Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-02 / 1. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 2.

Szülőföldünk 23

Elbúcsúztatták Kaszás Attilát: hamvait a Dunába szórták - azon az útvonalon, amelyet oly sokszor megtett

Végig hű maradt a szülőföldhöz

2006 nyarán járt utoljára Zsigárdon, nagyszülei házában amelyet ő vásárolt meg és ajándékozott a falunak, hogy abban tájházat hozzanak létre. Ennek a tájháznak az ünnepélyes avatásán vett részt feleségével és az akkor egyesztendős kisfiával Jancsikával. (Szócs Hajnalka felvétele)

Budapest. A Nemzeti Színház előtti parkban mintegy ezer ember, köztük sok-sok pályatársa vett tegnap végső búcsút a március 23-án elhunyt Kaszás Attilától.

VRABEC AAÁR1A

A szertartás előtt felvételről lehetett hallani néhány verset és dalt az elhunyt művész előadásában, majd miután behozták a hamvakat rejtő urnát, felhangzott a Himnusz. A 47 évet élt színművészt először földijei, a szlovákiai magyarok nevében a komáromi Jókai Színház igazgatója, Tóth Tibor búcsúztatta. Mint mondta, büszkék voltunk rá, hogy megőrizte magában azt a belső szigetet, amit szülőföldjén kapott. „A miénk voltál, és hiányod, amely bennünket elszomorít, téged örökre felemel” - fogalmazott Tóth Tibor. Lukács Sándor a Vígszínház nevében emlékezett Kaszás Attila nagy színészi alakításaira és kedves emberi gesztusaira. „Düheidet és szenvedélyeidet a színpadra tartogattad, magánéletedben mindenki számára volt egy mosolyod, egy cinkos összekacsmtásod. Csak abban bízhatunk, hogy akik szerettek, ott maradnak a tekintetedben” - mondta. Jordán Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója a halála óta eltelt négy hét történéséből, a kollégák gyászáról számolt be Attilának. .Ahányszor rád emlékeztünk, velünk voltál, és mi együtt voltunk.

Soha nem láttam még ebben a szakmában ilyen összetartozást. Lehet, hogy ezt akarta az Úr tőled - jelezni általad, hogy élsz, amíg csak szeretünk, és mi is addig élünk, amíg szeretjük egymást.” Szarvas József a közös vacsorákra

és összejövetelekre emlékezett, ahol mindig Attila volt a vendéglátó szakács. „Jó volt a társaságodban lenni, és megtisztelő, hogy a barátod lehettem. Néhány napja kórházban voltam egy vérvételen, és hallottam, amint a nővérkék azt

mondják rólam a folyosón, ő Kaszás Attila barátja volt. Remélem, az is maradok” - búcsúzott a kolléga. Rudolf Péter arról beszélt, hogy Kaszás Attila nem halt meg ismeretlenül, mindenki egyformának látta őt: tiszta, erős jellemű férfinek. ,A kisugárzását Komáromból hozta, és amikor megismertem őt, megértettem azt is, hogy aki abban a családban született, az csak tisztán hegedülhet, csak őszintén élhet. A volt évfolyamtárs elmondta azt is, müyen szívesen hallgatták a főiskolán Attilát. „Nem beszélt tájszólásban, mégis másként, mint mi. Szépen, szabatosan, mentesen a hányaveti pesti szlengtől és az ebből eredő cinizmustól. Mintha egy kedves rokon nyelven szólna egyenesen a szívünkhöz.” Rudolf Péter végül egy képről beszélt, amelyet Attiláról őriz az emlékezetében, ahogy kisfiát, Jancsikát dobálja a vízbe. „Ha tényleg bármikor elpattanhatott volna az az ér, akkor ennek meg kellett történnie, Isten kifeszítette a neked kimért időt, és mi köszönjük, hogy veled lehettünk.” A búcsúbeszédek után Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát áldotta meg Kaszás Attila hamvait, majd a Rév zenekar által előadott népdalok hangjaira oszlott szét a gyászoló gyülekezet. Kaszás Attila hamvait a gyászszertartás után szűk családi körben a Dunába szórták. Pesttől Komáromig - azon az útvonalon, amelyet sokszor megtett életében.

[Új Szó, 2007.04.19.]

