Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-16 / 13. szám, szerda

10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 16. www.ujszo.com Megjelent az Irodalmi Szemle januári száma Szimbólumok fogságában LAPAJÁNLÓ „A politika világa nemcsak a va­lóságé, hanem a vágyaké, az em­lékezeté, az álmoké is, akár azt is mondhatnám: legalább annyira, mint az irodalom. Egyszersmind a szimbólumok világa, minthogy az emberek, az emberi közösségek, akár egész nemzetek gondolko­dását, érzéseit, következésképp cselekedeteit igen gyakran a szimbolikus értelemben használt történelmi események alapozzák meg” - írja Pomogáts Béla a Szimbólumok fogságában című esszéjében. A nemzeti himnu­szok, címerek, nemzeti ünnepek mellett a történelmi események hőseit is említi a szerző a nemzeti szimbólumok között, melyek „igen nagy hatást gyakorolnak az emberek: egész nemzetek gon­dolkodására és identitására”. A jelképes értelmű eseményekkel persze vissza is lehet élni. Ennek „manipulációs” példájaként említi a szerző az 1907-es csemovai csendőrsortűz százéves évfordu­lóján felvonultatott szlovák „nemzeti párti” retorikát. Ez a szélsőjobboldali retorika „igen ár­talmas mindkét nemzet számára és ártalmas a közép-európai együttélés szálpára is” - állapítja meg Pomogáts Béla. Kultusz és kultúra címmel közli a lap Tőzsér Árpád írását, mely­ben a Kossuth-díjas költő a Frak- nói Vilmos-díjjal kitüntetett Mons. Koller Gyula pápai prelá- tust, a Remény című katolikus he­tilap alapító főszerkesztőjét kö­szönti. Irodalomtanítás a harmadik évezredben címmel egy Budapes­ten megjelent kiváló tanulmány- gyűjtemény kapcsán „gyűjti cso­korba” Ardamica Zorán a szlová­kiai magyar oktatásügy gondjait. A folyóirat Tények és kérdőjelek a szlovákiai magyar oktatásügyben feleimmel közli a tanulmányt, melyben a szerző nemcsak a kiad­ványról mondja el véleményét, hanem az egyes javaslatok alkal­mazhatóságáról is. Megítélése szerint „... az irodalomtanításban Magyarországtól nyugatabbra már megelőzték a honi rendszert, keletebbre pedig lemaradóban vagyunk... Számomra különösen érdekes lesz az elkövetkezendő évek alatt megfigyelni: vajon a ha­talom (...) hogyan viszonyul majd egy vagy több olyan irodalomtaní­tási modell megképződéséhez és bevezetéséhez, amely a helyzet je­lenlegi állása szerint a jelenlegi rendszer hatalmi pozíciói ellené­ben is kénytelen lesz hatni...” Az eltűnt idő nyomában cím­mel közli a folyóirat Fonod Zoltán tanulmányának befejező részét, melyben Dobos László Kossuth-dí­jas író szépprózai munkásságát értékeli a szerző. Cseh és szlovák (anti)hősök egy magyar regény­ben címmel Juhász Dósa János utószavát olvashatjuk Juhász Já­nos (alias: Ján Hvozdik) Pókháló­ban című regényéhez, mely - ma­gyarul! - 1956 késő tavaszán je­lent meg, Budapesten. A regény egyfajta görbe tükör a két világ­háború közötti Csehszlovákia po­litikusairól, közszereplőiről. U. ÉVF. D 1. SZÁM/2008. JANUÁR D ÁRA 20,-SK Irányban maradni iJfrk»i Aims díJuÜMi SzimőóCumokJogságáöan (P«nt$4t s 8*1» csarií) Szélcsend Aulisznál iSzaíay ZoitAri novelhtj.i) Az eltűnt idő nvi Dobos László szépprózai műt (Vonod Zolun tsi Ércbe öntött