Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-25 / 21. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 25. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Koalíciós találgatások Egyre durvább a kampány Hessenben a vasárnapi tartományi választások előtt. Az országosan nagykoalícióban kormányzó konzervatívok és szociáldemokraták élesen támadják egymást, a kereszténydemokrata CDU és a szociáldemokrata SPD népszerűsége 38 százalékos. A CDU-nak abszolút többsége volt és egyedül kormányzott a tartományban, előrejelzések szerint egyik nagy párt sem tud egyedül kormányt alakítani. Vasárnap választanak Alsó-Szászországban is, ott nyugodtabb a helyzet, marad a CDU és a liberális FDP közös kormányzása, (mti)- Honnan tudta, hogy a minisztérium itt rejtegette a takarításra szánt milliókat? (Peter Gossányi karikatúrája) Az elmúlt csaknem egy évtizedben Szerbiában szinte minden a koszovói kérdés körül forgott Quo vadis, Szerbia? Az elkövetkező időszakban véget ér egy korszak Koszovóban, Szerbiában és az egész Balkánon-Koszovó függetlenné válik. Szerbia számára ez azt jelenti, hogy lezárul a 90-es évek legeleje óta tartó korszak, amely alatt Belgrád a Balkán domináns hatalmából egy nagyjából 8 milliós, gazdaságilag, de főleg társadalmilag és morálisan meggyengült kis országgá vált. ONDREJCSÁK RÓBERT Először elvesztette az ellenőrzést a volt jugoszláv tagköztársaságok felett - mert hiába volt a „Nagy- Jugoszlávia” szövetségi állam elméletileg egyenrangú tagköztársaságokkal, azért a szerbek domináltak. Jelentős szerb kisebbség élt ugyanis a mai Horvátország területén, Boszniában és maga Szerbia is a legnagyobb - de nem a legfejlettebb - tagköztársaság volt. Még ma is érvényes, hogy Szerbia hosszú távú stabilitása nélkül maga a Balkán sem lehet stabil, de az már rég nem, hogy Belgrád akarata ellenére nem lehetett egyetlen vitás kérdést sem rendezni a térségben. Számtalan elemzést írtak már arról, mi vezetett a jelenlegi helyzethez, azért a múlt helyett foglalkozzunk inkább a jelennel és a jövővel. Ami látszólag a legfontosabb kérdést, tehát Koszovó és Szerbia viszonyát illeti, nyilvánvaló, hogy Pristina a közeljövőben deklarálja függetlenségét. A legérdekesebb az, hogy Koszovó függetlenné válását a szakértők már évek óta, nagyjából 2001-2002 óta tényként kezelik. Természetesen más a szakértői szint és más a politikai. A politika szintjén a független Koszovó nagyon sokáig - hivatalosan - nem került szóba, mígnem néhány éve az Egyesült Államok és az európaiak közül Nagy-Britannia jelentették ki egyre határozottabban: nincs értelme az időt húzni. A független Koszovó tény, ha formálisan még nem is az, ezért a legjobb, ha inkább a realitásokhoz igazodik a politika is. Oroszországban sem egyértelmű a helyzet. Bár Moszkva a koszovói függetlenség határozott ellenzője, ne gondoljuk, hogy mindezt a szer- bek érdekében teszi. A retorika és a hivatalos megnyilatkozások szintjén természetesen így van. A realitás azonban az, hogy Moszkvát nem igazán érdekli Szerbia, hiszen az elmúlt évtizedben minimálisra csökkent az orosz geopolitikai befolyás a Balkánon. Oroszország számára Szerbia és Koszovó ügye globális stratégiai játszma részlete, amely az USA és Moszkva között folyik. Egyébként hasonlóképpen, mint a csehországi és lengyelországi rakétavédelmi rendszerek: nincs az a komoly szakértő, aki komolyan venné, hogy a tíz elfogórakéta veszélyezteti a több ezer robbanófejjel rendelkező orosz stratégiai arzenált. Maguk az oroszok sem, minden kardcsörtetés ellenére. A nagy kérdés az, hogyan birkózik meg Szerbia Koszovó elszakadásával. Szándékosan nem írtam, hogy elvesztésével, mert Belgrád már rég