Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-26 / 22. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 26. www.ujszo.com RÖVIDEN 11 César-díjra nevezték a Piafot Párizs. Tizenegy kategóriában nevezték a legrangosabb francia filmdíjra Olivier Dahan Piaf című játékfilmjét. A csodálatos hangú, de hányattatott sorsú énekesnő életének történetét feldolgozó produkció idén három Oscar-jelölést is begyűjtött, s a címszerepet alakító Marion Cotillard egyebek között az Arany Glóbuszt is elnyerte játékáért. A 41 éves francia rendező munkája a „Césarok éjszakáján”, azaz a párizsi César-díjkiosztón többek között a legjobb film és a legjobb színésznő díját is elviheti. A francia filmművészeti akadémia elismeréseinek átadására idén 33. alkalommal kerül sor február 22-én. (MTI) Magyar filmesek külföldön Tavaly 150 magyarországi filmművész mutatkozhatott be külföldön, munkáikat csaknem 80 díjjal jutalmazták Európában, Amerikában, Ausztráliában és Ázsiában. Az év két legjelentősebb eseménye M. Tóth Géza Maestro című animációjának Oscar-díjra jelölése és Tarr Béla A londoni férfi című filmjének cannes-i világpremierje volt. A Magyar Filmunió szervezésében tavaly mintegy ezer alkalommal vetítettek magyar játék-, rövid-, dokumentumfilmeket és animációkat csaknem 350 nemzetközi filmfesztiválon. (MTI) Már csak ezen a hétvégén tekinthető meg a pécsváradi születésű Nemes Endre festményeiből a Henkel Slovensko Szlovákiának projekt alapján rendezett kiállítás a Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállító- termeiben. Képünkön Nemes Endre 1962-ben készült Szomorú figyelmeztetés című műve látható. (Képarchívum) Utolsó filmszerepében láthattuk Szergej Bodrovot, az orosz film tragikusan elhunyt hősét A Karmadon-kanyon örök foglya Kiválóan játszott, mégsem tartotta magát színésznek soha (Képarchívum) Ennyi volt, s már nem lesz több. Szergej Bodrovot utolsó filmszerepében láthattuk a minap, abban az alkotásban, amelyet 2002-ben nemzetközi összefogással id. Szergej Bodrov rendezett. SZABÓ G. LÁSZLÓ Apa és fia nem először dolgoztak együtt. A Fehér király, vörös dáma című szerelmi történetben még csak húszéves az ifjú Bodrov, művészettörténetet tanul a Lomonoszov Egyetemen, és semmiféle vonzódást nem érez a színészi pálya iránt. Szülői rábeszélésre elvállalt egy kisebb szerepet, és négy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét kamera elé álljon. Akkortájt már iskolában tanít, később cukorgyári munkásként dolgozik, majd vízimentő az olasz tengerparton, és az újságírásba is belekóstol. A kaukázusi fogolyban 1996-ban azonban úgy játssza el Ványa Zsilint, a frissen leszerelt és azonnal csecsen fogságba került kiskatonát, a rokonszenves közlegényt, hogy tapasztalt és külföldön is elismert kollégáját, Oleg Meny- sikovot megelőzve ő kapja a legjobb férfi főszereplő díját Szocsi rangos fesztiválján. Egy ilyen elismerés után már nem kell többé könyörögni neki, szívesen folytatja, színésznek azonban továbbra sem tartja magát. Kívülállását megőrizve harmadszor forgat apja rendezésében, a Gyors menet című angol- francia-német krimiben. Jennifer Jason Leigh és Henry Thomas is játszik a maffiatörténetben, ő pedig már túl van a Régis Wargnier- vel forgatott romantikus drámán, s Alekszej Balabanowal is készít három filmet. A kaukázusi fogolyból a filmművészet foglya lett. Warg- nier-nek, a Kelet-Nyugat című filmhez az idősebb Bodrov és Nyi- kita Mihalkov udvari írótársa, Rusztam Ibragimbekov ad a kezébe forgatókönyvet. Méghozzá a második világháború utáni Szovjetunió sztálini terrorjáról, amikor is amnesztia és szovjet útlevél ígéretével hazacsalogatják a Nyugaton élő orosz emigránsokat, hogy aztán munkatáborba hurcolják, vagy rögtön kivégezhessék őket. Szása, a fiatal úszóbajnok, vagyis Szergej Bodrov, ebből a társadalomból akar elszökni, mivel családját valósággal kiirtották, és már senkije sincs, aki otthon tartaná. Miközben a vásznon az életéért úszik, és döbbenetes alakítást nyújt - nem egy jelenetben Catherine Deneuve partnereként - interjúiban nem győzi hangsúlyozni: „Nem vagyok színész, egyetlen szerepemben sem érzem magam annak.” Talán épp ettől hiteles, gondolhatjuk, hiszen nem játszik, egyszerűen csak adja magát. Mint ahogy James Dean tette három filmben, aztán kocsiba ülve mindenből kiszállt. Szergej Bodrov nyugati kritikusaira is nagy hatással volt. Kama- szos mosolyával, örökké gyanakvó tekintetével, sugárzó tisztaságával minden szerepében lenyűgözte őket. Balabanov filmjeiben is valósággal megbabonázta a nézőit. A kétrészes Fivérben már az új nemzedék arca, a századvég hőse, akinek már semmi köze sincs a vasöklű, acéltestű, hazát építő komszomolistákhoz. Danyila, a történet hőse leszerelése után vidékről utazik Szentpétervárra, hogy bérgyilkos bátyja oldalán váljon igazi gengszterré. A második részben már Moszkvában „ügyködik”, s nemsokára Amerikába repül, hogy végrehajtsa önként vállalt feladatát. A szereppel való azonosulás ismét annyira jól sikerül, hogy a fiatal nem-színész másodszor is díjat nyer Szocsiban, de ami még ennél is érdekesebb: a moszkvai metró szerelvényein reklámplakátok hirdették, hogy „Pu- tyin az elnökünk, Pliszeckaja a nemzeti kincsünk, Danyila a fivérünk”. Az orosz huszonévesek, Szergej Bodrov köznapiságát és egyszerűségét tudatosítva benne látják nemzedékük arcát, a tőle kapott „hőst” pedig istenükként éltetik. Elvégre pont olyan, mint ők: ugyanolyan cuccokban jár, ugyanazért a rockbandáért rajong, és ugyanazokat a nézeteket vallja, mint ők. És még egy film, amelyet Balabanowal forgat: A háború. Medvegyev kapitány, az oroszcsecsen harcokból súlyos sebekkel hazatérő tiszt: Szergej Bodrov. A bátorság élő szobra, az igazi férfi jelképe. Az orosz Rambo, aki visszatér egykori fogvatartóihoz, és angol barátjának menyasszonya mellett egy fiatal orosz katonát is kiszabadít a csecsen hadúr karmai közül. Bár ő maga is képes hidegen gyilkolni, még a legvéresebb harcok közepette is meg tudja őrizni romlatlan arcát. Utolsó filmszerepét A medve csókjában kapja. Akkor már túl van élete első rendezésén, a Nővéreken, amelyben egy életveszélyben levő tizenéves ldslány történetét meséli el, s díjat nyer vele Velence és Cottbus fesztiválján. A medve csókja, amelyet a televízióban láthattunk nemrég, egy magányos bakfis, egy cirkuszi artistalány története, aki egy fiatal barna medvével osztja meg minden titkát, s minden lelki baját. Barátságukból az évek során szerelem lesz, a medve pedig egy éjszaka vonzó fiúvá változik, aki azonban csak akkor tud ember maradni, ha nem öl meg senkit. Szergej Bodrov, az apa, érthető mód egyedül a fiával tudta filmre vinni ezt a szépséges, érzelmekkel teli szimbolikus költeményt. Ifjabb Szergej Bodrov valóságos csodalényként lép ki a medve bőréből, de ugyanilyen hiteles akkor is, amikor emberi lényétől válik meg. Fejtartásában, tekintetében végig ott van Misa medve, még akkor is, amikor az erdő sűrűjében, a tűz mellett mezítelen testéhez öleli szeretett Loláját. A tragédia ezután következik be. 2002. szeptemberében az ifjabb Bodrov második filmjét, Az összekötőt rendezi. Fent forgat a stáb Észak-Oszétia hegyeiben, a Karmadon-kanyonban. Még csak két napja dolgoznak, amikor leszakad egy gleccser. Menekülni nincs idő. Ä jégár mindenkit elsodort. Az egész stábot. Szergej Bodrov nemcsak a rendezője lett volna a filmnek, a főszerepet is ő játszotta volna. „A lelkiismerete, az akaratereje, a felelősségtudta mindenki számára példamutató volt” - állítják régi barátai. Harmincéves volt, amikor a gleccser maga alá temette. Földi maradványait azóta sem találták meg. Jégből lett koporsója lehet, hogy nem olvad el soha. Nemcsak a mozi - a természet is a maga hősének tekinti. 