Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-31 / 298. szám, hétfő

2 Közélet ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 31. www.ujszo.com Schengen „helyretéve“ Robert Fico: nem szűntek meg a határok Pozsony. Megmaradtak a hatá­rok, s meg is kell őrizni azokat - je­lentette ki a kormányfő. „Ne kelt­sük azt a benyomást, hogy hirtelen eltűntek a határok, és a schengeni övezet olyan összefüggő területté vált, ahol minden összekeveredik” - mondta Robert Fico a Szlovák Rá­dió Szombati párbeszédek című vi­taműsorában. Sőt, a sajtót is kérte, ne sugalmazza, hogy a határok megszűntek, mert azok továbbra is egy-egy állam szerves részének, jel­képének számítanak, azt a területet határolva, ahol az állam saját szer­vei révén a hatalmat gyakorolja. „A határok megvannak és megmarad­nak. Schengen csak arról szól, hogy a határátkelőhelyeken megszűnt az ellenőrzés. Nem a határok megszű­néséről van tehát szó, csak az ellen­őrzések megszűnéséről” - fejtette ki a miniszterelnök, (ú) Euróbevezetés Büntethető lesz az áremelés Pozsony. Szigorúan büntetni fogja a kormány, ha a kereskedők az euró bevezetése miatt indokolat­lanul emelik az árakat - ígéri Ro­bert Fico. 12-15 alapvető termék (elsősorban élelmiszer) árát köz­vetlenül is figyeltetni fogja a kabi­net. Hangsúlyozta, a megalapozat­lan áremelés akár bűncselekmény­nek is számíthat majd. Az euró be­vezetése szerinte leginkább a nyug­díjasok életszínvonalát veszélyez­tetheti, ezért nekik 2008-ban is kifi­zetik a karácsonyi nyugdíj-kiegészí­tést, és Fico szerint a legalacso­nyabb nyugdíjak egyszeri emelésé­re is sort kellene keríteni. (SITA) Cigi, pia, súlyfelesleg Nem divat a fogadkozás Pozsony. A lakosság 75%-a nem tesz újévi fogadalmat, s akik fogad- koznak, leggyakrabban azt ígérik, hogy januártól jobban vigyáznak az egészségükre. Ez aTNS SKközvéle- mény-kutató ügynökség friss fel­méréséből derül ki. A jövő évet új célkitűzéssel kezdők egynegyede a dohányzásról akar leszokni, egy­ötödük egészségesebb életvitelre esküszik, és minden hatodik fogyni szeretne. Egytizedük munkahely- váltást remél 2008-tól. Sokan na­gyobb takarékoskodásra, jobb munkahelyi-iskolai eredményekre ösztökélik önmagukat, de szép számmal akadnak, akik több időt töltenének szeretteik körében. A legtöbb fogadkozó a fiatalok között van, fogyni leginkább a hatvanas éveiket taposok szeremének, (ú, s) Házon belül ünnepiünk Otthonülős Szilveszter Pozsony. Az emberek csaknem 55%-a odahaza, családi körben szüveszterezik - olvasható ki a TNS ügynökség felméréséből. A több mint ezer megkérdezett to­vábbi egyötöde is házon belül ün­nepel: rokonnál, barátnál. 7-7% azok aránya, alak elvonulnak a he­gyekbe vagy egy hétvégi házba bu­lizni, illetve diszkóba, bálba men­nek. A szilveszterezés egyik elma- radhatadannak hitt kellékét, a pe­tárdát az emberek alig 13 százalé­ka utasítja el határozottan, (ú, s) Milyen volt 2007? „Lesz elég erőm kijárni az igazam” Malina Hedvig Lehet, hogy furcsán hangzik, de 2006-hoz képes nagyon szép évet zár­tam, ami elsősorban annak köszönhető, hogy megváltozott a sajtó és a közvélemény hozzáállása az ügyemhez. Az értelmes emberek már látják és tudják, hogy nem én voltam az, aki hazudott, a többiekkel pedig megtanultam nem törődni. Nagyon sok jó szót, erkölcsi támoga­tást, biztatást kaptam