Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-13 / 37. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 13. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ DZ1ENNIK A lengyelek 64 százaléka látná szívesen a demokrata Hillary Clinton bevonulását a Fehér Házba, a republiká­nus John McCainnek csak 20 százalékuk örülne. A Dzien- nik című napilap megrende­lésére az amerikai elnökvá­lasztásról készített felmérés szerint a két demokrata el­nökjelölt-aspiráns párbajá­ban is női győzelemnek szurkolnak: 48 százalékuk szeretné a párt jelöltjeként Clintont és 37 százalékuk Barack Obamát látni. Ha a fekete elnökjelöltre esik a vá­lasztás, akkor 52 százalék­ban kívánják a lengyelek a demokraták győzelmét a végső összecsapásban, és csak 24 százalékuk áll John McCain pártján, (mti) (Peter Gossónyi karikatúrája Szöveg nélkül A gond az, hogy a Smer felfüggesztése nem hozott semmilyen változást a kormány politikájában Szocialisták dilemmája Az Európai Szocialista Párt (PES) vezetősége nehéz helyzetben van. 2006 őszén az európai szervezet sebbel- lobbal felfüggesztette a Smer tagságát, mert koalícióra lé­pett az SNS-szel. Ez volt a fő indok - semmi más. PETŐCZ KÁLMÁN Az addig eltelt három hónapban a Smemek nem is volt ideje és le­hetősége a gyakorlatban bizonyí­tani, hogy szociáldemokrata érté­kek mentén fog-e politizálni. Nyil­vánvaló, hogy a sietség a PES-en belüli folyamatokkal hozható összefüggésbe. Az akkori döntés elsősorban a PES imázsáról szólt, a nagy nyugat-európai szocialista pártok és a jobboldali pártok presztízsharcáról és csak kisebb mértékben az aktuális szlovákiai helyzetről. Csakhogy a PES bele­esett a saját csapdájába. A SMER kizárását előidéző ok nem szűnt meg, sőt növekszik az SNS befo­lyása a szlovákiai belpolitikai fo­lyamatokra. Nemcsak közvetle­nül, hanem úgy is, hogy a maga a Smer mindinkább nemzeti popu­lista irányba mozdul el. A PES egyes pártjai és képviselői újabban mentséget próbálnak ta­lálni a Smer számára. Azt mond­ják, igaz ugyan, hogy vannak po­pulista megnyilvánulásai, de ez va­lahol érthető. Objektív okok miatt kénytelen volt belemenni az SNS- szel és a HZDS-szel való koalíció­ba, de egyébként a gazdasági és szociális politika terén hiteles szo­ciáldemokrata politikát folytat. Ami pedig a populizmust illeti: hát, istenem, manapság minden párt bizonyos mértékig populista. Ez a fajta érvelés alapjaiban té­ves. El kell ugyan ismerni, hogy a Fico-kormány nem állította telje­sen a feje tetejére az előző kor­mány által beindított reformfo­lyamatokat, ám vajmi keveset tett annak érdekében, hogy a pozitív irányú fejlődés hosszú távon is fenntartható legyen. A regionális különbségek kiegyenlítése terén pedig alig történt valami. Igazából a népszerűségét éppen hogy nem a szociáldemokrata szociális és gaz­dasági politikára alapozza, hanem mindinkább a nemzeti populiz-. musra. Az sem igaz, hogy a popu­lizmus nem annyira veszélyes, hi­szen minden politikus populista. Az a fajta nemzeti populizmus, amit Szlovákiában Vladimír Mečiar honosított meg a kilencve­nes években, és amit Robert Fico sikeresen magáévá tett, a liberális demokrácia intézményrendszerét ingatja meg, aláássa a jogbizton­ságot és a hatalom ellenőrzésének mechanizmusait. Sajnos, bárhogyan dönt is a PES a Smer ügyében, a döntés megint csak elsősorban önmagáról a PES- ről fog szólni. A gond az, hogy a Smer felfüggesztése nem hozott semmilyen változást a kormány politikájában, a Smer választótá­borát pedig hidegen hagyta. Telje­sen más hatást fog azonban kivál­tani, ha a Smert visszaveszik a PES-be. A felújított tagságot a Smer győzelemként