Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-30 / 25. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 30. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ A legbátrabb város ünnepe A megszálló cseh katonaság 89 évvel ezelőtti kiűzésére emlékeztek tegnap Balassa­gyarmaton. Az 1919. január 29-i helytállásért az Ország- gyűlés 2005-ben a Nógrád megyei városnak adomá­nyozta a Civitas Fortissima, azaz a Legbátrabb város cí­met. Az I. világháború után a balassagyarmati polgárok Vizy Zsigmond százados ka­tonáihoz csatlakozva 1919. január 29-én fegyvert fogtak, és kiverték a megszálló csehe­ket. Az újonnan megalakult Csehszlovák Köztársaság had­serege az Aszód-Balassagyar mat-Ipolytamóc-Losonc vas­útvonalat akarta elfoglalni, hogy még délebbre tolja az or­szág határait. A katonák, a gyarmati polgárok, vasutasok és diákok hőstette 18 kör­nyékbeli települést mentett meg a trianoni Magyaror­szágnak, és ez segített abban is, hogy Balassagyarmat Ma­gyarországon maradt. Az Országgyűlés a 2005. évi XXXIX. törvényben hajtott fe­jet Balassagyarmat lakóinak és védőinek a város hősies vé­delmében tanúsított bátor magatartása előtt, és a Leg­bátrabb város, a Civitas For­tissima címet adta a városnak. 1998 óta január 29-e Balassa­gyarmat hivatalos ünnepe. A csehek kiűzésének 89. évfor­dulóján a harcokban elesett vasutasok sírjainál és a vasút­állomáson elhelyezett emlék­táblánál tartottak megemlé­kezést. (mti) A legnagyobb csapás A Mogüjevics-ügy a legna­gyobb csapás, melyet Dimitrij Medvegyev elnökjelölt és a Gazprom a Vlagyimir Putyin elnök környezetében tényke­dő szilovikokra (a fegyveres testületek és titkosszolgála­tok képviselői) mérhetett - ál­lítja Julija Latinyina. A csapás fő erősségét az jelenti, hogy a Moszkvában elfogott, s nagy maffiafőnökként emlegetett Szemjon Mogiljevicset már nem lehet szabadlábra he­lyezni. Gyengéje, hogy nem azért kellene kiszabadítani, hogy őt mentsék... Lehet, hogy a dolgot elhamarkod- ták: túl sok szilovikot rémít­het meg, akik elgondolkod­tathatnak, hogy „még nincs is új elnök, s a mieinket máris ütik”. Ez esetben az ügy egyetlen hozadéka néhány millió dollár lesz, amelyet Vlagyimir Nyekraszov kény­szerül fizetni szabadlábra he­lyezése fejében - írta a Novaja Gazeta szemleírója. Latinyi­na szerint Nyekraszov, az Ar- bat-Presztizs üzletlánc tulaj­donosa véletlenül került az ügybe. Arról tárgyalt, hogy még nem fizette ki az üzlet­lánc Mogiljevicstől nemrég visszavásárolt 40 százaléká­nak az árát, majd testőrével gyalog indult el közeli házá­hoz. Testőre visszanézve lát­ta, hogy Mogiljevics autójá­nál valami történik, ezért Nyekraszov visszament. Az intézkedő szervek előbb el akarták zavarni, aztán bevit­ték őt is. Még azon az éjsza­kán házkutatást tartottak mindkettejüknél, és másnap­ra összeállt az 50 millió rube­les adócsalás vádja, (mti)- Jenőke, ne gondold, hogy ha a félévi bizonyítványodban hemzsegni fognak az ötösök, beadom a felmondá­som. (Peter Gossónyi karikatúrája) Eddig csaknem minden párt majdnem minden párttal kormányzott Parlamenti választások a Feröer-szigeteken! 2008. január 19-én sikeresen lezajlottak a parlamenti vá­lasztások a Feröer-szigete­ken. A Dán Birodalom részét képező szigetvilág a világ leg­jobban működő autonóm te­rületeinek egyike. POSTA ÁKOS ISTVÁN A Skócia, Norvégia és Izland köz­ti szigetcsoportot vikingek népesí­tették be, és itt alakult meg a vüág legrégebbi, ma is működő parla­mentje, a Lögting, melynek képvi­selőit most választották meg a kö­vetkező négy évre. A fővárosban, Tórshavnban ta­lálható parlamentben összesen 6 párt van jelen, a baloldali és radiká­lisan szakadár Tjórveldisflokkurin, a szakadár és polgári Fólkaflokku- rin, a szociáldemokrata unionista Javna arflokkurin, a keresztény­szociális unionista Mi flokkurin, a szociálliberális