olyan emberektől, akiket mindig nagyra tartot­tam, és akiknek a véleménye fontos nekem. Anélkül, hogy bárkit meg­sértenék azzal hogy kihagyom, külön kiemelném Fedor Gált, Peter Zajacot, Jozef Šáteket, az ügyem igazságos kivizsgálásáért aláírás- gyűjtést rendező Fair Play Szövetséget, valamint a Pohoda Fesztivál igazgatóját, Michal Kaščákot. Külön öröm volt számomra ha valaki beismerte, hogy tévedett, elhamar­kodottan ítélkezett velem kapcsolatban, ezért nagyra értékelem például Barak László nyilvános bocsánatkérését az Új Szóban. Ma már tudom, sokan azért hitték el azt, amit a politikusok állítottak rólam, mert nem ismerték a tényeket és nem is gondolták volna, hogy közjogi méltóságok ilyen ferdítésekre vetemednek. Mostanra kiderült, hogy az ellenem felho­zott vádak hazugságokon alapulnak, ezért, bár ebben az évben bűnvádi eljárás indult ellenem, én mégis bizakodó vagyok. Nem tudom mikor és hol de elégtételt fogok nyerni és ezért biztos vagyok abban, hogy lesz elég erőm és türelmem végigjárni ezt az utat, a lejtőivel együtt. Szeren­csére be tudtam bizonyítani magamnak és másoknak is, hogy az átélt megaláztatás nem tört meg. Az iskolában kitűnő maradt az előmenete­lem, tanulmányi versenyt nyertem, motivációs ösztöndíjat kapok, és nyáron befejezem az egyetemet. Magánemberként pedig életem legboldo­gabb időszakát élem, hiszen az esküvőmre készülök, és júliusra várom a gyermekemet. Úgy érzem, már nem az a riadt, szerencsétlen kislány va­gyok, aki 2006-ban, hanem egy erős, felnőtt nő és ráadásul nagyon bol­dogkismama, aki nagy reményekkel várja 2008-at. (vm) Fotók: Somogyi Tibor (6) és SITA (1J „Jól sikerült ötvenötös” Tóth Tibor, a komáromi Jó­kai Színház igazgatója Pozitívan értékelem az évet, a 2006/07-es színházi szezont és azt a tényt is, hogy ebben az év­ben ünnepeltük a Jókai Színház megalapításának 55. évfordu­lóját. Még legalább ennyi évet kívánnék- ez viszont nemcsak a színházon, a közönségen is múlik, hiszen addig van szín­ház, amíg vannak nézői. Szép, szakmai sikerekben gazdag volt az év, magyarországi és szlová­kiaifórumokon (pl a nyitrai fesztiválj is biztató eredménye­ket értünk el színészeink is szép sikereket tudhatnak maguk mögött- többen filmszerepek­ben is feltűntek. Összességében pozitívan értékelem az elmúlt évet- társulatunk fejlődő ten­denciát mutat, és jó helyzetben van. (msz) „A Magyar Gárda zavart a legjobban” Németh Ilona képzőművész Az év legpozitívabb eseménye számomra egyértelműen a schengeni öve­zethez való csatlakozás volt. Pszichikai szempontból is nagyon fontos ese­mény. Szakmai szempontból nagyon mozgalmas évet zárhatok le, sokat dolgoztam, volt néhány olyan dolog, ami jelentősen befolyásolja a követ­kező évemet is. Például az, hogy elnyertem a Fulbright-ösztöndíjat New Yorkba, melynek köszönhetően jövő augusztustól öt hónapot tölthetek eb­ben a városban. Ami bizonyára más irányba viszi majd el a munkámat, az az idei, budapesti Király utcai kiállításunk, amely nagy port kavart. Ilyenfajta visszhangja még egy munkámnak sem volt. A kiállítás lényege az volt, hogy egy toleranciát vizsgáló szociológiai teszt kérdéseivel szem­besítettük a járókelőket. El kell rajta gondolkodni, hogy miért váltott ki ilyen indulatokat. Azt is nehéz megmondani, hogy a kiállítás mérlege po­zitív, vagy negatív volt-e. Ha abból a szempontból nézzük, hogy egy public art kiállítás akkor sikeres, ha reakciókat vált ki, akkor sikeres volt. Vi­szont azt a célt, amit eredetileg kitűztünk, tehát hogy egy olyan dialógust folytassunk, ahol mindkét fél - a kiállítás ellenzői és támogatói - megszó­lal párbeszéd formájában, nem értük el 2007 negatív eseményei közül nem tudok konkrét dolgokat felsorolni, ami viszont rossz közérzetet okoz, az a magyar-szlovák viszony újbóli tematizálása a közéletben. 1989 után azt gondoltam, hogy a közép-európai társadalmi helyzet viszonylag meg­állapodott-mára bebizonyosodott, hogy nem. A mi régiónkban a legne­gatívabb határozottan a Magyar Gárda megalapítása volt. Nem csak szlovák-magyar, de közép-európai viszonylatban is negatív esemény. A schengeni övezet egy csapásra nem oldja meg a problémákat. Lehetsé­ges, hogy ehhez generációs váltás kell viszont a magyar gárdisták, vagy a Slovenská pospolitosť tagjai többnyire fiatalok. Annak ellenére, hogy manapság a fiatalok sok új dolgot megtapasztalnak, oda utaz­nak, ahova akarnak, a nacionaliz­mus mégis bennük van. De alapjá­ban véve optimista emberként ab­ban reménykedem, hogy a konflik­tusok megélése és megértése elvezet a mindenki számára megfelelő és felvállalható megoldáshoz, (dem) » Rendeződött a helyzet” Hégli Dusán, az Ifjú Szivek tánc- együttes művészeti vezetője Számomra az év legnagyobb pozi­tívuma és negatívuma is ugyanaz­zal az Ifjú Szivekkel kapcsolatos. Sajnos már egy éve lehetett tudni mi fog következni ebben az évben. Bíztam benne, hogy megoldódik a helyzet, de nem gondoltam, hogy ilyen hosszú időbefog telni míg a magasabb pozíciókban ülődönt- nökök megértik, mi is kellene, hogy az igazgató feladata legyen. Az utóbbi három hónapban na­gyon sok mindent sikerült meg­mentenünk és újra jó úton hala­dunk. Örülök, hogy az utóbbi hó­napokban sikeres fellépéssorozat áll mögöttünk, sikerült megmente­nünk a középiskolai táncprogra­munkat és az új színházterem befe­jezésére is sor került, (msz) n A 8-as évek szerencsésebbek” Mészáros András egyetemi tanár, a pozsonyi Komenius Egyetem magyar tanszékének professzora Szakmai szempontból az egyik legnagyobb csalódásom nem új keletű. Hosszú távú tapasztalat, hogy csökken az egyetemi oktatás színvonala - ez egy sajnálatos összeurópai jelenség, ezért itt nem a középiskolai taná­rokat szeretném okolni. Szakmai szempontból az év legnagyobb szemé­lyes pozitívumának könyvem befejezését tekintem, mely jövőre jelenik meg szlovák nyelven - a kollégák már na­gyon várják. Emberileg az év legszomorúbb eseménye számomra egy nagy öreg Turczel Lajos tanár úr eltávozása volt. Halálával meghatározó gondolkodót vesztett a szlo­vákiai magyar közélet. Családi szempont­ból unokáimnak örültem a legjobban, akik gyarapodnak és okosodnak, másrészt eb­ben az évben sikerült elrontanom egy gyö­nyörűkapcsolatot, amit sajnálok. Remé­lem, a következő év jobb lesz, hiszen a nyol­cas szám a népi hiedelmek szerint a teljes­ség és a szerencse misztikus száma, (msz) „Útjukra bocsátottuk első végzőseinket” Albert Sándor, a komáromi Selye János Egyetem rektora A komáromi egyetem szempontjából pozitívan értékelem az esztendőt, több okból kifolyólag. Egyrészt mind a három karunk megkapta a mester­fokozatú képzés akkreditációját, a teológiai karon doktori iskolát nyitot­tunk