és politizálá­sának jóváhagyásaként fogja el­könyvelni, és így fognak rá tekin­teni saját választói is. Kérdés, hogyan viszonyuljon az egészhez a szlovákiai magyarság, illetve az MKP. Ha a Smer hiteles, valódi szociáldemokrata párt len­ne, akkor nem lenne semmi baj. Sőt, ebben az esetben egy Smer-MKP koalíció teljesen ter­mészetes lenne. Nemcsak azért, mert normális, demokratikus tár­sadalmakban egy kisebbségi gyűjtópárt, helyzetéből adódóan, általában a mérleg nyelvét szokta játszani, hanem azért is, mert az MKP választóinak jelentős hánya­da baloldali érzelmű. Sőt, az MKP két nagyobbik elődpártja, az Együttélés és az MKDM szociális politikája inkább baloldali volt, mint jobboldali. A nemzeti érde­kek védelme önmagában nem egyenlő a jobboldalisággal. Ám a Smer, úgy látszik, a hagyományos szociáldemokráciától egyre job­ban távolodik. Ezért nemcsak a PES áll dilemma előtt, hanem az MKP is nehéz helyzetben van. A magyarok messze állnak attól a nacionalista láztól, amely a szlovákokat hatalmába kerítette Békés népek, agresszív politikusok MTI-1SMERTETÉS Amikor a népek békésebbek, mint a politikusok címmel közölte kelet-európai tudósítójának a szlovák-magyar határvidéken ké­szített riportját a Neue Zürcher Zeitung tegnapi számában. A svájci újság tudósítója, Ul­rich Schmid benyomásait úgy összegzi, hogy az agresszív reto­rika ellenére alig van komoly el­lenségeskedés a határ mentén élő szlovákok és magyarok kö­zött. Sikeresnek bizonyult vi­szont azoknak a szlovák populis­táknak a taktikája - Ján Slotát, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) ve­zetőjét említette név szerint -, akik az utóbbi években a magyar nyelvű lakosok és a cigányok el­leni durva kirohanásokkal hívták fel magukra a figyelmet. „Slota az ország egyik legnépszerűbb politikusa. Ám azokban a körze­tekben, ahol magyar ajkúak él­nek, az emberek megőrizték higgadtságukat” - írta. Révkomáromban szerzett hely­színi tapasztalatai alapján aláhúz­ta: az az uszító hangnem, amelyet Ján Slota megüt, teljesen idegen­nek tűnik az évszázadok óta itt élő emberek számára. Ám a minden­napi életben előforduló kisebb- nagyobb vitákat a pozsonyi nagy- politika újabban kíméletlenül ki­használja arra, hogy azok újabb, rég meghaladottnak vélt előítéle­teket képezzenek. A tudósító sze­rint azt, hogy a faji feszültséget mesterségesen szítják Szlovákiá­ban, már az a körülmény is mutat­ja, hogy a magyarokkal szembeni gyűlölet az ország északi és keleti részében a legerősebb - tehát ott, ahol alig élnek magyar ajkúak. Pozsonyban és Budapesten a poli­tikusok nincsenek együttműkö­désre ítélve, és közülük néhányan remekül megélnek abból a szem­benállásból, amelyet Révkomá­romban oly sikeresen elkerülnek- húzta alá. Egyebek között Maiina Hedvig esetét hozta fel példaként arra, hogyan lehet politikai üzle­tet csinálni abból a latensen meg­lévő hajlamból, hogy minden rosszat a másik etnikum nyakába vanjanak. „Nacionalizmus természete­sen Magyarországon is létezik, nem is kevés. Évtizedek óta hal­lat magáról ultranacionalisták kicsiny, de hangos csoportja, amely a Nagy-Magyarország helyreállításáról szőtt álmát nem ritkán szélsőjobboldali és anti­szemita eszmekinccsel fűszerezi, és magát a szomszédos orszá­gokban élő magyar kisebbségek - távolról sem mindig kedvelt - szószólójának igyekszik beállí­tani. Ám a nép körében ezek a csoportok alig aratnak tetszést, eltérően attól, ahogy Slota moz­galmát fogadják Szlovákiában” - hangoztatta Schmid. Miután megjegyezte, hogy a MIÉP kiesé­se óta a nacionalistáknak nincs parlamenti képviselettel Ma­gyarországon, azt írta: a közel­múltban