Új Szó, 2008. február (61. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-07 / 32. szám, csütörtök
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. FEBRUÁR 7. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Másfél hónapot késik a 2009-es adóreformnak indult, adócsomaggá szelídült tervek ismertetése. A szakértői anyagokból szemezget a kormány és a két kormánypárt - írta a Népszabadság. Ötletek, _ ötletmorzsák - nem lesz több be- lőlük. Egy anyagot a miniszterelnök rendelt a Gazdasági Versenyképességi Kerékasztaltól. Komplex elképzelést tettek le, miként javíthatná- kaz ország versenyképességét az adószabályok változtatásával. Ekészítette anyagát a GKI Gazdaságkutató, a Ko- pint-Tárki, készül egy tervezet a kormányfő környezetében is, amelyet többen esélyes „befutónak tartanak”, (mti)- Nem vinne néhány fuvar trágyát a parlamentbe? Szívesen betemetném vele a politikai ellenfeleimet! (Peter Gossónyi karikatúrája) Mivel Szlovákia is az Erópai Unió tagja, bennünket is érint a franciák kezdeményezése „Távol Afrikától?” Ha Csádról és Franciaország afrikai szerepvállalásáról kezdünk beszélni, először szinte mindenki azt mondja, mi közünk nekünk Afrikához. Ha viszont öszefüggése- iben vizsgáljuk a dolgokat, rájövünk, hogy a fekete kontinens nem is olyan távoli, mint első látásra tűnik. ONDREJCSÁK RÓBERT Először is van az a fránya globalizáció, amelynek következményei alól nem tudunk kibújni. Egyik aspektusa, hogy nappalinkból a nemzetközi hírcsatornákon úgy követhetjük figyelemmel, mi történik a közép-afrikai országban, mintha ott lennénk. Emlékezzünk vissza 2003-ra és az iraki háborúra, amikor a laikusok is pontosan tudták, hogy van Faludzsa, Kirkuk vagy Bászra, sőt, a fanatikusabbaknak a bagdadi hidak számáról és helyéről is pontos információik voltak. A „CNN-faktor” tehát komoly tényező, amellyel a nemzetközi döntéshozóknak is számolniuk kell. Elég egy gondosan elkészített riport a szenvedő csádi lakosságról, máris jön a párizsi válasz - Franciaország kész beavatkozni a stabilitás érdekében (és a pontosan meghatározható francia stratégiai érdekek védelmében, de erről később). A következő tényező, amely miatt bennünket is érdekelnie kell a csádi eseményeknek, az a „francia kapcsolat”. Szlovákia épp úgy az Európai Unió tagja, mint Franciaország. Márpedig a franciáknak nagyon komoly érdekeik vannak Nyugat- és Közép-Afrikában, amelyeket gyakran hangoztatnak, akár az EU- ban is. Franciaország és volt nyugat-, valamint közép-afrikai gyarmatai között ma is szorosak a kapcsolatok. Minden amerikai és kínai előretörés ellenére Párizs még mindig a legkomolyabb hatalom Afrikában, nagyon erős gazdasági, katonai és politikai jelenléttel. Nem lebecsülendő a francia kulturális befolyás sem, az említett államok szinte egytől egyig frankofónok, gazdasági, politikai elitjük francia egyetemeken tanult. Franciaország szerepe a térség stabilitásának biztosításában nem lebecsülendő. Az Afrikával szembeni „új francia politika” - meghirdetve a 20. század kilencvenes éveinek végén - lényege, hogy Párizs bár továbbra is beavatkozik az említett területeken, a beavatkozásaihoz már meg szeretné szerezni a nemzetközi szervezetek, az ENSZ és/vagy az EU, esetleg az Afrikai Unió támogatását is. Ennek szép példája a máig tartó elefántcsontparti Licome hadművelet, de a franciák már Csád kapcsán is jelezték, hogy egy hasonló felhatalmazás esetén készek lépni. Márpedig, ha Franciaország az EU-hoz fordul, és a támogatását kéri, akkor minden valószínűség szerint meg is kapja, hiszen Párizs az egyik legfontosabb tényező az európai külpolitika formálásában. Mivel Szlovákia is EU-tag, bennünket is érint a franciák kezdeményezése: a döntések meghozatalánál állást kell foglalni. Akkor is, ha Szlovákiának - mint egyetlen más közép-európai országnak sem - nincsenek politikai vagy gazdasági érdekei a térségben. Ehhez elengedheteden, hogy legalább minimális elemzéseink, információink legyenek a problémáról - bólintani is könnyebb, ha tudjuk, mire bólintunk. Az EU szintjén meghozott Párizst támogató politikai döntésen kívül azonban van még egy potenciális tényező, amely ha megvalósul, sokkal közvetlenebb kapcsolatot jelenthet Szlovákia és Afrika között. Az Európai Unió létrehozta saját gyorsan bevethető harccsoportjait. Ezek a nagyjából 1500 fős csoportok néhány napon belül be- vethetőek, ha a tagállamok vezetői megállapodnak ebben. A bevetésük egyik legvalószínűbb helyszíne pedig Afrika, ami nem kis mértékben köszönhető az EU külpolitikáját jelentősen befolyásoló Párizsnak. Fontos hozzátenni, hogy a tagállamok vagy tagállamok csoportjai minden fél évben cserélődnek: minden hat hónapban más állítja ki a harccsoportokat,például 2009-ben Szloválda és Csehország következik. A helyzet jelenlegi állása szerint nem lehet kizárni, hogy a dolgok valamelyik afrikai országban, esetieg éppen Csád- ban, úgy alakulnak 2009-ben, hogy a tagállamok vezetői döntenek a harccsoport bevetéséről. Ekkor pedig - ha csak valamelyik tagállam, beleértve Szlovákiát vagy Csehországot, meg nem vétózza - elméletileg elképzelhető, hogy a cseh-szlovák harccsoport Afrikában indul bevetésre. Ennyit arról, hogy Afrika távol van, és bennünket nem érint a dolog. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Csád vagy akár egész Afrika Szlovákia számára prioritás. Erről szó sincs, sőt, a többi visegrádi országgal együttműködve arra kell törekedni, hogy az EU figyelme a lehető legnagyobb mértékben a Balkán és Ukrajna felé irányuljon. Ettől függetlenül a nagyon erős francia és részben brit, belga érdekek miatt Afrika mindig is az EU prioritásai közé fog tartozni. Ezért célszerű néha olyan dolgokkal is foglalkozni, amelyek első látásra nem tűnnek logikusnak. Második ránézésre viszont rájövünk, hogy sokkal több dolog érint bennünket a világban, mint gondolnánk. KÉZ,IRAT Csurglizunk MIKLÓSI PÉTER Mostanság, a dalidózó farsang és a szikár nagyböjt mezsgyéjén egyre szórakoztatóbb az a bohózat, amely közélet címén ebben az országban folyik. Műfajilag precizál- va nevezhetjük operettnek is, a zsáner közel áll hozzánk, úgyszólván a miénk, akik a Terhelyen született és in memoriam őrnaggyá előléptetett Kárpátok betyárjának kései csodáiéiként éljük meg a gyertyaszentelő Boldogasszonytól a húshagyó kedden és a kenetes hamvazószerdán át a zabálócsütör- tökig pergő napokat. A mindennapok gazdag kínálatából különösen tetszik nekem, hogy az ország miniszterelnöke betyáros könnyedséggel túllépett az ominózus Lisszaboni Szerződés sürgősségének acsarnok bizonygatásán, és félvállról, derűsen odavetette: neki tökmindegy, lehet arról szavazni akár szilveszterkor is. Közben pedig, gyorsított menetben, a készülő sajtótörvény révén fölállítja a gondolatrendőrséget - elvégre az is megér egy zenekari tusst! De nem szeretném elaprózni az utóbbi idők élményeit, rámozdulok a közelmúlt legkönnyfakasztóbb operettkettősére, az alagon billentett bon- viván és a táncos-komikus röpke légyottjára, amelynek akkora sikere volt, hogy módosítani kell a Szent Pál és az oláhok kölcsönös viszonyáról elhíresült mondást, mely mostantól úgy szól: otthagyta, mint František Kašický az államfőt. Elvégre az utóbbi marad az elnöki palotában, míg a hólapátolási stikliről és az előléptetési abszurdról elhíresült néhai hadügyér felfelé buktat- tatik: megyen ő Brüsszelbe, egyenesen NATO-nagykövetnek; megszólításban imigyen rövidesen néki is kijár az excellencia... De ez csak a második felvonás