Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-23 / 19. szám, szerda
8 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 23. www.ujszo.com OLVASÓI LEVÉL Nyikita álma Kerek ötven esztendővel ezelőtt, 1958 koratavaszán idézést vagy behívót kaptam a pozsonyi Február utcai katonai parancsnokságtól, azaz kiegészítőtől. Nem sorozás volt még az, hanem csak amolyan beszélgetés, előkészítő a regruták lajstromba vételére... A zöldasztalnál két tiszt és egy idősebb szemüveges „elvtárs” fogadott, aki nem viselt katonai egyenruhát. Először is a nevemet kérdezték, utána azt, hol születtem, milyen családból származom és miért magyar iskolába, a pozsonyi magyar Pedagógiai Gimnáziumba járok. A kérdező a szemüveges civil volt, a két tiszt csak asszisztált és jegyzetelt. Zavartalanul, akadály nélkül válaszoltam a kérdéseikre, ámde a szemüveges rövidke szünet után más irányba terelte a beszélgetést. Miután alaposan kifaggatott a szlovák nemzeti felkelésről, megkérdezte, mit tudok Trianonról. - Az első világháború után 1920-ban ott zajlottak a béketárgyalások és ott írták alá a trianoni békeszerződést - válaszoltam. Ám a kérdezőmet nem elégítette ki a felelet, mert tovább kérdezett.- De mi a véleménye az egészről? - szólt szigorú hangon, még a szemüvegét is levette.- Semmi, megkötötték, aláírták és kész. Ezeket tanultam Trianonról. Vagy a részletekre kíváncsi? - kérdeztem vissza.- Pontosan... Mint magyarnak és tanítópalántának biztosan van más véleménye is az ügyről.- Nálunk, a Zoboralján, a magyar falvakban természetesen másként látják az emberek a békeszerződést. Rengeteg áldozata volt a világháborúnak, ráadásul elcsatoltak bennünket Magyar- országtól. Új határvonalakat húztak, az öregek bizony siratják a régi világot - mondtam őszintén. Szavaim után nagy csönd állott be, pusmogni kezdtek a zöldasztalnál, összedugták a fejüket, azután a változatosság kedvéért az egyik katonatiszt vette át a beszélgetés irányítását.- Még egy, utolsó kérdés. Akadálynak tartja az államhatárokat, szeretne mondjuk Magyarországon élni vagy tanulni?- Az csak természetes, hogy mi, magyarok szeretnénk látni Budapestet vagy a Balatont és tanulni is. A határok akadályoznak, de nekem az a véleményem, hogy ez már nem tart soká. Nyikita Szergejevics Hruscsov mondta valamelyik beszédében, hogy a határok meg fognak szűnni. így hát bizakodva várom, hogy Hruscsov tervei hamarosan valóra válnak. Szavaimat mély csend követte, majd a kérdező tiszt egy picit gorombán, de lehet, hogy csak katonásan annyit mondott:- Leléphet, elmehet! A rövidke történet a schengeni határok átrendezésének idején jutottak eszembe. A történészek biztosan emlékeznek Nyikita határokkal kapcsolatos nyilatkozatára. Erős embernek tartotta magát, hiszen az ötvenhatos magyar szabadságharc elfojtása után voltunk. Ám elképzeléseire már nem emlékszem, hogy a szocialista táboron belül tartotta-e a határok megszüntetésének ábrándját vagy a nyugati államokra is gondolt. A lényeg az, hogy Nyikita álma ötven év után valósult meg Európában, viszont a szovjet impérium felbomlott, darabjaira hullott. Motesiky Árpád A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. i (Reuters-felvétel) _____________________________________________________ SZEMSZÖG Bizalomvesztés önkormányzati szinten Hosszú évek óta különböző megrendelésre készülnek közvélemény-kutatások arról, kik, mely intézmények milyen mértékben bírják a lakosság bizalmát. A sorrend általában a politikai széljárásnak megfelelően változik. A helyi önkormányzatok általában mindig jól szerepeltek. Az idők azonban itt is változnak. A tavalyi felmérések eredményei (az Új Szó is megjelentette) mély zuhanást és lakossági bizalom- vesztést mutatnak ki. Vártuk, hogy önkormányzati szakértők próbálják szakmai alapon megindokolni, mi okozhatta a presztízsveszteséget, hogy vissza lehessen szerezni a lakosság bizalmát, de hiába. Emlékszem a kezdeti időkre. Egy-egy testületi ülésre megtelt a helyi kultúrház. A lakosság hozzászólásaival, meglátásaival irányt adott, jelezte, mely gondokat kellene kezelni. Sajnos, ma a tanácskozások üres teremben folynak. Közömbösek lettek az emberek. Ehhez nagyban hozzájárultak a majdnem törvényes háttér nélkül, Jánošík módjára végbement kis- és nagyprivatizációk, amelyek révén a kiválasztottak óriási vagyonra tettek szert. Az ún. kisember labdába se rúghatott. Ezek helyi szinten is lejátszódtak. A többség látta, hogy ez nem az a demokrácia, melyről 1989 novemberében beszéltek. Fel kellene oldani a közömbösséget, melyet a legutolsó felmérések is igazolnak. Az állam hatásköreinek jelentős része a helyi önkormányzatokhoz került, például az iskolaügy, az anyakönyvi hivatal, az építkezéssel, a szociális ügyekkel kapcsolatos dolgok, a heíyi egészségügyi intézmények fenntartása. Ha ide veszem azokat a fejlesztési terveket, melyek különböző pénzforrások, főleg európai uniós pályázatok elnyerésével valósulnak meg, kiderül, hogy a beruházásokba nem kis pénzek folynak be. Ez nem is baj. Sőt. Több pénz, több beruházás, nagyobb fejlődés. A