létrehozott Magyar Gárda messze nem vált ki akko­ra visszhangot, mint amely a kormánytag Slotát oly hatalmas­sá tette Szlovákiában. Ennek központi jelentősége van. A gárda felvonulásai és az összes sületlenség ellenére, amelyet a magyar nacionalisták kitalálnak, a magyarok messze állnak attól a na­cionalista láztól, amely a szlováko­kat hatalmába kerítette - mutatott rá, hozzátéve: a (magyar) hazafias jobboldal kénytelen a nagy hagyo­mányok ápolására és az emlékezés­re korlátozni tevékenységét, elvég­re az EU-ban sem a határok megvál­toztatására irányuló követelések­nek, sem irredenta szirénhangok­nak nincs helyük. Morgásra van kárhoztatva a Fidesz, a nagy ellenzéki párt is. Vezetőjének, Orbán Viktornak az utóbbi években sikerült egy, a bajorországi CSU-hoz hasonló nagy néppártot felépítenie, amely egyedül uralja a középtől jobbra levő teret. A hatalom nö­vekedésének azonban ára van. Orbán kénytelen a kedvében járni a kiterjedt hazafias-nacio­nalista klientúrának, ez viszont csak suttogva elmondott szavak­kal és homályos célozgatásokkal megy abban az Európában, ame­lyet a tolerancia és a rögzített határok jellemeznek. A tudósító idézte a Fidesz-vezetőnek azt a 2006-ban elhangzott kijelenté­sét, amely szerint „a magyar nemzet a közösségünk, a köztár­saság csak a lakásunk...” Az ilyen hangok magától érte­tődően riadalmat váltanak ki a szomszédos országokból, ahol magyarok élnek. Ám arról, hogy ne szolgáltassanak okot valódi etnikai konfliktusra, sokkal in­kább Komárom higgadt lakosai gondoskodnak - magyarok és szlovákok egyaránt -, nem pedig a politikusaik — vélekedett a Neue Zürcher Zeitung munka­társa. KOMMENTÁR Csak ezért CZAJLIK KATALIN A tempó, amelyet a koalíció a nyugdíjtörvény legújabb módosítá­sánál vetett be, egyeden dolgot szemléltet: a kormánykoalíció mindent, értsd: akár törvénysértést is elkövet saját politikai célkitűzései érdekében. Robert Fico már jó néhányszor bizonyította, a politikát egyes cso­portok érdekérvényesítő harcának tekinti, s e küzdelem aktuális győztesének pozíciójából minden egyéb „adalékod’ - politikai fo­lyamatok, hatalommegosztás, politikai kultúra - mellékesnek te­kint. Ha tehát a második nyugdíjpillér meggyengítése a cél, min­dent ennek kell alárendelni. Márpedig ez a cél, ez nyilvánvaló. A második Dzurinda-kormány reformjai közül éppen a kétpilléres nyugdíjrendszert bevezető nyugdíjreform volt a legemblematikusabb, nem is csoda, hogy a Kaník-reform kezdetektől fogva szálka volt Fico szemében. Hata­lomra lépése óta kormánya folyamatosan kampányt folytat az ál­lami Szociális Biztosítótól pénzt „elvonó” magán-nyugdíjpénztá­rak ellen. Ennek keretén belül különböző eszközöket vetettek be, amelyek súrolják vagy egyenesen átlépik a törvényesség határait. Néhány hónappal ezelőtt a miniszterelnök arról beszélt, veszély­ben a második pillérben takarékoskodók pénze, mert a nyugdíj- pénztárak veszteségben vannak, holott a polgárok járulékaiból származó összegek külön számlán vannak, amelyet nem érint az alapkezelő gazdálkodása. Az utóbbi napokban a kormányzat kép­viselői egymástól eltérő adatokat mondtak arról, hány ember számára hátrányos a második pillér, tehát hánynak kellene vissza­térnie a szolidáris rendszeren alapuló Szociális Biztosítóba. Teg­nap pedig a parlament megkezdte annak a törvénymódosításnak a vitáját, amelyről nem is kellett volna tárgyalnia, hiszen az a ház­szabályt sértő módon került a plénum elé. Először is, rövidített el­járásban csak indokolt esetekben lehet törvényt alkotni, például, ha az állampolgárok alapvető jogai vagy biztonsága van veszély­ben. Másodszor: a parlament