Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-09 / 34. szám, szombat

18 Szalon-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. . FEBRUÁR 9. www.ujszo.com VÁLOGATOTT SZALONKÁK Harry Potter és a környezetvédelem Nem a szerződés szerint megkívánt minőséget szavatoló (a Fo­rest Stewardship Council pecsétjével ellátott) környezetbarát pa­pírra nyomtatták Finnországban a Harry Potter-sorozat hetedik (utolsó) kötetét, ezért a szerző, J. K. Rowling nem engedélyezte árusítását. A könyvet újra kell nyomni. Az olvasás híveinek éve (2008) Irodalomnak öltözött ideológia címmel terjedelmes esszét közöl az ÉS első februári száma. Ebben Cs. Gyimesi Éva veszi szemügyre a Wass Albert-jelenség ismérveit, mégpedig az életművet felmérő irodalom első jelentős teljesítményének, Ágoston Vilmos tavaly megjelent kötetének apropóján. Azt írja Cs. Gyimesi Éva: „ Nagy a veszélye ugyanis annak, hogy a Wass-féle lektűr piacának terjesz­kedése, az indulatokra, a konfrontáció ösztönére építő agresszív (politikai) marketingje sikeresen kerekedik felül az olyan szakmai törekvéseken, amelyek a választékosabb irodalmi értékfogyasztás és nyelvhasználat »magasabb« normáit iskolai tantervi és tan­könyvi szinteken képviselni próbálják. (...) Ilyen szempontból le­het Ágoston könyve iránytű például az irodalomtanárok számára.” Ugyanitt értesülünk arról, hogy 2008 a Wass-hívek számára emlékév, a szerző születésének századik évfordulója okán. De más híveknek is van okuk örömre, 2008-at ugyanis, adja hírül a 168 óra utolsó januári száma, a magyarországi történelmi keresztény egyházak a Biblia Évének nyilvánították; a lapban erről Karácsonyi Agnes beszélget Gábor György vallásfilozófussal. Csehy Zoltán a Wikipédián A szabad lexikon - így határozza meg magát a Wikipédia, mely­nek magyar változata 2008 februárjában már több mint 85 ezer szócikket tartalmaz az élet minden területéről. A szócikkek a por­tál önmeghatározása és bizonyos szempontok szerint valóban szabadon gyarapíthatók, bővíthetők, javíthatók, szerkeszthetők, sőt, mindenről vita nyitható és folytatható. A Felvidéki (Szlovákiai magyar) költők listája nevű kategória legutóbb Csehy Zoltán szó­cikkével gyarapodott, eddig itt Kassák Lajos, Márai Sándor és Mécs László életrajza és munkássága volt olvasható. A szabad szellem Mondja Patrik Ouíedníkról magyar fordítója, G. Kovács László abban a beszélgetésben, melyet Szabó G. László készített vele az Alexandra Könyvesház által kiadott Könyvjelző februári számá­ban. „Minden körülmények közt, minden helyzetben megőrzi szellemi függetlenségét. Soha nem lesz semmilyen uniformis vise­lője. A huszonnégyes évből is ez tűnik ki. A szabad szellem.” G. Ko­vács László jelenleg a Párizsban élő cseh szerző Ad acta című köte­tét fordítja, mely szintén a Kalligramnál fog megjelenni. József Attila fölszabadult versei JA esetében is lejárt a szerző halálától számított hetven év, mely a szerzői jogokra vonatkozott: Válogatott versei január 8-án fölke­rültek az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus könyvtárának honlapjára, ahol a József Attila-versek ezentúl ke­reshetők, olvashatók és ahonnan szabadon letölthetők. Németh Ilona a New York Timesban Január 31-ig volt látható a Magyar Nemzeti Galériában a ma­gyarországi kortárs cigány képzőművészek reprezentatív tárlata - s ennek apropóján tárgyalja (nem csak képzőművészeti szem­pontból) a cigánykérdést a The New York Times. A lap február 6-i száma ismerteti Németh Ilona nagy visszhangot kiváltó Budapesti public art című művészeti akcióját, megszólaltatva a művészt is, aki szerint a (leszedett) táblaképek sajnálatos módon nem nyilvá­nos dialógust indítottak el, hanem a média monológját. Átkelés SZALAY ZOLTÁN A töltésen állok, egyik oldala­mon a Duna vize hömpölyög, a másikon kopár szántóföldek. Há­tam mögött jókora, vaskos épület, korábban váróteremként szolgált, aztán bérbe adták, s büfét ren­deztek be a belsejében, amely azonban állandóan zárva tart. Ki­csukva az épületből, a falának támaszkodom. Várok. Itt legalább valamennyire szélcsendet tart az épület. Metsző, hideg szél fúj, ha­vas eső szitál. Egy autó döcög fel a töltésfelhajtón. Öreg, pattogzó piros festésű 120-as Škoda, a tete­jére mindenféle fémkacatokat rögzítettek, csöveket, rudakat, huzalokat, elöl egy zöld madzag­gal kötötték őket a meglazult üt­közőhöz. A kocsi sáros, tetőtől talpig. Két férfi száll ki belőle. A volán mögül egy jól megtermett, pocakos mackó, a másik oldalról egy húsz év körüli fiú. Mindket­ten összefestékezett munkaruhá­ban. A mackószerű harmincas férfi messziről köszön. A szélár­nyékba húzódnak. Mikor megy, bök a túlparton horgonyzó komp felé a pocakos. Félkor, válaszo­lom. Káromkodik. A büféépület ajtajához lép, megrántja. Zárva, kérdezi morogva. Zárva. Máskü­lönben nem álldogálnál idekint, mi, mosolyog a fiatalabb. Persze. A másik káromkodik, majd ar­A komp a vajkai oldalról rébb sétál, és kihugyozza magát, aztán visszaballag a kocsihoz, és beül. A fiú mellettem áll, cigit vesz elő, rágyújt. Fülében fülhall­gató. Zúg a szél. Félig szívja el a cigit, aztán eltapossa, és vissza­megy a kocsihoz. Balra nézek. A kis faluban, ahova az autóbusz hozott, és ahonnan felcaplattam a töltésre, belekékülve a szél elleni küzdelembe, semmi mozgás. A Duna mesterséges medrében, a jobb oldalamon egy nagy, díszes kirándulóhajó úszik be a látószö­gembe az ormódan büféépület fa­la mögül. A neve három szóból áll, az egészet nem tudom ki­betűzni, csak az első szót: RIVER. A tatján a német zászló kétségbe­esetten vonaglik a haragos szél­ben. Egykor, nem is olyan rég, szántóföldek terültek el ott, ahol most ez a hajó szeli a habokat. A folyam vize sárgás tajtékot verve (Somogyi Tibor felvétele) tűri a szél ostorcsapásait. Vacog­va húzom össze magamon a ka­bátot, amennyire csak lehet. Oda­át, a fél kilométer széles mester­séges meder túloldalán hasonló épület, mint a hátam mögött. Mellette egy zászlórúd magaso­dik, melyre most, jól látom, a ha­vas eső ritkás fátylán keresztül is, fekete zászlót vonnak fel. Ez azt jelenti, a komp nem fog elindulni. Túl erős a szél. ' ETŰD (2.) A Bebetonozott TÓTH FERENC Bebetonozott gyerekkorában csakolyan kisgyerek volt, akár a többi. Tehát okos vagy buta, csúnya vagy szép, talpraesett vagy málé- szájú, lusti-busti vagy örökmozgó. Szóval: szakasztott, akár a többi. De ahogy nőtt-növögetett, beleke­rült egy olyan... izébe... Egy olyan pozícióba, na! Ebbe ő belekerült, mondhatnánk, beleült őkelme, hogy némi népmeséi színezetet vi­gyünk sivár mondanivalónkba. S egyhamar rájött, hogy pozícióban lenni nem is olyan rossz dolog. Hogy csak a legnagyobb előnyét említsük: mindig közel van a mos- lékosvályú, ahol olyan jókat lehet csámcsogni-turkálni, zabálni-rö- fögni. A többi sovány meg csak néz a kerítés mellől guvadt szemmel. Mintha szólni is akarnának, de az­tán mégse szólnak soha. Bebetono­zottunkat ez olykor idegesíti. El­végre nem ő tehet róla, ha valaki­nek nincs pozíciója, ugyebár. Nem csak úgy van ám, hogy az akárkinek van! Tudják, mennyit kell egy fele­lős pozíciót betöltő bebetonozott polgártársnak a nyelvét tornáztat­nia? El sem képzelnék! Bebetonozott így morfondírozik magában, aztán egyszer csak látja ám, hogy itt igencsak furcsa dolgok történnek a fajtájabeliekkel. Most is volt itt egy olyan izé, na... geng­szterváltás. És hipp-hopp, néhány pozícióból repült a madárka! De repült ám, hogy a lába sem érte a földet! Ez Bebetonozottat- akit ek­kor tulajdonképpen még nem is hívtak Bebetonozottnak - rendkí­vüli módön elgondolkodtatta. Meg is fájdult a feje rendesen, mert ki a fene van ilyesmihez szokva. Hogy­hogy csak úgy ukmukfukk kirepül­ni? Hát régen azért ilyesmi nem volt! Itt valamit tenni kell, sürgő­sen! Hisz a végén még moslékosvá- lyú nélkül marad, az meg hogy venné ki magát! Meghátaz az igaz­ság, hogy Bebetonozott e nélkül tán éhen is halna. Elszokott ő már rég attól, hogy a saját maga erejéből próbáljon boldogulni. (Meg nem is árra született. Ezzel az aggyal.) És Bebetonozottunk nyomban megtette a szükséges óvintézkedé­seket. Tehette! Megvoltakra a meg­felelő eszközei! Hozatott némi jófé­le betont - közköltségen természe­tesen, mert ő mindig és mindenkor csakis a közjaván munkálkodik éjt nappallá téve, valamint esetleg fordítva -, és egyszerűen bebeto- noztatta azokat az aranyos kis negyvenküences lábikóit. Es ezzel kész! Polgártársunk immáron végérvényesen Bebeto- nozottávált! Most már jöhet bármi. Földrengés, aszály, tűzkár, vízkár. Jöhet még a... még a választás is! Hú, hogy repülteka kollégák, a nem rögzítettek, amikor jött az új gazdi! De Bebetonozottunk nem. O aztán nem! Ő már marad, történjék bár­mi. Magabiztosan tolong a vályú körül, csámcsog és röffint, jól ol­dalba vágja az újonnan jöttékét, akik már megtanulták tisztelni is, mint olyan személyt, akit furcsa­mód nem érintenek semmilyen vál­tozások. Bebetonozott polgártárs olykor felemeli a fejét a dús moslékból, kij­jebb néz, a sok girhes, a sors szeszé­lyétől ide-oda dobált alakra, akik mintha mondani akarnának vala­mit, együtt, közösen. De aztán vé­gül mégse mondanak semmit. Is­ten bizony, néha még sajnálja is őket! De végül is ő nem tehet semmi­ről. Bebetonozottnak születni kell. tJVegrencfelőlap Ha most megrendeli az Új Szót legalább 3 hónapra, egy Cillett ajándékozunk na ért Az ajánlat új előfizetőinkre vonatkozik, amíg a készlet tart. Új előfizetőnek számít az, aki az elmúlt 3 hónapban negyed évre fél évre m Megrendelem az 1 hónapra Név: Utca/házszám: Postai irányítószám: Település: Inkasszószám/SIPO-szám: Bankszámlaszám: Telefonszám: e-mail cím: Aláírás: Kérjük, a szelvényt olvashatóan kitöltve, a kívánt előfizetési időszakot megjelölve küldje el az alábbi címre: Petit Press, a.s.. Distribučné oddelenie, PO BOX, 814 64 Bratislava vagy a 02/59 233 339-es faxszámra. Megrendelése alapján kézbesítjük Önnek a bankutalványt. A lapot azután kezdjük kézbesíteni, hogy az Ön által befizetett 1 évre SZALO Szerkeszti: Csanda Gábor. Grafika: Toronyi Xénia Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents