Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-15 / 12. szám, kedd

Tudomány - hirdetés 11 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 15. Hetven évvel ezelőtt, 1938. január 21-én távozott az élők sorából a világ első filmművésze, akiről manapság már csak a beavatottak tudnak Georges Meliés, a hallgatag múzsa megálmodója Az évezredes álom, a kép és a hang rögzítése a tizenki­lencedik század folyamán vált valósággá. OZOGÁNY ERNŐ Kezdetben csak egyszerű ké­pet sikerült rögzíteni Louis Man­dé Daguerre találmányának kö­szönhetően, de hamarosan elér­kezett az idő olyan állóképsoro­zat vetítésére is, amelyek a moz­gás különböző fázisait adták vissza, ezzel a mozgás illúzióját keltették a nézőben. Thomas Al­va Edison, a Menlo parki varázs­ló nevéhez fűződik mindkét eljá­rás kidolgozása: a hangrögzítést fonográffal oldotta meg, és ugyancsak ő alkotta meg az első filmkamerát is. Csakhogy az ál­tala készített filmeket egy ku­kucskálón keresztül csupán egyetlen néző követhette, ugyanis minden idők egyik leg­nagyobb zsenijének nem sikerült megoldania a kép kivetítését. Ekkor bukkant fel Franciaor­szágban az a testvérpáros, aki feltette az i betűre a pontot. Edi­son készülékét továbbfejlesztve és átlátszó, kivetíthető filmsza­lagot alkalmazva dolgozta ki 1895-ben Louis és Auguste Lu- miére saját filmezési eljárását. Élelmes üzletemberként jól tudták, hogy elsősorban a szak­emberekkel kell elfogadtatniuk találmányukat. A Munkaidő vé­ge című, első kétperces, a Lu- miére gyár kapuján békésen ki­ballagó munkásokat ábrázoló filmjüket 1895. március 22-én mutatták be Párizsban a Nemze­ti Ipart Támogató Társaság tagjai számára. A rövid képsor olyan mély benyomást tett a jelen­lévőkre, hogy lelkesen azt nyilat­kozták róla: egyedülálló módon ez a találmány már megszületé­sekor csaknem tökéletesnek mondható. Ennél sokkal fonto­sabb, hogy a vetítésen jelen volt Jules Carpentier, korának híres mérnöke, a Francia Tudományos Akadémia tagja, aki a látványtól lenyűgözve, viszont a vetített kép hiányosságait pontosan ér­zékelve helyben segítséget aján­lott fel a testvérpárnak. A bemu­tatón - minden lelkesedés dacá­ra - még egyértelműen kiütköz­tek a kezdetleges felvételtechni­ka legfőbb hibái. Nagyrészt Car- pentiernek köszönhető, hogy a tudománytörténeti nevezetes­ségűvé vált, 1895. december 28- án megvalósult párizsi, Kapuci­nusok útján fekvő Grand kávé­házi fümes ősbemutató igazi vi­lágszenzációként hatott. A ké­pek a nézőket teljesen megbabo­názták. A vonat érkezése a pá­lyaudvarra című alkotás vetítése közben a feléjük robogó moz­dony elől többen az utcára me­nekültek, amikor egy törzs nél­küli fej jelent meg a vásznon, né- hányan el is ájultak. Ezen a vetí­tésen szerepelt a mai nézők szá­mára is oly ismerős Megöntözött öntöző, amelyben egy kisfiú lép a locsolócsőre, elzárva a víz út­ját. Miközben a kertész csodál­kozva néz a cső végébe, a kisfiú továbbmegy, ennek következté­ben a vízsugár a kertész arcába spriccel. A technikatörténet egyik legje­lesebb napja biztosan nem vélet­lenül egyben az új művészi ág megszületésének a napjává is vált. A nevezetes vetítésen ugyan- is jelen volt egy bűvész-mutatvá­nyos, aki tízezer frankot ajánlott fel a testvérpárnak a készülékü­kért. A cilinderes, pödrött bajszú úr, Georges Meliés ugyanis meg volt győződve róla, hogy a szín­ház hatását messze felülmúló művészet alakulhat ki a feltalálók által csak vásári látványosságnak tartott új eszközből. Élményét emlékirataiban ekképp rögzíti: „A mutatványtól tátva maradt a Az első világháború kitörése felett érzett csalódottságában valamennyi fellelhető alkotását elégette. szánk, megrendítve az ámulattól és a leírhatatlan meglepetéstől.” A jól szituált gyáros fiúk túlzott­nak érezték az idegen lelkesedé­sét, ugyanígy bőkezű ajánlatát, amit nem is fogadtak el, mivel nem tudtak másként megszaba­dulni tőle, megmutatták neki a kamerát belülről, sőt megenged­ték, hogy rajzokat készíthessen róla. Alig néhány hónap múltán megszülettek a filmművészet első alkotásai. Ehhez Meliés művészi ambícióin kívül a rá jellemző egyedülálló műszaki érzékre és némi szerencsére iš szükség volt, aminek eredményeként kidolgoz­ta a hagyományos filmezésnél is­mert valamennyi kifejezőeszközt (a filmvágás szabályait, megvaló­sítja a képáttűnést, átúsztatást, képek egymásra másolását, trük­köket stb.) Mint oly sok esetben, az első filmes fogásra véletlenül jött rá: az egyik felvétel közben a kame­rája leállt. Néhány percig büty­költe, majd újraindította. Az előhívott filmen meglepetéssel tapasztalta, hogy az egyik kocsi áttűnik a másikba, az előző gya­logosokat mások váltották fel. Azonnal kapcsolt: ezen a módon kifejezheti az idő múlását. Ekkor tudatos kísérletezésbe kezdett, aminek eredménye a ma is legis­mertebb filmvágási eljárások ki­dolgozása volt. De ki is volt ez a különös néző, aki már első filmes élménye ide­jén felismerte az új eszközben rejlő lehetőségeket? Gazdag család gyermekeként látta meg a napvilágot 1861. de­cember 8-án. Édesapja cipőgyá­ros volt, így Georges-nak biztosí­tott volt a jövője. Csakhogy már fiatal korában kiütköztek bohém hajlamai, sokkal jobban érdekel­te őt a festészet, színház és a bűvészmesterség. Ennek ellené­re a líceum elvégzését és a kato­nai szolgálatot letöltve a családi vállalkozás alkalmazottja lesz. Csakhogy 1884-ben angliai tar­tózkodása alkalmával teljesen az illuzionisták hatása alá kerül. 1885-ben megházasodik, de ek­kora már kiderül, hogy a saját útját kívánja járni: a következő évben kiveszi vagyonrészét a családi gyárból, bűvészek és illu­zionisták számára kezd gyártani különféle kellékeket. Természe­tesen ő maga is egyre inkább hó­dol ennek a tevékenységnek. Polgári mércével mérve komoly­talan ember válik belőle. A bajt még azzal is tetézi, hogy 1888- ban megvásárolja magának a modern mágia megalapítója, Ro­bert Houdini színházát is, amelyben saját maga is fellép. Trükkjeihez különféle vetítettké­pes megoldásokat is alkalmaz, közöttük a korabeli divatos la­terna magicát. így aztán teljesen felkészülten éri őt Lumiérék be­mutatója. Ennek köszönhető, hogy a kezdetektől fogva lázas munkába foghat, amelynek eredménye az általa elkészített, egyedülálló mennyiségű kisfilm: szűk két évtized alatt 549 filmet forgatott, amelyek közül a legne­vezetesebb és ma is legismertebb a Verne Gyula regényéből ké­szült Utazás a Holdra. Mivel kor­társaival ellentétben nemcsak filmdokumentumokat forgatott, hanem kitalált történet alapján mai értelemben vett játékfilme­ket is, személyében tisztelhetjük az első forgatókönyvírót, vágót és filmrendezőt is. Pontosan tudta, hogy a film sokkal több vásári mutatvány­nál, hathat az emberek érzelmei­re és gondolatvilágára, ezért az új eszköz mozgósító erejét is fel­használta. Elképesztő tempóban dolgozott: Georges Sadoul, az első francia filmkritikus össze­sen 1539 alkotásátvette számba. Teljesítményéből mit sem von le, hogy a korabeli viszonyoknak megfelelően a legtöbb film időtartama nem haladta meg a tizenöt percet. Az első világhá­ború kitörése felett érzett csaló­dottságában valamennyi fellel­hető alkotását elégette, tiltakoz­va az emberi barbarizmus ellen. Romain Rolland mellett ő volt az egyetlen francia értelmiségi, aki a kezdetektől fogva élesen szem­behelyezkedett a háborúval. Az utókor nagy szerencséjére már ez idő tájt is a legnépszerűbb al­kotásokról több másolat készült, így bár csak töredék maradt fenn életművéből, de mintegy tucat­nyi - összesen tizennégy - napja­inkban is hozzáférhető filmje aránylag hű képet ad a hőskor hangulatából, Meliés műszaki és művészi zsenijéből. A szakemberek számára a kez­detektől nyilvánvaló volt, hogy a jövőt csakis az eredeti filmhang jelentheti, ennek megfelelően lá­zas igyekezettel dolgoztak a né­mafilm hangossá tételén. Igyeke­zetüket csupán egy emberöltő múltán koronázta siker. Ez egy­ben egy új korszak eljövetelét is jelentette, amely nem volt mentes a megrázkódtatásoktól és a sze­mélyi tragédiáktól. Görög tragé­diákba illő történet, hogy ennek a műszaki újításnak lett az áldozata a filmművészet atyja, Georges Meliés is, aki szentül hitte, hogy a képi ábrázolásnak árt a hozzá tár­sított hang. Filmes vállalkozása tönkrement, ősz fejjel az utcára került, a húszas évek végén a pári­zsi Montparnasse pályaudvar já­tékárusaként ismerték fel egykori kollégái az elszegényedett, haj­léktalan rendezőt. Sikerült az öre­gek otthonában elhelyezniük, itt tengette végső napjait az egyete­mes filmművészet megalapítója. Hetven évvel ezelőtt, 1938. janu­ár 21-én távozott az élők sorából a világ első filmművésze, akiről saj­nálatos módon ma már csak a be­avatottak tudnak. SIMPLY CLEVER MHBfe« c; -JT*;. Uj SkodaFabia Combi .... Mögötted a tágas tér, előtted az élet Az életben minden nap más, és mindig történhet velünk valami új. Ezért előnyös a jó kocsi, amellyel saját elképzelései szerint élheti az életét.Például kényelmesen bepakolhat a rakodótérbe, amely akár 1 460 literes is lehet, rábízhatja magát a 6 légzsákra, Corner funkcióval ellátott ködfényszórcjikra, a mobil navigációs rendszerre, és élvezheti a külső kimenettel rendelkező MP3-as audiorendszert. Hiszen az Oj Škoda Fabia Combi Önnek készült, hogy élvezze a vezetést. - * v' , > ( ■-. .. ' ■ ­.WWW.skoda-autp.sk : -V .A Fabia Combt kmnbina't fpgyasztasa. ^6-6,91/100 km; CO>kibocsátá*:120-165 g/km. BP-8-10145

Next

/
Thumbnails
Contents