emlékezet {tfetren tv,; áíliinuák fel Jókai Mór sióéról Komáromban IRODALMI SZEMLE 2008 " 1 IRODALOM □ KRITIKA □ TÁRSADALOMTUDOMÁNY Közli a folyóirat Varga Imre, Tóth Krisztina, Bodnár Éva és Wass Albert, valamint (az új év alkalmából!) Szabó Lőrinc verse­it. A szépprózát Aich Péter El című elbeszélése és Szalay Zoltán Szél­csend Aulisznál című novellája képviseli. Könyvkritikát olvasha­tunk Erdős Virág: Eurüdiké című novelláskötetéről (Szalay Zoltán írása), valamint Juhász Katalin Makacs foltok című versesköteté­ről (Mizser Attila), (zsolt) tfcketportol oafcmEiB City Hotel Bratislava S3 "«•*** wm<*r jcyuuieu , 1 i MUSIC ART * a Szentpétervári Állami Jégbalett előadásában Zéne:PiotrI. ČajkoVskij az est védnöke Öexelenciája Alexander Ivanovié Udalcov,- ■ az Oroszországi Föderáció nagykövete 2008. januári 9. ís.oo 0 NTC Sibamac aréna POZSONY JEGYELŐVÉTEL: www.ticketportal.sk / tel: 02 52 93 33 23 NTC Sibamac aréna, Príkopová 6, Bratislava Dr. Horák / tel: 02/54 43 56 67 INFO: umw.imisic-art.sk, tel.: 0903 445 710 poznám * BP-7-15182 Tomáš Vorel filmje diákokról, szülőkről, tanárokról szóló komédia a diák-tanár viszony sűrűjéből Gimi, grafíti és zenegalopp A két fővezér: Michal Kolman (Jin Módi) és Peter Kocourek (Tomáš ml. Vorel) (Fotók: Continental film) Rekord starthelyzet Az 1993-tól napjainkig tartó időszak statisztikáját véve alapul Tomáš Vorel komédiája, a Gimi a cseh filmek mezőnyében meg­döntött minden eddigi szlovákiai startolási rekordot. A filmet ha­zai bemutatója, január 10. óta az első hétvégén, tehát négy nap alatt 14 814 néző tekintette meg. Ugyanilyen időszak alatt 12 797-en váltottak jegyet a nézettségi lista második helyén álló opusra, Jan és Zdenék Svérák legutóbbi (nálunk bemutatott) munkájára, Az üvegvisszaváltóra. Ezt követi a 2006 márciusában bemutatott Raftingolók című ifjúsági komédia 10 242 nézővel, amely Karel Janák rendező műhelyéből került ki. (tb) Amikor a 90-es években bemutatták nálunk Mi­chelle Pfeiffer főszereplé­sével a Veszélyes kölykök című amerikai filmdrámát, megvoltam győződve, hogy az egész csak etetés. Fikció. TALLÓS1 BÉLA Nem akartam elhinni, hogy a va­lóságban létezhet egy osztály, mit osztály!, egy egész iskola csupa ke- zelheteden ördögfiók gyerekkel.- Akik tanárokat tesznek sírba a szó szoros értelmében, felfordítják az egész iskolát, s nincs rájuk regula, amellyel fegyelmezni lehetne őket, csak a rábeszélés. Jó vagy rossz iskolákat fogtam-e ki, nem tudom, de egészen a legfel­ső szintig olyan fegyelem és szigor volt nálunk az órákon, hogy azok a mindent felforgató viszonyok, ami­lyeneket - szerepe szerint - kezdő tanárként Michelle Pfeiffer él meg a Veszélyes kölykökben, valótlannak tűntek. Amikor megnéztem Jan és Zdenék Svérák Az üvegvisszaváltó című, pedagóguskömyezetben ját­szódó moziját, amely arról szól keserű komédiázással, hogy az ember idős korára is megőrizheti szellemi-fizikai aktivitását, talán még azután is, hogy lapátra teszik, rádöbbentem, ez az iskola már nem az az iskola. Veszélyes munkahely lett. Abszolút érthető és elfogadha­tó, hogy Az üvegvisszaváltó nyug­díjba hajszolt (igen, hajszolt) iro­dalomtanára megszökik