szakadár Sjál- vstörisflokkurin és a liberális unio­nista Sambandsflokkurin. A pártok sokszínűsége annak köszönhető, hogy egyrészt megfigyelhető a ta­gozódás a szocialista, konzervatív, liberális, klerikális ideológiák men­tén, másrészt a Dániához való vi­szony is alapvetően meghatározza a pártok programját. így fordulhat elő, hogy az eddig mindössze 32, il­letve a jelenlegi választás-során 33 fősre duzzadt parlamentben ilyen sok párt képviselteti magát. Ez azt is jelenti, hogy egy-egy párt csak néhány képviselőt juttathat be, s egy-egy képviselőnyi különbség már sokat nyom a latban a kabine­tek kialakításakor. Az eddigi politi­kai gyakorlatban csaknem minden párt majdnem minden párttal kor­mányzott Jelenleg a Fólkaflokkurin, a Jav- danarflokkurin és a Sambands­flokkurin alkot kormányt, a kor­mányfő Jóannes Eidegaard. A koa­líciós pártok egy hete folyamatosan tárgyalnak. A radikálisan egység­párti Sambandsflokkurinmajdnem 3%-nyit vesztett népszerűségéből, de az összes parlamenti helyét megtartotta. Ezzel szemben a kor­mányfőt is adó Javdanarflokkurin százalékarányban kevesebbet ve­szített, a szavazatok alacsonyabb száma miatt egy mandátummal kevesebbet szerzett. A Fólkaflok­kurin növelte támogatottságát, ez azonban nem volt elég további mandátum szerzéséhez. Mandá­tumainak számát 1-1 képviselővel csupán a két legkisebb párt tudta növelni. A mostani kormány előtti csak szakadár pártokból (Fólkaflokku­rin, Tjórveldisflokkurin és Sjál- vstörisflokkurin) állt. A radikáli­sabb függedenségi törekvések a 90-es évek elején végbement gaz­dasági válság hatására erősödtek fel, a feröeri autonómia fejlődése hosszú történelmi előzményekre vezethető vissza. A szigetcsoport a kezded viking idők függetlenségét leszámítva mindig periférikus gyarmat volt. Először a norvégok annektálták a középkorban, majd a kalmari unió idején egész Skandinávia egy álla­mot alkotott, amikor Svédország és Norvégia elnyerték először együtt, majd külön-külön függetlenségü­ket, az észak-atlanti térség (Feröer, Izland, Grönland) Dánia uralma alatt maradt. A második világháború forduló­pontot jelentett Feröer életében is. Mivel a Dán Birodalom megmaradt részeit különböző hatalmak foglal­ták el (Dániát Németország, Férő­ért Nagy-Bntannia, Grönlandot az USA), megszakadt az összeköttetés az országrészek között. Mivel a brit megszállókat nem érdekelték a he­lyi ügyek, csupán az ellenséges cir­kálók által körülvett Nagy-Britan- nia északról jövő élelmiszer-ellátá­sa, egy csapásra kezdett virágozni az autonómia. Amikor a háború befejezése után a dán hatalom újra a régi rendszert akarta visszaállítani, a helyi lakos­ság heves ellenállásába ütközött. Az ügy rendezésére 1948-ban nép­szavazást tartottak. A népszavazás előtt a dán király megzsarolta a la­kosságot, ha a fiiggedenségre sza­vaznak többen, politikai és gazda­sági értelemben is izolálja a sziget- csoportot. Hiába: a lakosság - kis többséggel ugyan - mégis a függet­lenséget választotta. Ekkor a király feloszlatta a parlamentet, újabb népszavazást tartatott, amelyet már az unionisták nyertek meg, s velük aláírta az autonóm státust biztosító Honrendelkezési Nyilat­kozatot. A helyi kormányzat jogkö­re az idők folyamán egyre több té­makört ölelt át. Mára jóformán csak a külügy és a jogrendszer maradt dán igazgatás alatt. Amikor 1973-ban Dánia és Grön­land belépett az EU-ba, Feröer kí­vül maradt. Később - eddig egyet­lenként - Grönland is kilépett! A feröeri-dán viszony fő prob­lémája az, hogy Dánia egyre több kérdést utal Brüsszelbe, s így az EU dönt Feröer feje fölött. A legfontosabb kérdés a halásza­ti kvótarendszer, hiszen az export­ban 90% fölötti részesedése van a halászatnak. Nagy előnyt jelent az EU-n kívüli státus a beltengerek szempontjából! Míg az EU a part­vonaltól 12 tengeri mérföldre kor­látozva