Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-16 / 13. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 16. Vélemény És háttér 7- Nem a második pillért kell megszüntetni, hanem maguktól, nyugdíjasoktól kell megszabadulni! (Peter Gossányi karikatúrája) A szerbiai elnökválasztás fő témája Koszovó Függetlenség, punktum! TALLÓZÓ KORAN TEMPO Jáva egyik városában prostituáltak százai imádkoztak a 86 éves Suharto volt indonéz diktátor gyógyulásáért, akit válságos állapotban szállítottak kórházba - jelentette a Koran Tempo. Madiun prostituáltjai szerint Suharto 1966-tól 1998-ig tartó uralma alatt biztonságuk és munkakörülményeik jobbak voltak, mint most. A Taman Wanital Harapan Grudéban (A remény asszonyainak kertje) dolgozó örömlányoknak nem kellett megtömniük a helyi vezetők zsebét - erősítette meg egy biztonsági őr, aki a napilapnak elmondta, „akkor nem léteztek funkcionáriusok, katonák és mások, akik törvénytelen adókat vetettek volna ki az örömlányokra”. Suharto diktatúrája alatt tilos volt a prostitúció, de tolerálták, miután a kormány ellenőrzése alá vonta. THESUN A fiatalok körében járvány- szerűen terjedő, gyakran halálos végű késelések miatt „drasztikus” szigorítást tervez a késsel elkövetett bűncselekmények büntethetőségében a brit kormány, amely egyes késfajták árusítását be is tiltaná - közölte a brit miniszterelnök. Gordon Brown a The Sunnak adott interjúban kijelentette: „elfogadhatatlan”, hogy bárki az utcán kést vagy lőfegyvert tartson magánál. Azok ellen, akik eddig „megúszták rendőrségi figyelmeztetéssel”, bűnvádi eljárást kell indítani. A tervek közt szerepel a támadó jellegű, „praktikus” célokra nem használható késfajták árusításának betiltása. A kormány tizenévesekkel végeztet „próbavásárlásokat”, kiderítendő, nem árulnak-e illegális késfajtákat. A kormány emellett tárgyalni kíván a számítógépes játékok tervezőivel is, hogy a játékokból iktassák ki a késeléses jeleneteket. Aggasztanak ezek a videó- és számítógépes játékok ... Senki nem akar cenzúrát vagy állami beavatkozást, de a számítógépes játékokat terjesztő iparágnak társadalmi felelőssége van, és ezzel élnie is kell” - idézte a The Sun a kormányfőt. Brown kijelentette: vannak határok, amelyeket nem lehet átíépni, és ezek egyike az „(utcai) késhordással szembeni zéró tolerancia”. Tavaly a fiatalkorúak körében minden korábbinál súlyosabb mértéket öltött a késes bűnözés Londonban és a brit nagyvárosokban. A karácsonyi és újévi ünnepek idején három halálos végű késelés történt Londonban, tavaly pedig az egész országban 37 iskoláskorú fiatal halt meg késsel - jórészt szintén iskoláskorúak által - elkövetett bűncselekményekben. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk tegnapi számában megjelent Soviniszta delirium, avagy nagyüzemi mítoszgyártás Szlovákiában című cikkünk alól lemaradt, hogy Papp László Tamás cikke a hirszerzo.hu honlapon jelent meg. A szerző és olvasóink el1 nézését kérjük. Aszerk. Finiséhez érkezett a szerbiai elnökválasztási küzdelem: a szavazók vasárnap döntenek arról, ki legyen a következő öt évben az ország első közjogi méltósága. Ám ha saját mindennapjaik, személyes sorsuk, életkörülményeik további alakulását végiggondolva akarnak dönteni, ahhoz igen kevés a muníciójuk. MTl-ELEMZÉS Az államfő két fordulóban - január 20-án és február 3-án - való megválasztását bevezető kampányon ugyanis eluralkodott