Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-03 / 2. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 3. Vélemény És háttér 7- Szép kis karácsonyunk volt! Még emberközelbe se kerültünk! (Peter Gossányi karikatúrája Az afrikai elnökválasztásokat gyakran kíséri erőszak Viszályok és válságok TALLÓZÓ DZ1ENNIK Lengyelország jelentősebb szerepet vállalna Afganisztánban - mondta egy tegnap megjelent interjúban a lengyel védelmi miniszter. „Láthatóbbá válik a lengyel zászló (Afganisztánban)” - jelentette ki Bogdan Klich. Varsó szeretne önállóan, az USA-tól függetlenül is szerepet vállalni a közép-ázsiai országban, szeretné átvenni a Pakisztánnal szomszédos Paktika tartomány irányítását. A határ őrizetét az amerikai csapatok látnák el - mondta a varsói védelmi tárca vezetője, aki hozzáfűzte, washingtoni látogatásán szeretné megnyerni az amerikai vezetést a lengyel szándékoknak. Jelenleg 1200 lengyel katona szolgál Afganisztánban a NATO vezette nemzetközi biztonsági erő (ISAF) kötelékében a 82-es számú amerikai hadosztályparancsnoksága alatt. MAGYAR NEMZET Budapest válságban, Demszky kampányol. Ujfent liberális városként hirdeti Budapestet az SZDSZ legújabb, színes fővárosi kiadványa. Bár a város gazdálkodásából tízmilliár- dok hiányoznak, Demszky a valóságtól eltérően mutatja be ötödik főpolgármesteri ciklusának első évét, miközben a kormányra mutogat. Kóka János SZDSZ-elnök nevét meg sem említik a magazinban. Budapest új utakon, Hidak új megvilágításban, A pénz tizede sem marad Budapesten - csak néhány cím a Liberális Város elnevezésű SZDSZ-es magazinból, amelyet 2007 utolsó napjaiban szórtak a párt aktivistái a postaládákba. - Ezután rendszeresen megjelentetjük a választások idején megismert újságunkat - közölte Szabadai Viktor, a szabad demokraták budapesti elnöke. A lap vélhetően még a Fővárosi Közgyűlés decemberi ülése előtt készült, hiszen egy sor sem olvasható abban a főpolgármester bejelentéséről, amely szerint Budapest gazdálkodásából 47 milliárd forint hiányzik. Az afrikai elnökválasztások során gyakran törnek ki viszályok és válságok, bár néhány országban sikeres ellenpéldák is akadnak. MTl-HÁTTÉR Kenyában, ahol több mint 300 embert öltek meg Mwai Kibaki elnök múlt heti vitatott újraválasztása óta, a választási időszakok több ízben gyilkos zavargásokhoz vezettek. 2002-ben ellenben demokratikusan és békésen zajlottak le, és Kibaki győzelmével végződtek. Az 1992-es és 1997-es választásokra viszont politikai és etnikai erőszak nyomta rá bélyegét. 1992-ben, közvetlenül az általános választások előtt és után, több száz embert öltek meg az ország nyugati részén fekvő Rift- völgyben az etnikumközi erőszakban. Nigériában 1993-ban a szövetségi katonai kormány törölte az elnökválasztásokat. Moshood Abiolát, a szociáldemokrata párt jelöltjét, aki már bejelentette győzelmét, 1994-ben bebörtönözték, és a fogságban halt meg. 2007 áprilisában Umaru Musa Yaradua elnökké választását erősen vitatták, független megfigyelők csalást és erőszakot emlegettek. Togóban 1998-ban Gnassing- bé Eyadéma tábornokot hirdették ki a választások nyertesének, miközben az ellenzék Gilchrist Olympiót tekintette az igazi győztesnek. Tüntetések robbantak ki, amelyeken a résztvevők „csalást” kiáltoztak. A 2005-ös elnökválasztás folyamán, Eyadéma tábornok halála után véres erőszak öntötte el az országot, miután kihirdették a néhai elnök egyik fiának, Faure Gnas- singbénak győzelmét. Egy ENSZ- jelentés szerint az erőszak400-500 halálos áldozatotkövetelt. Elefántcsontparton 2000-ben Robert Guei, a katonai junta feje brutális módon félbeszakította á választási folyamatot, és önmagát nyilvánította elnökké Laurent Gbagbo ellenzéki jelölttel szemben. Utóbbi szintén államfőnek kiáltotta ki magát, és az utcákra szólította fegyvereseit. Az elnöki gárda tüzet nyitott, több tucatnyian meghaltak, de a csendőrség, majd a hadsereg átállt az ellenzék oldalára. A juntát és Guei tábornokot a „választási puccsal” szemben kibontakozó népfelkelés söpörte el. Laurant Gbagbót nyilvánították államfővé. Madagaszkárt 2001-2002-ben hét hónapon keresztül súlyos politikai válság és hatalmas tüntetések bénították meg. Didier Ratsi- raka tiltakozott vetélytársa, Marc Ravalomanana győzelme ellen az elnökválasztás 2001. decemberi első fordulójában. Miután ellenlábasa elnökké nyilvánította magát, több tucat halálos áldozattal járó fegyveres összecsapások törtek ki a két tábor között. Ratsira- ka franciaországi száműzetésbe kényszerült. Zimbabwéban erőszak és csalás árnyékolta be a 2002. máciusi elnökválasztást, melyet Robert Mugabe hivatalban lévő elnök nyert meg. Az országot azóta nemzetközi büntetőintézkedések sújtják. KÉZ,IRAT Torkunkiglan MIKLÓSI PÉTER Napok óta gyülekeznek kertünkben a vadgerlék, ami állítólag havat jelent. Esetemben hófehér falusi havat, melynek megjötte okot ad bizonyos örömre. De örömködés helyett e receficés újévhez közeli reggelen megkérdezem magamtól: miféléket gondolok, illetve mit tartanék fontosnak az új esztendő első csütörtökén „kéziratilag” közölni? Nos, őszintén meg kell mondanom: új most sincs a nap alatt, noha tudom, a publicista elsőrendű feladata, hogy rendre nyitott szemmeljáijon a nyilvánosság pezsgő és reményteljes terében; és ha kell, ha nem, foglalkozásszerűen véleményt mondjon. Annál inkább, mert a téma halmokban hever ugyan az utcán, de mára minden vélemény s mindennek az ellenkezője is ki van találva, világgá van kürtölve. Ennek eredménye, hogy az átlagpolgárban is úgy cikáznak a gondolatok, akár valami zsúfolt, halványra koptatott zebrán. Ám lett légyen akárhogy, a közírónak a vélemény az anyaga, még ha a történések káoszában igazságot semmiképp sem tud tenni. Azt pedig már nem is feszegetem, hogy a publicista is csak emberből van, aki torkig van a köznapi gondok tömkelegével. Magyarán: mind jómagam, műid az emberek zöme - már csak a levegő miattis-torkomiglanvana plump összevisszasággal, mégha a politikusok az újévi fogadásokon ki tudja hányféle gamírung- ba meg szószba keverve dicső jelenről és még szebb reményű jövőről papolva tálalják az optimistajövendőt... Mindezt pusztán azért hozom fel rögvest az új év legelején, mert az őszinte szó az utóbbi esztendőkben bizony újra elképesztő állapotban hagyta magát ledu- málódni. Mert ott, ahol szinte minden nyilvános mondat összemocskolódhat - abban a szüntelen pártpolitikai handabandázásban, amely uralja s megcsúfolja a nyilvánosságot, illetve amelyben minden s mindennek az ellenkezője is igaz lehet - ott nem igaz semmi. Tehát nem igaz az igaz, de az sem igaz, hogy nem igaz; így marad hát a csönd, a méla, a cinikus, a magát beszédesnek képzelő hallgatás és hökkenet. Marad tehát az, ami egész biztosan a handaban- dázók malmára hajtja a vizet. Igen, olyasmit gondolok, hogy az önálló Szlovákia tizenöt éve alatt a közszereplők zömének sikerült a közszereplés egészét úgy lejáratni, hogy sem a beszéd, sem a hallgatás nem hallatszik, csak a hablaty, a hatalomra bukottak és a magukat képviselői székekbe brusztoltak szüntelen dagonyája. A józan mezei polgár aligha beszélhet minderről jó szájízzel. Csoda hát, ha mostanában rengetegen vagyunk úgy, bármibe kezdjünk is, oda lyukadunk ki, hogy ez az egész a torkunkig ér; hogy ez a közéletnek füllentett kenetteljes szutyok ennyire tán még sosem taszított. Az új év hajnalán hiába volt a sok pezsgő, az életet mindenki a maga (rossz)kedvéhez szabja, mely kedély persze attól és abból alakul ki, amiben ki-ki leledzik, illetve amit maga körül lát. Mert látva látja a terebélyes politikai osztály kivilágított cirkuszát. A polgárnak elkeresztelt nép pedig, miután minden s mindennek az ellenkezője is megígérte- tett, nem hisz senkinek; legfőképpen nem hisz a képviseletben. Túlléptem, mára abbahagyom. Sok éve mondta szilveszterkor egy barátom: „Megjavulok, nincs más választásom”. E mondatot szívesen áttészem többes számba, mintegy ajánlva a 2008-as esztendőnek. Egyébiránt odakünn ma sem kezdett havazni, nincs tehát, ami majd elszürküljön, hanem újra alá- szállt az eleve lompos, szürke köd. Ennyit a giliceszóról meg a jövendölésről. Amit viszont megígérhetek, remélhetőleg, a jövő csütörtökön sem mondok csütörtököt! KOMMENTÁR ■ g®®8^8!®SS®8S®®SS<WMIÜStóíüüffi ' ' Rossz és rosszabb MAL1NÁK ISTVÁN Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik szerint Oszama bin Laden már régóta nem nevezhető az al-Kaida első számú irányítójának, már csak egy báb, az viszont tagadhatatlan, hogy jelentős iszlám tömegek szemében ő az USA-ellenes harc jelképe. Akár él, akár nem. Ma már az al-Kaida sem az, ami 6-7 évvel ezelőtt volt - vagy aminek hitte a világ. Nem egy központilag irányított, hierarchikus szervezet, inkább eszmeileg közelálló, de különböző érdekeket és célokat is követő csoportok laza füzére. Bin Laden nyilatkozatainak - vagy a nevében tett nyilatkozatoknak - mégis elvi jelentőségük van, nem lehet őket alábecsülni. A közvetlenül szilveszter előtt napvilágot látott, szokatlanul hosszú bin Laden-üzenet lényege az, hogy megpróbálta kitűzni a fő csapásirányt az iszlamista csoportok számára. Amerika helyett Izrael lett az első számú ellenség (eddig a második volt), gyakorlatilag dzsihádot hirdetett ellene. Az ok: a novemberi annapolisi Közel-Kelet konferencia némi esélyt teremtett arra, hogy ez év végéig kimozduljon a hat évtizedes holtpontról az izraeli-palesztin viszony. Ezt az elvi lehetőséget pedig a nemzetközi donorkonferencián a palesztinoknak felajánlott több mint hétmilliárd dollárnyi segély hathatósan megtámogatta, és ez a lényeg. A donorkonferencián megfogalmazott programok, a palesztin tömegek életszínvonalának javulása nem szolgálja a szélsőséges iszlám érdekeit, ebből a pénzből a Gázai övezetet ellenőrző Hamász semmit sem kap, hanem nagyon hatékonyan erősítheti a békére, a végleges rendezésre hajlamos Abbász elnököt és a Fatah mozgalmat. A bin Laden-video bizonyítja azt is, nem üres fecsegés volt a zsidó vezetők részéről, amikor az utóbbi időben többször is felhívták a figyelmet arra, hogy az izraeli titkosszolgálatok az al-kaidások egyre nagyobb mértékű beszivárgását tapasztalták a Gázai övezetbe. Az újabb videofelvétel másik nagy tapasztalata: valószínűleg nem a Bush-adminisztráció olcsó propagandája volt az a minapi állítás, mely szerint