húzza meg a határt tagál­lamai számára, a nemzetközi egyezmények 200 tengeri mérföl­det engednek. Ennek a helyzetnek köszönhetően a dunaszerdahelyi vagy a komáromi járásnál alig na­gyobb szárazföld egy nagy-ma- gyarországnyi-halban és olajtarta­lékokban egyaránt gazdag - terüle­tet mondhat magáénak az Atlanti­óceánból! Gyakorlatilag mégis teljesen is­meretlen szeglete a világnak, pedig természeti és kulturális szempont­ból különleges, annyira, hogy a Na­tional Geographie 2007 őszén a vi­lág legjobb helyének választotta. A világon egyedül itt maradt fenn a balladatánc. Környezetvédő szer­vezetek hevesen támadják a bálna­vadászat miatt, holott a hagyomá­nyos Grindadráp során a lehető leghumánusabban és leggyorsab­ban végeznek az állatokkal. A zsákmányból a körzet minden la­kosa díjmentesenkap. A Dániával kötött egyezség ér­telmében egyes nemzetközi szer­vezeteknek már önállóan is lehet tagja Feröer,-így például a FIFA, a Nemzetközi Paralimpiai Szövet­ség, a NAMMCO és a FAO egyaránt tagjává fogadta, ugyanakkor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem fogadja el Férőért, így az első olimpikon, Katrin Olsen evezőnő dán színekben indulhat Pekingben. Dánia tehát egyik szempontból mankó, hiszen többszázezer koro­na támogatást ad évente, és nagyon sok feröeri él hosszabb-rövidebb ideig Dániában is. A feröeri korona egyenértékű a dánnal, és a világhoz is Dápián keresztül kapcsolódik. Másrészt viszont Feröer Dánia árnyékában igen nehezen tud ki­lépni a világ színpadára. A zöld szervezetek csak negatív hírét vi­szik, rengeteg kiváló könnyűzenei művésze közül csak a Londonban élő Teitur, a műfajilag rendkívül sokszínű Eivör tett nagyobb nem­zetközi ismertségre szert. Hogy az Európa legalacso­nyabb munkanélküliségét (1,3%) felmutató, egyszerre elhagyatott, ismeretlen, álmatag, társadalmi­lag elmaradott és sikeres, gazda- ságüag fejlett, társadalmilag mo­dem, törékeny, s mégis jóléti mi­niállam milyen ütemben halad a függetlenedés felé, az a most fo­lyó koalíciós tárgyalások egyik nagy tétje. KOMMEHTÁR Ezt akarták? CZAJL1K KATALIN A parlamenti ellenzék úgy döntött, bojkottálja a Lisszaboni Szer­ződés elfogadását, amíg a kormánykoalíció vissza nem vonja a több oldalról bírált sajtótörvény-tervezetet. Először is szögezzük le, függetlenül attól, mi motiválta az ellenzé­ket, hogy ehhez a lépéshez folyamodjon, s mit vár tőle, a dolog lé­nyegét tekintve egyet kell értenünk vele. A kulturális tárca sajtó­törvény-javaslatát valóban nem egy demokratikus országra mére­tezték, amire már nemcsak a hazai sajtó, hanem az EBESZ képvi­selője is felhívja a figyelmet. A demokrácia szempontjából a médi­át szabályozó jogi norma alapvető fontossággal bír, hiszen ez szab­ja meg az egyik alapvető szabadságjog, a szólásszabadság határa­it. Jogos tehát, hogy az ellenzék a legnehezebb kaliberű fegyvert veti be. Kérdés azonban, ezzel mit ér el. Lényegileg, úgy tűnik semmit, illetve pont az ellenkezőjét annak, ami a lépés kinyilvánított célja. Robert Fico Pavol Paška házelnök­kel karöltve már megüzente, esze ágában sincs meghátrálni az el­lenzéki nyomás hatására. A vitatott törvény-javaslat azóta már a parlament napirendjén szerepel, s a koalíciós képviselők - vannak épp elegen - várhatóan jóvá is hagyják. Még kevésbé tekinthető szerencsésnek a lépés kommunikációs szempontból. A jelenlegi ellenzék egyik legerősebb és leggyak­rabban hangoztatott érve a kormánypártokkal szemben ugyanis éppen az, hogy azok Európában nem szalonképesek, ami rontja az ország presztízsét is. Ehhez képest most az ellenzék blokkolja le az EU további fejlődése szempontjából kulcsfontosságú dokumen­tum elfogadását olyasmi miatt, aminek eddig nem szentelt külö­nösebb figyelmet. Áz utóbbi hetekben az ellenzéki kritika sokfelé hasadt, a jobboldali pártok leginkább a Robert Fico