fináléja - az operettekben ott történik a drámai szakítás még hátravan a harmadik, a bonyodalmak fokozódásának meg a kompromittálódásoknak szövevénye. Mert lassacskán egy ország foglalkozik például azzal, vajon fog-e népszavazni az istenadta nép a Lisszaboni Szerződésről, elvégre szellemi auraként s jövőképként ez határozza meg a következő évtizedeket, Szlovákia, Európa, sőt akár az egész északi félteke sorsát (mondta a táncos-komikus). Ki-ki gondolja hát meg, ez nem semmi; ez még annál is perspektivikusabb, mint hogy a képviselőknek - nép- képviseleti tisztük dupla javakkal járó gazdasági előnyei mellett - sikerül-e kiharcolniuk mentelmi joguk csorbíthatatian érinthetetien- ségét. És még nem említettem a bohózat egyéb elemeit: aDuray-Slota bírósági legényest, amelynek táncmestere a szólásszabadság demokratikus jogának beintő városkerületi bírónő; vagy eleddig elhallgattam a Meciar-keringőt, amelybe bele kell szédülnie az egész mögötte sasszézó tánckarnak, hiszen csak a járatlan operettnézők gondolhatják, hogy Ó, privatizélési emlékeinek örvényében, egyedül valcerezik. És mert kavarog az egész színpad, mindez el sem képzelhető a statisztéria bevonása nélkül, akik viszont, viszketegség- ből, abszurd produkciókra is képesek. Mert példának okáért ahhoz bizony külön stílusérzék kell, hogy a révkomáromi múzeum magyar igazgatójának kinevézhetőségét pusztán a megye szlovák képviselői szavazzák meg, a magyar képviselők (MKP!) heveny tartózkodása mellett! Ha nem ez a tökéletes operettfinálé, akkor nem tudom, mi lehetne még ennél is jobb. Egy mentséget azért tudok arra, miért kell operettországban élnünk: a színháznak ugyanis a valóságot kell tükröznie. Azt viszont nem a zabálócsütörtö- ki gyomorrontás mondatja velem, hogy közben tovább sűrűsödik a józanész ritkulása. Meg hát demokrácia is van, nincs itt semmiféle adok-kapok. A gyalogpolgár például csak ad. KOMMENTÁR Lisszaboni évődés MOLNÁR NORBERT A parlament három lépésben pattot ad - a Lisszaboni Szerződés körüli hajcihő már-már komikus állomásához érkezett. Akár röhöghetnénk is, ha nem lenne legalább olyan tragikus is a helyzet, mint komikus. Bevezetés: az Európai Unió új alapszerződését minden tagországban jóvá kell hagyni, hogyjövőre érvénybe léphessen. Vannak problematikus országok, mint Hollandia vagy Írország, amelyek a szavazást a lehető legkésőbbre tolták ki, hogy a többi, eurooptimista ország a gyors jóváhagyással példát mutasson nekik. Vannak problémamentes országok, amelyek parlamentjei gyorsan rábólintanak, mert támogatják a mélyebb integrációt. Ezek közé tartozik például Magyarország, Németország, Szlovákia. Tárgyalás: Szlovákiában - Európa nagy megdöbbenésére vagy álmegdöbbenésére - balanszot kapott a szavazás. Az Európa-párti ellenzék (meg egy Európa-ellenes ellenzéki párt) nem hajlandó megszavazni a történelmi dokumentumot. Az ok egyben bonyolult és egyszerű is: először kerültek alkuhelyzetbe a szlovák parlamentben. Magyarul: először van szüksége a kormánynak az ellenzékre. Csakhogy ezt a kormány elfelejtette. Mert nem szokott hozzá. Az aranyidai gőzhengemek nincs agya. Azt hitte, bediktálja, hogyan lesz, és úgy lesz. De nem, mert az ellenzéka hosszú böjt után végre magához térhetett. Ez egyébként azt is jelentheti, hogy Fico mégsem akkora taktikus, mint azt sokan hiszik, hanem egyszerűen eddig mázlija volt, meg bekómázott az ellenzéke. Visszatérve, ha nem gőzhengeren utazna a nacionál-szociál-populi kormány, akkor előtte lebizniszelik az ellenzékkel a szavazást: dobnak néhány koncot neki, picit elmókáznak a sajtótörvényen, és Szlovákia éltanuló. De a hengernek nincs agya. Ehelyett európaiságból próbálják kioktatni azokat a pártokat, amelyeknek sikerült Európába navigálniuk a kisiklott országot. És azok Európáznak, akik miatt kisiklott. Vladimír Mečiar és Ivan Gašparovič 94 és 98 között annyi aljasságot művelt (Gaulieder-ügy, ifj. Michal Kováé-ügy, vadprivatizáció stb. stb.), hogy más országokban egy évszázad is kevés a politikusoknak, hogy ennyit képesek legyenek összehozni. S most ók villognak itt prófétai minőségben. Mindezt Fico sűrű bólogatása közepette. Fico, az áleurópai legalizatőr. Másrészt: életveszélyes játékot folytat az ellenzék. Azt ugyan tudja, hogy a parlament nemmegybelea szavazásba addig, amíg tutira nincs meg a 90 szavazat a szerződéshez, vagyis amíg nincs meg az öt ellenzéki képviselő, aki dezertálna egy gombnyomás erejéig. S az is biztos, hogy csak addig játszhatja az ellenzék ezt a játékot, amíg komolyra nem fordul a dolog, s az EP-ból egy deus ex machinajól rá nem lép a tyúkszemükre. Vagyis, ha elég kitartó ez a kormány, az ellenzék kénytelen lesz kapitulálni. Az más kérdés, hogy Ficóéknem kitartóak, hanem gyorsak akarnak lenni, hogymegmutassákEuró- pának, mekkora européerek is ők, s hogy mily grandiózus melléfogás az, amit az euroszocik művelnek a Smerrel - tehát ilyen szempontból az idő az ellenzék kezére játszhatna. De csak.. .na. Mert a hosszú truccal azt is elérhetik, hogy Európa dobja őket, s elkezdenek hinni Fico európai elkötelezettségének, amiről mi, e kis ország szociális rendszerét koptatok pontosan tudjuk, micsoda szamárság. Szóval: nehogymárazellenzéklegalizáljaFicót... Befejezés: az nincs, csak nyitott vég, mint a modem európai filmekben. így még azt sem tudjuk, komédia vagy tragédia íródik-e ezekben a sorsdöntő percekben, napokban, hetekben, hónapokban... FIGYELŐ Volt KGB-S NATO-főnök A párizsi Le Figaro, a londoni Telegraph és a prágai Lidové Noviny is írt arról, hogy Labore Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal újonnan kinevezett főigazgatója személyében olyan tisztviselő került a NATO hírszerzési bizottságának élére, aki a moszkvai KGB-akadémián tanult. „Nyomott légkör uralkodik a NATO székhelyén” - írta a Le Figaro. A francia napilap emlékeztetett arra: Labore Sándor Brüszszelbe küldött életrajzában nem szerepelt, hogyl983és 1989 között a moszkvai KGB- akadémián tanult, és hogy a tény megdöbbenést váltott ki NATO-diplomaták körében. A cikk szerint egyes tagok kísértést érezhetnek arra, hogy ne osszák meg bizalmas értesüléseiket a többiekkel. A probléma nem új keletű, az egykor a Varsói Szerződéshez tartozó tagok 1999-2004 között történt csatlakozása óta „megsokszorozódott” a kiszivárgott információk száma - hangsúlyozta a Le Figaro. A legkevésbé megbízhatóknak Romániát és Bulgáriát tartják a NATO-ban, mint Moszkva régi partnereit - írta a francia lap, megjegyezve: a budapesti híresztelések annál is inkább meglepőek, mert az Egyesült Államok szoros szövetségeseként kezeli Magyarországot, amióta ez utóbbi 2003-ban Irak ügyében határozottan Washington mellett állt ki. A londoni Telegraph AKGB- nél kiképzett magyar egy NATO- bizottság élén címmel közölt írást. „Egy szovjet kiképzésben részesült vezető tisztségviselője- lenlétében egyesek kétszer is meggondolhatják, hogy megszólaljanak-e, ami oda vezethet, hogy bizonyos körülmények között visszatartanak szigorúan titkos adatokat” - fogalmaz a londoni napüap. Labore olyan időszakban látja el a NATO-bi- zottság soros elnökségét, amikor a hidegháború óta a legfeszültebb a NATO és Oroszország között a légkör- állapította meg. A Lidové Noviny A KGB embere főnök a NATO-ban címmel számolt be a témáról. Lubos Pa- lata alapvetően a The New York Times cikke alapján adott tájékoztatást, s az amerikai lapból idézve tényszerűen ismertetette Labore Sándor esetét anélkül, hogy saját kommentárt fűzött volna hozzá, (mti)
