Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-09 / 34. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 9. www.ujszo.com Az elképzelések szerint jóval nagyobb méreteket öltött volna a magyar lakosság kitelepítése, mint ahogyan megvalósult Előkerült az áttelepítésre kijelölt magyarok listája Miközben a jelenlegi szlovákiai politikai, köz-, sőt tudományos élet egyes képviselői a szlovákiai magyarok második világháború utáni kitelepítésének puszta tényét is kétségbe vonják, Popély Árpád történész, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa a közelmúltban a budapesti Magyar Országos Levéltárban megtalálta a lakosságcsere keretében, valamint a háborús bűnösség ürügyén áttelepítésre kijelölt magyarok csaknem teljes névjegyzékét. KORPÁS ÁRPÁD A fellelt, több ezer oldalas iratanyag feldolgozása jól árnyalja majd a csehszlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosz- tottsága időszakáról, s azon belül a kitelepítésről alkotott eddigi képet. Az előkerült levéltári dokumentumegyüttes új megvilágításba helyezheti, hogy a korabeli csehszlovák államhatalom miféle tervek alapján akarta kitelepíteni a szlovákiai magyarokat. Milyen iratokról van szó? A Magyar Országos Levéltárban a lakosságcsere tárgyában folytatott kutatásaim során sikerült rátalálni annak a közel kétszázezer magyarnak a névjegyzékére, akiket Csehszlovákia a második világháború utáni lakosságcsere során át akart telepíteni Magyarországra. Az 1946. február 27-én aláírt lakosságcsere-egyezmény arra hatalmazta fel Csehszlovákiát, hogy annyi szlovákiai magyart telepítsen Magyarországra, amennyi magyar- országi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülés- re. Ezenfelül jogot szerzett arra is, hogy egyoldalúan áttelepítse a szlovák népbíróságok által háborús bűnösnek minősített magyarokat. A csehszlovák kormány az áttelepítésre kijelöltek nevét tartalmazó jegyzéket 1946. augusztus 26-án adta át a magyar kormánynak. Erre az eddig ismeretlen és feltáratlan névjegyzékre sikerült rátalálnom. Kerested-e már máshol is az anyagot, vagy keresték-e korábban más kutatók? A névjegyzékek átadása megtörtént, ezt a témával foglalkozó majdnem valamennyi monográfia említi, de sem magyar, sem szlovák kutatók nem foglalkoztak a konkrét névjegyzékekkel. Ez arra enged következtetni, hogy eddig sem magyar, sem szlovák levéltárakban nem sikerült rábukkanni az anyagra, de szinte biztosra vehető, hogy valamelyik szlovákiai vagy csehországi levéltárban is fellelhetőek a jegyzékek. Feltételezem, hogy elsősorban a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltárban, ahol a magyarok kitelepítését irányító Szlovák Telepítési Hivatal anyaga található, ez az anyag azonban feldolgozatlan, s a mai napig sem kutatható. Magyar- országon viszont a lakosságcserét irányító Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság levéltári fondjai viszonylag jól feldolgozottak, így ezekben sikerült rátalálni a közel kétszázezer áttelepíteni szándékozott névjegyzékére. A viszonylagos feldolgozottság azt jelenti, hogy valamilyen szempont alapján elraktározott dokumentációról van szó? A kormánybiztosság iratanyaga több száz doboznyi. Java része kitűnően feldolgozott, van azonban néhány tucatnyi doboz, amelyeknél a tartalmukról tájékoztató jegyzékből nem derül ki, hogy konkrétan mit tartalmaznak. Ezeket tételesen át kellett néznem. Évek óta foglalkozom a lakosságcsere kérdésével, és szinte nyomoznom kellett a végül fellelt jegyzékek után. Csehszlovákia 1946 augusztusában a jegyzékeket átadta a magyar félnek, tehát nyilvánvaló volt, hogy az áttelepítési kormánybiztosság vagy a magyar külügyminisztérium iratanyagában megtalálhatóak. A jegyzékek ismertetése előtt szóljunk a korszakról. Mit kell tudni a lakosságcseréről? A második vüágháború idején a londoni csehszlovák politikai emigráció Edvard Beneš vezetésével a magyar és a német kisebbség teljes kitelepítését tűzte ki célul a majdan újraalakuló Csehszlovákiából a két kisebbség háborús bűnössége ürügyén. Ám a fő cél az volt, hogy kitelepítésük révén a jövőben elejét vegyék bármiféle - Csehszloválda kárára történő esetleges újabb - határmódosításnak. A londoni emigráció tehát az etnikai határokat az államhatárokig akarta kitolni. Ezeket az elképzeléseket idővel átvette a moszkvai kommunista emigráció és a hazai szlovák ellenállási mozgalom is, de a magyar kisebbség egyoldalú kitelepítését a nagyhatalmak a háború idején és az azt követő potsdami konferencián is elutasították. Ezért a lakosságcsere bizonyos szempontból Csehszlovákia számára is kényszermegoldás volt, mivel nem sikerült elérniük a teljes magyar lakosság egyoldalú kitelepítését. Magyarország kezdetben ellenezte mind az egyoldalú kitelepítést, mind a kényszerű lakosságcserét, ám a nagyhatalmak nyomásának engedve és a magyar lakosság megkezdett csehországi deportálása miatt tárgyalni kényszerült a lakosságcseréről, majd 1946. február 27-én aláírta a lakosságcsere-egyezményt. Mekkora a különbség a kitelepítettek és a jegyzékek alapján arra kijelöltek száma közt? A lakosságcsere 1947 áprilisától 1948 decemberéig tartott, s ebben az időszakban Csehszlovákiából megközelítőleg 90 ezer magyart telepítettek át Magyarországra, ahonnan 72 ezer szlovák települt át Csehszlovákiába. Szemben a valós számokkal a terv szerinti adatok mit mutatnak? Az elképzelések szerint jóval nagyobb méreteket öltött volna a magyar lakosság kitelepítése, mint ahogyan megvalósult. A magyarországi szlovák jelentkezők száma 95 ezer volt, tehát elvileg Csehszlovákia a paritásos, egyenlőségen alapuló csere keretében 95 ezer magyart telepíthetett volna Magyarországra. A csere keretében kijelölt magyarok száma mégis meghaladta a 95 ezret: körülbelül tíz százalékkal többen, 105 ezren voltak. Csehszlovákia indokolta valamivel a nagyobb számot? Erre még nem találtam magyarázatot, e felett valahogy mind a kutatók, mind a korabeli feldolgozások elsiklottak. Tehát a korabeli hivatalos dokumentumokban nincs erre vonatkozó információ? Nincs, és nem tudni, mi az oka ennek... Nyilvánvaló, hogy teljesen egy az egyben nem lehetett kivitelezni, de aránytalanul nagy az eltérés. Nem abból adódhatott, hogy az összeíráskor háztartásonként, családonként haladtak? Akkor kevesebb családot kellett volna kijelölni. Tény, Csehszlovákia azzal számolt - és a hivatalos propaganda is azt hirdette -, hogy körülbelül 4-500 ezer a magyarországi szlovákok száma. A csehszlovák toborzó bizottság azt feltételezte, több százezer magyarországi szlovák jelentkező lesz. Ehhez képest nyilvánvalóan csalódást jelentett, hogy csak 95 ezren voltak. Tehát feltételezhető, hogy Csehszlovákia megelőlegezte magának a magyarországi toborzás sikerét? Mondhatjuk így is. Az eredeti elképzelések szerint, amikor még csak elméleti szinten foglalkoztak a kérdéssel, a kitelepítendő magyarok esetében is nagyobb számot adtak meg. Talán ezzel is'magyarázható, hogy végül nehezen tudták 95 ezer főre csökkenteni. Nem is sikerült, 105 ezerben stabilizálódott a