elleni bizal­matlansági indítvánnyal voltak elfoglalva. Ezért a nyilvánosság számára érthetetlen, hogy hirtelen a sajtótörvény lett annyira fon­tos, hogy az országot az EU-ba bejuttató politikai garnitúra „beáldozza” érte a Lisszaboni Szerződést. Várható tehát, hogy az EU-s összehasonlításban egyébként rendkívül Európa-párti szlo­vák közvélemény szemében ennek az ügynek is a koalíció lesz a győztese, az ellenzék pedig ismét alul marad. Annál is inkább, hi­szen a jelek szerint az ellenzék sem egységes a témában - Bugár Béla egyenesen helytelennek nevezte a stratégiát, tovább degra­dálva ezzel az ellenzék hitelét. Az utóbbi hetek történései alapján kijelenthető: nem igaz többé, hogy alszik az ellenzék. Hozzá kell azonban tenni azt is: ennyi nem elég. Jobban összehangolt, némi stratégiai tervezést sejtető fellépésre van szükség, amely könnyen értelmezhető és érthető a választók számára is. A mostani akció nem így jött össze. Ha azon­ban így folytatják, további négy év „gyakorlási” időt bulizhatnak ki maguknak. Kérdés, ezt akarják-e? JEGYZET Magyarok a kukoricásból PUHAJÓZSEF Nem tudom, az olvasó hogy van vele, de én, amikor váratlan és furcsa helyzetben találom ma­gam, azonnal azt fürkészem, hová rejthették a kamerát. Mert átverésre gyanakszom. Azután „szerencsére” mindig kiderül, szó sincs átverésről, csupán ar­ról, hogy az emberi ostobaság nem ismer határokat. Munkába igyekeztem, amikor megállt mellettem egy autó. Mivel olyan típusú volt, mint az ismerősömé (olyan koszos is), gyanútlanul beültem. Egy „közénkjött” szlo­vák nemzetiségű ötvenes úri­ember ült a volánnál, aki ki akarta önteni a lelkét, ezért úti­társat szerzett magának. Nem . érdekelte, hogy az útitárs „selejtes”, mert magyar. Egész úton bennünket szidott. Fél éve asszonykájával eladta a Közép- Szlovákiában levő lakását, s el­költöztek egy magyarok által (még) többségben lakott város melletti falucskába. Ahol nem mehet el a kocsmába, mert ott állítólag lelőnék a részeg ma­gyarok, ha „pivót” kéme. Ko­rábbi szomszédai figyelmeztet­ték erre, amikor búcsút vett tő­lük. Próbáltam jobb belátásra bírni, de hamar rájöttem, nem is figyel rám, neki csak egy élőlény kellett (a kutyám is megfelelt volna), akinek kibeszélheti vélt sérelmeit. A faluban sehová sem járnak, még az új szomszédaik­kal sem vették fel a kapcsolatot, mert az öregasszony valami „ad’onisten”-nel köszön nekik, ami felháborító, nem is vála­szolnak rá. Az út további részé­ben már csendben maradtam, megpróbáltam elengedni a fü­lem mellett a mondandóját - persze, kevés sikerrel. Néhány nappal később fuvarozó roko­nom került hasonló helyzetbe. Alapos fejmosást kapott, amiért a szlovák nemzetiségű átvevő nevét rosszul írta. Mert az illetőt nem Nagynak hívják, hanem Nad’nak... A legnagyobb sokkot azonban egy tizenéves lányka okozta. A szóban forgó város egyik bevásárlóközpontj ában, miután észrevette, hogy hosszú a pénztár előtti sor, a korábban besorakozott szüleinek messzi­ről jó hangosan szlovákul oda­szólt: úgy állnak ott, mint ma- gyarokakukoricásban. Min­denki meghökkent a hasonla­tán, de senki sem reagáltrá. Én sem, pedig a nyelvemen volt. Az a baj, ilyenkor nem tudom kor­dában tartani magam, olyan is kijön a számon, amit később ta­lán megbánok, s milyen lenne az egy átverős műsorban... Otthon utánanéztem, használatos-e ez a hasonlat a szlovákok körében. Kiderült, másfajta vonatkozás­ban igen: bolyong, mint magyar a kukoricásban. A lányka ezt egyszerűsítette le. Abba most ne menjünk bele, ki, eredendően mely politikusok a felelősek a történtekért, de abban biztosak lehetünk, nem lesz ennekjó vé­ge. Az egyik vagy a másik olda­lon valakinek (megint) eljár a keze, azután lesz min vitázni. S a végén nem fogunk nevetni, mint az átverős műsorokon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents