere volt, hogy Takács Albert igazságügyi miniszter helyére Draskovics Tibort tette, átalakította közvetlen környezetét is. Az Index úgy tudja, a kormányfő hétfőn a parlamentben hirdeti meg „új politikáját”, ehhez „új embereket” választ. Várhatóan a konszolidáció és az együttműködés politikáját hirdeti meg a „normális működéshez”. (mti)-Hallod ezt? Felhősödés, borult ég, utána áremelés. (Peter Gossányi karikatúrája a> o CJ3 Az Amerika és Európa közötti „stratégiai olló" már régen kitárult, és az idő múlásával egyre tágul NATO, Afganisztán, USA Az amerikai védelmi miniszter, Robert Gates müncheni beszéde nem az első alkalom volt, hogy az USA magas rangú képviselői rámutattak a NATO további sorsának buktatóira. ONDREJCSÁK RÓBERT Gates arról beszélt, hogy ha az európai országok nem hajlandóak növelni hozzájárulásukat a NATO afganisztáni szerepvállalásában, a szövetség szétszakadhat, illetve hogy egy „kétsebességű” szervezet jöhet létre, amelyben egyes tagállamok szorosabban együttműködnek, mmt mások. Mindjárt az elején le kell szögeznünk, hogy az amerikai figyelmeztetések - amelyek Afganisztánnal kapcsolatban brit és kanadai intelmekkel egészülnek ki - nem új keletűek. Washington, London, Ottawa már rég arról beszélnek, hogy egyes szövetségesek aránytalanul nagy terhet viselnek Afganisztánban (főleg délen és nyugaton), míg mások, például Németország, Franciaország, Olaszország a viszonylag biztonságosabb észak-afgán területeken aktívak. Az említett probléma jelentős mértékben érinti minden európai ország külpolitikáját és biztonságát, ezért mindenképp foglalkozni kell vele. Ha a gyökereket keressük, akkor feltétlenül két síkon kell megvizsgálni a dolgot. Az egyik a stratégiai szint, amely a transzatlanti kapcsolatok jellegét ragadja meg. A másik az aktuálpolitikai szint, amely elsősorban Afganisztánról és az egyes NATO-tagálla- mokról szól. Ami az aktuálpolitikai összefüggéseket és Afganisztánt illeti, a probléma gyökere egy paradox helyzetben rejlik. Afganisztán ugyanis deklaráltan a NATO prioritása, de ha a tagállamokat vesszük, a helyzet lényegesen eltér ettől. Afganisztán ugyanis fontos az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniá- nak és Kanadának és még néhány kisebb európai országnak, de a „nagy” szárazföldi európai hatalmak, Franciaország, Németország és Olaszország számára viszont távolról sem jelentenek olyan prioritást. Éppen ezért, bár Párizs, Berlin és Róma a NATO szintjén támogatják az afganisztáni szerepvállalást, ha konkrétan arról van szó, hogy saját katonai egységeket kellene kiküldeni Afganisztánba, már sokkal vonakodóbbak (az utóbbi időben a franciák álláspontja módosult valamelyest). Az említett országok azzal érvelnek, hogy több ezer katonájuk állomásozik Afganisztánban, viszont a britek és az amerikaiak ezt azzal hárítják el, hogy harcoló és nem stabilizáló egységekre lenne szükség, mégpedig délen, ahol a talibán elleni háború fő „frontja” zajlik. Érdemes azonban megvizsgálnunk a stratégiai szintet is, hiszen ebben az esetben már a NATO és a transzatlanti kapcsolatok jövőj érői van szó. Az amerikai védelmi miniszter gyakorlatilag egy „kétsebességű NATO” kialakulásának veszélyéről beszélt, amelyen belül az egyes államok eltérő mértékben veszik ki a részüket a közös gondok orvoslásából. Nos, bár Gates szavai a jövőre vonatkoznak, mi bátran kijelenthetjük, az általa vázolt állapot sok esetben már a jelent tükrözi. Az Amerika és Európa közötti „stratégiai olló” ugyanis már rég kitárult, és az idő múlásával egyre tágul. Az okok a globális biztonsági környezet változásában, annak eltérő értékelésében és a definiált válaszok közötti eltérésekben keresendőek. Sokak számára ez az állapot 2001. szeptember 11. után vált nyilvánvalóvá. A terrorista támadások után ugyanis az USA már nem a hagyományos szövetségi rendszerek keretei között kereste a kihívásokra adott választ - azokat már képtelennek ítélte hatékony válaszlépések megvalósítására (sajnos, sok esetben úgy is volt). A „régi” szövetségi rendszerek - értsd NATO - helyett az amerikaiak kisebb, de hatékony koalíciókat hoztak létre olyan államokkal, amelyek képesek és hajlandóak voltak együttműködni, és amelyek stratégiaihelyzetértékelése megegyezett az Egyesült Államokéival. Ide tartoztak például Nagy-Britannia, Ausztrália vagy Spanyolország még Jósé Maria Aznar kormányzása idején. Látva az ilyen irányú fejleményeket, az európai országok többsége érezte, hogy lépnie kell, különben az Egyesült Államok végleg elfordul a transzatlanti kapcsolatoktól. Márpedig ezt még a leginkább „euroautonomisták” sem szerették volna, hiszen ez esetben veszélybe került volna Európa stratégiai stabilitása. Ez volt az oka, hogy bár Németország vagy Olaszország nem igazán lelkesedtek az afganisztáni szerepvállalásért, a NATO szintjén mégis belementek minden olyan döntésbe, ami ezt eredményezte. Rájöttek ugyanis, hogy a jelenlegi globális stratégiai környezetben az USA számára a NATO gyakorlatilag már csak azért értékes, mert Afganisztánban vállal szerepet a stabilitás megteremtésében (kicsit persze túlzás, de lényegében igaz). Az amerikai szárazföldi haderők jelenleg még mindig komolyan le vannak kötve Irakban és kisebb részben Afganisztán déli részén, hasonlóképpen a britek is, ezért jól jönne némi segítség a szövetségesektől, amely legalább részben tehermentesítené őket. Ha a Szövetség - pontosabban a tagállamok jelentős része - erre nem lesz hajlandó, akkor a NATO szerepe az amerikaiak számára még inkább csökken. És hozzá kell tenni, hogy természetesen nemcsak a NATO, hanem a transzatlanti kapcsolatok és a kulcsfontosságú európai országokéi is, beleértve Németországot is. KÉZ,IRAT Road show MIKLÓSI PÉTER Amíg a kormánypárti képviselők a parlamentben az ellenzékkel vívnak perviadalig menő replikákat, a kabinet maga gondoskodik arról, hogy a polgárok ne feledkezzenek el jótevőikről”. Hütyü legyek, ha nem ez az egyik lehetséges olvasata az osztogatás jegyében zajló kihelyezett kormányüléseknek, amelyek „sze- mélyközpontúak” isjelezvén, hogy a kormány (fő) minden eddiginél nagyobb szerepet szán a kormányzatot megjelenítő politikusok „megszerettetésének”. Tegnap, a vidékjáró turné keretében Breznóbányán vizitelt a kabinet. Ha belegondolok a városka polgármesterénekhelyzetébe, ő csak azt mondhatta magában : nyilván azért esett ránk a választás, mert nálunk rengeteg a gond, a fejlesztési terveknek is fuccs, ha kívánságlistánkat nem támogatja meg nagy horderejű ígéretekkel az önmagát adó kormány. Sőt! Miként véglegessé vált a tegnapi dátum, a polgár- mesteren kívül egy egész rakás kerületi járási funkci és helyi mufti rázott kezet az Időponttal (szervusz, kérlekalássan! örülök, hogy látlak! milyen jó színben vagy!); majdkórusban hozzáfűzték: mekkora kár, hogy csak pár órácskára jönnek az urasá- gok... Persze, a kormány píárosai ehetik a kefét izgalmukban, hiszen úgy kell eseményt „gyártaniuk”, hogy a köznyomorral bajlódó alja nép is ráharapjon; ugyanakkor a néppel barátkozó kormány (fő) képének hitelesnek is kell lennie, nehogy az átkosbéli emlékeket idézze fel, amikor Lenárt meg Colotka elvtársak látogatták „önmagukat adva” e vidéket. Ezért, a fránya áthallásokat megelőzendő, egy-egy spontánnakható belépő mondatnak, emberi gesztusnak is ott kell lennie a vizit forgatókönyvében. Ha például a hosszú, fekete autóban pocsék időben érkezik a kormány(fő), a fogadására összesereglettekhez fordulva megjegyzi: „Higgyék el, nem mi hoztuk a rossz időt”; s esernyőjét összecsukva kijelentheti: „Úgy szép és igazságos, ha együtt ázunk!” Demokratikus közéletünk szempontjából piramidális jelentőségű, hogy a breznóbányai, lopé- ri, feketebalogi régió polgárainak közössége első kézből/első szájból értesüljön a felmerülő társadalmi, politikai kérdésekről; hogy a problémákra kapott válaszok s megoldások sokaságából tudja kiválasztani a számára legmegfelelőbbet. A kormány (fő) tehát nagy szolgálatot tesz a demokráciának, ha az országos gondokat félretéve, a kormányhivatal helyett a Ďumbier Szállóban tanácskozik, aztán koszorúz egyet a főtéren, utána a nem messzi Ágostonla- kon egy kft., a BohušTársaság termelői gondjait megértőén a vállára veszi, majd újra Breznóbányán a kormány vizit „rumospralinéjaként” a korcsolyapályára látogat, ahol kisvárosi hokis- tákkal találkozik... Vannak e kormányzati „road show”-nak kötetlenebb percei is. Például a vendégeskedés-amit, az adófizetők pénzén, az államkassza fizet az aperitiftől a menüsoron át az üttetőként felszolgált bran- dyig. És akad más költség is bőven, hiszen a kormány (fő) utaztatásának és védelmének, egyéb kíséretének furikázása többe kerül a kiskakas félkrajcárjánál. Istókzicsi, az vesse rám az első követ, aki ezek után nem úgy érzi, hogy ez a csibészes pimaszság vagy pimaszos csibészség avagy csimaszos pribékség nem álljól e hazának! KOMMENTÁR _________• Cirkusz a népnek MAL1NÁK ISTVÁN Ifjú politikustanoncok működési engedélyét érettségi vizsgához kellene kötni, éspedig az alábbi témából: elnökválasztások 2008-ban. Egész pontosan négy elnökválasztásból, mert mindegyikben benne van a világpolitika eszenciájának egy csöppje, a maga nemében mindegyik különleges és/vagy példaértékű. A szerb elnökválasztás az egész Balkán számára visszaadta a reményt, még akkor is, ha Tadics csak hajszálnyival tudott győzni, akkor is, ha csak maroknyival többen szavaztak a jövőre, mint a milosevicsi múltra. Akkor is, ha évekig eltart, amíg a szerbek kilábalnak a politikai válságból, és talán évtizedekbe fog kerülni, amíg a szerb társadalom túlteszi magát a koszovói traumán. (+) Semmüyen pozitív üzenetet nem hordoz viszont a Csehországban most zajló elnökválasztási hercehurca. A sajtó drámát, szégyent emleget, amiért egy fennkölt parlamenti aktust mocskos pártpolitikai cigánykodássá silányítottak. Irónia nélkül: kár volt elkapkodni az ilyen kommentárokat, mert lehet - és fognak is - még mélyebbre süllyedni, akárki meglássa! Netán azért, mert a cseheknél a hivatásos politikusok választanak elnököt, nem pedig a nép, mint a szerbeknél? Végül: ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mi négyen (V4) a boldogtalan Közép-Európának a boldogabbik felén élünk, ami azért hatalmas tőke lehet, hajói forgatják. (-) Ha elárulom, három mínuszjel is kerülhet e bekezdés végére, mindenki egyből kitalálja, a nem egész egy hónap múlva esedékes orosz elnökválasztásról van szó. A négy közül ez az egyetlen, amely semmi izgalmat sem hoz, annyira lefutott, hogy talán meg sem kellene tartani, csak kihirdetni: Medvegyev győzött, Putyin bábja teljesítette és teljesíteni fogja feladatát. A választások megrendezésére szánt pénzt pedig a csecsen hadiárvákra költhetnék. Ez az egész azért olyan abszurd, mert itt közvetlenül a nép fog választani, az eredmény mégis oly biztosra vehető, mintha nem egy sápadt kis kágébés tisztecske szólna minden oroszokhoz, hanem a busa szemöldökű Brezsnyev mondaná dörgedelmét