Pozsony és Komárom között nem fog közlekedni a 90 kilométeres sebességre is képes motorvonat

Nem fejleszt a vasút Dél-Szlovákiában

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Pozsony. Csaknem 90 km/óra átlagsebesség, légkondicionált szerelvények, speciális kivetítő táblák, melyek figyelmeztetik az utasokat a következő megállóra - ilyen vonatok fognak az év végéig közlekedni egyes regionális járatokon. Az új szerelvényeket viszont csak az ország északi régióiban indítják úrnak, az egyik leghosszabb vonalon, Pozsony és Komárom között továbbra is a régi vonatok fognak közlekedni.

A vasúttársaság tájékoztatása szerint az új szerelvényeket csak azokon az útvonalakon indíthatják el, ahol a végállomásokon a mozdony nem tud megfordulni. „Az új szerelvényeken ugyanis az egyes vagonok között menet közben is át lehet majd járni, ami az utasok és a kalauzok kényelmét is növeli, ráadásul a mozdonyt a

végállomáson nem kell a szerelvény másik végére csatolni” - áll a vasúttársaság lapunknak elküldött nyilatkozatában.

Az már más lapra tartozik, hogy a nyári hónapokban a fővárostól Komáromig tartó, közel háromórás út kibírhatatlan, a kényelmetlen szerelvényekben nagyon meleg van, sokszor kevés a hely. Miloš Čikovský, a társaság szóvivője szerint egyhamar nem is változik a helyzet. „Ezen az útvonalon több típusú vonatot üzemeltetünk, nem lehet lecserélni minden szerelvényt, ráadásul ezen az úton nincsenek olyan állomások, melyeken a mozdony meg tud fordulni” - magyarázta lapunknak Čikovský.

A régi és új vonatok közt a különbség szemmel látható. Több hely van a babakocsiknak, kerékpároknak, mozgássérült utasoknak, az ülések is sokkal kényelmesebbek, az ajtók gombnyomásra nyílnak. Újdonságnak számít az is, hogy az utasok már a vonaton, automatákból is megvehetik a jegyüket. Minden szerelvényben 85 utas fér el kényelmesen, a vonat hangszigetelt, tehát alig hallani a motorzajt. „Nemcsak belülről újult meg a vonat, kicserélték a klimatizációt, a motort és a fékrendszert is” - mondta lapunknak Zuzana Červená, a vasúttársaság sajtóosztályának munkatársa. (dem-)

[Új Szó, 2007.05.09.]

Dél-Szlovákiában egyhamar nem találkozhatunk ilyen vonatokkal

(Képarchívum)

Értelmiségi fórumot tartottak Érsekújvárott a jogfosztottság szomorú időszakáról

Otthon vagyunk Szlovákiában?

SZÁZ ILDIKÓ

Mintegy félszáz részvevő emlékezett a Csemadok helyi székházában a háború utáni kitelepítések történéseké és fájdalmas következményeire. Az eseményen vitaindítóként volt jelen Bugár Béla MKP-s parlamenti képviselő, Erdélyi Géza református püspök és Hunčík Péter pszichiáter, a beszélgetést Németh Zoltán irodalomkritikus vezette. Bóna Bertalan, az MKP helyi szervezetének elnöke harmadik alkalommal szervezett értelmiségi találkozót a városban, a fórumon felszólalók saját tapasztalataikat mondták el arról, hogy az elmúlt hatvan évben - a kitelepítések és a reszlovakizáció óta eltelt időszakban - milyen változások mentek

végbe a szlovákiai hatalom és az átlagpolgár viselkedésében, a magyar kisebbséghez való viszonyulás tekintetében.

Bugár Béla parlamenti képviselő szerint ahhoz, hogy ebben a térségben végre fel lehessen lélegezni, bocsánatkérésre van szükség; a szlovákiai magyarságot pedig kárpótolni kellene. A kapott összeget közösségi - akár kulturális - célokra is fordíthatnák. ,A falvakban a kitelepítések következményeképpen nemzetiségi és vallási szempontból egyaránt megbomlott az egység. A 300-400 lelket számláló településeken az otthon maradt nép került kisebbségbe a saját szülőfalujában. Ördögien átgondolt akció volt a deportálás” - summázta a hatvanadik évforduló kapcsán

Erdélyi Géza. „Nagyon nehéz pozitív élményekről beszélni, ebben az időszakban az egyik ilyen élmény talán a teljes jogfosztottság megszűnése volt. Lehetett végre beszélni magyarul, és nem verték ki érte a fogunkat, az emberek boldogulni szerettek volna. Aki létezni akar, az nem tud negatív élményekkel élni!” - jegyezte meg találóan, kissé ironikusan Hunčík Péter. A jeles pszichiáter és egyetemi tanár, aki számos etnikai és nemzetiségi konfliktusoldó tréninget valósított meg - egyebek mellett Érsekújvárott is -, a fórumon a fiatalabb részvevők kedvéért kitért a hatvan évvel ezelőtti történelmi események ismertetésére és utalt a Balkán-térségben uralkodó véres konfliktusokra.

Bugár Béla fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a rendszerváltást követően közös összefogással sikerült megakadályozni az alternatív oktatás bevezetését, a párkányi híd megépülésével pedig szimbolikus híd jött létre a magyarszlovák kapcsolatokban. ,A politikában keresni kell a konszenzust, de találunk-e megfelelő partnereket? Van egy ennél sokkal fontosabb kérdés is: vajon az MKP maga mögé tudja-e állítani az embereket, ha valamit letesz az asztalra? A magyar keresztnév választásának a lehetőségével az emberek alig 5-10 százaléka élt a mai napig, és a magyar tanulók 37 százaléka szlovák iskolába jár” - hangsúlyozta egyfajta zárszóként Bugár Béla.

[Új Szó, 2007.06.18.]

MIRŐL ÍRTUNK 2007-BEN?

Kenyhec. Az ipari parkban megjelent a tizennegyedik beruházó, az olasz Padovani Group. Az ónozott acéllemezek gyártásával foglalkozó cégben 30-35 ember állhatott munkába. [2007.03.28.]

Zsigárd. Több száz gyászoló gyújtott mécsest a faluház udvarán, az épületben emlékszobát nyitnak. Kaszás Attilát in memoriam a falu díszpolgárává avatják. A fiatalon elhunyt Jászai Mari-díjas színművészért a hívekkel közösen imádkozott Gombík Róbert helyi római katolikus plébános és Iván István zsigárdi református lelkész. Az ajándékba kapott faluház központi helyiségét eddig a Csemadok helyi szervezete használta. Kaszás Attila halála után az önkormányzat úgy döntött, emlékszobát rendez be itt. [2007.03.29.]

Csáky Pált választották az MKP elnökévé a párt komáromi tisztújító közgyűlésén. Berényi József lett a párt második embere, Duray Miklós a stratégiáért és a programért felelős alelnöki tisztséget szerezte meg, az Országos Tanácsot Farkas Iván vezeti. [2007. 04. 02.]

Dobóruszka. Új szlovák-ukrán határátkelő-állomás megnyitását kezdeményezi a két ország illetékes hatóságainál a kárpátaljai Palágykomoróc és az Ung-vidéki Dobóruszka önkormányzata. A két szomszédos település képviselői erről azon a közös önkormányzati ülésen állapodtak meg, melyet az ukrajnai községben tartottak. [2007. 04.14.]

Pozsony. Petőfi ismét megcsonkítva. A Medikus-kert magas vaskerítése sem tudta megóvni a költő szobrát a nacionalista vandáloktól. Miklósi Péternek, a Petőfi Emlékműbizottság alapító tagjának meggyőződése, hogy a rongálás szándékos volt. „Korábban kellő jóindulattal még rá lehetett fogni, hogy Petőfi kardját a közeli játszótéren játszó gyermekek törték le, most viszont kétség nem fér hozzá, hogy szándékos cselekedet volt” - tette hozzá Miklósi. Az emlékbizottság feljelentést is tett a rendőrségen, a jegyzőkönyv szerint 300 ezer koronás kár keletkezett. „A rendőrség többször is kiment a helyszínre, próbáltak bizonyítékot gyűjteni. Bár eddig egyetlen rongálás alkalmával sem sikerült előkeríteni a tetteseket, bízom benne, hogy most az egyszer ez másképp lesz, hiszen ezúttal nem pár ezer koronás kár keletkezett” - mondta Miklósi. A tettesek valószínűleg létrán másztak át a kert magas vaskerítésén, máshogy ugyanis nem juthattak be, a park éjszaka zárva van. Ahhoz szintén magasra kellett felmászni, hogy a kard markolatát le tudják törni. [2007. 04.23.]

