Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-23 / 19. szám, szerda
28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 23. www.ujszo.com A Dialógusok konferencia idén a kisebbségpolitikáról és támogatásokról szólt - a mezőkövesdi közösségi házban rengeteg ismerősbe botlott az ember Pergő párbeszédek Matyóföldön Matyó nagymamák a színpadon (Szűcs Éva felvétele) Mezőkövesd. Idén Matyóföld szíve adott helyszínt az évente egyszer megtartott Dialógusok konferenciának, melyet tíz éve Borsod- Abaúj-Zemplén megye mindig más városában vagy községében rendeznek meg, így az elmúlt években például Sátoraljaújhelyen, Tokajban, Sárospatakon. KOZSÁR ZSUZSANNA Ezen a találkozón a közművelődésben és közoktatásban érdekelt anyaországi szakemberek mellett részt vesz kelet- és közép-szlováki- ából mindenki, akinek a kultúrához, testvérvárosi kapcsolatokhoz, pályázatokhoz köze van. Most sem történt másként. A mezőkövesdi közösségi házban 2008. január 10-én és 11-én több ismerősbe botlott az ember, mint ha Kassán, Rozsnyón vagy Király- helmecen járt volna. Hogy mégse felejtse, nem otthon van, hanem Matyóföldön, arról a népviseletbe öltözött ruhatáros nénik gondoskodtak, akik elbűvölő mosollyal, matyó hímzésű szívecskével és hamisítatlan vendégszeretettel fogadták az érkezőket. Nagy esemény volt ez a városnak és polgármesterének, Tállai Andrásnak is, hiszen a kétszáznál is több résztvevő potenciális turista, esetleg intézményvezetőként vagy önkormányzati képviselőként egy-egy majdan kialakítandó kapcsolat egyik pólusa. E két cél elérése érdekében meg is tettek mindent a szervezők, azaz Mezőkövesd városa és a rendezvény „atyja”, a miskolci székhelyű Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Szakmai, Szakszolgálati és Közművelődési Intézet. A reménybeli turisták vonzására a matyó múzeum és a Zsóry Gyógyfürdő ingyenes látogatását vetették be csábításként, a tényleges kapcsolatok kialakítására pedig a Dialógusok konferencia előadásai, pódiumbeszélgetései, a helyi csoportok gálaestje és az éjszakába nyúló fogadás szolgált. A kétnapos rendezvény első délelőttje kemény erőpróbának bizonyult. A polgármester üdvözlő szavai után két protokollvendég kapott szót: Odor Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke, és Rudolf Schuster, Szlovákia volt köztársasági elnöke. Előbbi leginkább a kultúra szerepét méltatta, a határon túli színházak találkozójának fontosságáról beszélt. Utóbbi a szlovák-magyar együttműködést választotta beszéde vezérfonalának, ám javarészt anekdotikus elemekből építette fel mondandóját, melyben a szocialista időkben dívó fekete üzletelés, titkos „csencselés” is szerepelt. Schuster magyarul csak néhány szót mondott, ám többször is tanújelét adta annak, érti a magyar nyelvet, kijavítgatva pontadan tolmácsát, Máté Lászlót, a publikum nagy derültsége közepette. Az exelnök osztadan sikert arató fellépése után a délelőtt három komoly előadással lett teljes. Törzsök Erika, a Miniszterelnöld Hivatal főigazgatója vitaindítójában indulatoktól sem mentesen hangoztatta, mennyi anomália van a mai magyar közösségekben. Siránkozás helyett el kell szakadni a kiürült fogalmaktól, és a közös gondokat, például a munkahelyek kérdését vagy a romaproblémát közösen kell megoldani. A főigazgató asz- szony szerint a jövőbeli együttműködés elsődleges területe a határon átívelő felnőttképzés. A politika dolga pedig az, hogy a kialakult folyamatokat ne akadályozza. A somoijai Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke, Öllős László ellenben leginkább a magyarországi támogatások módját bírálta, mivel ezek jelentős része politikai támogatássá válik, ezáltal nem kulturális vagy oktatási, hanem hatalmi érdekek a mozgatórugói. Az előirányzott összegek pedig épp azt nem segítik, amire szánták őket. Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa viszont a kormányzati érdektelenség mellett a határon túli fejlesztési tervek hiányát kifogásolta, és közölte, nem folyik lényegi szakmai párbeszéd, csak a nemzeti szolidaritást kérik számon mindkét oldalon. A szikrázó légkörben vita következett. A vitávezető Komlós Attila feltette a kérdést: „az eddig hallottak alapján elmondható, hogy fordítva ültünk a lóra?” Pomogáts Béla irodalomtörténész erre azt válaszolta: „Már régen nincs ló. A magyarság helyzete rosszabb, mint néhány éve, a 89-ig tartó túlélés és a 2004-2005-ig működő revita- lizáció után a fejlesztés jövőjét nem látni. Régi színházi díszlet világában próbálunk új darabot játszani, a siker így kétséges.” „Nem kellett volna lovat adni álánk - kontrázott rá Varga Attila szatmárnémeti parlamenti képviselő, majd így folytatta: - Nincs meg az együttműködés kultúrája, nem tudjuk megfogalmazni regionális célkitűzéseinket. Nem szerencsés a magyarországi adófizető és a határon túli áldozat kategória sem, sem a két fél szembeállítása.” Az ungvári Dupka György a lóhasonlatnál maradva az apa, fiú és a szamár esetét hozta fel, mely szerint akármit csinálunk, sehogy sem jó. Ukrajnában azonban tényleg nem kap a kisebbségi kultúra egy fillér támogatást sem, anyaországi segítség nélkül már nem létezne. Hetven könyvtár közül talán öt rendelkezik számítógéppel, és jól fűtött kultúrházi teremről - amilyen a mezőkövesdi - álmodni sem lehet. A lovak témáját kimerítvén Szarka Lászlónak, az MTA ENKI igazgatójának már csak a népmeséi kis gömböc jutott, mely mindent elnyel, így nyeli el a politika is a civil világot. Az érdekes véleménycserét nem szívesen hagyták abba a jelenlévők, sőt akadt volna nem egy néző a közönség sorában, aki további hasonlatokkal és frappáns megállapításokkal fűszerezte volna a vitát, ám az ebédidő, a félórás csúszás és a délutánra tervezett program ezt nem tette lehetővé. A csütörtök délutánt a párbeszéd jellemezte, legalábbis az arra való törekvés. Balogi Csaba, a Szülőföld Alap munkatársa kérdésfeltevésre buzdította hallgatóságát, ám a pályáztatásokkal kapcsolatban nagyon is konkrét kérdésekre csupán frázisokkal teli, homályos válaszok érkeztek. Ezután a Duna Televízió 15 évének tisztelegve Cselényi László elnökkel és két munkatársával, Katona Erikával és Tóth Krisztával beszélgethettek a jelenlévők, de jobbára a televízió tömjénezésé- ből állt az eszmecsere. A némiképp már elcsigázott résztvevők koraeste végignézték a mezőkövesdi kul- túrcsoportok gálaestjét, melyben táncsoporttól mazsorettig, színjátszókörtől énekkarig és indián népzenéig minden volt, és mindenki szerepelt, aki a városban amatőr csoportban tevékenykedik. A nagyérdemű nem unatkozhatott, a műsor igazán változatos volt, egyes csoportok megütötték a profi szintet is, mások legalább igyekeztek. Az előadások fáradalmait aztán a hajnalba nyúló fogadáson, zenéstáncos mulatságon pihenhették ki a szállóvendégek, ahol újabb kapcsolatok születhettek, a régieket pedig tovább ápolhatták a kitartóbb mulatozók. A péntek délelőtt a pályázatoké volt. A Nemzeti Kulturális Alap elnöke, Harsányi László a kultúra kitörési lehetőségeit fejtegette, Vásárhelyi Szilárd, a Vad Kft. munkatársa a határ menti együttműködésekre tért ki. A hallgatóság inkább csak később élénkült fel, mikor elmélet helyett végre konkrétumokkal is találkozott, tehát az alig két éve alakult Bodrogközi és Ung- vidéki Kulturális Központ sikeres működéséről hallott a központ munkatársától, Ferencz Lászlótól. Az őt követő Hajnerné Tóth Ágnes lelkes előadása a fiatalokkal való munkáról és a Mobilitás nevű szervezet pályázatairól szintén ébren tartotta a közönséget. A zárszóban persze sok szép protokollmondat elhangzott, elsősorban a helyi szervezők méltatása és érdemeik elismerése. Szó, ami szó: kalap le előttük. Főleg Bányiczki Lászlóné, a konferencia „motoija” előtt, aki mindenütt ott volt, mindenre ügyelt. A két napig Mezőkövesd vendégszeretetét élvező kétszáz ember végül azzal a tudattal térhetett haza, hogy Dialógusok konferencia jövőre is lesz. Még nem tudni, hol, de biztosan valahol B-A-Z megyében. Mert hiába próbálkoztak a szervezők rozsnyói helyszínnel, azt mondták többen is, inkább az anyaországba szeretnének jönni, itt szeretnek lenni, erdélyiek, kárpátaljaiak, felvidékiek egyaránt. Vélemények a rendezvényről Balassa Zoltán idegenvezető, Kassa: Egy kivételtől eltekintve az összes Dialógusok konferencián részt vettem. Jó színvonalúnak tartom a rendezvényt. Voltak gyengébb évek is, ez a mostani az erősebbek közé tartozik. Tetszett, hogy különböző vélemények jelentek meg, és ha volt is néha enyhe csipkelődés vagy odamondogatás, nagyon kulturáltan zajlott, és ez is hozzájárult a jó hangulathoz. Az