február 8-i dátummal jegyzi a kor­mány által módosított szöveget, holott a kabinet csak hétfőn, 11-én döntött erről. Tehát a kormányhivatal azelőtt átküldte a módosítást, mielőtt a kormány elfogadta volna. A Fico-kormány nagy elszántságában a jogállam alapvető pilléreit - törvények - tekinti formalitásnak. Most a házszabályt ignorálja, a legközelebb talán valamely más jogszabályt. Lényegileg nem lesz a két eset közt különbség, a precedens már megtörtént. Ennek fényében bájos a szociális ügyi államtitkár, Emília Kršíková nyilat­kozata, hogy nem érti, miért kellene öt napig tanulmányozni egy egymondatos törvénymódosítást. Tisztelt államtitkár asszony, mert a törvény ezt úja elő. Csak ezért. JEGYZET Kedves egészségünkre! BUCHLOV1CS PÉTER Miközben a Lisszaboni Szerző­dés ügyében folytatódik a huza­vona, azexminiszterúr roppant humorérzékkel őrnagyot kreált Jánošíkból, mintha elsikkadt volna aza -két HZDS-es honle­ány által benyújtott - törvényja­vaslat, mely szerint a 17 évesek, s a 17 éven aluliak most már sehol sem italozhatnának. Azaz: nem­csak nyilvános helyen tütanák be az alkoholfogyasztást számukra, hanem még otthon, családi kör­ben sem guríthatnánakle sem­mit a torkukon, a törvényjavaslat még otthon is csak szimbolikus koccintást engedélyez, szülői felügyelettel. A kiszabható bír­ság ezer korona, s az alkoholizá­ló tiniket a falu, az iskola és a he­lyi rendőrök is ellenőriznék. Valóban undorító látvány fényes nappal, sót már délelőtt tántor­gó, sugárban hányó, avagy pá­linkától bűzló, hülyén vigyorgó, esetleghóttrészegés agresszív fiatal, de az biztos: ezzel a szabá­lyozással semmit sem oldanának meg. Afiatalok ugyanígy vedel­nének, csak nem nyilvánosan. Azpedigroppantaggályos: mi­ként ellenőrizné a hatóság ott­hon a pityókázó fiatalt? Becsön­get, félrerúgjaaz anyát, apát, szondát dug a gyerek szájába, aztán közli: ezer korona lesz, csókolom. Mi a szimbolikus koc­cintás mértéke? Négy centi vagy fél liter? Alkoholista szülőknél mennyi? Sót, ha a gyerek még életében nem ivott szeszt, de olyan, orvos által felírt gyógy­szert szed, ami tartalmaz alko­holt, viszont nem rúg be tőle, ugyanakkor a szonda ezt is kimu­tatná? Legyen erre is külön iga­zolása, mertdádá? Egyáltalán: az állam miért rendelkezne az ember saját gyerekével otthon, négy fal között? S mi van akkor, ha a szülők épp nem tartózkod­nak odahaza, debecsöngetafíuk - lányuk - legjobb haverja, elóbb-utóbb megtalálják a dugi- piát, vagy csak a legutóbbi csalá­di ünnepségről maradt palackot, s azt benyakalják? Azonnal je­lentsem fel a rendőrségen a saját gyerekemet, ha egyszer is azon kapom, hogy becsiccsentett? Hát nem. Inkább felpofozom. A gyerekek ivászata sokkal in­kább szociális, pszichikai és ne­velési gondokra vezethető vissza, mintsem hogy ezt efféle kriminalizált síkra terelhet­nénk, s jókora büntetésekkel hadonásznánk - persze ez megint jó az államkasszának. Csakhogy a gondot önmagában nem oldja meg. Meg aztán: lát­tunk mi már nyilvános helyen seggrészeg rendőrt, polgármes­tert, iskolaigazgatót, horribile dictu: parlamenti képviselőt is. Csodálatosak voltak! Hát még privát helyen, ahol istenigazá­ból elengedik magukat! A fel­nőttek, főképp a szülők példája ma is sokat számít. Ha isteniga­zából figyelek a gyerekemre és törődöm vele, nem a kijózaní­tóból hozzák haza, ezerkoronás csekkel, 15 évesen, s nem teszik hozzá, hogy előtte szétrúgta a fél presszót, s letaccsolta a csa­post. De az állam ne akarjon szülő lenni. Főképp ne a csalá­don belül játsszon hatóságot, s ne úgy, hogy bejön a házba és rendet tesz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents