Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-23 / 19. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 23. Szülőföldünk - sport 31 Simonies István fantasztikus évtizedet töltött gyúróként a sárga-kékeknél, magasztalja Pecze Károlyt, mókázott, bohóckodott a sikerek érdekében A tizenkettedik ember volt a DAC aranycsapatában GYÚRÓI ANEKDOTÁK Életmentés a kerítésen túl „Valamelyik élvonalbeli mérkőzésen rosszul lett az egyik idősebb DAC-szurkoló. Miután a hangosbemondóban közölték, mi történt, azonnal átugrottam a kerítést, és sikerült kiszabadítanom a drukker beakadt nyelvét. Megkönnyebbültem,, amikor a focirajongó lélegezni kezdett. Mire magához tért, ott termett a nővérként dolgozó lánya, aki nem győzött hálálkodni.” (sz. z.) Megmondtam, hogy kiegyenlít „Felejthetetlen derbit vívtunk Dunaszerdahelyen a Spartával, bő negyedórával a befejezés előtt 3:l-re vezetett a favorizált prágai együttes, amikor Pecze Medgyest küldte pályára. Mielőtt Józsi pályára lépett volna, hagyományosan megütögettem a fenekét, s odaszóltam: te fogsz egyenlíteni. Medgyes megfogadta a tanácsomat, s a tizenhárom perc alatt kétszer talált a Sparta hálójába, s ezzel értékes pontot szereztünk.” (sz. z.) Igazi úriember volt a klubelnök „Weiss Misi bácsi fantasztikus, igazi úriember volt, aki élt-halt a DAC-ért. A bajnoki idény előtt mindig mindenkit megkérdezett, hogy van, nincsenek-e problémái, nem kell-e valamiben segíteni. Amit megígért, azt el is intézte. Többjátékos például neki köszönheti, hogy sikeresen leérettségizett. Halála után már jóval sivárab- bak lettek a szezonnyitók...” (sz. z.) „A Bayernnel még találkozunk...” „A Bayern ellen hazai vereséggel búcsúzott 1988-ban az UEFA- kupától a DAC. A vendégek egyik gólja büntetőből, a másik szabadrúgásból esett. Ráadásul az ír játékvezető még az első félidőben kiállította Szabant. A meccs után megkérdeztem a bírót, miért fújt végig ellenünk. - Uram, a Bayernnel még gyakran találkozunk, a DAC-cal viszont aligha - indokolt a sípmester.” (sz. z.) Hegedűvel búcsúzott Peczétől „Az edzők közül egyértelműen Pecze Károllyal voltam a legjobb viszonyban. Nagyon sajnáltam, amikor 1989 nyarán távozott a DAC-tól. Mielőtt elment, hegedűn a legkedvesebb nótáit játszottam el neki, ő pedig énekelt. Amikor már túl voltunk a hosszú könnyes búcsún, még odaszólt: - Csak így elengedsz? Persze ezután még egy órán át dalolgattunk...” (sz. z.) Sosem kapott prémiumot „Ha hiszik, ha nem, a legnagyobb DAC-sikerek idején a csapatorvoshoz hasonlóan sosem kaptam jutalmat. Bezzeg a játékosok és az edzők sorozatban kapták a jutalmakat. Volt is nagy felzúdulás, amikor Stadrucker Sándor orvos azt kérte a klubvezetéstől, hogy a legalább a futballisták jutalmának a tíz százalékát megkaphatnánk.” (sz. z.) Chovanec lebecsülte a DAC-ot „A koprivnicei Csehszlovák Kupa döntője előtt a Sparta játékosai lekezelően nyilatkoztak a csallóközi csapatról. „Azt sem tudom, hol fekszik Dunaszerdahely” - nyilatkozta például a púchovi születésű Jozef Chovanec. A tizenegyesekkel megnyert finálé után, s pezsgőfürdőzés közben így üvöltöztek a DAC-játékosok: - Most már Chovanec is megtanulta, hol van a Csallóköz szíve.” (sz. z.) Simonies István neve összeforrott a DAC legendás aranycsapatával, a galántai gyúró szinte az együttes tizenkettedik tagjának számított. Sokáig autóstoppal járt Dunaszerdahelyre, de sosem késett el az edzésről. Az idén 60. születésnapját ünneplő masszőrt sikeres pályafutásáról faggattuk, természetesen felelevenítettük a sárga-kék együttes dicső múltját is. SZABÓ ZOLTÁN , Amióta az eszem tudom, focirajongó vagyok. Kapusként kezdtem pályafutásomat, ám miután sikeresen leérettségiztem a kassai ipariban, sajnos egy könyöktörést követően, 19 évesen abba kellett hagynom a védést. Czafík István, a galántaiak akkori edzője felajánlotta, legyek a csapat gyúrója. Először kicsit haboztam, azzal biztatott, hogy erősek a kezeim, s gyorsan megtanulom a szakmát. Végül igent mondtam, s hamarosan hobbimmá vált ez a munka. Jólesett, hogy a játékosoktól sorra kaptam a dicséreteket” - emlékszik vissza a kezdetekre Simonies István. Czafík edző indította el Czafík István rendkívül elégedett volt vele, s egy ideig követte is a mestert: kétszer a vágai, egyszer pedig a taksonyi együttessel léptek magasabb osztályba. „Természetesen állandóan képeztem magam, nagyon sokat adott a féléves pozsonyi tanfolyam, amelyen a szakma legjobbjai tartották az előadásokat. Később az Inter ifjúsági csapatához kerültem, de gyakran besegítettem az élvonalbeli felnőtt gárdának is. Ebben az időszakban Pavol Kršek felkért, legyek a szlovák ifiválogatott gyúrója. Azonnal igent mondtam. Ezt követően ajánlatot kaptam František Kor- čektól, aki a korosztályos csehszlovák nemzeti csapatokat irányította. Az első akción alaposan letesztelt, egyedül voltam hatvan játékosra, éjfélig gyúrtam a futballistákat. Ez meggyőzte Korčeket, s összesen öt és fél évig működhettem az ifjúsági válogatottnál. Többek között Stejskal, Mikloško, KadNÉVJEGYKÁRTYA Név: Simonies István Született: 1948. május 17-én Galántán Lakhelye: Galánta Gyúrói állomáshelyei: Galánta, Vága, Taksony, Inter, szlovák ifi válogatott, csehszlovák ifjúsági válogatott, Dunaszerdahely, Szene, Bős. Majoros György (balra) társaságában Dušan Liba lábát ápolja léc, Chovanec, Moravčík és Skuh- ravý is megfordult a kezeim között.” Ebben az időszakban csak mellékállásban tevékenykedett gyúróként, hiszen az egyik vendéglátóipari cégben a karbantartók mestereként dolgozott. Misi bácsi hívta a DAC-ba Pályafutása sorsdöntő mozzanatához érkeztünk: „Sosem felejtem el 1982. augusztus húszadikát. Este fél tízkor megjelent a lakásomon Weiss Misi bácsi. A DAC legendás elnöke röviden csak annyit mondott, csupa jót hallott rólam, alkalmazni akarnak, de már másnap délelőtt be kell lépnem. Először csak hebegtem, habogtam, aztán bólintottam. A stadionban szívesen fogadtak, de mielőtt szerződtettek, próbaként Tóth Lacit, a néhai Gogh Kalmit és Krištof Karcsit kellett meggyúmom. Nem ijedtem meg, a szokásos procedúrákat alkalmaztam. Miután mindhárman elismerően nyüatkoztak a ténykedésemről, gyorsan megállapodtunk. Ettől a pillanattól kezdve lettem profi gyúró.” Igaz, a futballistákhoz hasonlóan hivatalosan máshol volt alkalmazva, eleinte a dunaszerdahelyi Agrostavnál, majd a balonyi szövetkezetnél vezették a nyilvántartásban. A népszerű Pista csak később tudta meg, hogy elődje családjával Németországba disszidált, ezért volt olyan sürgős a jövetele. Eleinte stoppal járt Dunaszerdahelyre, ám egy alkalommal sem késte le az edzés kezdetét. Két elbukás után feljutás .Életem legszebb időszakát töltöttem a DAC-nál. Szinte az egész Dél-Szlovákia magáénak érezte a klubot. Fantasztikus légkör uralkodott a stadionban. Az első két évben Szikora György irányításával még nem sikerült feljutni az élvonalba, előbb a besztercebányai Dukla, majd a ligeti ZTS előzött meg bennünket. Sosem felejtem el azt, ahogyan a ügeti vereség után együtt zokogtunk az öltözőben. Ezzel is rácáfolok azokra a híresztelésekre, hogy néhány focistánk nem játszott teljes erőbedobással a sorsdöntő meccsen.” Számtalanszor sprintéit a sérült játékoshoz, kis túlzással azt is mondhatnánk, mire a tőle jóval idősebb csapatorvos, Stadrucker Sándor odaért, már talpra is áhította a játékost. „Stadival nagyon jó volt együtt dolgozni, megfontolt tapasztalt dokiként ismertem meg.” Jókor jött a siker kovács Több edző alatt tevékenykedett a sárga-kékeknél, Pecze Károllyal értette magát meg a legjobban, de a többiekkel sem volt semmilyen gondja. „Rendkívül jó húzásnak bizonyult Pecze Károly szerződtetése. A szakmailag tökéletesen képzett mester mindent előre kiszámított, létfontosságúnak tartotta a keleti meccseket, azt mondta, ha ott sok pontot gyűjtünk, simán nyerjük a