elveszítette ellenőrzését Koszovó felett, ezért már „csak” formális elszakadásról beszélhetünk. Az elmúlt csaknem egy évtizedben ugyanis Szerbiában szinte minden a koszovói probléma körül forgott, teljesen lekötve ezzel az ország energiáit és figyelmét. A szerb politikai elit annyira a koszovói kérdést helyezte a középpontba a belpolitikában, mintha más gondja nem is lett volna az országnak. Ráadásul olyan helyzetbe manőverezték bele magukat, amelyből nagyon nehéz kievickél- ni: az utolsó pillanatig azt kommunikálják a lakosságnak, hogy Koszovó megtartható, holott mindenki tudja, ez nem így van. Mindennek a társadalomra gyakorolt frusztráló negatív hatását nehéz megbecsülni, de ha példát akarunk, elég megnézni a legutóbbi elnökválasztás első fordulójának eredményeit. A radikális erők előretörése szinte természetes ilyen helyzetben, viszont hosszú időt vesz igénybe pacifikálásuk. A kiút első állomása az lenne, hogy - bármilyen fájdalmas is - a szerb politikai elit a realitásokból kiindulva kommunikáljon a lakossággal Koszovó ügyében. Ha Belgrád nem Koszovót állítaná külpolitikája középpontjába, amely minden mást determinál, akkor' felszabadulnának energiái például az európai integráció irányába. Hasonló a helyzet a belpolitika terén is: Koszovónak nem kellene paralizálnia a politikai életet Szerbiában, hogy ne vegye el a felesleges energiákat valami, ami reménytelen. Egyébként a koszovói függetlenség ellenzői még nem válaszoltak arra a kérdésre, el tudnak-e a szerbek képzelni egy olyan Szerbiát, ahol a lakosság 25 százaléka albán, és ez az arány egyre növekszik. Ez azt jelentené, hogy a közös ország vezetésében egyre nagyobb számban vennének részt az albánok, ráadásul, ha a jelenlegi demográfiai trendek nem változnak meg radikálisan, néhány évtized múlva a jelenleginél sokkal nagyobb lenne az albánok részaránya és az országon belül elfoglalt súlya. Márpedig ez az, amit a szer- bek semmiképpen nem akarnak. A megoldás tehát az lenne, hogy „el kell felejteni” Koszovót - ahol a körülmények szintén messze vannak egy ideális államétól - és Szerbia jövőjére kell gondolni, az európai és euroatlanti integrációra, a gazdasági fejlődésre. Tehát reális helyzetértékelésből kiindulva alakítani a politikát, nem érzelmi alapon. Mi ennek az útnak az alternatívája? A társadalmi frusztráció állandósulása, nemzetközi elszigeteltség, a radikális politikai erők előretörésének állandósulása. Idén ötmillióval növekedhet a munkanélküliek száma világszerte Ellenmondások és bizonytalanság MTl-HÁTTÉR A hitelpiaci válság és az emelkedő olajárak miatt kialakult gazdasági zűrzavar körülbelül 5 millióval növelheti a világon a munkanélküliek számát 2008-ban, áll a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) szerdán kiadott éves jelentésében. A 2008-ra vonatkozó új előrejelzés változásokat jelez 2007-hez képest. Tavaly a GDP átlagosan több mint 5 százalékos, tartós világméretű növekedése a globális munkapiacok stabilizálódásához vezetett. Emelkedett a foglalkoztatottak száma, nettó 45 millió új állás keletkezett, a munkanélküliek száma csak kis mértékben nőtt, összesen 189,9 millióra világszerte a 2006-os 187 millióról. Ez a világ munkaképes korú lakosságának 6,3 százaléka. „Idén a foglalkoztatás globális helyzete számos ellentmondást és bizonytalanságot rejt magában” - mondta az ILO főigazgatója. Juan Somavia szerint a globális növekedés évente több millió új állást eredményez, ám a munkanélküliség elfogadhatatlanul magas szinten maradt, és eddig nem látott mértékekig növekedhet ebben az évben. Az ILO a jelenlegi információk alapján arra a következtetésre jut, hogy a hitelezési válságnak a fejlett gazdaságok