előadások és hozzászólások a közös gondolkodást segítették, ebben az irányban kell haladni, nem az árokásás felé. Reiter Krisztina, a Csemadok kassai járási alelnöke: Más koncepciót kellene választani, nagyobb teret adni az előadásokhoz fűződő szakmai vitának, véleménycserének. Az első nap délutánján mindenki szót kaphatott ugyan a Duna Tv 15 éve és jelenlegi helyzete kapcsán, ám ez a kérdés nem érint bennünket olyan közelről. Azok a kérdések, melyek csütörtök délelőtt felvetődtek a Schengen utáni magyar közösségekről és a támogatáspolitikáról, több időt érdemeltek volna. Demko András mérnök, Nagyida: Harmadszor vettem részt ezen a rendezvényen. A sátoraljaújhelyi jobban tetszett a mostaninál. Az előadások színvonala jobb volt, Katona Tamás és Szarka László előadása számomra mindig élmény marad. Szakmailag nagyon jól előkészítették a rendezvényt. A mostani konferenciát gyengébbnek tartom. Kolár Péter, a kassai Thália Színház igazgatója: A kultúra finanszírozásának lehetőségeinél és a pályázatírás témájánál jobbnak tartottam volna, ha több gyakorlati információ hangzik el, és kevesebb az elméleti előadás. Konkrét példákkal illusztrálhatták volna, mire kell vigyázni pályázatírás közben, milyen hibákat nem szabad elkövetni. Füzék Erzsébet Csemadok-titkár, Rozsnyó: Értékesnek tartottam az előadásokat, és sajnáltam, hogy a kerekasztal-beszélgetés nem kapott nagyobb teret. Ez jobban érdekelt volna, mint a Duna TV. (kozs) „Ez a rendezvény köldökzsinór az anyaország és a határon túli magyarok között" Konferencia a kapcsolattartásról KOZSÁR ZSUZSANNA A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Szakmai, Szakszolgálati és Közművelődési Intézet idén tizedszer rendezte meg a Dialógusok konferenciát. A rendezvényről az intézet munkatársával, Bányiczki Lászlónéval beszélgettünk. Miben látja a Dialógusok fontosságát? A 90-es években akár pár ezer forint is nagyon sokat jelentett a határon túli magyar kezdeményezéseknek, hiszen akkor még nem alakult ki az állami támogatás intézményrendszere. Annak idején egy- egy program újraélesztéséhez személyes kapcsolatok kellettek, ezek jelentették a köldökzsinórt az anyaország és a határon túli magyarság között. Intézetünk felvállalta a kapcsolatközvetítést, és 1996-ban elhatározta, évente egyszer alkalmat teremt arra, hogy az azonos célért dolgozó szakmai közeg, a kultúra, az oktatás, a testvértelepülési együttműködés területén tevékenykedők találkozhassanak. így újraéledhetett az a kapcsolatrendszer, mely több évtizedes múltra tekint vissza, ám az országhatárok elvágták egymástól az összetartozó régiókat, a felvidéki, kárpátaljai, partiumi magyarság és megyénk kapcsolatrendszerét. A rendezvénynek minden évben más a helyszíne és témája. A konferenciát minden évben a megye más-más településén rendezzük meg, hogy a résztvevők megismerjék az adott településen és annak környékén folyó közművelődési tevékenységet. így láthatják, egy-egy városban milyen kulturális lehetőségek rejlenek. Mezőkövesd például nagyon kultúrabarát város, magas szintű amatőr művészeti csoportjai vannak. A rendezvény vezérfonalát pedig mindig a kisebbségi politikában zajló aktuális folyamatok adják. Idén a kisebbségi magyar közösségépítés témája köré épültek az előadások. Ma már nem az a kérdés, megmarad-e a magyarság, hanem az, hogy az anyanemzet milyen módon támogatja a határon túli oktatást, kulturális kezdeményezéseket. Ezért nagyobbrészt a finanszírozás, a különböző nemzetstratégiák körül bontakoztak ki az előadások szinte késhegyig menő vita keretében. Jó volt látni, hogy szakembereink a nyilvánosság előtt is ellent mernek mondani az aktuális politikai elképzeléseknek. A Dialógusok során testvérvárosi kapcsolatok is születtek. Tevékenységünk a 90-es években főként arra irányult, hogy az iskolák, városok, kistelepülések egymásra találását segítsük. Ennek példája Gömörhorka és Bocs, illetve Demő és Bükkszentkereszt. Az utóbbi időben az uniós pályázatokon belül is egyre nagyobb teret kap a határon túli együttműködés, és sok lehetőség nyílik arra, hogy a működő testvérkapcsolatok újabb lehetőségekhez jussanak, vagy megkezdett programjaikat sikeresen befejezzék. „Idén a kisebbségi magyar közösségépítés témája köré épültek az előadások" (Szűcs Éva felvétele)