2008 legnagyobb rockzenei kérdésére hamarosan (pozitív) választ kapunk - Plant, Page és Jones megbeszéli, hogyan tovább, indulnak-e világkörüli turnéra Rockóriásokra váró nagyvilág: lesz-e Led Zeppelin-turné a közeljövőben? PUHA JÓZSEF ' Ha a Led Zeppelin-rajongó mondjuk, két éven belül nem láthatja élőben kedvenc zenekarát a környékbeli országok valamelyikében- igaz, bizonyára csillagászati összegért-, tessék rajtam számon kérni, és én majd bocsánatért esedezem. De erre nem lesz szükség, magyarán: az év legnagyobb rockzenei kérdésére (Lesz-e Led Zeppelin-turné?) egyértelmű a válasz. Igen, lesz. A látszólagos bizonytalanság közepette bátran kijelenthető, hogy a legendás együttes, a rocktörténet (egyik) legnagyobbja előbb-utóbb úrnak indul. Pár éwel ezelőtt még nem mertem volna egyöntetű igennel válaszolni a kérdésre, bár abban biztos voltam, hogy a Led Zeppelin fejezete az 1980-as feloszlással, illetve az 1985-ös egyszeri újjáalakulással, a Live Aid-koncerten való fellépéssel korántsem ért véget. Néhány éwel később, a kilencvenes évek elején a zenészek nemet mondtak százmillió dollárra, pedig az akkortájt elképesztően hatalmas összegnek számított zenei berkekben - ennyit kínáltak nekik a turnéért. Tavaly azután valami elkezdődött. A Led Zeppelin az Atlantic Records nevű lemezkiadó 2006 decemberében elhunyt alapítója, Ahmet Ertegün alapítványát támogató fellépését, 2007 legjelentősebb rockkoncertjét az eredeti időponthoz képest két héttel később, december 10-én rendezték meg a londoni 02 Arénában, mivel Jimmy Page gitáros eltörte az egyik ujját, és a törés csak addigra gyógyult be. (Ertegün szerződtette a zenekart a kiadóhoz, itt jelent meg pályafutása összes lemeze.) Sokan féltették a zenészeket, képesek lesznek-e újra elővarázsolni az egykori Led Zeppelin-fellépések fantasztikus, semmihez sem hasonlítható hangulatát, ám ők alaposan rácáfoltak a félelmekre. Visszafiatalodtak. Robert Plant énekes, Jimmy Page gitáros és John Paul Jones basszusgitáros mellett a doboknál Jason Bonham ült, az 1980 szeptemberében a harmincharmadik életévében elhunyt eredeti dobos, John Bonham fia. A nagy visszatérésre közel kétmillióan igényeltek belépőt az interneten, a húszezer, 125 fontba kerülő jegyet végül kisorsolták a jelentkezők között. Page már a koncert előtt bizakodóan beszélt egy esetleges turnéról, bár az korábban is köztudott volt, hogy a fellépéssorozat nem rajta, hanem Planten múlik. A koncert körüli hetekben különböző találgatások láttak napvilágot: több „bennfentes” úgy tudta, hogy a zenészek már megegyeztek a turné részleteiben, és két Wembley-fel- lépésről is tárgyalnak. A The Cult énekese, lan Astbury együttese novemberi cincinnati klubkoncertjén bejelentette, hogy ők turnéznak a zenekarral. Máig nem világos, hogy kamuzott-e vagy tényleg így lesz... Az elmúlt év végén, amikor már mindenki azt hitte, csak napok kérdése a bejelentés, Plant beharangozott egy világkörüli turnét, de jó néhány rajongót el is szomorított vele. Nem az együttesét jelentette be ugyanis, hanem a sajátját, aminek hallatán „normális körülmények között” örömünkben kiugrottunk volna a bőrünkből... Plant májusban Európában indítja koncertsorozatát Alison Krauss énekesnővel, akivel októberben Raising Sand címmel közös nagylemezt adott ki. A bluegrass-énekesnő nálunk nem ismert, az Egyesült Államokban azonban szinte már legenda. Hatalmas csúcsot tart: ő a legtöbb Grammy-díj tulajdonosa, húsz szobrocska van a birtokában. Jobban belegondolva viszont az elkeseredésünk felesleges, mivel a duó turnéja nem zárja ki a másikat, a Led Zeppelinét, legfeljebb az utóbbi kicsit csúszik. A napokban végre bejelentették, hogy hamarosan értekezlet várható a zenekar háza táján. ,A megbeszélésen végleg eldöntjük, hogyan tovább. En örülnék, ha folytatnánk, amit elkezdtünk” - nyilatkozta John Paul Jones a Rolling Stone magazinnak. A nagy kérdés válasza, vagyis a hivatalos bejelentés tehát csak idő (napok) kérdése. Addig is tovább tarolnak az üzérek. Volt, aki már a decemberi koncert előtt a sokszorosáért adott túl a belépőjegyén. Utólag sok fanatikus akár az eredeti árat sem sajnálja kifizetni a használtjegyért vagy annak egy-egy darabjáért. Az élelmesek előhalászták gyűrött jegyeiket zsebük mélyéről, és azóta is megy az árverés a világhálón. Sok százezren várják, hogy világkörüli turnén láthassák újra a zenészeket (Képarchívum)