beruházások kivitelezéséhez, a pályázatok elnyeréséhez erős csoportok alakultak, amelyek „versenyzenek” egymással. Ez így van rendjén. Baj akkor van, ha megkerülik az ide vonatkozó törvényeket. Az Új szó is sokszor publikált ilyen eseteket, melyek a közvagyonnal, közpénzekkel való visszaélésre mutattak rá. Sajnos, közömbösségünk, a& önkormányzat működési elvének, ismeretének hiánya is nagyban hozzájárulhat a negatív jelenségek kialakulásához. Nem csoda, ha településeinken különböző fámák keringenek arról, ki kinek, miért, mennyiért. Néhány „rosszakaró” szándékosan teijeszt álinformációt. Néha addig, amíg hihetővé nem válik. Az emberek aztán általánosítanak. Pedig a polgármesterek, képviselők döntő többsége becsületes, a közjóért tenni akaró ember. Sok helyen a választások előtt nagy a kínálat polgármester- és képviselőjelöltekből. A közéleti funkció kisebb-nagyobb kiváltságokat is jelent. Az új elöljáróság megválasztása után jön a mindennapi munka, a közösségben működő érdekcsoportok igényeinek, azok meg valósítha- tóságának összehangolása, lehetőleg úgy, hogy mindkét fél elégedett legyen, de a legfontosabb a nyilvánosság bevonása a közösséget érintő döntések előkészítésébe. Mert a demokrácia alapja még helyi szinten is a nyilvánosság bevonása mind a történésekbe, mind az ellenőrzésbe. Ha ezek kimaradnak, akkor közömbösség van, mely a helyi fejlődésre inkább visszahúzó erő. Németh Géza, Alistál KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ Fontos politikai gesztus Az európai unió intézményrendszerének megújításáról szóló, 2007. december 13-án elfogadott Lisszaboni Szerződés ratifikálását sürgeti Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője. Szerinte az ország parlamentjének kiemelt figyelmet kellene fordítania az EU 27 tagállama által elfogadott dokumentumra, melyet az összes tagállamnak el kell fogadnia ahhoz, hogy 2009. január 1-jén életbe léphessen. „Európai parlamenti képviselőként úgy érzem, hogy a Lisszaboni Szerződés mielőbbi ratifikálása fontos politikai gesztus lehet, ezzel jelezve, hogy Románia támogatja az uniós intézményrendszer reformjának életbe ültetését - szólított fel Winkler. Az EP-képviselő úgy értékelte, jelenleg Románia egy olyan Európai Unió tagja, melynek 15 tagállamra szabott intézményrendszere van, a reformszerződés ellenben 27 tagállammal számol, és ennek megfelelően dolgozta ki az intézményes reformokat is. A szerződés értelmében például az uniós szabályozások lddolgozásában megnő a szerepük az egyes tagállamok nemzeti parlamentjének - már csak ezért is fontos a ratifikálás -, vélte Winkler. Mindeddig csak Magyarország ratifikálta a dokumentumot. (Transzindex) Romániában románul Aki Romániában nem tud románul, elvesztheti az állampolgárságát - legalábbis ilyen törvényjavaslatot készített egy ellenzéki, konzervatív képviselő - írja az erdon.ro. A javaslatot nem találta hátrányosan megkü- lönböztetőnek a román Országos Diszkriminációellenes Tanács. A törvénytervezetet az ellenzéki Dán Voiculescu, a Konzervatív Párt elnöke terjesztette elő. Ha elfogadják a javaslatát, akkor két hónap áll minden román állampolgár rendelkezésére, hogy elsajátítsa a román nyelvet, ellenkező esetben megvonják az állampolgárságát. Az ezzel kapcsolatos panasz kivizsgálásának eredményét hétfőn ismertette a diszkriminációellenes esetek megtárgyalására létrehozott testület. Eszerint a kezdeményezés nem lépi túl a szabad véleménynyilvánítás kereteit, és nem ütközik a diszkriminációs eseteket szabályozó kormányrendelet előírásaiba. Romániában jelentős, több milliós magyar kisebbség is él. A kezdeményező egyébként a panasz után bejelentette: annyi engedményt hajlandó tenni, hogy a nyugdíjasokat már nem kötelezi a román nyelv elsajátítására. „Az államnyelvet mindenkinek ismernie kell” - véli Voiculescu, akinek tervezete várhatóan februárban kerül a szenátus szakbizottságai elé. Úgy véli: senki nem lehet román állampolgár, ha nem ismeri az ország hivatalos nyelvét. A román nyelv kötelező elsajátítását előíró törvény- tervezetet néhány napja „kész hülyeségnek” nyilvánította Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető elnöke. A javaslat ellentmond a román alkotmánynak, amelynek ötödik paragrafusa szerint nem lehet megvonni az állampolgárságot azoktól, akik román állampolgárnak születtek. (Kárpátlnfo) Marad a magyar koalíció Dr. Sepsey Csaba, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VM- DP) alelnöke hírportálunknak megerősítette, hogy a Magyar Koalíció a következő időszakban is a jelenlegi összetételben küzd az itteni magyarság érdekeiért. Sepsey úgy véli, a Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ) kifejezetten jót tett, hogy az elnöki poszton Pásztor István felváltotta Kasza Józsefet. Pásztor sokkal jobb kommunikációs készséggel rendelkezik, ami a Magyarországgal való kapcsolatfejlesztésből is látszik, mondta a VMDP alelnöke. Sepsey elégedettségének adott hangot, amiért a VMDP programja és alapelvei szinte teljes egészében beépültek a Magyar Koalíció programjába. (Vajdaságma.info)
