Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-05 / 279. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 5. Sport-tippverseny 21 „Tiéd a dicsőség, miénk a díj" - osztották el Mandák Éva fiai a nyereményeket Az érsekújvári Valkó László szereti eredményességével cukkolni a haverokat Jól sült el a meglepetés Mandák Éva már tűkön ül, mire díjkiosztó, nyerteslá­togató túránk során Duna- szerdahelyre érkezünk. Nem csoda, hogy türelmet­lenül vár, hisz két dobozt is viszünk: első helyezettként egyplaystationt, legjobb női tippelőként házimozi- rendszert nyert. BŐDT1TAN1LIA A háziak rögtön meg is dicsér­nek: probléma nélkül megtaláltuk a blokkot, amely előtt annak ide­jén „még a menyasszonyi autó is negyed óráig tekergett”. S miköz­ben a család férfitagjai nekilátnak a dobozok kicsomagolásához, Mandák Éva elmeséli győzelmé­nek történetét. „Imre fiam meglepetésnek szánta, hogy a nevemben elkez­dett játszani a tippversenyben. Én csak az ötödik fordulóban tudtam meg, hogy játszok, amikor mun­kában elkezdték kérdezgetni, hogy én vagyok-e benne az Új Szóban” - ecseteli a víg kedélyű, sportkedvelő dunaszerdahelyi hölgy, aki a céges sportnapokon a mai napig dobogós helyen végez az atlétikai számokban. „Az atlé­tikát a világversenyeken is figye­lem, mindig is szerettem futni, dobni, ugrani. Persze csak amatőr szinten, de néhány kisebb díjat azért nyertem.” A legnagyobb sportnyeremény viszont kétségtelenül a tippverse- nyes előkarácsonyi ajándék, a meglepetés tehát nem is sülhetett volna el jobban. „Az utolsó fordu­lókban már együtt izgultunk, az egész család lázban égett” - mondja nyertesünk, miközben a család továbbra is lázban ég, a playstationről és a házimoziról is lekerül a csomagolás, s a háttér­ben a fiúk már legszívesebben a szerelésnek is nekilátnának. Imre azonban még előbb megosztja ve­lünk legnagyobb aggályait: „Min­dig azon izgulunk, hogy megérke­zik-e a szelvény a szerkesztőség­be. Szeptemberben, az államün­nepek idején egyszer meg is ijed­tünk, mikor nem láttuk a pontja­inkat beszámolva, de szerencsére a szelvény eljutott a rendeltetési helyére, csak egy kis postai késés­sel, így a következő fordulóban már helyreállt a rend.” A tippelési stratégiába is bepil­lantást nyerünk: , Ahogy a verseny a végéhez közeledett, egyre in­kább igyekeztünk a másik fejével is gondolkodni. Lassan már úgy fogtam hozzá a tippeléshez, hogy vajon mit tippelne Roskó Róbert? Mert ha végig ugyanúgy tippelek, mint ő, akkor megmarad az előny. A meglepetésekkel nem kockáz­tattam, úgy gondoltam, az úgyis mindenkinek elmegy” - avat be a taktikába Mandák Imre, aki Nyá- rasdon nemcsak elméletben, ha­nem a gyakorlatban is űzi a fut­ballt, és jó áttekintése van a regi­onális bajnokságokról. „Sokan mondják, hogy több szelvénnyel játszanak, kombinálnak. Szerin­tem elég egy szelvénnyel játszani, csak tudni kell tippelni” - jelenti ki Imre magabiztos mosollyal, de azért huncutul hozzáteszi: „Ta­vasszal a saját nevemen is indulok...” Na nem mintha a mos­tani nyereményt kevesellné, azt ugyanis már jóval érkezésünk előtt elosztották a fiúk. Mandák Éva kacagva meséli: „Azt mond­ták nekem, anyu, tiéd a dicsőség, miénk a díj!” Mandák Éva fogja a díjat, a háttérben a fia, Imre, a tippek értelmi szerzője mosolyog diadalittasan (Somogyi Tibor felvétele) Rossz időben a paneltipp a nyerő BŐDT1TAN1LLA Valkó László nem először nyer a tippversenyben - 2006 nyarán kapott már egy díjat, tavaszi első­ként egy kamerával lett gazda­gabb. Most, őszi harmadik helye­zettként egy szatelitrendszert adunk át az érsekújvári vasutas­nak - a nyereményt az előző díj­átadáskor még pocaklakó unoka, a másfél éves Marcus azonnal ke­zelésbe is veszi. Nem a díj volt a cél Mialatt Marcus felváltva cso­dálkozik rá a nagy dobozra és mi­ránk, Valkó Lászlótól megtudjuk, nem elsősorban a tárgyi ajándék volt a célja. „Én azt tartom, ha valaki csak azért játszana, hogy nyeljen, az inkább ne is vágjon bele. Ez egy­részt szerencsejáték, bár a megfe­lelő stratégia is fontos. Én általá­ban rögtön kiszúrok a szelvényen 4-5 tuti tippet, és aztán a többivel spekulálok. Arra is oda kell fi­gyelni, hogy milyen az időjárás, mert rossz időben, ha elmaradnak a meccsek, sokszor a paneltipp a nyerő. Sokat segítenek a tájéko­zódásban az Új Szó cikkei is, el is vannak rakva az egész idényre visszamenőleg a régiófocis írások” - magyarázza az őszi bronzérmes. Csak Új Szó legyen... „Az nem baj, ha nincs kenye­rünk, csak Új Szó legyen” - szól közbe nevetve felesége, akit már többször riadóztatott az éppen nem magyarlakta településen járó családfő, hogy szerezze be lapun­kat. „Nem vagyunk előfizetők, mert néha több napig is távol vagyok, és akkor igyekszem ott megvenni az újságot, hisz mire hazaérek, le­jár a beküldési határidő. Privigyén hiába próbálkoztam Új Szót ven­ni, de Handlován még félre is rak­ta nekem az újságos néni” - mesé­li a nyertes. Nagyapa és unoka együtt szerelnek. Valkó László és a kis Marcus a szatelitrendszerrel ismerkedik. (Somogyi Tibor felvétele) Szenvedélyes rejtvényfejtő Valkó Lászlónak nem a tippe- lés az egyetlen bogara, kereszt- rejtvényt is nagyon szeret fejte­ni. Ahogy erre terelődik a szó, máris büszkén mutatja a felsze­relését, rejtvényfejtő-lexikont, világatlaszt, szótárakat, térké­peket. „Eleinte a tippeléskor is azt hittem, keresztrejtvényt fejt ­árulja el a feleség. - Csak néz­tem, hogy vajon mit csinálhat, jegyzetel, rajzol, töri a fejét... Aztán derült ki, hogy a tippeken gondolkozik.” Foci vagy mese? Kíváncsiskodunk, vajon a sza- telitantennával a sportcsatorná­kat fogják-e keresni Valkóék, külföldi meccseket fog-e ezután sorozatban nézni a család. „Hát, biztos lesz foci is, de lehet, hogy most sok lesz a mese, amit az unokával nézhetnek” - felel nyertesünk lánya, Melinda. S bár a büszke nagypapa ideje nagy részét most már a kis Mar- cusnak szenteli, a tippelésről sem mond le. „Folytatom ta­vasszal is. Már csak azért is, hogy cukkolhassam a kollégákat, hogy jobban állok náluk!” Tardoskeddi versenyzőnk nemcsak a futballt, hanem a matematikát is szereti, s ez a kedvtelése a tippversenyünkben egy videokamerához segítette Roskó Róbertnek bejött az idény elején gondosan átgondolt rendszer BŐDT1TAN1LLA A tardoskeddi Roskó Róbert ne­ve nem ismeretlen a tippversenyt figyelők számára: a 2004/2005-ös idényben megnyerte az összetett versenyt, igaz, akkor édesapja ne­vében játszott. Most a saját nevét írta a szelvényekre, de a régi jól bevált rendszeréhez hű maradt, sőt, tökéletesítette is azt. „Szeretem a matematikát, és régóta figyelem a régiófocit - árul­ja el sikere titkát Roskó Róbert. - Már az idény elején igyekeztem feltérképezni, mely csapatok fog­nak a feljutásért játszani, és kik küzdenek majd a kiesés ellen. Álta­lában a hazaiak győzelmére fogad­tam, de a feljutásért harcoló gár­dáknál néha-néha kettest is tet­tem. A döntetlenekkel nem koc­káztattam, azt nagyon nehéz megtippelni.” Versenyzőnk főleg az újságból tájékozódik a régiófoci történései­ről, meccsekre munkabeosztása miatt nem sűrűn jut el. „Négy műszakban dolgozom, így nincs sok alkalmam mérkőzésre menni. De igyekszem összegyűjteni az in­formációkat az Új Szóból és a regi­onális hetilapból. Ősszel sok pon­tot szereztem a rangadók eredmé­nyének helyes megtippelésével, azzal, hogy mindig a hazaiakban bíztam” - magyarázza tardoskeddi olvasónk, aki elégedett a játék rendszerével: „Idén kevesebb volt a kelet- és közép-szlovákiai meccs, és. több a Dunaszerdahely környé­ki. Ezekkel régebben meggyűlt a bajom, de most sikerült jól tippel­nem. A góltotós meccsek is jól vol­tak összeválogatva, mert más se nagyon tudta eltalálni az eredményt...” Bár Roskó Róbert holtverseny­ben az élen végzett, s csak a segéd­pontok miatt maradt le az első helyről, nem csalódott. „Úgy gon­doltam, a győzelem már nem elér­hető, nem kockáztattam. Inkább a második helyet próbáltam megtar­tani, hisz sokan voltak mögöttem minimális lemaradással, így meg­előzhettek volna. Szerencsére az égiek is közbeszóltak az elmaradt meccsekkel, ennek köszönhetően találtam el a góltotót, mert a pa- neltippet tettem” - eleveníti fel az utolsó forduló izgalmait játéko­sunk, akinek egy videokamera jár a második helyért. „Szerettem volna venni egy fényképezőgépet, kamera lett be­lőle - mondja mosolyogva, s be­vallja, tavasszal is nagy céljai van­nak. -Úgy tudom, az őszi első még nem nyerte meg az összetettet. Nem bánnám, hogyha ez most is így lenne, és például az őszi máso­dik helyezett lenne a végső győztes!” Mandák Éva megérdemelte Roskó Róbert hosszú hónapokon át üldözte Mandák Évát, s az utolsó fordulóban pontszámban be is érte. Ez azonban kevés volt az őszi első helyhez, a segédpontokalapján a dunaszerdahelyi hölgy lett a győztes. „Két meccs miatt szidtam is magam, mert az utolsó pillanatban változ­tattam meg a döntésem, és ha tartom magam az eredetihez, több pontot szerezhettem volna. De Mandák Éva végig vezetett, megérdemelte a győzelmet, nem lett volna igazságos, ha az utolsó pillanatban marad le azelsőhelyről”-mondtatardoskeddiversenyzőnk.(bt) Roskó Róbert a hazaiakban bízott, s második helyezettként videokame­rát nyert (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents