Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-13 / 37. szám, szerda
28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 13. www.ujszo.com A vádlott nem csak ingatlant és ügyintézést, hanem magas kamat fejében hitelfelvételi lehetőséget is kínált a gyanútlan ügyfélnek Mindenétől megfosztották az ingatlanspekulánsok Érsekújvárban, a Komárom utca 57. szám alatti házban két tágas lakásra is rátette a kezét a lakásmaffia (Csuport István felvételei) Az udvardi Nemes Ilona nem szívesen nyilatkozott, végül mégis kötélnek állt, mert úgy gondolta, mások talán okulhatnak az esetből Érsekújvár/Udvard. Nyolc keserű történetet, kényszerű kilakoltatások hosszú sorát foglalja magába az a négymilliós ingatlancsalás-soro- zat, amelyre az Érsekújvári Járási Rendőrkapitányság szakértőinek sikerült fényt deríteniük. SZÁZ ILDIKÓ A károsultak egyik csoportja fiatal házaspárokból áll, ők előnyös feltételek mellett kívántak lakáshoz, családi házhoz jutni. Mások nyugdíjasok, akik nehezen igazodnak el a paragrafusok szövevényében, és mit sem tudnak a jelzálog- hitelek buktatóiról. Az ígért lakáscsere és az óhajtott porta helyett ma a legtöbben albérletben, vagy valamelyik rokonuknál húzzák meg magukat. Nem sejtették, hogy átverés Érsekújvárban, az autóbusz-pályaudvar közelében állt Kálazi Katalin ingatlanközvetítő irodája, ahová 2006. november 9-ig - amikor az Érsekújvári Járásbíróságon elrendelték az őrizetbe vételét - több tucat pórul járt panaszos érkezett, és visszakövetelte a pénzét. Az udvardi illetőségű ingatlanüzér nemcsak a járási székhelyen, hanem a saját falujában is sok ellenséget szerzett. Akik idejében gyanút fogtak, és még az adásvételi előszerződés aláírása előtt visszatáncoltak, nem szívesen adták a nevüket a történtekhez. A károsultak közül végül egy udvardi család vállalta a beszélgetést, hogy mások is okuljanak az esetükből. „A férjem ismerte Katalint, engem pedig az győzött meg, hogy egy igencsak jól szituált udvardi asszonyról volt szó. Sajnálom a családját, gondolom nem tudták, mi mindennel foglalkozik. Katalinnal akkor kötöttem barátságot, amikor felajánlotta nekünk, hogy vásároljuk meg az Arany János utcában álló családi házát. Gyakran ellátogattunk hozzájuk a gyerekekkel. Még azt is megengedte, hogy 2003-ban beköltözzünk a házba, akkor 105 ezer korona előleget kapott tőlünk. Soha nem titkoltuk, hogy nincs elég pénzünk a ház megvásárlására. Katalin felajánlotta, elintézi a hitelfelvételt, ha kell, akár több pénzintézetet is megszólít, és minden ezzel járó papírmunkát vállal. Később még a férjemnek is szerzett állást egy őrző-védő szolgálatnál” - emlékezik vissza a biztató kezdetekre a harmincéves Ne- meš Ilona. Miután a család 2004. február 25-én megkötötte az ingatlanközvetítővel az adásvételi előszerződést, a felek megállapodtak, hogy még ugyanazon év áprilisában aláírják a 600 ezer korona értékű ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést. Elhatározásukat 75 ezer korona előleggel „megpecsételték”. Nemesék már akkor tudták, hogy Katalin házát még 300 ezer korona jelzálog terheli. Az ingatlaniroda vezetője később további 193 ezer koronát vett át a házaspártól, 2005-ben pedig újabb 92160 koronát. A közvetítésével felvett hitelekből a család Ilona összegzése szerint összesen 297,8 ezer koronát adott át a nőnek. A hitelből becsülettel visszafizették Katalinnak a bankszámlák megnyitásához szükséges pénzt is, amit tizenhét százalékos uzsorakamattal kölcsönadott nekik. Különös, de az üzletasszony a hitelért cserébe rendelkezési jogot kért és kapott a bankszámláikhoz. Az adásvételi szerződés aláírására sosem került sor. Katalin a házat 2005 novemberében nem az udvardi családra, hanem valaki másra íratta át - egy pénzét türelmetlenül visszakövetelő érsekújvári kliensére. Városi lakás helyett, házat „nyert” vidékén Az udvardi családot az sem vigasztalja, hogy a decemberi tárgyaláson megtudták, a vádlottat akár nyolctól tíz évig terjedő szabadság- vesztésre is ítélhetik. „Két gyereket nevelek, szerencsére visszafogadtak bennünket a szülők. Az egyik gyerekem értelmi fogyatékos, a gondozásáért kapott segélyből havonta ezer koronával törlesztem a több százezres hitelt. A féijemet 2006-ban elítélték egy közúti baleset miatt, és csak jövő tavasszal szabadul. Nem maradt semmink, és attól tartok, hogy azt a 465 ezer koronát sem fogjuk soha visszakapni, amivel megkárosítottak bennünket” - mondja Ilona. Az óhajtott ingatlant egy másik áldozat, Jozef T. vette meg. A férfi bíróságon tett vallomásából kiderül, hogy 2004-ben felkereste Kálazi Katalin irodáját. Eredetileg lakást kívánt vásárolni Érsekújvárban. Kifizette a 250 ezer korona előleget, ám amikor negyedéven belül sem kapta meg az ígért kétszobás városi lakást, erélyesen visszakövetelte a pénzét. Katalin bevallotta neki, hogy pénze nincs, de az egyik udvardi házát eladja a férfinak, ha további 250 ezer koronát hozzáfizet az előleghez. A kulcsátadás idejét az ingadanüzér egyre csak halogatta, mert nem tudta kilakoltatni Nemeséket, akikről azt mondta az újdonsült vevőnek, hogy csak bérlik az ingadant. Az ügy pikantériája, hogy a házat végül egy harmadik személynek adta el a vádlott, potom 300 ezer koronáért. J. Ď., az új tulajdonos egy másik ingatian- csalási ügyben már Katalin üzleti partnereként szerepel. Az ingatían- üzér és társai azonban sokkal több embernek keserítették meg az életét. Több millió koronának nyoma veszett, a vádlott bizonyára ebből fedezte a költséges külföldi kirándulásokat és a fényűző élettel járó kiadásait. Harminchét oldalas vádirat Valamennyi sértett szinte betéve tudja a tavaly decemberben készült harminchét oldalas vádiratot, Katalin, és minden hájjal megkent „üzlettársai” bűnlajstromát. A károsultaktól kicsalt legalacsonyabb összeg 150 ezer korona, a legmagasabb meghaladja a 900 ezer koronát. Egy asszony a nyolcadik emeleti, lánya az ugyanabban a házban lévő ötödik emeleti kétszobás lakását veszítette el a csalók miatt. A bizalmukba férkőző ingatlanspekulánsok egyetlen vagyonuktól, a lakásuktól fosztotta meg őket, holott eredetileg egyiknek sem állt szándékában eladni a lakást (száz) Használt bélyegek gyűjtésével támogathatjuk az ázsiai, afrikai missziók munkáját - a befolyt pénz a legszegényebb területekre vándorol A kuka helyett az urnákba dobjuk a bélyegeket! V. KRASZN1CA MELITTA Komárom. Jót sokféleképpen tehet az ember: van, hogy elég néhány biztató szó, máskor a pénztárcát is ki kell nyitni, és bármily furcsának tűnik, használt bélyegek gyűjtésével is segíthetünk a rászorulókon. Miként lehetséges ez? Két dolog kell hozzá, az egyik részről lelkes misszionáriusok, akik begyűjtik és osztályozzák a bélyegeket, a másik részről fanatikus bélyeg- gyűjtők, akik pedig vevők ezekre a világ minden tájáról származó bélyegekre. Aztán már nem kell más, mint összehozni a két felet. A bélyegekből befolyt pénz mindenekelőtt Afrika és Délkelet- Ázsia legelesettebb, legszegényebb területeire vándorol, az ottani missziók élelmiszer- és gyógyszervásárlásra, iskolák, kápolnák építésére fordítják. Ez így leírva egyszerűnek tűnik, ám a megvalósítás mögött nagyon sok ember kitartó, áldozatkész munkáját, az önkéntesek egész hadát kell látni, és nem utolsósorban azokat az egyéneket, akik ahelyett, hogy a kosárba dobnák a levelezőlapot, postai borítékot, kinyitják a rajtuk lévő bélyeget és eljuttatják a gyűjtőhelyekre. Nemrégiben Komáromban is akadt egy lelkes támogatója ennek a nemes mozgalomnak, mégpedig Miroslav Prie- cel személyében. „Az evangélium szerint élő emberként nagyon fontosnak tartom, hogy segítsünk az elesetteken, a szenvedőkön, hiszen minden szenvedőben Jézus képe dereng fel - mondta a rokkant- nyugdíjas fiatalember. - Az írás szerint az Úr így szól: amit a legkisebbel teszel, azt velem teszed, tehát az Úr örömére cselekszem én is a magam lehetőségihez mérten.” Mindazoknak, akik tehát üyen formában szeretnének segíteni távoli országban élő gyermekeken, betegeken, nyomorban tengődőkön, nem kell mást tenniük, mint kivágni a képeslapokról, levelekről a sértetlen bélyegétet - vigyázat, nem kell leáztatni, és arra is ügyeljünk, hogy a fogazatuk ép maradjon -, majd bedobni a Szinnyei József Könyvtár Eötvös utcai főépületében vagy a Nádor utcai új épületében elhelyezett urnákba. Miroslav Priecel örömmel újságolta, hogy a néhány napja kihelyezett urnákban már több száz bélyeget talált. Ő aztán továbbítja őket a szlovákiai gyűjtőközpontba (cím: Helena Síblová, Medňanská 523, 019 01 Ilava), onnan pedig a bencések münsterbachi missziós központjába vándorolnak a bélyegek, és a világ legkülönbözőbb helyén élő gyűjtők érdeklődnek irántuk. Miroslav Priecel nagy örömére a gyűjtőurnákban néhány nap alatt már több száz bélyeget helyeztek el az adományozók (Vas Gyula felvétele) i