egy ma már csak elvben belpolitikai, a 6,7 millió szavazásra jogosult szerbiai lakos és családja életéhez legföljebb áttételesen kapcsolódó téma: Koszovó. Természetesen a kilenc elnökjelölt - akik közül egynek sincs reális esélye az első körben győzni - minden szépet és jót ígér a szavazóknak. Tejjel-mézzel folyó Kánaánt vizionál mindegyik, de csak tessék-lássék, és ezekre az ígéretekre nagyon kevesen figyelnek. Végül is az egy évvel korábbi - tavaly január 21-i - parlamenti választás előtt is hasonló ígéretek hangzottak el, s megvalósításukért a kormány felel, amely még egy éve sincs hatalmon. Az államfőjelölteknek emelke- dettebb témákról kellene beszélniük, távlatosabb, akár prófétai hevülettől sem mentes elképzeléseket felvázolni, ám szerb belpolitikai megfontolások és vüágha- talmi játszmák egyetlen lózungra zsugorították az összes elnökjelölt kampányát: Koszovót nem adjuk! Hogy a szerb radikálisok alve- zére, Tomiszlav Nikolics ezt tűzte zászlajára, az természetes. Igazából az az érdekes, hogy legfőbb ellenfele - nagy valószínűséggel kettőjük között dől el a küzdelem -, Borisz Tadics jelenlegi államfő, a Demokrata Párt elnöke sem szabadulhat a témától, kénytelen gúzsba kötve táncolni. Köszönhető ez elsősorban szövetségesének, a sokáig demokrataként elkönyvelt, ma már csak „nacionalista, nemzetieskedő” jelzővel emlegetett miniszterelnöknek. Vojiszlav Kostunica a kampányban többször is odáig ment, hogy határozottan kijelentette: az EU-nak választania kell a koszovói szerepvállalás (az ENSZ-közigazgatás feladatainak átvétele) és Szerbia között. Kostunica ezzel párhuzamosan belföldre is üzent: az elnökválasztás első fordulójában az alpári modorával, közönségességével, korrupciógyanús üzleteivel elhíre- sült koalíciós társa, Velimir Ilics mögé állt. Nem azért, mert azt hiszi, hogy az tovább juthat, hanem hogy Tadicsnak jelzést küldjön: ne vegye eleve adottnak a segítségét, amely nélkül - minden közvélemény-kutató egyetért ebben - nem nyerhet. Az egyfelől a nacionalista radikálisok és Milosevics-utód szocialisták, másfelől a valamilyen módon európai integrációban gondolkodók között lavírozó „népiesek” csak 13-15 százalékos támogatottságot élveznek, de nélkülük egyik tábor sem alakíthat kormányt, és nem adhat államfőt. Hogy ne így legyen, s a brüsszeA szerb választó naponta azt olvassa az összes mértékadó újságban, hogy Koszovó rövid idő múlva függetlenné válik. li és washingtoni politikusok által demokratikusnak, Európa-barát- nak nevezett szerb politikusok szilárdabban állhassanak a lábukon, ahhoz nemzetközi segítség is kellett volna. De az nem érkezett meg, sőt az utóbbi időben minden, Szerbiát érő nemzetközi hatás ellenkező előjelű. A szerb választó naponta azt olvassa az összes mértékadó újságban - a bulvárlapokról nem is beszélve -, hogy Koszovó néhány hét, hónap múlva függetlenné válik. Az egyébként általános érvényűnek mondott elv - az államok szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartása - erre az esetre nem érvényes, és történik mindez azért, mert Szerbia s a szerbek bűnösök, népirtást követtek el az albánok körében. Ezért keményen megbüntették őket: hónapokon keresztül bombázták országukat. Értették is: a belgrádi parlamentet is lángba borító népi tiltakozással zavarták el az albánokat irtó, megalomániás Szlobodan Müosevicset és rendszerét. Az akkori tüntetések első vonalaiban menetelők