a nebulók közül, elhagyja az iskolát, megfu­tamodik a vad viszonyok elől. S hol volt akkor még a Gimi (Gympl) című - ahogy hirdetik diákokról, szülőkről, tanárokról szóló új cseh komédia, amely a diák-tanár vi­szony legeslegsűrűbbjébe vezet. Másfél órát tölthetünk egy gimi- ben, meg a giminek otthont adó fő­város legveszélyesebb pontjain, tornyokon, tetőkön, tűzfalak tövé­ben, sötétben kúszva-csúszva, me­nekülve, futva. Mivelhogy ennek a giminek az átkozott növendékei Peter Kocourek (Tomáš ml. Vorel) és Michal Kolman (Jin Mádl) irá­nyításával megszállott grafitisek, és éjszakánként nyakukba veszik a város legmélyét (a metrót) és leg­magasabb pontjait. Ezek az elve­temült, vásott kölykök bravúros festményeket fújnak káprázatos technikával, de aztán másnap jön az iskola. Míg az éjszaka leple alatt elemükben érzik magukat, az isko­la nem az a hely számukra, ahol szeretnek megmutatkozni. Leg­alábbis nem előmenetelben. Leg­feljebb a tanárok szívatásában, mert ma már - a film valósága sze­rint - nem a nebulók szívnak, ha­nem fordítva. Felnőttnek, gyerek­nek egyaránt élvezhető, szórakoz­tató komédiázást kínál Tomáš Vo­rel, a film rendezője. Ha nincs po­énkodás, van jó zene: több helyütt kapcsol át az ember filmnézőből egyfajta koncerthallgatóvá, annyi­ra magával ragadó zenei futamai vannak a filmnek. Abban a jelenet­ben, amikor a rajtakapott grafitisek a tetőn ugrálva próbálnak egérutat nyerni, ámulatba ejtő bravúros ze­negalopp az aláfestés. A film zenéje Wich műhelyében született. Nincs összefüggő tartalmi szála a filmnek, nincs nagy íve, inkább csak mesél, poénkodik, kiélezett helyzetekre, még inkább karakte­rekre épít. Egy pedáns, a cigarettá- zókat égő cigivel a kezében üldö­ző, csak a hivatásának élő, inkább hivatalnok, mint pedagógus igaz­gatónő, aki mindig minden bűnös helyzetben neveket akar. Neveket, a felelősök neveit. Szélsőségesen kedélyingadozó, csak egyetlen do­logban kitartó, hogy elcsábítsa a szuper osztályfőnököt, Tomášt (Tomáš Matonoha). Mindenki kedvencét, aki megpróbál villám­hárító lenni az igazgatónő és az osztály között. Valójában még ma­ga is gyerek, aki a grafitizés ízét- veszélyét is ki akarja próbálni. A tanári karban jól megrajzolt típu­sok vannak: a meleg tornatanártól kezdve az elmezavar határán im­bolygó irodalomtanárig. Ugyan­úgy megvannak a felnagyított ka­raktervonásokkal megrajzolt szü­lőtípusok. Az újgazdagék, Kolman apja, aki szponzorálja az iskolát, viszonzásul megköveteli fia jól irányított előmenetelét. A vodkás- üveg fenekére gyakran néző anya, Kocourek anyja, aki pékségi al­kalmazottként keresett pénzéből tartja el két fiúgyermekét, s mint egy hajóroncs, hagyja magát so­dortatni mások akaratával. Ha ilyen jól megírt-megválasztott fi­gurák életre keltéséhez megfelelő színészeket tudnak szerezni, adott a pazar komédiázás. A cseheknek pedig kiváló színészeik vannak. S mint a Gimi is mutatja, kiváló szí­nésznőik, akik komikaként és drámai színészekként is tökélete­sen hitelesek és meggyőzőek. Az igazgatónőt a cseh vígjáték intéz­ménye, Éva Holubová alakítja. Nem kisebb és kevesebb a Kocou­rek anyját játszó Zuzana By- džovská, aki olyan jó a