Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-09 / 34. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 9. Szalon 13 Obec . Guta °kreS Komtono a«2. ei*io Meno a priezvisko Rodinný stav Pomer k ni. rod. Rok národ. Zamestnanie povolanie Porna m k a 1761. lféveri Éva alob. dcéra1939 .i ladia s. a./aj. 1762. Dr*Fekete Imrich 2en. hl.roi . 12D8 úradník s.d.846. 1763. rod.SsDcle* Fekete Alžbeta vyd. mart-/.. 1911 domáca 5.d.848. 1764. Fekete Imrich lob. syn 183 5 žiak s.d.e.4*. 1763. Fekete Zuzanna lob* dóéra ioilB 1939 ... ...žiaÔJca í.d.:--iu. l’vú. 1767. 1?VÖ. 1768. Frasa* J«»*... ....... .. Kürti Rozália alob*- alob. hl.ro< 8lu2pb? i 191» úradnigka služobná domáca a.d.iis. 5.d.ílô. . S.d.SCB. Molnár Julius elob. t>rs.t 193.7 dro&ista 5.d.508. 1770. Molnár UMŰ alob. brat 193? eúkr .úradní) : ä.d.JOB. 1771. áolnár AraoSt alob. brat im S 5iaä#uSen č.d*308. 1772. 1773. Borka FrantlSek__ Sorka Karolina rod.Gondol žen.» vyd. hl.rod mena. . 1903 1906 urádnidc domáca 5.d.728. č.d.ľáu. L774. 3orka Éva alob. leéra 1929 domáca č.d.VdC. 1775. Gpndol Karolina vdova svokra 1663 domáca o«d.7.-S* 1776. fUaely Teresia roav. hl.rod . 1891 zub.tcchnii ifi S.d. /Md, ;.'..Aria rytí. aunL. 1920 1933 Ui$5 •; cmác.: riiackn rolnik, ?• á ^77 IW6 ITTJ fftO . <^r;lö8 Alifueta ttekocxi Luderit ii-.k'H'.v.i Luürvit ml. alob::iu. fllrb. •dcárr. •- • wJ. •.. u. t'r-4-/<r-ct.4 Részlet a lakosságcsere-egyezmény V. cikkelye alapján magyarországi áttelepítésre kijelöltek névjegyzékéből községek szerint is részletezve az adatokat. A paritásos csere keretében áttelepítendők névjegyzékei a kitelepítendő személy neve mellett feltüntetik születési évét, családi állapotát, foglalkozását és lakcímét is. Ettől némileg eltér a háborús bűnösség címén áttelepítendők jegyzéke, amely, mint említettem, általában csak a családfő nevét tünteti fel a családtagok számával. Mi az oka, hogy eltérő felépítésűek ajegyzékek? Nem tudom. Azt mondhatnám, kicsit következedének voltak a jegyzékek összeállítása során, különböző járások névjegyzékei gyakran különböző elvek alapján készültek. Egyes járások esetében községenként külön is csoportosították az áttelepítésre kijelölteket, más járásoknál ez nincs így, és gyakran keverednek az egyes községekből áttelepítendők listái is. A jelenlegi feldolgozottságnál mi olvasható ki a jegyzékekből, mire figyelsz a munka során? Biztos, hogy a névjegyzékek számos új adalékkal gazdagítják a szlováldai magyarság történetére és azon belül a lakosságcserére vonatkozó ismereteinket. Segítségükkel végre valós képet kaphatunk a csehszlovák kitelepítési szándékokról, arról, hogy konkrétan mely régiók, települések lakosságát akarták Magyarországra telepíteni. S nem utolsósorban megtudhatjuk, hogy konkrétan mely személyek, családok szerepeltek a listákon. Ha térképre vetítjük a névjegyzékeket, arra a következtetésre jutunk, hogy a Szlovák Telepítési Hivatal elsősorban a kisalföldi, vagyis a délnyugat-szlovákiai régió magyarságát igyekezett Magyarországra telepíteni, hiszen a listákon szereplők nagy része a Pozsonytól Ipolyságig teijedő területről származik. Milyen hányaduk? Talán kétharmadnál is több. A Pozsony és Nagykapos közti etnikai sáv a kisalföldi régióban a leginkább homogén, ezért elsősorban az ott élők kitelepítését tartották fontosnak. Azonban a kisalföldi régión belül is számos eltérés mutatható ki, a csehszlovák hatóságok elsősorban a Felső-Csallóköz, a Má- tyusföld, a Komárom és Párkány közti terület, valamint a Garam mente magyar lakosságától igyekeztek megszabadulni. Úgy látszik, kevésbé tartották veszélyesnek az Ipolyságtól keletre húzódó magyar etnikai sávot. Míg a kisalföldi régióból általános, csaknem valameny- nyi települést érintő kitelepítés folyt volna, a magyar etnikai sáv középső és keleti részén általában csak a regionális központoknak számító városok és környékük magyar lakosságának kitelepítésével számoltak. Ipolyság és az azt félkörívben övező települések, Losonc és a tőle délre, keletre fekvő magyar falvak, Rimaszombat és környéke, Tornaija és vonzáskörzete, Szepsi és a várostól délre fekvő, határ menti települések, valamint a Bodrogköz nyugati része számított ilyennek. Mindez a paritásos, tehát az egyezmény ötödik cikkelye alapján kitelepítendőkre érvényes. Hogyha ezekhez hozzáadjuk az tin. háborús bűnösök névjegyzékeit is, kiderül, hogy kitelepítésük a lakosságcsere globálisabbá tételét szolgálta. Amint már említettem, sok esetben egész falvak lakossága szerepel a háborús bűnösség címén ki- telepítendők listáján. Például Csi- lizköz hét települése gyakorlatilag teljesen elkerülte volna a paritásos cserét, de csaknem összes lakója felkerült a háborús bűnösök listájára. Megemlíthetem azt a négy zoboralji települést is, amelyek az akkori Aranyosmaró ti járáshoz tartoztak. Magyar lakosaikat szinte kivétel nélkül felvették a háborús bűnösség címén áttelepítendők listájára, míg a Zoboralja Nyitrai járáshoz tartozó települései a paritásos és a nyolcadik cikkely alapján zajló kitelepítést is elkerülték volna. Alig lett volna olyan magyarlakta település Szlovákiában, amely érintetlen maradt volna a kitelepítésektől. Az északi, szlovák etnikai területen élő szórványmagyarság esetében mi volt a helyzet? A jegyzékekből kiderül, hogy a paritásos csere keretében zajló kitelepítés csak a déli, magyarlakta járásokat érintette volna. Ugyanakkor a háborús bűnösség címén kitelepítendők listáján több ezer olyan személy szerepel, akik Szlovákia északabbi régióiból származnak, pontosabban néhány nagyobb városból, mint például Besztercebánya, Zólyom, Nyitra, Lőcse, Pop- rád, Késmárk, Nagyszombat és Nagymihály. Ennek egyelőre nem találtam meg a magyarázatát, de valószínűleg a két vüágháború közti időszakban még jelentős számú városi magyarságtól igyekeztek ily módon megszabadulni. Az északabbi szlovák területen élő, zömmel városi magyarok kitelepítése más szempontból is érdekes lehet. A dél-szlovákiai, 1938-ban Magyarországhoz csatolt régiók esetében a kollektív bűnösség, a háborús kollaborá- dó elve alapján tudták megindokolni a háborús bűnösséget, de az északabbra fekvő területek a második vüágháború idején a Tiso-féle szlovák államhoz tartoztak. Az ott élő magyarok esetében mire alapozták - egyáltalán alapozták-e bármire is -, hogy háborús bűnösök? Háborús bűnnek számított már az is, ha valaki a második vüágháború idején tagja volt a Magyar Pártnak, vagy valamelyik két világháború közti csehszlovákiai magyar pártnak, szervezetnek. Márpedig az északi régiók magyar polgárai nagy számban voltak tagjai a háború idején működő