azonban ma értetlenül kérdezik: miért most, nyolc évvel később büntetnek bennünket, vágják le országunk egy részét. A válasz: a Koszovó lakosságának 90 százalékát adó albánok függetlenséget akarnak, ezt Washington és Nyugat-Európa helyesli és punktum! Hogy egy nagyobb (Milosevics vezérelte) népirtás nem ad felmentést egy kisebbre (2004-ben több mint ezer szerb templomot gyújtottak fel, házakat égettek porig, és százezernyi szerbet űztek el véres pogromokkal a nemzetközi rendfenntartók tehetetlen asszisztálása mellett Ko- szovóból), az ma már nemzetközi értelemben nem érv, de a szerb átlagember gondol rá. Ennél talán nagyobb zavart okoz a január 20-án választani indulók fejében az, hogy pár napja a háborús bűnökkel vádolt, máig nemzetközi körözés alatt álló, egyesek szerint terroristavezér, mások szerint szabadságharcos Hasim Thaqi - egyszer Ferihegyen feltartóztatták, de néhány külföldről érkezett telefon- hívás nyomán gyorsan el is engedték - lett Koszovó miniszter- elnöke. Az egyetlen, Hágában háborús bűnökért perbe fogott koszovói „nagy hal” Ramus Ha- radinaj volt kormányfő, akitől Joachim Rücker, az ENSZ-köz- igazgatás jelenlegi vezetője egy demonstratív, a szerbek számára arculcsapást jelentő búcsúvacsora után könnyek között vált el. Haradinaj a múlt évvégén haza is térhetett - a karácsonyi szünet jár a tömeggyilkosságokkal vá- doltaknak, ha albánok! -, hogy utána visszavonuljon kényelmes, pártja koszovói választási kampányának levezényléséhez szükséges eszközökkel is felszerelt scheveningeni cellájába. A szerb átlagpolgárok pedig, akik úgy érzik, hogy Európától és az Egyesült Államoktól folyamatosan csak pofonokat kapnak, nem biztos, hogy elegendő számban lesznek olyan felvilágosodot- tak, hogy egy „fényes európai jövőd’ ígérő jelöltre adják szavazatukat az elnökválasztáson. Olyanra, aki közben Koszovó megtartására esküszik, mert ma Szerbiában mást nem tehet. KOMMENTÁR Álproblémák CZAJL1K KATALIN Robert Fico kormányfő újévi üzenete szerint a kabinet 2008-as évi prioritása a szlovák nép nemzeti tudatának emelése lesz. Remek - mondhatnánk erre -, igazán jól állhat az az ország, melynek kormánya ezt megengedheti magának. Ezek szerint zakatol a gazdaság, sínen van a szociális rendszer, tökéletesen működik az egészségügy, egyetemeink világelsők, leszámoltunk a korrupcióval, a bűnözések száma a nullához közeledik. Szóval ez az ország maga lenne a Kánaán, ha a szlovákok egy kicsivel büszkébbek lennének őseikre; hogy pontosan kikre, azt a kormányfő megmondja. * A helyzet ugyanis úgy fest, hogy Robert Fico, akinek lételeme a konfliktus és az általa kreált problémákkal való küzdelem (gazdasági monopóliumok, üzletláncok, magán-egészségbiztosítók, médiák), legújabban a szlovákság „elnemze- tietlenedése” ellen indított harcot. Ezzel három alapvető probléma van. Az első, hogy maga a probléma nem létező: nem lehet tudni, honnan vette Robert Fico, hogy a szlovákságnak elégtelen a nemzettudata. A miniszterelnök ösztönei nyilván csalhatatlanok, ám ha kormányprioritásnak kiáltanak ki valamit, az ember elvárná, hogy azt legalább minimális helyzet- felmérés előzi meg. A második gond, hogy a nem létező problémával teljesen alkalmatlan megoldási eszközökkel akarunk harcolni. A 21. század eleji „modem” Európában igazán komolyan gondolhatja valaki, hogy néhány szobor felállításával növelhető bármi is, a jóízlésű állampolgárok