Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-26 / 22. szám, szombat
18 Szalon Politikus-továbbképző tanfolyam, felső tagozat (Fénykép: REUTERS/Yves Herman) Mindjárt kiderül, ki tud nagyobbat hazudni... Tanfolyam leendő politikusok részére TÓTH FERENC Politikusnak lenni nem könnyű. Legalábbis így mondják a politikusok. Nekik kívántunk segíteni, midőn beindítottuk tanfolyamunkat leendő karrierista politikusok részére. Gondolom, kíváncsiak rá, hogyan zajlik itt az oktatás. Kukkantsunk csak be a friss festéktől illatos tanterembe! (Oktató, gügyögő hangon): ...úgy, kedves leendő karrierista politikusok... most szépen sorba állunk... Hé, Pistike politikus! Tessék szépen a többiekhez állni! Nem szeretjük ám, ha valaki nagyon kilóg a sorból! Csak semmi szeparatizmus, a teremburáját! Józsika politikus, az anyád... nem megmondtam, hogy nem szabad szél ellen pisálni? Hát el akarod veszíteni a frakciótagságodat, te betyár? Na... Most pedig menetgyakorlat következik... Te kis vörös, ott, a sarokban! Csináld szépen a többiekkel! Menetelünk... egy lépés előre, két lépés hátra... Volt egyszer, hol nem volt, volt egy ilyen könyv is hasonló címmel, tudjátok-e? Kecskeszakállas, ellenzősapkás, kiabáló bácsi úta! Jó... ez az... Most egy kis helyben topo- gás következik... Janika politikus! Rendesen, az áldóját, hisz kívülről úgy kell kinéznie, mintha haladnátok! Na látjátok, megy ez, ha akarjátok... És most törzshajlítás következik... így alakul ki az a szép gumigerincetek... Héj, te ott hátul, te munkáskinézetű! Nem hajlik a derekad, fiam? Talán el kéne gondolkodni a pályamódosításon! Na, ne sírj azért... gerincet mindig lehet amputálni... sokszor magától is felszívódik... Semmiség, hidd el! Egy rövid kis beavatkozás felülről, és olyan gerinctelen leszel, mint a pinty! Mint a többiek, ugye, jó lesz? És most futás az öltözőbe, mindenki behozza a köpenyét! Köpönyegforgatás következik. Felhajtjuk... megfordítjuk... nagyon jó... köpönyegfordítás előtt mindig alaposan körülnézünk, honnan is fú a szél... Remek! És most fordulás! Pálfordulás! Kitűnő! Most szépen körbeülünk, így ni... ígéretgyakorlat következik... Mélyen, őszintén egymás szemébe nézünk... mindjárt kiderül, ki tud nagyobbat hazudni... Kis könnyítés: képzeljétek el, hogy éppen zajlanak a választások. Ugye, hogy mindjárt könnyebben megy? Figyelem: elpirulni szigorúan tilos! De hát nincs is már olyan közietek! Na... egy kis verseny! Ki tud több üres ígéretet? Nyugdíjemelés? Kezdetnek nem rossz! Valami eredetibbet! Adócsökkentés? Ez az! Autósztráda? Kitűnő! Ingyenes oktatás? Remek, csodálatos! Tízforintos tej? Na, ekkorát azért nem kéne... olyan hülye ma már nincs, aki ezt beveszi... És most a legfontosabb! Nehogy eszetekbe jusson ezekből valamit is teljesíteni! Jó! Lőgyakorlat következik. Frázispu- fogtatás! Ha lehetséges, teljesen céltalanul! Rövid szünet következik, majd fáradjatok át az osztályterembe. Dolgozatot írunk, melynek címe: Hogyan hitessük el a széles néptömegekkel, hogy valamit azért mégiscsak dolgozunk? Utána mindjárt biológiaóra! Mint tudjuk, a politikus legfőbb szerve a nyelv. Mit csinál a nyelvvel a politikus? így van, gyerekek, nyalásokat végez! A nyalások osztályozása: a. hazai benyalások, b. külföldi benyalások. A hazai nyalások lehetnek: I. parlamenti benyalások, II. médiabenyalások. A külföldi nyalások szintén két főbb csoportra oszthatók: I. uniós benyalások, II. fehér házi benyalások. És most, kedves leendő karrierista politikusok, megtanuljuk, milyen csodás érzés, ha nekünk nyalnak be! Előrehajlunk... széthúzzuk a farpofákat... Jó, mi? Nagyon ügyesek vagytok, gyerekek! Én mondom, belőletek még akár pártelnök is lehet! ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 26. www.ujszo.com A lövészárokból. Az Új Szó Szalon mellékletének péntek esti utolsó jelentése. Vagyunk és leszünk... Nincs elveszett poszt Ezeket a sorokat már futva írom, üres (három) fiókomtól távolodva, tőlük, minthogy úgysem pontosan őket kapom vissza, a szükséges mértékben már el is idegenedve, dobozom fedezékében, és csak a Gazdag Józseftől elorozott Magyar helyesírási szótár van velem, azt a (három) fogamban tartva viszem át a túlsó partra. Nincs mese, nincsen már maradásom, költözünk. 