és az Európai Unió növekedésére gyakorolt kezdeti hatása körülbelül 240 ezerrel kevesebb új állást eredményez a régióban. A fejlett gazdaságokban tapasztalható, csökkenő irányzatot „a világ többi része ellentételezi”, elsősorban a gazdaság és munkahelyek számának Ázsiában tapasztalható erős növekedése miatt. A tanulmány rámutat, pozitív fejlemények tapasztalhatók Közép- és Délkelet-Európa, valamint a Független Államok Közössége legtöbb munkapiaci mutatójában. Ebben a térségben az elmúlt évek során csökkent a veszélyeztetett foglalkoztatás aránya. A foglalkoztatás-népesség arányban bekövetkezett enyhe javulás is azt mutatja, jobban kihasználják a munkaképes korú népesség termelési potenciálját. Az ILO szerint a világon 10-ből 5 ember állása bizonytalan, ők vagy segítő családtagként, vagy önfoglalkoztatóként dolgoznak, ahol nagyobb a kockázata annak, hogy nem részesülnek védelemben. Körülbelül 487 millió munkavállaló - vagyis az összes munkavállaló 16,4 százaléka - még mindig nem keres eleget ahhoz, hogy saját magát és családját a napi személyenkénti 1 dolláros szegénységi szint fölé emelje, míg 1,3 milliárd munkavállaló 43,5 százalék - még mindig a napi 2 dollárnál kevesebből próbál megélni. A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási szektor tovább növekedett 2007-ben, tovább előzve a mezőgazdaságot: jelenleg a szolgáltatások a világ munkahelyeinek 42,7 százalékát adják, összehasonlítva a mező- gazdaság által biztosított 34,9 százalékkal. Az iparban, ahol enyhén lefelé tartó irányzat volt tapasztalható 1997 és 2003 között, az elmúlt néhány évben meglehetősen lassú, de felfelé irányuló tendenciát lehetett megfigyelni. Az iparban van a világ munkahelyeinek a 22,4 százaléka. KOMMENTÁR Itt az új bűnbakok MOLNÁR IVÁN A kormány szerint már nem kell félnünk attól, hogy az állam, esetleg az önkormányzatok felelőtlen gazdálkodása meghiúsítja a közös uniós fizetőeszköz bevezetését, s attól sem, hogy az euró bevezetése után a kereskedők drasztikusanmegemelik az árakat. A vállalatoknak sem kell aggódniuk, hogy a szakszervezetek aránytalanul magas bérkövetelésekkel állnak elő. Megszületett Szlovákia stabilitási paktuma, hivatalos nevén, ,Az euró bevezetését és használatát szabályozó elvi nyilatkozat”, amelyet a kormány, a munkaadók, a szakszervezetekés azönkormányzatokképviselői is aláírtak. Alegfontosabb közjogi méltóságok, ünnepélyes procedúra, villogó vakuk, optimista nyilatkozatok... Mit hoz a paktum Szlovákiának? A válasz azoknak egyértelmű, akikegy kicsit figyelték az euró bevezetésével kapcsolatos fejleményeket: semmit, amire nem számíthattunkvolna. Ákor- mánypl. megígéri benne, hogy teljesíti a konvergencia programban vállaltkötelezettségeit,ésaztis, olyan törvényjavaslatokatterjeszt elő, amelyek az euró gyors bevezetését teszik lehetővé. A valóságban azokat a feladatait sem teljesíti kellőképpen, amelyeket kutya kötelessége lenne. Még mindig nem tették közzé az árak duális jelöléséről szóló rendeletet, üres frázisok az államháztartási hiányról, az árstabilitás fenntartásáról és a béremelésekről tett nyilatkozatok is. Az Európai Bizottság már idén tavasszal értékeli felkészültségünket az euró bevezetésére, amihez a tavalyi inflációs adatokat veszi figyelembe. Például, ha a szakszervezetekneksikerülne kiharcolni a nagyobb béremeléseket, az EB döntését már nem kellene befolyásolniuk. A kereskedők pedig régebben elfogadták etikai kódexüket, hogy azeuróbevezetésétnemhasználjákfel áremelésre. Mindebből arra a következtetésre isjuthatnánk, hogyakormánynakjódolgában nincs mit csinálnia, unalmát látványos, ám haszontalan ünnepélyes összejövetelekkel űzi el. Ám Ficót és kormánya tagjait nem ügy ismerjük, mint akik bármit is öncélúan tennének. Mit akar a kormány ezzel az elvi nyilatkozattal? A választ akormányfő adta meg a nyilatkozat aláírása után. Kijelentette: az euró bevezetését az ő kormányával társítják, saz áremeléseket is az ő nyakukba varmák. Ezt ultrabalos kormányunkjövőre, egy évvel a választás előtt nem engedheti meg magának. Magyarul, Fico a stabilitási paktummal biztosítja magának a bűnbakokat az áremelésekért. Jövő ilyenkor újabb szitokáradat zúdulhat Ficótól - a kormányt kivéve -mindenkire, aki aláírta a paktumot, és a kormányfő szerint egy kicsit is felelős lesz az áremelésekért és az euró bevezetése okozta gondokért. Ha mégsem lenne áremelés, annál jobb, a lényeg, hogy Fico biztonságban érezze magát. Ez a stabilitási paktum egyetlen gyakorlati jelentősége is. Kell ennél több? JEGYZET Lődözgetünk, lődözgetünk... BUCHLOV1CS PÉTER Nem jogsértés, ha valaki a saját telkén lövöldözget, még ha a céltáblája maga a római pápa is, de hogy ezt feltegye az internetre, és ország-világ előtt dicsekedjen vele, az a hülyeség netovábbja- mondta el szerda délután egy rendőrségi forrásunk Radovan H.-ról, a közrendőrről, akinek mentális és pszichikai érettségéről ő saját maga állította ki a legfényesebb bizonyítványt. Nem tudom, mennyire magánterület egy speciális lőtér. Ráadásul a rendőr civilben is és a magánéletben is rendőr, bármikor és bárhol lépnie kéne, ha törvényvagy jogsértést tapasztal. Az se egyértelmű, tételesen bizonyítható-e a nemzetiségi gyűlöletkeltés a többiek esetében. De miképp kerülhet a rendőrséghez valaki, akiről kiderült, már többször elárasztotta az internetet szélsőséges, neonáci csoportok találkozóin készült felvételekkel? Ki ez az eltévedt bárányka, akinek kulturált, művelt és békés ismerősei vannak, aki jobbnál jobb társaságokban forog? Ad erre választ valaki ? A fokozódó szélsőségesek elleni harc közepette? A bugyuta kincstári sikerpropaganda özönében? S miért kellett a belügyminisztériumnak még szerda délután is titkolnia a filmművészet lángeszének kilétét, egyre makacsabbul hajtogatva, még véletlenül sem rendőr? Valóban nem rendőröklövöl- döztek. Radovan biztos azért vette fel az ocsmányságokat és azért terjesztette, mert ő maga is irtózott ettől. Ja, ha a nagymamám villamos lenne, csengetne. Egyébként sincs abban gyűlölet, se megalázás,haalegaljasabb ösztöneim tárgyát megszemélyesítem, jelképesen szarrá lövöm. S nem lépek közbe, mert kinek mi köze hozzá, azért forgatom le és azértterjesztem, mert élvezem és azonosulok vele. És rendőr vagyok. Szép. ÁmRadovannál akadhat ferde lelki indíttatás: Maiina Hedviggel eddig az egész szakmát bé- lyegeztékmeg, jólátninémi „kárpótlást”, méghajelképesen is... Merbáncsákamijejinket, azí! Ha a fiút kirúgják, az a legkevesebb. Paradox, de köszönjük meg Ra- dovannak a netre tett videókat. Ismét bebizonyosodott, egyesek szívesen ölnének, önkényes- kednéneknyilvánosanis, csak háttérbázis és hatalmi legalizálás kellene hozzá. Kiderült, vannak rendőrök, akiknek annyira tetszenek a gyűlölködő, izomagyú marhaságok, hogy széles körben terjesztik. Minél hamarabb derül ki, annáljobb, nem csak a társadalomra, főképp a megtépázott tekintélyű rendőrségre nézve. Érdekes, szerda óta csak egy rendőrismerősömtől hallottam, primitívtahóság, ami történt. Sőt, volt, aki szerint az is elképzelhető: Radovan nem más, mintegy beépített provokátor Hedvig-ügyben, hogy lejárassa a testületet. Én azt gondolom: nem lila összeesküvés-elméletek kellenek, hanem - Radovan kirúgásán túl - önkritika, s annak elérése, hogy ne frusztrált idióták, fegyver- és hatalommániás suhancok tekintsék karrierpályának a rendőrséget.