megrökönyödésén kívül? A szlovákok annál jobban fogják szeretni Svätoplukot, minél több szobrot állíttat neki a kormány? Ezt nyilvánvalóan csak azok a politikusok gondolhatják komolyan, akiknek be kell bizonyítaniuk a nyilvánosság és önmaguk előtt saját létjogosultságukat. Mert könnyebb szoborparkot létesíteni, mint rendbe hozni az állam szociális rendszerét. Könnyebb szoboravatókra járni, mint véghezvinni az egészségügy reformját, vagy olyan rendeleteket hozni, amelyek tovább serkentik a vállalkozó kedvet. S ez a harmadik, a legnagyabb probléma - a reális problémák ignorálása. Pedig az állampolgárok viszonyát az államhoz pont az határozza meg, milyen az adott országban élni, hogy az állam képviselői alattvalókként vagy autonóm, önrendelkező egyénekként kezelik-e polgáraikat, hogy külföldön elismeréssel vagy gyanúval vegyes szánalommal tekintenek-e az adott országra. Attól azonban, hogy a kormány ignorálja őket, a valódi problémák nem szűnnek meg, sőt. Jó dolog, hogy a jelen pillanatban dübörög a gazdaság, aránylag rendben van az államháztartás, közeledünk az euró felé. Ám ha valaki azt hiszi, ez ezentúl mindig így lesz, anélkül, hogy bármit tennénk is érte, téved. Nagyon fájdalmas lesz, ha ezt a saját bőrünkön kell tapasztalnunk. FIGYELŐ Szaporák a franciák Tavaly 361 ezer fővel (0,6 százalék) nőtt Franciaország lakossága, s először született több gyermek házasságon kívül, mint házasságban - derül ki a francia statisztikai hivatal (INSEE) adataiból. Az INSEE demográfiai becslései szerint 2008. január 1-jén 63,8 millió volt Franciaország lakosainak száma, amely a 82,3 milliós Németország után a második legnépesebb ország Európában. A 2007-ben született 816 ezer gyermek 1,7 százalékos csökkenést jelent az előző évi 831 ezerhez képest, de mivel a halálozások száma is csökkent (526 ezer), az ország lakossága 361 ezer fővel, azaz 0,6 százalékkal nőtt. Ez a tavalyi év után a legjelentősebb növekedés az utóbbi harminc évben. Ehhez idén már csak kisebb mértékben járult hozzá a migráció, ugyanis a 2006-os 91 ezerhez képest tavaly már csak 71 ezer külföldi telepedett le Franciaországban. Tavaly fordult elő először, hogy házasságon kívül több gyermek született (50,5 százalék), mint házasságban, s egy hónappal tovább emelkedett az első gyermekét szülő francia nők átlagéletkora, 29,8 évre. Az első gyermek születése nem változtatja meg jelentősen a francia nők életét, ugyanis az egygyermekes francia anyák 90 százaléka dolgozik. Emellett az Európai Unióban Írország mellett továbbra is a francia nők vállalják a legtöbb gyermeket (átlagosan 1,9-et). A francia férfiak átlagosan 31,3, míg a nők 29,3 éves korukban házasodnak. Míg a házasságok száma az elmúlt években lassan csökkenő tendenciát mutat, a hetero- és homoszexuális pároknak a házasokéhoz közelítő jogi státust biztosító, 1999-ben életbe lépett Polgári Szolidaritási Paktum (PACS) évről évre egyre népszerűbb, elsősorban heteroszexuális párok körében. Míg 2004-ben negyvenezer, 2005-ben 60 ezer, 2006-ban 70 ezer, tavaly pedig már 90 ezer PACS köttetett. A lakosság növekedésével párhuzamosan tovább folytatódik az ország elöregedése, mivel a születéskor várható élettartam itt a legmagasabb az EU- ban. A 65 év felettiek teszik ki a francia népesség 16,3 százalékát (10,3 millió ember), s a tavaly született francia fiúk várhatóan 77,5 évet, a lányok pedig 84,4 évet fognak élni.