345-15 Költözik az Új Szó, benne költözik a Szalon, Isten veled, Szlovák nemzeti felkelés tere, fogadj be, Lazaret (utca). Hogy költözni fogunk, nemcsak mi, hanem a Petit Press Kiadó úgy, ahogy van (kedves közeli hozzátartozóinkkal, a Vasárnap családi magazinnal és a Sme szlovák nyelvű napilappal), azt már régóta tudtuk. De hogy valóban és tényleg ezen a hétvégén, az viszonylag új keletű hír. Ma, pénteken, mikor ezeket a sorokat írom, nagy valószínűség szerint utoljára ülök a Dunaj áruház harmadik emeletén. Vasárnap már másutt leszek, ha lesz másutt, és leszek (lesz, leszel - a főszerk. megj.). Nem az aggodalom szól belőlem, hanem hogy itt, a református templom meg a Ferenc-rendi között épp megszoktam. (Megszokod az András temető közelségét is - a főszerk. megj.). Vigasztal, hogy nem vagyok és nem leszek egyedül, bár az ülésrend is megváltozik. Isten Önnel, kedves Ágh úr, szia Szabó Zoli, Zsiga, Barnabás egyfelől, Gabi és Jolika másfelől, engemet már vár Mislay Edit és Tallósi Béla. Csak az a szombat, azt tudnám feledni, amikor már és még nem lesz szerkesztőség. Mi lesz ezen a senki földjén és senki napján a gépemmel, benne a jó kis tartalék anyagokkal (például a Conrad Cum- mings-köszöntővel, a Napfény című produkció elemzésével és a többivel). De azt mondják, ezeket nem érheti baj, el sem veszhetnek. Merthogy minden biztosítva, nem csak technikailag. Még az e-mail cím és a telefonszám is marad (lásd az oldal alján az impresszumot). Már a múlt heti, költözködéssel kapcsolatos gyűlésből látszott, hogy nem babra megy a játék. Kapunk dobozokat, mindenki ötöt - minden dobozba legföljebb húsz kiló rakható -, lesz ragasztószalag bármennyi, és cédulák. Fehér cédula az iroda- és papírdolgok dobozára, piros a törékenyekére, zöld a virágokéra. (Virág alatt lámpafény- kedvelő szobanövények értendők.) Virágom nekem nem volt, mert húsz méterre ültem az ablaktól, másrészt mivel szemben ülhettem az MTI-géppel, az annál cserélődök jóvoltából azért eléggé díszes társaságban volt részem. De virág nagyon másutt se volt, így a zöld rákerült az asztalokra és a polchelyettesítő rekeszekre. Piros-fehér-zöld vignettákkal vátjuk a költözködést. Gondolom, a fölöttünk levő Sme napüap is. A keveredés elkerülése végett a hátulról ragasztós felületű cédulákra elölről mindenki ráragasztja még az erre az alkalomra kapott számát. Én a 345-15-ös vagyok. A költöztetéssel megbízott cég majd eszerint rakja a dobozokat és egyéb, számmal ellátott holmit (például a ruhafogast és a széket) az ember új helyére. (A tizenkét felragasztható számomból tíz megmaradt, pedig a folyosón álló kávéautomatán is elhelyeztem egyet.) A szerkesztőségként felfogható csarnok mostanra a pillanatonként más-más formát öltő ideiglenesség menekülttábor-szerű képét mutatja. Szerdán például még annak örülgettem, hogy rálátok Korpás Árpi tarkójára, amit a háta mögött felhalmozott regionális és országos jelentőségű iratok és kiadványok öt éven át nem tettek lehetővé. Ma már megint nem látom őt, mert ebben a háta mögött tornyosuló, regionális és országos jelentőségű iratokkal és kiadványokkal teli dobozai gátolnak. S persze jobb a hangulat, mint amilyennek a menekülttáborit gondolom. Dolgozunk és dobozolunk. Botladozunk a grundon. Keressük egymást a do- boztomyok közt. (Ki látott engem?) Hangok alapján tájékozódunk. Elképesztő, müyen hangja van a ragasztószalagnak, amikor le kell válnia a gurigáról. Az a jó a költözésben, ezt még a főszerkesztő mondta az első gyűlésen, hogy soha jobb alkalom meg- szabaduíni a fölösleges kacatoktól, a közölni úgysem szándékozott Csak az a szombat, azt tudnám feledni, amikor már és még nem lesz szerkesztőség. Mi lesz ezen a senki földjén... vagy már rég közölt kéziratoktól, a semmiről sem szóló brosúráktól, az elévült meghívóktól vagy akár a fölöslegesen sok példányban őrzött Focitipptől (Szalontól, Könyvjelzőtől stb.). Rá két nappal az asztalsorok között hatalmas halmok kezdtek kialakulni. Volt, aki naphosszat csak hordta a sok limlomot, mások épp abban guberáltak értékes holmira vadászva. Hogy ne szaporítsam a szót, s csak egyet (na jó, hármat) említsek, Böícs István kis filmesztétikai füzetei is a kidobottak többmázsás kupacába kerültek (A középiskolások L, II. és III. osztálya számára, Második kiadás, Tankönyvkiadó, 1966-1967), soksok