Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-19 / 16. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 19. Vélemény És háttér 7- Képviselő úr, vegye tudomásul, hogy a nemzetiségi kérdésről alkotott véleményének a téli kiárusításon sem lenne keletje! (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E _________. A józan ész kiűzetése FIGYELŐ Bűntelen rabok vészhelyzetben Raul Rivero és Héctor Pala­cios kubai ellenzéki Madrid­ban hangsúlyozta, számos politikai fogoly és bebörtön­zött újságíró helyzete drá­mai Kubában, többen súlyos betegek. A két kubai más­ként gondolkodó kijelentése egybevág Elizardo Sánchez- nek, a Kubai Emberi Jogok és Nemzeti Megbékélés Bi­zottsága (CCDHNR) elnö­kének és a szervezetnek az emberi jogok helyzetéről ki­adottjelentésével. A jelentés szerint 2007 végén legkeve­sebb 234 politikai fogoly volt őrizetben Kubában, és nem javult az emberi jogok helyzete, amióta Fidel Cast­ro elnök öccsének adta át a kormányrudat tavaly nyá­ron. K Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi új­ságíró jogvédő szervezet szerdán Madridban közölte, hogy Kubában a 234 politi­kai fogoly között 2008 ele­jén - az előző évhez hason­lóan - 24 újságíró van. Raúl Rivero újságíró és költő Madridban tartott sajtóérte­kezletén közölte, hogy sok fogoly súlyos beteg. A legsú­lyosabb esetek között emlí­tette Normando Hernandez, Adolfo Fernandez, Jósé Luis Garcia Paneque és Ivan Hernandez Castillo újság­írók nevét. A 2003 tavaszán több mint hetven másik másként gondolkodóval együtt őrizetbe vett Raúl Ri- veró, akit egészségi okokból 2004 végén helyeztek sza­badlábra, Spanyolországban él. Héctor Palacios, akit szin­tén 2003-ban vettek őrizet­be és 2006-ban engedtek szabadon, úgy ítélte meg, sok fogoly helyzete drámai, és segítségre szorulnak. A foglyok, akik. semmilyen bűnt nem követtek el, „a ha­lálukon vannak” - mondta, hozzátéve, hogy az ő egész­sége is megsínylette a ma­gánzárkában eltöltött há­romévi rabságot, (mti) Ebben az országban bármi megtörténhet. Vladimír Mečiar szerint például bárki újságíró lehet. Bárki, akinek kezébe toll vagy mikrofon akad. Mečiar szerint vala­hogy meg kellene oldani ezt az óriási problémát. MOLNÁR NORBERT Mi is osztjuk Mečiar nézetét. Ebben az országban például bárki lehet politikus. Nem kell hozzá érettségi, de még jogosítvány, al­kalmassági vizsga, közgazdasági és általános politikai alapképzés, társadalomismeret, IQ-teszt, er­kölcsi alapfeltételek sem, szóval, semmi. Elég, ha van ambíciója, po­fája (vagy vastag bőrrel, vagy bőr nélkül), könyöke, s tud elég tom­pákat mondani, na és megtalálja azokat az agyakat, amelyek képe­sek mindezt befogadni. Szóval, Mr. Mečiar, ha Ön azt javallja, le­gyen általános szakmai vizsga a firkászoknak, ám legyen. Rögtön a politikusok után. Aztán jöjjenek a szülők. Ha valami tényleg problé­ma, hát az, hogy ebben az ország­ban bárki lehet szülő. Ahhoz, hogy autót vezessen valaki, százféle fel­tételnek kell megfelelnie (újab­ban, de csak az újakat, a frissensült vezetőket egészségügyi ismere­tekből is tesztelik, igaz, még nem tudni, csak orvosok vagy egyszerű vöröskeresztes segéderők is meg­tehetik), de ahhoz, hogy gyereket neveljen, gyakorlatilag csak az egyszeri vágyra van szüksége. Szóval, Mr. Mečiar, sok probléma akad e kerek világban, melyeket hamarabb kellene orvosolni, mint azt, hogy kinek van véleménye, betűtudása és késztetése, hogy ír­jon. Na meg gondolata. Minden­esetre: kezdjük a politikusokkal a megoldást. Aztán itt a számla 15 milliárd koronáról, amit a Dôvera biztosító nyújtott be Fico kormányának. Ezt is meg kéne oldani. Noha, amikor a kormány meghozta csodálatos, szocializmussal átitatott javaslatát a tőke kiűzéséről a betegfolyosók­ról, sokan figyelmeztették, hogy drága lesz ez még nekünk, adófize­tőknek, de Fico nagy mellénnyel kijelentette, ő áll elébe. Könnyű neki, nem a saját pénzével játszik, hanem mindannyiunkéval. És most ott áll előtte, az eredmény meg mögötte: milliárdos perek, az állami egészségbiztosító gyakorla­tilag likvidálja a kiskórházakat, az egészségügy totálisan eladóso­dott, a béremelési ígéretek a hold­ban, és még sorolhatnánk hosszú flekkeken keresztül. Fico maga bi- zoriyította be: a szocialista egész­ségügy beteg, s hasonlóan gyógyí­tásra szorulnak az ő elképzelései is. És bármit mond: a maffia nem az egészségbiztosítók asztala... És emlékszünk-e még arra, mi­lyen mondattal kezdte az idei évet Robert Fico miniszterelnök? Bi­zony, az ő és kormánya példaképe Jánošík. Jánošík, aki a gazdagok­tól elvett, és meghagyott szépen mindent magának és bandájának (egy-két fülbevalótól eltekintve). Mit tudna erről mesélni Kašický védelmi miniszter, a milliárdos hó- lapáttendereivel és milliárdos lu­xus takarítónőivel? Végezetül álljon itt egy mondat, amelyet sajnos nem én találtam ki, hanem Boris Farkaš színművész, aki üdvözölte Slota dél-szlovákiai kettőskereszt-állítási szándékait mondván, a kereszt két ágán lega­lább hat turul elfér... Főként a kormány hatalomkoncentrációja és a civil szervezetek elleni lépései rontják a demokráciaszintet Romlott, de stabil a demokráciánk ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Bár 2006-ban enyhén romlott a demokrácia állapota Szlovákiá­ban, az ország még mindig konszo­lidált demokráciával és működő piacgazdasággal rendelkezik - de­rül ki a Freedom House évértékelő jelentéséből. A közép- és kelet-eu­rópai államokat értékelő elemzés­ben országunk megelőzte Csehor­szágot, s Magyarországgal azonos szinten helyezkedett el. A Freedom House budapesti székhelyű nemzetközi civü szer­vezet, a posztszovjet térség álla­mainak demokratikus átalakulá­sával foglalkozik. Évente értékeli a régió 29 országát, a demokrácia különféle „megnyilvánulási for­máit” a választási folyamat tiszta­ságától a független médián át a korrupció mértékéig. Szlovákiáról a 28 oldalas jelentést Grigorij Mesežnikov, az IVÓ társadalom- kutató intézet igazgatója, Miroslav Kollár, az IVÓ munkatársa és Mi­chal Vašečka szociológus írta. A 2006-os évet értékelve a szer­zők leszögezik, a választások utáni hatalomváltás problémamentesen zajlott, ám a felálló kormánykoalí­ció néhány hónapon belül 1998 óta nem tapasztalt hatalomkon­centrációra próbált meg kísérletet tenni. Negatívan értékelik a szél­sőséges nacionalista SNS kor­mányzati szerepvállalását is, amelynek „közvetlen negatív hatása” volt a nemzetiségek közti kapcsolatok alakulására. A civil társadalom szlovákiai fejlettségi szintjét a szerzők nagyon pozití­van értékelik, de negatívumként említik a Smer-HZDS-SNS kor­mányzat negatív hozzáállását a ci­vil szervezetekhez, ami ellentétes az előző két kormányzati időszak gyakorlatával. (Ezt az állítást, mi­vel a 2006-os esztendő értékelésé­ről van szó, a szerzők csak a 2%-os adófelajánlások korlátozására tett kormányzati kísérletekre alapoz­hatták. Néhány hete a belügymi­nisztérium elkészítette a civil szer­vezetek státusát szabályozó tör­vénytervezetet, amely az érintet­tek heves tiltakozását váltotta ki.) A média függetlenségével kap­csolatban a dokumentum nem ál­lapít meg elmozdulást a 2005-ös évhez képest, egyetlen politikai beavatkozásként azt említi, ami­kor Robert Fico telefonon világosí­totta fel a közszolgálati televízió hírigazgatóját arról, hogyan kell a médiumnak tudósítania a kor­mányfő külföldi útjairól. Hasonló­an változatlannak ítélik meg a szerzők az önkormányzatiság helyzetét. Ezzel szemben negatív elmozdulás tapasztalható az igaz­ságszolgáltatás és a korrupcióelle­nes harc terén. Az előbbi kapcsán említik a szerzők Štefan Harabin igazságügyi miniszter beavatko­zásait a bírói hatalom működésébe, amikor megfelelő indoklás nélkül váltott le több bí­rósági elnököt. A korrupció meg­fékezésében a jelenlegi kormány­zat a dokumentum szerint nem tett lépéseket, s nem is deklarálta elkötelezettségét a közélet tiszta­ságát szolgáló program megvalósí­tására. A felsoroltakat figyelembe véve Szlovákia 2007-es demokráciain- dexe (mely azonban a 2006-os ál­lapotot veszi figyelembe) 2,14, ami 18 százalékos romlást jelent az előző évi 1,96-os osztályzathoz. Ugyancsak 2,14 az értékelése Ma­gyarországnak, így a két ország meglepően megelőzi a 2,25-ös osztályzattal értékelt Csehorszá­got. A régió legdemokratikusabb államai Szlovénia (1,82), Észtor­szág (1,96) és Lettország (2,07) lettek. A legkevésbé demokrati­kusnak Belaruszt (6.68), Oroszor­szágot (5.86), és Koszovót (5.36) tartották a szerzők. Az osztályza­tok az 1-7 skálán mozognak, az 1-es a legjobb, a 7-es a legrosszabb értékelés, (czk) Az országok demokráciamutatói* Albánia 3,82, Belarusz 6,68, Bosznia 4,04, Bulgária 2,89, Hor­vátország 3,75, Csehország 2,25, Észtország 1,96, Grúzia 4,68, Magyarország 2,14, Koszovó 5,36, Lettország 2,07, Litvánia 2,29, Macedónia 3,82, Montenegró 3,93, Lengyelország 2,36, Románia 3,29, Oroszország 5,86, Szerbia 3,68, Szlovákia 2,14, Szlovénia 1,82, Ukrajna 4,25. *( Osztályozás 1-től 7-tig terjedő skálán, az 1-es a legjobb, a 7-es a legrosszabb osztályzat.) Forrás: Freedom House K0MMEHTÁR Döntő év? LAKNERZOLTÁN „Előre hozta” a döntő évet a Magyar Szocialista Párt. Amagyarorszá- gikormánykoalíciónagyobbikpártjánakvezetőieddigváltig állítot­ták, hogy2009-benfordulhatakocka: akkorra mutatkozhatnak meg a reformpolitika és a takarékosság eredményei, a ma mégharagos vá- lasztókakkorváltoztathatjákmega véleményüket. Ehhezképest az egri pártelnökségi ülésen 2008-atnyilvánítottákkulcséwé. Úgy tűnik, az MSZP lehetőséget is lát a népszavazásban, nem csak kéretlen kihívást. Megkezdhetiaválasztókreformokróléskormány- rólalkotottvéleményénekmódosítását. Máravezetőise hiszik, hogy a gazdasági növekedés valamelyes gyorsulása és az államháztartási hiány radikális csökkentéseautomatikusanjavítanépszerűségükön. Aszocialistákfeladtákaztastratégiátis, amely szinte kizárólag annyit üzent: nem fontos a népszavazás, úgyse mondunkle. Ezzel semmit sem mondtak arról, miért volna előnyös a választóknak elfo­gadni uk a kormánypárti választ a népszavazási kérdésekre. Az MSZP Egerben körvonalazott népszavazási stratégiája saját sza­vazóira koncentrál, nekik igyekszik támpontokat ad ni. Megpróbál­ják legalább annak a reményét felvillantani, hogy pártjuk álláspontja helytálló a népszavazási ügyekben, s hogy a kormányzás még vezet­het pozitív eredményre. Az MSZP célja, hogy a Fideszhez 2006nyara után érkező szavazók, főként az MSZP-t kedvelő, ám a vizitdíj, a kór­házi napidíj és a tandíj ellen szavazni készülő választók elbizonyta- lanodjanak,nemenjenekvoksolni.Habeválikezastratégia,aFidesz kizárólag a törzsbázisára számíthatna. így növekedne annak lehető­sége, hogy nem lesz eredményes a népszavazás, sokan elmennek, de nem elegen. Az SZDSZ stratégiája nem a Fidesz-féle „igenek” számát kívánja csökkenteni, hanem a koalíció által kért „nem” szavazatokat gyarapítaná. Akormánypártokhelyesen látják, hogy a Fidesz számá­ra egyedül elfogadható és „eladható” az eredményes és nagy különb­séggel megnyert népszavazás lenne. Ha a referendum nem eredmé­nyes, vagy csak szoros vereséget szenved a kormányoldal, a Fidesz nem győz. Ez a kormányoldal célja. Ha így alakulna, a kormánypár­tok mondhatnák, hogy az emberek nem vonták meg tőlük a bizalmat, csak most valamivel többen támogatják az ellenzéket. Nem merülne fel, hogy le kellene mondania akormánynak. Nemcsakközjogi köte­lezés nem állna fenn, hanem politikai nyomás sem volna a miniszter- elnökön, a koalíción. Gyengülne a választók benyomása, hogy az MSZP biztosan elveszti a következő választást, s hogy az SZDSZ eltűnikasüllyesztőben. Erősödne a kormányoldal önbizalma és kohéziója, biztosabbá válna Gyurcsány Ferenc pozíciója. HaaFi- desz arat sikert, akkor mindennek az ellenkezője történik. Ez azonban már spekuláció. Jelenleg annyit állíthatunk, hogy a kor­mánypártok reálisan felmérték a helyzetüket és a lehetőségeiket. Nem egészen három hónapjuk van arra, hogy a kitűzött célhoz köze­lítsenek. Arra aligha számíthatnak, hogy a Fidesz tétlenül figyeli, amint a koalíció megpróbálja ledolgozni tetemes hátrányát. JEGYZET Bulvártények GRENDEL ÁGOTA Értem én az embereket. Sőt, megértem őket. Mert az ember, természeténél fogva pletykára éhes. S hol vannak már azok az idők, amikor Juli néni, Kati né­ni kiült a kispadra a kapu elé, és folyt a letye, petye, lepetye. Amikor még csak az volt a té­ma, vajon a szomszédék Julis­káját hozzáadják-e a felvégi Jóskához, mert ezeknek palo- tányi házuk, szántójuk van, amazok vályogházban élde­gélnek, napszámba járnak, s már ki is szemelték a Juliská­nak való vőlegényt, de az a semmirekellő lány kisírja mind a két szemét Jóskáért. Az apja agyoncsapná, az anyja pártfo­golja. Ki tudja, mi lesz ebből. Később Juliskáék szántóját el­vették, azaz államosították, a Jóska gyerek traktoros lett, s az ő földjükön is végighajtott, fü- työrészve, mintha a sajátja len­ne, elvégre közös volt. Még ké­sőbb megjelentek a tévékészü­lékek. Attól kezdve nem kellett kint pletykálkodni, egy gomb­nyomás és mindenki megtud­hatta, mi történik a nagyvilág­ban. S ahogy haladt előre az idő, úgy izgatta egyre jobban a kisembert, mi is történik a nagyemberek háza táján. Más kérdés, ki a kisember, s miért gondolja egyesekről, hogy nagyemberek. Csak mert ezek nagyembert kreáltak maguk­ból? Sztár a politikus, sztár a szépségkirálynő, sztár minden­ki, akiből a bulvár sztárt farag. És a nép reszketve veszi kezébe a bulvárhírrel teli sajtót: ki ki­vel, kinek mije van, abból mennyi, mikor mit csinál, hon­nan ered a vagyona, egy a lé­nyeg, a vájkálás mélysége, attól csurog a nyájas olvasó nyála. Ifjú barátom cégújságot szer­keszt. Riportozik is híressé­gekkel. Megszervezi az inter­jút, a fotózás helyét, idejét. Többnyire hazai sztárokkal be­szélget, őket fotóztatja. A megbeszélt helyen beülteti ko­csijába a megbeszélt alanyt, elviszi a megbeszélt színhely­re, ahol már várják a fotósok, akikkel szintén megbeszéli, amit ilyenkor szokás. Amikor végeznek, visszaszállítja az alanyt, aki kiszáll, átszáll, elvi- harzik, mert bokros teendői várják. Legutóbb az átszállást kileste egy lesifotós, hatalmas objektíyjét csőre töltötte, elsü­tötte, aztán, mint aki jól végez­te dolgát, elviharzott. Har­madnapon a legbulvárabb na­pilapban megjelentek a képek, alattuk a szöveg, hogy ugyebár a fiatalember nem csüpán ba­rátja a hölgynek, randiztak, ki­szálltak, beszálltak, ki tudja, milyen érzelmek fűzik őket egymáshoz. Hiteles forrásból tudom, sem­milyenek. Bár a képek valódiak, a cikk szóról szóra kitalált. Csak gratulálni lehet a szerzőnek. Ilyen teljesítményre csak Juli néni és Kati néni lett volna ké­pes, akik ugyan nem adták vol­na Jóskához Juliskát, de bizto­san teherbe ejtetik, mielőtt férjhez megy.

Next

/
Thumbnails
Contents