Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-26 / 22. szám, szombat
■p 2. évfolyam 4. szám 2008. január 26., szombat Sztárok, akik pornóval kezdték Cameron Diaz, Jackie Chan, Sylvester Stallone 27. oldal Az ágynemű ma már nem rejtegetni való Mi a trend a párnák és takarók világában? 28-29. oldal Nagyvárosi dzsentri Újra hódít a tweed, a kötött, V-kivágású mellény (Somogyi Tibor felvételei) Elpuskázza? Öle Einar Björndalen a sílövők kannibálja, aki megszégyenítő vereségeket tud mérni a sportág klasszisaira Nem elég jó a második hely Öle, Öle - ordítják a lelátóról a nézők, pedig a német- országi Ruhpoldingban vagyunk, nem Norvégiában, ahol érthető lenne, hogy mindenki a „nagy norvégnak” drukkol. URBÁN GABRIELLA két, amelyek kb. 10 ezret hoznak, a Világkupa megnyeréséért 20 ezer jár, ezt immár négyszer szerezte meg a sílövők kannibálja - ahogy biatlo- nos körökben neveEzt a megtisztelő címet maga a norvég király adományozta Öle Einar Björndalennek, miután négy arannyal tért vissza Salt Lake City- ből, a 2002-es téli olimpiai játékokról, ahol a legsikeresebb atléta lett, s egyben az első sílövő, aki ugyanazon az olimpián négy aranyérmet gyűjtött össze. Azóta tulajdonképpen mindent elért, amit egy süövő elérhet - 80 Világkupa-győzelemmel (79 süövés, 1 sífutás) Öle Einar Björndalen minden idők második legsikeresebb téli sportolója. Csak Ingemar Stenmarkot kell megelőznie, a svéd alpesi síelő ugyanis 86 győzelmet ért el karrieije során. Akik azonban Bjömda- lent ismerik, egészen biztosak benne, hogy ezzel a kihívással is szembenéz. Amikor Öle Einar 16 éves korában a biatlonstadionra követte bátyját, Dagot, és először próbálta eltalálni az 50 méterre levő, 10 cm átmérőjű céltáblát, aligha gondolta, hogy egyszer ő lesz a királyi családtagok után a legismertebb norvég, akinek a nevét lelátókról skandálják, és énekekbe csempészik a szurkolók.- Családunkban mindenki síelt, a focin és a síelésen kívül számunkra más sport nem is létezett. Két fiútestvérem, Dag és Hans Anton szintén profi süövő volt - meséli Bjöm- dalen, aki versenyszerűen 1992-től űzi ezt a sportot. A foglakozása lett, bár Öle Einar azt állítja, inkább hobbija a biatlon. Igaz, ismeri el, egész jól jövedelmez ez a hobbi, hiszen a vüágkupában minden győzelemért 6 ezer euró jár, Öle pedig már a nyolcvanadiknél tart. Hozzá lehet számítani a különböző show-versenyeMost Östersundra, a február 9-én kezdődő világbajnokságra készül, bizonyára jó érzéssel, magabiztosan, hiszen a legutóbbi, antholzi kupaversenyen újra a dobogó legmagasabb fokára állhatott zik a nagy norvégot. Egyelőre nem is töri a fejét valamüyen „tisztességes” foglalkozáson, amiből eléggé mulatságos dolgok adódnak. A legtöbb életrajzi összefoglalóban pl. még mindig diákként szerepel, pedig épp holnap lesz 34 éves. Egyszer ugyan beállt távutas hallgatónak, de lelkesedése nagyon rövid ideig tartott, az iskola sosem motiválta annyira, mint a biatlon.- Akár nyerek, akár vesztek, a motivációval sosincs baj - mondja, miután sikerült meggyőznöm arról, válaszoljon néhány kérdésemre, ne csak a norvégoknak nyilatkozzon, hiszen azok már kívülről fújják az életrajzát. Tudják, hogy nála nincs nap edzés nélkül, se télen, se nyáron, se ünnepnap, s az is tudják, Öle Einar annyira fegyelmezett, hogy mindennap 22 és 23 óra között aludni megy - még szüveszterkor is. Tudják, mennyire becsvágyó, törekvő, a második hely nem elég jó neki, hát még az ötödik. Ilyenkor - bár sohasem látszik rajta - annyira bosz- szantja őt a kudarc, hogy állítólag dührohamokra is hajlamos. Leges- legnagyobb csalódása bizonyára a torinói olimpia volt, ahol csúnyán elpuskázta az aranyakat. A sprintversenyen ugyan már csak pár méter választotta őt HAB A KÁVÉN Miért nem lettem síbajnok? Akkor tanultam síelni, amikor itt ismeretlen fogalom volt a sífelvonó, a síléc azért volt síléc, mert fából készült, mint a síbot is. Hol voltak a márkás felszerelések, a csatos, bokatartó műanyag sícipők, síoverallok? Valahol a vasfüggönyön túl. Ha leesett az első hó, fogtuk a befőttesgumival összekötött sítalpat, lábunkra húztuk a síbakancsot, irány a trolimegálló, zötyögés a végállomásig, onnan fél óra gyaloglás a Szamárrétre, tíz perc csusszanás lefelé, húsz perc gyaloglás hegynek föl. Mire a hegy tetejére értünk, orrunk minden belső tartalma arcunkrafagyott. Lefelé szán- kózók között szlalomoztak azok, akik már urai voltak a viasszal sikamlósabbra kent sítalpnak, akik meg nem, többet potyogtak, mint amennyit a széllel folytatott versenyt élvezhették. En az utóbbi kategóriába tartoztam. Amiga nagyok síeltek, én szánkóztam, mire belenőttem a sítalpba és a bakancsba, nemigen akart senki vesződni velem, a taknyos kis kezdővel. Mígnem az egyik unokabátyám egy szünidei napon elcipelt magával. Troli, végállomás, ballagás, hegytető. Csak azt csináld, amit én-figyelmeztetett a fiú. Lehúzta a befőttes-gumit, gondosan egymás mellé fektette a sítalpakat, keresztben. Befőttesgumi le, sítalpak párhuzamosan, persze, hegynek le. El is indult mindkettő, a pálya felénél értem utol, bukdácsoltam föl behúzott nyakkal hallgattam a szidalmakat. Igen, párhuzamosan, de keresztben, ismételgettem. Sikerült. Megfordítottuk a talpakat, következett a szakszerű viaszozás. Az is megvolt. Bakancsot bele a kötésbe (emlékszik még valaki a kandahár- ra!?), beállítás, bekattintás. Indulhatunk. - Mögöttem, a közepéig. Én lejjebb megyek, de te ott várj meg! - az intelmekre olyan komolyan bólogattam, mintha világ körüli útra indultunk volna. Lehet, hogy jobban járok, ha azt választom. Behajlítottam a térdem, a botot szépen hátrafelé tartottam, és elindultam. Szánkók között, síelők nyomában, aztán úgy tűnt, tiszta a terep, lehet gyorsítani. Mint a szélvész termett mellettem két száguldó őrült, az egyik jobbról, a másik balról, se erre, se arra nem tudtam kitérni. S mint egy nőjelölthöz illik, behunytam a szemem, jöjjön, aminek jönnie kell! Bizony jött is. A szalmakunyhó, amelyben sok-sok pad állt kör- be-körbe, éppen olyan magasságban, mintha a sípcsontom kellős közepéhez szabták volna. Hatalmas ütés, a sítalpak a kunyhóban, apad a sípcsontom közepében. A mélyedés a mai napig arra int, ne akarjak én a széllel se versenyezni, se szembeszállni. Grendel Ágota