más könyv, folyóirat és szaklap sorsára jutva. Persze, nem kizárt, hogy az előbbieknek, a terhektől megszabaduló kollégáknak volt igazuk, ellenben az utóbbiak, az értékmentők majd otthon jól fenéken lesznek billentve, aztán a szerzeményeikkel egyetemben nemcsak dolgozhatnak, hanem aludhatnak és lakhatnak is a Lazaret utcában. Ezek bizony szintén a költözködés kockázatai. És jajjaj, már itt is a szállítómunkások. Most viszik, most viszik a dobozomat éppen. Mint a Daniká- né lányát. Viszik Malinák Pistát is. Holop Zsolt mint ügyeletes kiadásvezető - kapitányként nyüván utolsóként hagyja majd el a hajót, még megkérem szépen, tartsa szemmel a gépemet, és hívja fel a nyomdát, hogy megérkezett-e a Szalon, nyolc oldal, abból három színes - rám néz, és azt mondja: menj haza, Gábor. De még él a gépem, levelet is kaptam (N. Tóth Anikó nagyszerű anyagot küldött az olvasásról), nem kapcsolták le a drága jó aranyos szerverről, még összeköti a hálózat a többi bekapcsolt géppel, a szerkesztőséggel - vagy hát azzal, ami ebben a helyzetben még szerkesztőségnek nevezhető az Űj Szóból, Toronyi Xéniával és Laci mesterrel, akivel még gyorsan berakatok egy képet, amelyik itt fog megjelenni. Ha ugyan megjelenik. Még annyit... De jajjaj, már ideléptek idegen emberek, sok kék trikós ismeretlen fiatalok, nem hozzám beszélnek, amit én mondok, nem érdekli őket, hátul babrálják a gépemet (ember: azt ne!), ezt már a térdemen írom, mint Tersánszky Józsi Jenő a haditudósításait, Éljen az Új Szó!, kiáltom és üzenem innen, és élve nem hagyom el ezt a posztot, és hasábkorrektúrát is fogok akarni még (hol a nyomtató!?!), és ki fogja ezt a szöveget kiajvítani, kérdem én (legyen vasárnap: most azonnal!), és hol van Somogyi Tibor, hol a szakszervezet, az újságíró-szövetség, hol a főszerk... SZALONko (Illusztráció: Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf Elnökválasztási bumm B. MÁNYA ÁGNES Javában tart az elnökválasztási kampány az Egyesült Államokban, vigyázó vagy inkább aggódó szemeinket akarva-akaradanul Amerikára vetjük. Vajon ki lesz az új elnök, és müyen közel-keleti politikát folytat majd? - merül fel sokunkban a kérdés. Az idősebb és a fiatalabb Bush elnök is alaposan rászolgált arra, hogy elsősorban meglehetősen puskaporos külpolitikája miatt vonuljon majd be a történelembe. Még a jelenlegi elnök édesapjának hivatali idejében történt, hogy az akkori Csehszlovákia egyik magyar tannyelvű gimnáziumában egy derűsnek éppen nem induló napon bombariadóra figyelmeztetett a sulirádió. A koedukált gimnázium egyetlen lányosztályában ez meglehetősen nagy riadalmat okozott, magyartanárnőnk minden erőfeszítése ellenére. Korábban nem hallottunk üyesmiről, nem tapasztaltunk ehhez hasonlót. A történelemórákon szerzett ismereteink alapján az égből vártuk a bombaesőt, a Sivatagi vihar névre keresztelt hadművelet az USA vezetésével ugyanis éppen azokban a napokban (1991 januárjában) indult meg. Az iskolát az illetékes szervek annak rendjemódja szerint kiürítették, minket, diákokat szélnek eresztettek, a környező utcákat lezárták. Páran barátnők és egyben szobatársnők meg elindultunk, hogy alaposan felkészüljünk a hadiállapotra: a közeli nagyáruház élelmiszerrészlegén jól bevásároltunk, emlékszem, egy óriási műanyag zacskóban utaztattam az internátusba a - legalább - kilenc kiflimet és a kedvenc pástétomomból is néhányat. A kollégiumban aztán felvilágosultunk: a robbanószerkezet az iskola épületében, nem pedig a levegőben volt, legalábbis az ezzel fenyegetőző ismeretlen telefonáló szerint. A bombariadó vaklármának bizonyult, a névtelen riogató- ról idővel kiderült, nagyon is ismerjük, a dolgozatírástól való félelmében folyamodott ehhez a nem mindennapi megoldáshoz. A küenc kiflimet meg szépen csendesen elmajszolgattam morzsástul, pástétomostul az „intri” alagsorában lévő tévészobában, ahol a nem éppen komfortos székeken hosszan elnyúlva, melegítőben néztük a történelem első egyenes adásban közvetített háborúját, az ún. öbölháborút. Az iskola patinás épülete azóta is áll (és álljon sokáig, csepp a tengerben, a magyar oktatás szolgálatában), de vajon közel van-e a béke keleten? SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Grafika: Toronyi Xénia Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