szerepben, mintha egyszerre lépett volna be a filmbe az alkoholelvonóról és a mentálisan sérültek intézetéből. Koloman is parádés szülőket ka­pott: anyját Ivana Chýlková, apját Jan Kraus alakítja. Másfél órára megéri újra beülni az iskolapadba, ha másért nem, hát azért, hogy hálát adjuk: ezen már túl vagyunk. Mert ilyen gimiből nem kérnénk. A szuper osztályfőnök (Tomáš Matonoha), aki után az igazgatónő (Éva Holubová) is tíz körömmel kapna Idei életműdíjasok és a Magyar Mozgókép Mestere cím kitüntetettjei A magyar filmes szakma elismerései MTl-JELENTES Születésnapi Ghymes-koncert Debrecen. A Ghymes először lép fel a Főnix Csarnokban a Debreceni Tavaszi Fesztivál programjaként, 25 év legna­gyobb és legszebb dalai csen­dülnek fel március 28-án este 7-kor Magyarország egyik leg­színvonalasabb multifunkci­onális rendezvénycsamoká- ban. Az 1983-ban alakult (1984-től Ghymes nevet vise­lő) együttes öt aranylemez és hét platinalemez tulajdonosa, a szakma elismerését számos díj bizonyítja. Azenekar vallja, hogy az abban a pillanatban megszólaló élő muzsika ener­giája, varázsa a feltétele és zá­loga sikereinek. (g) Budapest. A 39. Magyar Film­szemle életműdíjait Schubert Éva színművész, Hildebrand István operatőr és B. Müller Magda foto­gráfus kapja, míg a Magyar Mozgó­kép Mestere elismerést Gyulai Lívi- usz animációsfilm-készítő és Kosa Ferenc rendező vehetik át - közölte Hermann Krisztina, a Magyar Filmművészek Szövetségének ügy­vezető titkára. Az elismeréseket a rendezvény nyitóünnepségén, ja­nuár 29-én adják át. Schubert Éva érdemes művész 35 magyar filmben játszott, egyik legemlékezetesebb szerepe a Sza­bó Magda regényéből készült Abi­gél című tévéfilm tanárnőjének megformálása. B. Müller Magda fotóművész évtizedeken át a Ma­gyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm) standfotósaként dolgozott, ebben a minőségében ő készített felvétele­ket például Huszárik Zoltán Szind- bádjánakforgatásárpl is. Hildebrand István Balázs Béla- díjas, Aranyszarvas-díjas operatőr. Nevéhez 34 nagyjátékfilm fűződik, olyan alkotások, mint a Várkonyi Zoltán rendezte A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpá- thy Zoltán. Gyulai Líviusz filmrendező, grafikusművész, illusztrátor 1975 óta készít animációs filmeket, me­lyeknek forgatókönyveit, történe­teit maga írja, zenéjét is maga vá­lasztja. Nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Delfinia (1976), az Új lakók (1977), a Jómadarak (tévésorozat, 1979-80), a Tinti ka­landjai (tévésorozat, 1987-1989), a Jónás (1996), vagy a Golyós mese (1998). Kosa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész az Objektív Stúdió egyik alapítója, 1988-tól 1992-ig Szabó Istvánnal együtt művészeti vezető­je volt. Emlékezetes alkotásai közé tartozik A fény (rövidfilm), az Ön- gyilkosság (1967), azítélet (1970), a Nincs idő (1972), a Hószakadás (1975), a Küldetés (1977, doku­mentumfilm Balczó András öttusá­zóról), A mérkőzés (1980), a Guer­nica (1982), Az utolsó szó jogán... (1976-87, kétrészes dokumentum­film Béres József feltalálóról), A másik ember (1987), a Névtelenek (1990) és az Esti dal (1991).

Next

/
Thumbnails
Contents