Kassa. Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke háromnapos szlovákiai látogatása utolsó napján visszatért abba a városba, ahol 2005 decemberében füttykoncerttel fogadta a kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredményével elégedetlenek népes csoportja. A közismerten lelkes Márai-olvasó Szili Katalin végre nyugodtan letelepedhetett arra a székre, amely a szobrász szándéka szerint úgy is értelmezhető, hogy az író beszélgetőtársat vár a másik, üresen hagyott karosszékbe. „Egyáltalán nem volt rossz érzésem a szobornál. Soha nincs rossz érzésem, ha emberek közé megyek” - mondta lapunknak az MSZP-s politikus. [2007.04.23.]

Komárom. Aláírásgyűjtés indul a Beneš-dekrétumok és az arra épülő rendeletek miatt hontalanná, kifosztottá és kisemmizetté vált egykori csehszlovákiai magyarság kárpótlásáért. A kezdeményezést Fehér Csaba, a 2005. április 5-én született Komáromi Nyilatkozat egyik aláírója, a Szüllő Géza Polgári Társulás elnöke jelentette be a Nemzeti Emlékezés Napja alkalmából rendezett megemlékezésen. [2007. 04. 23.]

Dunaszerdahely. Környezetkárosító hatásai is lehetnek az egy- házkarcsai ipari parkban tervezett akkumulátorgyárnak id. Hulkó Gábor dunaszerdahelyi önkormányzati képviselő szerint. Ezért felkérte a városvezetést, forduljanak a környezetvédelmi minisztériumhoz. Az osztrák BannerBatterien autóakkumulátor-gyártó több mint 50 millió eurós beruházást valósít meg az egyházkar- csai ipari parkban a 63-as főút mellett, nyáron kezdenék meg az építkezést. [2007. 05. 03.]

Léva. Milan Rastislav Štefánik 2,4 méter magas bronzszobrát avatták fel a városban. A Matica Slovenská helyi alapszervezete négy éve vetette fel először, hogy szükség lenne egy köztéri műalkotásra, mely a szlovák történelem valamelyik nagyságának állít emléket. [2007.05.10.]

Tornaija. Utcát neveznek el Darvas Ivánról Tornaiján. A városban is gyászolják a színészóriást, a városháza homlokzatán fekete zászló lobogott. Darvas Iván abban a bejei házban született 1925-ben, amelynek kertjében állt az a kicsike fatemplom, ahol Tompa Mihály paposkodott. Az épületet a 19. század végén lebontották. A város vezetésének döntése alapján Bejének ezt a részét Darvas-köz névre keresztelik. Az utca felújítási munkálatainak befejezése után, a művész jelenlétében került volna erre sor június végén. Darvas Ivánnak 2003-ban Tornaija város díszpolgári címét adományozták, a város vezetése és a kitüntetett között azóta is jó kapcsolat volt. A díszpolgári cím adományozásának évében a neves művész egykori szülőházába is ellátogatott, meleg hangulatú, családias ünnepséget szerveztek tiszteletére a bejeiek. [2007.06.05.]

Vinohrady nad Váhom/Balony. „Megölünk benneteket, magyarok, menjetek haza!” - kiáltásokkal fogadta a balonyi ifjúsági focicsapatot Vinohradyban az ellenfél. A rendezőség, a játékosok és az 5. ligás meccsre kivonuló nézők együtt skandálták a magyarellenes jelszavakat. A döntetlennel végződő mérkőzés után az egyik vinoh- rady-i játékos kezében egy vipera és egy pillangókés is feltűnt, de szerencsére senkit sem támadott meg, csak a vendégjátékosokat szállító autóbusz kerekeit lyukasztotta ki. [2007.06.09.]

Komárom. Életnagyságú szobrot állítanak Kaszás Attilának Komáromban. A márciusban elhunyt művészt ábrázoló alkotás a Jókai Színház előtt áll majd, leleplezését tavaszra tervezik. [2007.06.16.] ►