Magyar Pártnak. A szlovák hatóságok pedig sok esetben elővették a régi pártnyüvántartást, és a neveket átmásolták a háborús bűnösként ki- telepítendők listájára. Más kérdés, hogy Magyarország nem volt hajlandó elfogadni a háborús bűnösök listáját. Csehszlovákia a lakosságcserét már 1946 szeptemberében szerette volna megindítani, Magyarország azonban - főleg a háborús bűnösök túlméretezett száma miatt - erre nem volt hajlandó. Végül a szlovákiai magyarság 1946 novemberében megindult második deponálási hulláma kényszerítette rá Budapestet arra, hogy 1947 tavaszán megegyezzen Csehszlovákiával a népcsere gyakorlati megindításában. Ezt követően 1947 áprilisában indították el az áttelepítéseket, az ún. háborús bűnösök áttelepítésének kérdése azonban mindvégig vita tárgya maradt. Csupán 1948 őszén született megállapodás a két ország immár egyeduralkodó kommunista pártja között, hogy Magyarország legfeljebb ötezer háborús bűnösnek minősített személyt vesz át. A háborús bűnösség címén valóban áttelepítettek száma végül mintegy háromezer volt. Az észak-szlovákiai városokban a magyarság egy részét a zsidó népesség adta. Sajnos, a zsidók többségét haláltáborokba hurcolták, ahonnan a háború után kevesen tértek vissza. A visszatérők közül a magyar kötődésű zsidókat érintette a kitelepítés? Mert esetükben igazán nehezen állítható, hogy háborús bűnösök, a nád Németországgal vagy a Horthy-féle Magyarországgal kollaboráló emberek lettek volna. Egyáltalán nyomon követhető Uyesmi? Érdekes kérdés, annak azonban még nem találtam nyomát, hogy szerepeltek-e zsidó származásúak az áttelepítendők listáján. Tény, a koncentrádós táborokból hazatérő német és magyar nyelvű zsidóknak sokszor ugyanaz lett a sorsuk, mint a németeknek és a magyaroknak. Többször meg is fogalmazták a szlovák politikusok, hogy a német és magyar nyelvű zsidókkal ugyanolyan módon kell elbánni, mint a németekkel és a magyarokkal. Gyakran őket is sújtotta a vagyonelkobzás vagy a jogfosztás. Arról, hogy rákerültek-e ezekre a listákra, nincs tudomásom, mert a listák nem tartalmazzák az érintettek vallási hovatartozását. Ebből az következik, hogy a ki- telepítendők felekezeti megoszlásáról nem kapunk árnyaltabb képet. Az például mennyire olvasható ki, hogy az egyes vagyoni rétegeket miként érintette (volna) a kitelepítés? A listákból az sem derül ki, milyen vagyonnal rendelkeztek a névjegyzékekbe felvettek. Más forrásokból tudjuk, hogy elsősorban a vagyonosabb rétegek - a módosabb városi polgárok, a jobb módú földművesek és az értelmiségiek - kitelepítése volt a cél. Egyrészt azért, hogy a kisebbségi közösséget megfosszák ezektől a befolyásos rétegektől, másfelől azért, hogy a kitelepítettek minél nagyobb vagyont hagyjanak hátra az államnak és a helyükre települő szlovákok számára. Ezzel kapcsolatban azt is érdemes megjegyezni, hogy Magyarországról ezzel szemben általában a vagyontalanabb szlovákok jelentkeztek áttelepülésre, akiknek nem volt mit veszíteniük. Nyüván- való ugyanis, hogy egy módosabb gazda nem hajlandó otthagyni a birtokát bizonytalanért. A szegényebbek nagyobb számban jelentkeztek azért is, mert a csehszlovák propaganda a toborzás során nem mulasztotta el hangsúlyozni: nagy birtokok és kitűnő munkalehetőség vátja az áttelepülőket. A tervezett kitelepítésből végül mi valósult meg? A lakosságcsere kezdete elhúzódott, és nem is valósult meg olyan mértékben, mint ahogy azt a csehszlovák fél elképzelte. Összességében mintegy 89 ezer magyart telepítettek át, ami az eredeti tervekben szereplő szám csaknem fele. A ténylegesen áttelepítettek név szerinti kimutatására azonban egyelőre nem sikerült rátalálni. Nincs kizárva, hogy erről is vannak adatok a levéltárak mélyén, de ezekre a listákra egyelőre senki sem bukkant rá - sem csehszlovák forrásokban, sem magyarországi levéltárakban. Számos településen megemlékeztek a lakosságcsere 50. és/vagy 60. évfordulójáról, falumonográfiák készültek, amelyekben gyakran szerepelnek a helyi kutatók által összeállított névjegyzékek is. A helyi monográfiákban szereplő listákkal egybeveted a jegyzékeket? Esetleg vársz e téren valamüyen segítséget? Az eddig megjelent monográfiákat igyekeztem begyűjteni, különösen azokat, amelyek a lakosságcsere kérdésére is kitérnek, s az általam fellelt névjegyzékeket feldolgozásukkor a ténylegesen áttelepítettek helyi monográfiákban szereplő jegyzékeivel is össze szándékozom vemi. Ily módon képet kaphatunk arról, hogy müyen mértékben valósultak meg az áttelepítési tervek, tehát a kijelölt lakosok közül kiket, hány százalékukat telepítették át. Miként szeretnéd feldolgozni és közzétenni az előkerült jegyzékeket? A somoijai Fórum Kisebbségkutató Intézet tervei közt szerepel a listák feldolgozása és internetes adatbázisban való hozzáférhetővé, kutathatóvá tétele. A közel kétszázezer személynek a neve hat-hétezer oldal terjedelmű. Ekkora anyag feldolgozása bizonyára több hónapot vagy akár évet is igénybe vesz majd. A munka elvégzése után reményeink szerint összeáll egy adatbázis, illetve dokumentum- gyűjtemény, amely nemcsak a szakma, hanem más érdeklődők, mindenekelőtt az érintettek, leszármazottaik és a dél-szlovákiai települések számára is lehetővé teszi, hogy tudomást szerezzenek a csehszlovák szervek kitelepítési terveiről. Tervezed valamüyen szlovák összefoglaló, ismertető készítését is? Kérdezem ezt azért is, mert - és akkor engedjünk be ennyi aktuálpolitikát a beszélgetésbe - egyes hatalmi körök manapság teljesen kétségbe vonják a lakosságcsere tényét. Egyelőre a Fórum Társadalomtudományi Szemlében tervezek megjelentetni egy tanulmányt, amelybe bekerülne a névjegyzékek rövid ismertetése is. Az írás a tervek szerint szlovák fordításban is megjelenne, egy olyan kötetben, amely különböző magyar és szlovák kisebbségkutató műhelyek munkatársaitól közölne tanulmányokat. A jegyzékek a szlovákiai magyar kisebbség önismerete, valamint a magyarországi és a szlovák történettudomány szempontjából is fontosak. Hogyan összegzed az anyagot? Terve- zed-e például, hogy még a feldolgozás során rövid ismertetőt jelentess meg? Terveim közt szerepel a felvidéki magyarság második világháború utáni történetének feldolgozása, beleértve a jogfosztást, a lakosság- cserét, a csehországi deportálást és a reszlovakizációt is. A téma minél átfogóbb feldolgozásához nagy segítséget jelentenek a feüelt névjegyzékek. Persze, ennek a teljes munkának az elkészítése szintén hosszabb időt vesz majd igénybe. A lakosságcsere-egyezmény Vili. cikkelye alapján tervezett kitelepítés a dél-szlovákiai régiókban (Popély Árpád képarchívuma)