paritásos csere keretében áttele- pítendők száma. Rajtuk kívül még kiket érintett (volna) a kitelepítés? Csehszlovákia jogot formált arra, hogy egyoldalúan kitelepíthesse azokat, akiket a szlovák népbíróságok háborús bűnösnek nyilvánítottak. Az 1947. december végéig működő népbíróságok megközelítőleg ötezer magyart ítéltek el, általában mondvacsinált indokok alapján: például azon a címen, hogy 1938-ban részt vettek a községükbe bevonuló magyar honvédek fogadásán, vagy magyar pártok, szervezetek tagjai voltak. A háborús bűnösként áttelepítendők listájára mégis már 1946 augusztusában 23 ezer személyt vettek fel, ami családtagokkal együtt 75 ezer embert jelentett. Itt is aránytalanul nagy az eltérés. Nyilvánvaló, nagy részüknél hiányzott az elmarasztaló bírósági ítélet. Eljárás sem folyt ellenük? Nem. Egész falvakat vettek fel a háborús bűnösök listájára, ami nyilvánvaló képtelenség. Az idős emberektől a csecsemőkig gyakorlatilag egész falvak kitelepítését tervezték. Egyértelmű, hogy nem a valós háborús bűnösök áttelepítése volt a cél, hanem a Csehszlovákiából kitelepíthető magyarok számának a növelése. Ha a paritásos csere keretében áttelepítendők 105 ezres és a háborús bűnösként kitelepítendők 75 ezres számát összeadjuk, kiderül, hogy - a hivatalos adatok alapján - Csehszlovákia 181 ezer magyartól szeretett volna megszabadulni. A második világháború előtti utolsó, 1930-as csehszlovák népszámlálás mintegy hatszázezer szlovákiai magyart mutatott ki, tehát a csehszlovák állam a lakosság- csere keretében a szlovákiai magyarság közel egyharmadát tervezte áttelepítem Magyarországra. A lakosságcserére kijelölt szlovákiai magyarok névjegyzékei azonban 181 ezernél is több nevet tartalmaznak. A jegyzékek arra utalnak, hogy a kitelepítésre kijelölt magyarok száma meghaladja a hivatalos forrásokban szereplő és a magyar szak- irodalom által is emlegetett 181 ezer főt. A magyar külügyminisztérium és a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság munkatársai, akik a névjegyzékek alapján elkészítették az áttelepítendő magyarok járá- sonkénti és településenkénti kimutatását, ugyanis a jelek szerint sok számítási hibát követtek el. Többek között hibás összeadás, elírás, egyes községek téves azonosítása és nem megfelelő járási besorolása következtében sok település esetében a ténylegesnél kisebbnek tüntették fel az áttelepítésre kijelölt magyarok számát. Főként az úgynevezett háborús bűnösök esetében történt ez így, mivel a róluk készült lista nem sorolja fel név szerint az összes kijelölt személyt, csupán a családfőt. Az ő neve mellett csak a kitelepítendő családtagok száma szerepel, akiket gyakran kifelejtettek az összesítésből, így a statisztika több ezerrel kevesebb személyt mutatott ki. A névjegyzékek feldolgozása még folyamatban van, eddigi vizsgálatukból azonban máris arra következtethetünk, hogy az áttelepítésre kijelöltek valós száma mintegy négyezerrel meghaladja a hivatalos forrásokban szereplő 181 ezret, s megközelítőleg 185 ezer embert terveztek Magyarországra telepítem. Milyen a jegyzékek felépítése? Külön-külön csoportosításban sorolják fel a lakosságcsere-egyezmény ötödik cikkelye alapján, tehát a paritásos csere keretében, valamint az egyezmény nyolcadik cikkelye szerint, vagyis a háborús bűnösség címén áttelepítésre kijelölt magyarokat, általában járások és Popély Árpád: „Elsősorban a módosabb városi polgárok, a jobb módú földművesek és az értelmiségiek kitelepítése volt a cél..." (Somogyi Tibor felvétele)