bajnokságot. Igaza lett. Volt is ünneplés bőven, legalább egy hétig tartott a dáridó. A csehszlovák élvonalban is bizonyított a gárda, amely sokat tanult a Bohemianstól elszenvedett 0:8-ból. Akkor jöttek rá Kapkóék, hogy még nem világbajnokok.” Mókázott, bohóckodott Úgy tudom, igazi mókamester volt, a játékosokat úgy elszórakoztatta, hogy fel sem fogták, rövidesen a Sparta vagy Slavia ellen lépnek pályára. „Ez hozzátartozik a gyúrói hivatáshoz, mindent elkövettem, hogy focisták ne feszült arccal vonuljanak a pályára. A meccs napján már reggeltől igyekeztem felvidítania társaságot, de igazából az autóbuszban, útban a stadion felé hoztam ki magamból a maximumot. A sheer kedvéért bohóckodtam, szórtam a frappáns vicceket, ügyetlenkedtem, csakhogy eltereljem a játékosok figyelmét. Kezdés előtt minden játékos fenekére vágtam, s valamennyiükhöz volt biztató szavam.” Szakmailag is képezte magát, sokat ellesett a mexikói vb-re kijutott, Mezey György irányította magyar válogatott tatabányai gyúrójától, Sándor Istvántól. „Tübi az egyik legjobb barátom volt, aki gyakran meglátogatott. Ismerte a szakma minden csínját-bínját, kár, hogy olyan régen eltávozott az élők sorából.” Bevált Pecze Károly jóslata Simonies István részese volt az 1987-es nagy menetelésnek, amely a Szlovák és Csehszlovák Kupa el- hódításában csúcsosodott ki. .Kiváló kollektívát alkotott a csapat, a mester mindig alaposan feltérképezte a soros ellenfelet, s ennek meg is lett az eredménye. A kopriv- nicei finálé előtt szinte mindenki előre elkönyvelte a Sparta sikerét, Pecze Károly viszont bízott védenceiben. Még a döntő napján is azt mondta, hogy a döntetlennél alább nem adjuk, s az esetleges tizenegyespárbajban mi leszünk kedvezőbb helyzetben. A nemzetközi porondon is megálltuk a helyünket, bár tandíjként kiestünk a svájci Young Boysszal szemben. Egy évvel később viszont hatot rúgtunk a Norrköpingnek, s a világhírű Bayem következett. Münchenben kedvesen fogadtak bennünket a német klubvezetők, ám Olaf Tho- nékon látszott, lebecsülik a csapatunkat. Kár, hogy nem tudtuk ezt kihasználni, de így is emelt fővel búcsúztunk.” Majoros, Medgyes, Mičinec Sok labdarúgó megfordult nála, voltak kedvencei is. „Majoros Gyuri, Medgyes Jóska és Tibor Mičinec állt hozzám a legközelebb. Mindhárman értették a tréfát, de sosem bántottak meg, öröm volt velük dolgozni. Sajnos, Józsi fiatalon elhunyt. Az egyik meccsen futball- csukával megrúgták a kezén levő anyajegyét, ami később elrákoso- dott. En voltam az első, akinek megmutatta az első daganatait. Persze az emh'tett trión kívül is mindenkivel jó viszonyra törekedtem. Voltak, akik elaludtak a gyúródeszkán, mások ellazultak, s olyanok is akadtak, akik kiöntötték a lelkűket. Ilyenkor a szakmai dolgok mellett a magánéleti problémák is szóba jöttek. Az sem ment ritkaságba, hogy nőügyekben kértek tőlem tanácsot.” Kijött az edzőkkel Az edzőkkel sem voltak konfliktusai, a sikerkovács Pecze Károly mellett Szikora Györggyel, Gogh Kálmánnal és Anton Dragúňnyal is szót értett. Azt viszont máig nem érti, hogy Molnár Zoltán, akivel Szencen együtt dolgozott, miért nem akarta őt a bősi gárdánál... A kilencvenes évek elején kecsegtető ajánlatot kapott az élvonalba kacsingató szendéktől. „Sajnos, a homonnaiak eüen elbuktuk a sorsdöntő meccset. A balsiker után elfordultak a klubtól a támogatók, s vége lett a nagy menetelésnek. Ezután megkerestek a bősiek, örömmel mondtam igent, hiszen a csapatot Majoros Gyuri irányította. Nagy lelkesedéssel láttam munkához, de sajnos komoly egészségi okok miatt idő előtt befejeztem pályafutásomat.” Simonies István jelenleg rokkantnyugdíjasként Galántán él, s bízik benne, hogy a DAC hamarosan újra feltámad. ' - í >■’ •'' ' " ' ív. - ■ , vč1 - v";; " ' I- :. .................... * J.... A.-*•. / v‘Au... *___________I___ A DAC aranycsapata a klubvezetőkkel, balról a második guggoló Simonies István (Képarchívum)