az al-Kaida iraki szervezetét 75 százalékban sikerült szétzúzni, hiszen a szunnita Szaúd-Arábiá- ból származó bin Laden kifejezetten megfenyegette az iraki szunnitákat: ne vegyenek részt a síita-szunnita-kurd egységkormányban, és ne működjenek együtt az amerikaiakkal. Márpedig például Anbár tartományban több szunnita törzs szövetségbe tömörült az al-Kaida és a vele szövetséges hazai lázadócsoportok elleni harcban. Ami nagy segítség az amerikaiaknak és az iraki kormányerőknek. A szakértők szerint eredetinek tűnő bin Laden-üzenet Benazir Bhutto meggyilkolását nem említi, ezért valószínűleg előtte készülhetett, hiszen ekkora ziccert ki nem hagyott volna. Mégis holtbiztosak lehetünk abban, hogy a másik fő csapásirány éppen Pakisztán lesz. Itt annyira képlékeny a helyzet, hogy jósolni nem lehet, de sok pesszimista szakértő látja úgy, évekre megakadhat bármiféle demokratizálódási folyamat, és csak egy rossz meg egy rosszabb változatra van kilátás: vagy katonai diktatúra, vagy az iszlám erők előretörése. Ez utóbbiak uralják már most is az ország jelentős részét, a törzsi területeket. Az elkövetkező hetek fő feladata lesz megakadályozni, hogy Pakisztánból egy újabb Afganisztán legyen. FIGYELŐ ■a»*-- ■■ Új impulzusok kellenek Václav Havel azt szeretné, ha Václav Klaus jelenlegi elnök helyett az ellenzéki szociáldemokraták, a koalíciós zöldek és néhány független szenátor által támogatott Jan Švejnart, Egyesült Államokban élő neves cseh közgazdászprofesszort választanák meg februárban a Cseh Köztársaság elnöki tisztségébe. „Szükség van új impulzusokra” -jelentette ki a volt államfő abban az újévi beszélgetésben, amelyet kedden este sugárzott a Frekvence I cseh országos kereskedelmi rádió. Csehországban februárban tartanak elnök- választást. Klaust a kormányzó Polgári Demokratikus Párt (ODS) jelölte az államfői tisztségre, míg Švejnar az ellenzéki Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) és a koalíciós Zöldek Pártjának (SZ) jelöltje. A koalíciós kereszténydemokraták (KDU-CSL) és az ellenzéki kommunisták (KSCM) megosztottak az államfőjelöltek ügyében, s eddig nem foglaltak egyértelműen állást egyik jelölt mellett sem. Havel szerint az a tény, hogy Švejnar 1970 óta külföldön él, nem hiányosság, hanem pozitívum, mert „így nem volt tagja semmiféle itteni (csehországi) hálózatnak”. Az exállamfő megjegyezte: Švejnar 1990-ben kidolgozta a cseh gazdasági reform koncepcióját, amely szerint a tulajdonváltást megelőzte volna a megfelelő jogi keret kialakítása. „Végül nem ezt az utat választottuk, s ráfizettünk” - szögezte le Havel, aki évek óta Klaus politikai ellenfelének számít Csehországban, és nyíltan bírálja a Klaus nevével fémjelzett vagyonjegyes privatizáció alapján kialakult új vagyonjogi viszonyokat. Švejnar amerikai állampolgárságát elsősorban a kommunisták kifogásolják, de maga Klaus is többször úgy nyilatkozott: Švejnar hosszú ideig élt külföldön, s ezért nem ismeri a csehországi valóságot. „Maga az állampolgárság nem jelent semmit, nem jelenti azt, hogy ennek az országnak az érdekeit védem, vagy harcolok ellenük. A lényeg az, hogy mit csinálok, nem pedig az, hány állampolgárság van a zsebemben” - jelentette ki a cseh exállamfő. Havel úgy véli, az új köztársasági elnöknek hozzá kellene járulnia ahhoz is, hogy a cseh társadalom elrugaszkodjon a „köldöknézéstől”, és a rövid távú célok helyett a hosszú távú- akra összpontosítson, (mti)