a Lenin-mau- zóleum előtt. Tessék megfejteni, miként lehetséges a XXI. században ekkora sikerrel újraéleszteni a cári, majd a szovjet korszak hatalmi technológiáit? De lehet-e, szabad-e innen agymosottnak tekinteni egy egész népet, legalábbis döntő hányadát? (-) És jön az eddigi leghosszabb, a legdrágább és még legalább féltucatnyi leglegleg, vagyis a novemberben esedékes amerikai elnök- választás, amelyről már most többet tudunk, mind a másik háromról együtt. A világ legnagyobb show-ja még több pénzről szól, mint a Vlagyimir Iljics Putyin rendezte, dögunalmas Csehov-da- rab, ezért nemcsak a tengerentúlon, hanem nálunk is illik naponta arra ébredni, mit mondott Hillary, kit puszilt meg Barack. Ez a választás, ez a kampány is piszkos, személyeskedő, éppúgy gazdasági és pártérdekek mentén zajlik, mint a cseh, csak sokkal elegánsabb, nagystílűbb, nézhetőbb. És ravaszabb. (-) Az egyetlen + indoklása: egyedül Szerbiában kellett a választónak komoly erkölcsi döntést is hoznia, akár politikai meggyőződésével összhangban, akár azzal szemben. Egyedül itt nem ment babra a játék. Az oroszoknál ugye nincs szabad választás, a cseheknél csak a kormány bukhat, de az átlagpolgár életére semmilyen hatással nincs az, hogy az elnököt Klausnak vagy Švejnamak hívják. Amerikában ez még inkább így van. FIGYELŐ Habzik a Rába, habzik a néplélek A Rába szennyeződése az egyik legfontosabb politikai ügy Magyarországon az utóbbi időben -jelentette ki a magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter a Der Standardnak. Az osztrák liberális lapban megjelent interjúban Fodor Gábor kijelentette, bár a folyó újból habzik, jó az az akcióprogram, amelyet tavaly ősszel dolgozott ki ő és osztrák kollégája, Josef Proli a Rába természetes állapotának helyreállításáért. A megállapodás két pontjával „vannak problémái”: az egyik az, amelyik előírja a szennyvíz-kibocsátási határértékek szigorítását osztrák oldalon, a másik az, amelyik kimondja, komolyan megbüntetik a rendelkezések megsértőit. „Hiányolom, hogy az osztrákok nem tájékoztattak időben a Rába újbóli habzásáról” - mondta a miniszter. A tájékoztatás elmulasztásával az osztrák fél nem tartotta magát a megállapodáshoz. Arra a kérdésre, Budapest él-e a vízjogi engedélyek kiadásához való beleszólási jogával, hogy elérje a szennyezésért felelős három bőrgyár termelésének csökkentését vagy felfüggesztését, Fodor azt válaszolta, „ez a legradikálisabb lépés lenne”. „Csak két helyen követeljük szűrők beszerelését, egy üzemben a technológia módosítását. A gya- nafalvai és a feldbachi bőrgyárban megváltoztatták a technológiát, amit a mérések is igazolnak, a wollsdorfiban még nem” - mondta. A miniszter elismerte, hogy „igen nagy” nyomás nehezedik rá a nyilvánosság részéről. A lap a nyilatkozatot kísérő írásában megjegyezte, a Rába habzása a politikailag széttöredezett Magyarországon nemzeti ügy lett. Ha habzik a Rába, habzik a magyar néplélek is, ami ahhoz vezet, hogy a budapesti politikának, amelyúgysistereg,mint egy kuktafazék, szelepre van szüksége - írta. A Der Standard beszámolt arról, hogy a magyarok dühe most elsősorban az újabb habzást okozó wollsdorfi (Stájerország) bőrgyár ellen irányul. Ajennesdorfi és a feldbachi egységben már felhagytak a szeny- nyeződést kiváltó naftalin- -1,5-diszulfonát alkalmazásával, Wollsdorfban még nem. Az újság megjegyezte, Magyarországnak beleszólása van a Burgenländische Erdgasversorgung AG osztrák gázszolgáltató által tervbe vett rábakeresztúri szemétégető ügyébe is. A létesítményt Szentgotthárd tőszomszédságában tervezik felépíteni. Magyarország elfogadhatatlannak tekinti a helyszínt, (mti)