és ez éven hagyták el az intézmény kapuit az első végzősök. Sikerült akkreditálnunk számos új programot, köztük a szlovák nyelv és irodalom szakot. Négyéves munka áll mögöttünk, és azt hiszem, egyetemünknek fo­kozatosan sikerült elnyernie az emberek bi­zalmát. A legnagyobb gondok az egyetem fi­nanszírozása körül alakultak ki, intézmé­nyünk 5 ezer koronával alacsonyabb fejkvó­tát kap, mint az alapiskolák - ez jól illuszt­rálja a helyzet tarthatatlanságát. A hiányzó bevételeket főként magyarországi források­ból sikerült pótolnunk. További gondunk a tantestület minőségi oktatókkal történőfel­töltése. Több hazai egyetemen is tanítanak magyar oktatók, viszont még mintha mindig kivárnának, és így magyarországi tanárok­kal kell a hiányzó létszámot feltölteni, (msz) „Az MKP megújult” Csáky Pál, az MKP elnöke „A Magyar Koalíció Pártja ösz- szetett évet zár, voltak pozitívu­mai és negatívumai. Pozití­vumként azt értékelem, hogy a párt a megújulás mellett dön­tött, új módszereket és új ener­giákat próbált keresni, és fele­lősségteljesen készül a jövőre. Örülök, hogy a párt program­jának két sarkalatos pontja tel­jesült idén: ez a schengeni rend­szer megvalósulása, ehhez a mi politikánk is hozzájárult, illet­ve az Ipoly-hidakról szóló kor­mányközi megállapodás. Amit negatívumnak tartok, az a túl hangos viták a pártban a veze­tőváltás után. Úgy érzem, né­hány kollégám összekeverte az építő belső dialógust saját sebei nyalogatásával. Az öncélú vi­ták sehova nem vezetnek. Meg­lepő, hogy a politikai partnerek és a média egy részéről is volt olyan igyekezet, hogy megkér­dőjelezzék ennek a döntésnek az eredményeit. Egy demokrá­ciában minden pártnak joga van eldönteni, milyen irány­ban, milyen programmal és mi­lyen vezetőkkel akar tovább menni. Akik okosak egy cseppet is, a pártban és a párt körül azok belátják, hogy az öncélú viták sehova nem vezetnek. A párton belül természetesen minden fontos kérdést továbbra is megvitatunk, de remélem, a destruktív módszerek 2008- ban a múlté lesznek. Ami a so­kat emlegetett preferenciacsök­kenést illeti, azt tudom monda­ni, nincs ilyen. A két legutóbbi közvélemény-kutatás az MVK- nál és a Focusnál is 10,7 száza­lékot hozott ki. Abból, hogy a kormány befolyása alatt álló statisztikai hivataljátszik,' trükközik, nemcsak velünk, ha­nem a többi ellenzéki párttal is, nem kell messzemenő következ­tetéseket levonni. Ez a jelenlegi kormányhatalom stílusához tartozik. Jónak tartom az el­lenzék együttműködését, az SDKÚ-val való kapcsolatunk kiváló. Sajnálattal veszem tu­domásul, hogy van egyfajta ér­telmetlen versengés a KDH és az SDKÚ között, a KDH állandó bi­zonyítási kényszerben szenved, és ennek megnyilvánulása az, hogy azt hiszik, hogy az ő köz- társaságielnök-jelöltjük lenne a legesélyesebb. Mi ezt nem így gondoljuk. Azt is látjuk, hogy a KDH egy része az SNS-szel igyekszik vetekedni nacionalista témákban, ezt sajnálatos, a mo­dem európai kereszténydemok­rácia útja nem erre vezet. Ám az ellenzéki együttműködésnek semmilyen komoly gyakorlati akadálya nincs, elég ha megnéz­zük, hogy az elmúlt fél évben hány közös kezdeményezést va­lósítottunk meg elsősorban az SDKÚ-val de a KDH-val is. Az MKP nélkül nem lehet hatékony az ellenzéki együttműködés, ezt a másik két párt is tudja. ” (sán)

Next

/
Thumbnails
Contents