Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-08 / 33. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 8. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ LE SOIR Nem voltak hajlandóak kiszolgálni egy ldppát viselő amerikai zsidót Belgiumban, Brugge egyik kávéházában - írja a Le Soir című brüsszeli újság. Marcel Kalmann professzor betért egy brugge-i kávéházba. Amikor a felszolgáló meglátta, hogy kippát visel, kitessékelte. „Zsidókat nem szolgálunk ki” - mondta. Kalmann panaszt akart tenni a rendőrségen, de angolul ezt nem tették lehetővé. Az egyik rendőrtiszt kijelentette, nem ad hitelt a szavainak, a másik arról tájékoztatta, hogy panasszal csak hollandul élhetne. A professzortól végül Patrick Mo- enaert, Brugge polgármestere kért elnézést, (mti) Václav Klaus nem túl nagy híve az európai integrációnak, Jan Švejnar viszont igen Két közgazdász csatája A legutóbbi közvélemény-kutatás adatai szerint Jan Švejnar 52 százalékos bizalmat élvez, Václav Klaus 48 százalékosat. A cseh elnökválasztás procedúrája ma kezdődik. A Csehországban hatályos szabályok szerint a köztársasági elnököt a 200 tagú képviselőház és a 81 tagú szenátus választja meg együttes ülésen. KOKES JÁNOS Egy cseh, aki hazáját fiatalon elhagyva megállta helyét a vüág- ban, szép karriert futott be, sosem tagadta meg származását, s ahol tudott, segített egykori hazájának - alapvetően így jellemzi Jan Švejnart, az amerikai Michigani Egyetem közgazdászprofesszorát a cseh sajtó többsége. Jan Švejnar 1970-ben, a „prágai tavasz” erőszakos letörése után hagyta el Csehszlovákiát, s ment ki törvényesen az akkor Genfben egy nemzetközi szervezetben dolgozó édesapjához. A neves közgazdász apa, miután tudomására jutott, hogy a reformok előkészítésében való részvétele miatt megtorlásra számíthat, úgy döntött, családja külföldön marad. A fiatal Švejnar később amerikai egyetemeken szerzett közgazdász képzettséget, s több európai és amerikai egyetemen, illetve Afrikában, Ázsiában végzett munka után tanárként Michiganben kötött ki. Az 1989-es bársonyos forradalom után azonnal felvette a kapcsolatot az akkori csehszlovák vezetéssel, bekapcsolódott a gazdasági reformok és a privatizáció előkészítésébe, s Prágában a Károly Egyetemmel és a Cseh Tudományos Akadémiával együttműködve létrehozta a CERGE-EI nemzetgazdasági intézetet. Hasonló intézményt működtet Michiganben is (Davidson intézet). A professzori munka mellett Švejnar több mint két évtizede komoly tanácsadói munkát is végez. Éveken keresztül konzultánsa volt a Világbanknak, a kilencvenes évek második felében a Ford Alapítvánnyal Kínában és Oroszországban dolgozott. A magyar és a török kormány mellett 2006-tól tölt be tanácsadói szerepet. Bár a háttérben, de a rendszer- váltás után folyamatosan jelen van a cseh politikában is. Neve a reformok előkészítésén kívül 1997-ben került ismét előtérbe, amikor Václav Klaus kormányának bukása után bizonyos erők kormányfőnek szerették volna kinevezni. Ez akkor azért nem sikerült, mert Švejnamak még nem volt cseh állampolgársága. A kettős állampolgárságot kizáró amerikai-csehszlovák egyezmény a kilencvenes évek végén járt le, s ennek alapján Švejnar 2001-ben visszakapta cseh állampolgárságát Ugyanakkor Švejnar mai amerikai állampolgársága a cseh lakosság szemében az egyik legnagyobb probléma, amit az államfőjelöltnek meg kell oldania. Ezt eleinte csak a kommunisták vetették a szemére, de miután országjárása során látta, hogy valós probléma, Švejnar bejelentette: ha megválasztják, lemond amerikai állampolgárságáról. Švejnar 1995-ben egyike volt azoknak, akiknek döntő szava volt abban, hogy Václav Klaus tanári kinevezést kapjon. Klaus ma ezt nem tartja fontosnak, Švejnar azt állítja: akkor Klaus közgazdászként is aktív volt, s a támogatást megérdemelte, ma azonban már nem szavazna rá. A kilencvenes évek legnagyobb hatású csehszlovákiai politikaigazdasági akcióját, a vagyonjegyes privatizációt eltérő módon ítélik meg. Klaus szerint Kelet-Eu- rópában ez volt a legsikeresebb privatizáció, Švejnar viszont azt állítja, ez nem igaz, a nemzeti vagyont nagymértékben szétlopták. Svejnar és Klaus vitája nem új keletű: a michigani professzor már a kilencvenes évek elején azt mondta: először a jogrendszert kell megfelelő módon átalakítani, s aztán kell nekifogni a privatizációnak. Klaus, az akkori csehszlovák pénzügyminiszter, majd cseh kormányfő más véleményen volt. A két fél között más fontos nézetkülönbségek is vannak: Klaus nem sietne az euró bevezetésével, Švejnar viszont igen, Klaus nem túl nagy híve az európai integrációnak, Švejnar igen. Švejnar messzemenően támogatja a civil szektort, Klaus bírálja. Jan Švejnar a széles cseh közvélemény számára egészen az utóbbi időkig ismeretlen volt. Nagyjából egy hónapös kampánya azonban széleskörű ismeretséget és elismertséget szerzett neki. Felmérések szerint a lakosság nagyjából fele-fele arányban támogatja Klaust, illetve Švejnart. Tény azonban, hogy a cseh államfőt nem a lakosság, hanem a parlament két háza választja meg közös ülésen. Klausban és Švejnarban az ellentétek mellett van néhány közös is: mindketten közgazdászok, s mindketten szeretnek sportolni. Jan Švejnar 1952-ben született Prágában. 1979-ben nősült. Felesége Kathy, amerikai állampolgár, szintén közgazdász, s csak törve beszél csehül. Két gyermekük van Dániel (1981) és Laura (1986), mindketten jól bírják a cseh nyelvet. Václav Klaus Sokan nagyon tisztelik, mások ki nem állják, de mindkét oldal, mindkét tábor egyetért abban, hogy Václav Klaus a rendszerváltás utáni cseh politikai-társadalmi élet, valóság meghatározó személyisége. Közéleti tisztségeinek sora figyelemreméltó: volt már pénzügyminiszter (Í990-1992), kormányfő (1992-1998), képviselő- házi elnök (1998-2002), megalakulásától a Polgári Demokratikus Párt (ODS) elnöke, illetve tiszteletbeli elnöke. A balközép kormánykoalíció belső vitái következtében 2003-ban meglepetésre államfővé választották, s elnökségét a közvélemény és a média többsége is általában sikeresnek ítéli. Erős és karakteres személyiség, nézetei és gyakorlati lépései mindig nagy visszhangot keltenek, s gyakran nagy vitákat váltanak ki. Határozott politikai stílusa miatt a híveinek, illetve ellenfeleinek a tábora is igen nagy. Sok a polémia a körül, hogy Klaus óvatosan viszonyul a szoros európai integrációhoz, s ellenzi; komolytalannak tartja a globális felmelegedéssel való riogatást, a közelebbről meg nem határozott cseh nemzeti érdekek erős védelme mellett száll síkra. A múlt kényes kérdései közül megmásítha- tatlannak tartja a II. világháború után kialakult politikai és jogi viszonyokat, más szóval- ellenzi a hírhedt Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyezését. Klaus ellenezte Jugoszlávia bombázását és síkraszáll az Oroszországgal fenntartott jó kapcsolatok mellett. Václav Klaus a rendszerváltás utáni időszakban a másik nagy és meghatározó személyiség, Václav Havel ellenfele, ellenpólusa volt. A politikus nevét elsősorban a cseh gazdasági reform sikereivel, illetve problémáival összefüggésben ismeri a világ. Gazdasági szakértők bírálják Klaust, hogy szóban ugyan a radikális és gyors átalakítást propagálta, de a gyakorlatban óvatos volt, s a népszerűtlen intézkedéseket elodázta. Népszerűsége a kilencvenes évek elején rendkívüli volt, de az utóbbi években nagyot esett. A vállalkozói körök azonban továbbra is nagyon támogatják. Václav Klaus mára gyakorlatilag a cseh polgári jobboldal vetélytárs nélküli jelképe lett. Klaus ott bábáskodott az önálló Cseh Köztársaság bölcsőjénél is. Amikor 1992-ben Csehországban az ODS és Szlovákiában a Vladimír Meéiar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nyerte a választásokat, nyilvánvalóvá vált, hogy a két fél politikai programja nem összeegyeztethető. Jórészt Klaus és Meéiar személyes érdeme is, hogy a cseh-szlovák válás békésen zajlott le. Más vélemények szerint éppen ez a két politikus a felelős a szövetségi csehszlovák állam széteséséért. Klaust és pártját euroszkepti- kusnak tartják, de a politikus elutasítja ezt a címkézést. Ő saját magát eurorealistának minősíti, s azt állítja, hogy az uniós tagságnak mind az előnyeit, mind a hátrányait látni kell. Közismertek vitái Václav Havel volt államfővel. Míg Klaus a következetes parlamenti demokrácia híve, addig Havel nyíltabb politikai rendszert szeretett volna, amelyben nagyobb teret kapnának a civil szervezetek, kezdeményezések is. Ezt Klaus ellenzi. Nem ritka az az állítás, hogy Csehország politikai rendszerét a bársonyos forradalom után éppen e két koncepció - Havelé és Klau- sé - párharca határozta meg. Az 1989-es rendszerváltás előtt Klaus nem volt tagja az uralkodó kommunista pártnak. A hetvenes és a nyolcvanas években a Csehszlovák Állami Bankban, majd a reformpárti prognosztikai intézetben dolgozott, s nyílt ellenzéki tevékenységet nem fejtett ki. A nyolcvanas évek közepén és második felében gazdasági szemináriumokat szervezett Prágában, amelyeket az akkori Állambiztonsági Hivatal is megfigyelt és leállíttatott. Klaus erről a tevékenységéről korábban nyíltan sosem beszélt, s ellenezte, ha valakik csak azért akartak tisztségeket, mert a korábbi évtizedekben a szocializmus idején ellenzéki tevékenységet fejtet- tekki. Václav Klaus 1941-ben született Prágában. Nős, több világnyelvet is magas színvonalon beszél. Felesége, Lívia közgazdász. Két felnőtt gyermekük van. GLOSSZA Száguldó államfő MOLNÁR IVÁN Ivan Gašparovič szlovák köztársasági elnök amatőr autóversenyző. O és mi is sokáig azt hittük, hogy a két funkció összeegyeztethető. Mára azonban kiderült, hogy az elnök hibát követett el, amikor először beült a versenyautó volánja mögé. Köz- társasági elnökként ugyanis inkább egy révbe ért bajszos, szemüveges öregúr képzetét kelti, aki előtt egy cél lebeg: nyugdíjas éveire bebiztosítani családja anyagi jólétét. Ehhez persze az elkövetkező választási időszakban is meg kellene nyernie a választók kegyeit, amihez Gašparovič a legkönnyebb utat választotta. Ma már a politikában kevésbé jártasak is elismerik, hogy a bajszos öregúr a vezető kormánypárt udvari elnöke, aki úgy táncol, ahogy Robert Fico kormányfő fütyül. Magyarul, jobb helyeken mindkettőt paradicsommal dobálnák meg, Szlovákiában ugyanakkor a legnépszerűbb politikusoknak számítanak. Míg azonban Fico szinte soha nem esik ki a szerepéből, Gašpa- rovičban gyakran felülkerekedik az autóversenyző. Az autóversenyzők számára természetes, hogy gyors döntéseket hoznak, hiszen az életük gyakran tizedmásodperceken múlik. Ehhez azonban minden tudásukat össze kell szedniük, és döntésüket valós alapokra kell építeniük. Ha az út jobbra kanyarodik, az egyetlen helyes döntés, hogy a volánt jobbra fordítják, függetlenül attól, merről fúj a szél, és mit ajánl a kísérőjük. Ellenkező esetben búcsút inthetnek versenyzői karrierjüknek, rosszabb esetben életüknek is. A politikában ugyanakkor a szélirány a fontos, amit Gašparovič a Bloomberg hírügynökségnek adott, és a New York Times által reklámcikként a napokban közölt interjújában nem vett figyelembe. Köztársasági elnökünk ebben az előző kormány gazdasági és adóreformjait élteti, amelyek szerinte régiónkban egyedülállóak voltak, és amelyeknek köszönhetően soha nem látott mértékben nőtt az ország gazdasági teljesítménye és kivitele, miközben a munkanélküliek száma rohamosan csökkent. A na- cionálszocialista Fico kormány elnökjelölti posztjára ácsingózó, az előző választásokat nemzeti és szocialista jelszavakkal megnyerő Gašparovič részéről forradalmi gondolatok. Még „szerencse”, hogy tanácsadói gyorsan kiráncigálták a versenyautóból, az interjú végén azért még sietve hozzátette, a Fico-kor- mány legpozitívabb lépése az volt, hogy folytatja azokat a reformokat, amelyeket a Dzurinda-kabinet kezdett meg. Egy józan ítélőképességű szlovákiai állampolgárnak persze nehéz eldöntenie, hogy a köztársasági elnök az utóbbi mondatával Robert Fico kegyeiben akart-e járni vagy újra csak az autóversenyző beszélt belőle. Egy dolgot azonban mindenképp ajánlhatunk Gašparovičnak: az elnöki iroda helyett minél több időt töltsön a versenyautó volánja mögött! Ha Ficónak és saját magának ezzel nem segít is, legalább gyakrabban mondja ld az igazságot. JEGYZET Megy a gőgös KÖVESD1 KÁROLY Megy a gőzös Kanizsára. Vagy nem megy. Se Debrecenbe, se Vácra, se Sopronba. Se oda, se vissza. Vagy megy helyette busz, vagy az sem. Mindenki mást mond, mindenki mást ír, és mindenki mást hall. (Valahogy úgy, mint a szupermarketekben: minden van, csak az nincs, amit keresel.) Az emberek indulnának munkába, orvoshoz, iskolába, rokonhoz, ahová az érdekük vagy a szívük húzza. A kedveshez, például. Nem az én ügyem, mondhatnám itt, Pozsonyban, kényelmesen hátradőlve, ha nem kellett volna éppen a napokban Budapestre utaznom, amikor beütött a vasutassztrájk. Ami megszokott jelenség, hiszen legalább egy évszázada így szorongatják a munkavállalók a munkáltatókat, ha azok szűkmarkúak, és nem becsülik meg a munkájukat. Egyszóval, a sztrájk legitim eszköz. Időnként Párizs is eldugul, de ott legalább tudni, hogy el van dugulva. Ha sztrájk, akkor leáll az élet, és nincs agyalás. Aztán vagy megegyeznek, vagy nem. Ott a sztrájk a bérekről szól, nem a politikáról. Itt meg felforrhat az ember kezében a telefon, lefagyhat a számítógép, akkor sem tud meg semmit. Se híradóból, se teletextről. Sem a MÁV, sem a MÁV-Start honlapjáról. Hírfoszlányok, áthallások, álhírek röpködnek, csak azt nem tudja senki megmondani, eljutok-e nemzetközi gyorssal a székes fővárosba, és főleg, vissza tudok-e jönni onnan. Kedden azt hallom, járnak az IC-k. Szerdán azt, hogy állnak a határon. Nézem a buszokat. A szlovák fővárosból a magyar fővárosba 1 autóbusz jár naponta, délelőtt indul. Budapestről Pozsonyba szintén 1 darab, az meg éjjel indul, hajnali háromkor érkezik. Ugyanannyi, mint mondjuk Szófiába vagy Kijevbe, a schengeni határokon túlra. Bezárult a kör, ülök a fenekemen, és azon agyalok, meddig lesz működőképes Magyarország, esetleg tippelhetek, mikor mossák fel vele a padlót. A sztrájkosdi, mondják, a március eleji népszavazásig fog tartani, ami falra hányt borsó lesz amúgy is.' Addig nézhetem az előadást: a MÁV a sztrájktörők „készségét” díjazza, a szakszervezet pedig az eladott Cargo utáni bevételt szeretné osztogatni. Egyiket a gőgös baloldal, másikat a gőgös jobb tolja maga előtt, miközben a nép topog a peronon, és valami európai csatlakozásban reménykedik. Majd elmegy vizitdíjról népszavazni, miközben dobozdíjat fizet, és még mindig nem látja, hogy kollektiven, az egész vonalon átverik.
