Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-28 / 296. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 28. Kertészkedő 15 A mikulásvirág meglehetősen tűrőképes növény, hosszú időn át jelzi hiányérzetét, de közben nem megy tönkre, könnyen regenerálódik Odaadó gondozás esetén akár februárig is virágzik A mikulásvirágot 18-20 °C-os hőmérsékleten tartjuk, földje állandóan nyirkos legyen (Fotó: Hocsi) Sokak kedvenc téli növénye a mikulásvirág, mely november-decem­berben lep meg bennünket szép piros leveleivel. Kará­csony után azonban egyre rosszabb állapotba kerül­het. Azonban megfelelő ápolás esetén évekig dús marad és megtartja gyö­nyörű, jellegzetes vörös színét. ÖSSZEFOGLALÓ Talán legkedveltebb decemberi cserepes növényünk a mikulásvi­rág (Euphorbia pulcherrima), melynek első példányait 1834- ben Mexikó párás erdeiből hozták be Európába. Hazájában, Közép- Amerikában 3-4 méter magasra is megnőhet, azonban a lakásban tartott példányok ritkán érik el ezt a méretet. Levelei szép karéjo- sak, fényesek. Ha óvatosan letö­rünk egy levelet, a seb helyén rög­vest fehér tejnedv jelenik meg. Nem csoda, hiszen ez a növény a kutyatejfélék családjába tartozik. Ez a nedv mérgező. Parányi virágok élénkpi­ros fellevelek közepén Aki a növényt nem ismeri, elő­ször felső piros leveleit tekinti vi­rágzatnak, pedig az nem az. A növény virágzata apró és nem feltűnő: az élénkpiros fellevelek közepén, a hajtás csúcsán he­lyezkedik el mint egy kicsiny, alig néhány cm-es átmérőjű, sárgás­piros korona. Az intenzív díszt a növény fel­levelei szolgáltatják. Ezek lehet­nek klasszikus pirosak, bordók vagy az újabban kapható fehé- res-vajsárga árnyalatúak, esetleg rózsaszínek. Meglehetősen hosz- szú ideig, mintegy két hónapig díszítenek. Karácsony után azon­ban a növény egyre rosszabb ál­lapotba kerülhet. Ha nem gon­dozzuk, levelei hervadni, hullani kezdenek, és szép lassan felkopa­szodik a növény. Mindez akkor történhet, ha nagyon meleg, sö­tét szobában van, és gyakran ki­szárítjuk a földjét. Nem könnyű gondozni A mikulásvirág minimális hő­igénye 13 °C. A leggyakrabban előforduló hiba, hogy amikor té­len haza vagy ajándékba visszük a növényt, az megfázik és azután már a meleg szobában is csak ve­getál, majd elhullatja leveleit. A mikulásvirág sem a huzatot, sem a túl magas szobai hőmérsékletet nem szereti. Állítsuk napfényes, világos, nem túl meleg, huzat­mentes helyre, ellenkező esetben a növény rövidesen hullajtani kezdi leveleit. Rendszeresen ön­tözzük. Akkor kapjon újabb adag vizet, amikor földje már éppen kezd kiszáradni. Soha ne álljon a cserép alatt a víz! A téli időszak­ban ne tápoldatozzuk, májustól szeptemberig azonban kéthetente kezelhetjük nem túl nirogéndús tápoldattal. Ügyeljünk arra, hogy ne legyen túlburjánzó, mert a le­velek túlságosan beárnyékolják egymást, és ez felkopaszodáshoz vezethet. A mikulásvirág meglehetősen tűrőképes növény. Hosszú időn át jelzi hiányérzetét, de közben nem megy tönkre, és aztán könnyen regenerálódik. Ily módon például pár napos nyaralásunkat is vi­szonylag jól elviseli, ha előtte jól megöntöztük, és nincs tűző na­pon. A levelek nagyon lelankad­nak, de az öntözés után képesek teljesen magukhoz térni. Odaadó gondozás esetén növé­nyünk februárra elvirágzik, és áp­rilisig lassanként megszabadul színes felleveleitől. Nem túl nap­fényes helyen tartott mikulásvi­rágnál ez hamarabb is bekövet­kezhet. A szakirodalom azt ajánl­ja, hogy üyenkor a hajtásokat vág­juk vissza 15-20 cm-esre, és hű­vös, sötét helyen, nagyon enyhe öntözés mellett 1-2 hónapig pi­hentessük a növényt. Ez a nevelé­si mód az eredeti élőhely, Mexikó klímáját imitálja. Egyes tapaszta­latok szerint azonban nem feltét­lenül szükséges a fenti művelete­ket végrehajtani, sőt, a visszamet- szés egy 45-50 cm magas növényt annyira le is gyengíthet, hogy azután már nem képes elég vas­tag, látványos hajtásokat hozni. A mikulásvirág folyamatos (de visszafogott) öntözéssel, és a pi­henőidőszak kihagyásával is jól nevelhető, csak ügyeljünk arra, hogy a ne vigyük túlzásba a nyári tápoldatozást. Amikor a nappalok hosszabbodásakor a növény el­kezd erősebben növekedni, olló­val távolítsunk el néhány hajtást, hogy formás, laza lombozatot kapjunk. A metszést nagyon mér­sékelten végezzük, nehogy túlzott elágazódásra kényszeresük a nö­vényt. A metszéskor kicsorduló tejnedvet töröljük le. Hogyan bírjuk virágzásra? Az ősz közeledtével izgalmas kísérlet lehet, hogy megpróbáljuk virágzásra bírni kedvencünket. Szülőhelyének fényviszonyai mi­att a mikulásvirág rövidnappalos, vagyis csak akkor virágzik, ha a nappali megvilágítás 12 óránál kevesebb. Tehát ha szeptember közepétől olyan helyre tudjuk állí­tani a cserepet, ahol a sötét idő­szakot a legkevesebb fény (pl. ut­cai lámpa fénye) sem szakítja meg, illetve ha más módon meg­oldjuk a rendszeres besötétítést (pl. mindennap este 7-től reggel 8-ig kartondobozzal letakarjuk a növényt), karácsonykor már pom­pásan kivirult mikulásvirágnak örvendezhetünk. A legjobb, ha 18-20 °C-os hő­mérsékleten tartjuk és a földjét ál­landóan nyirkosán hagyjuk. Ha elég ügyesek és türelmesek va­gyunk, több év alatt akár 1 méte­res növényt is nevelhetünk belőle. Károsítói a levéltetvek és a takács­atka lehet. A kártevők száraz leve­gőjű lakásokban fordulnak elő, ezért rendszeresen spricceljük a növény leveleit vízzel. Hogyan szaporítható? Júniusban, amikor úgyis vissza kell vágni a növényt, a levágott hajtásokat gyökereztessük vízben, vagy dugjuk nedves homok-tő- zegkeverékbe. Begyökeresedésig naponta párásítjuk. Meggyö- keresedés után óvatosan szobai körülményekhez szoktatjuk. A panellakások száraz levegőjét csak néhány dísznövény tűri el, ezeket a téli hónapokban havonta egyszer langyos vízzel zuhanyoztassuk le Szobanövények gondozása télen ÖSSZEFOGLALÓ A több éve gondozott, régi szo­banövényeinket a téli hónapok­ban havonta egyszer langyos víz­zel zuhanyoztassuk le, a nagyob­baknak csak mossuk le a leveleit. Kéthetente tápoldatos vízzel lo­csoljuk meg őket, és a száraz leve­leiket rendszeresen szedjük le. Ügyeljünk rá, hogy a nagyobb fényigényű növényeink az ablak­hoz közelebb kapjanak helyet, ha nem tudjuk szobánkat átrendez­ni, akkor a természetes fény egy részét az esti órákban halogén lámpával próbáljuk pótolni. A panellakások száraz levegője kifejezetten ártalmas a szobanö­vényekre, csak néhány dísznö­vény tűri ezt a klímát. A száraz le­vegőt a radiátorra tehető párolog­tatóval, vagy erre a célra fejlesz­tett párologtató géppel tehetjük magunk és növényeink számára is elfogadhatóbbá. A száraz levegőt tűrő növénye­inket - mint például a szcinda- pszuszt (Epipremnum aureum), vagy a zebrapletykát (Zebrina pendula) - is gyakrabban locsol­juk, két-három naponta pedig per­metezzük leveleiket. A szcin- dapszusz egy léggyökeres liánnö­vény, szárainak hossza akár a 2 métert is meghaladhatja. Ajánla­tos mohakaróra futtatni vagy füg­gőkosárba, falitartóba helyezni. A hajtáscsúcsok lecsípésével bokor alakúra nevelhetjük. Óvjuk a hu­zattól. Leveleit szabálytalan ala­kú, sárga mintázatok tarkítják. A zebrapletyka nagyon dekora­tív növény, hosszanti, bordó leve­lei viszonylag kicsik, selymes sző­rökkel fedettek. A levelek fonákja sötétvörös színű. Tavasszal és ősz­szel lilás virágokat hoz a hajtás végén. Függőkosárba téve mutat a legjobban. A szobai azálea (Rhododend­ron simsii) piros, fehér, rózsaszín virágai sokáig nyílnak, ha 18 °C- nál nem kerül melegebb helyre, s csak forralt, szobahőmérsékletű vízzel öntözzük. A növény gyöke­rei érzékenyek a mészre, elpusz­tul, ha csapvízzel öntözzük. Ha azáleát veszünk, olyat válasz- szunk, amelyen sok a bimbó és kevés a virág. A hervadt virágokat el kell távolítani. Élénk színű virá­gai a hosszúkás, kissé szőrözött lomblevelek fölé emelkednek. Egyszerű vagy összetett virágai a fehértől kezdve a rózsaszín árnya­latokon keresztül akár lángvörö­sek is lehetnek. Megfelelő gon­doskodás hiányában a virágok ha­mar elhervadnak, a levelek lehul­lanak. Ahhoz, hogy állandóan vi­rágzásra késztessük, a talajt tart­suk mindig vizesen (ne csak ned­vesen), tegyük hűvös és világos helyre. Ha így tartjuk, akkor a kö­vetkező évben is virágozni fog. Nevelésekor gondoljunk arra, hogy a csapadékos Anglia e dísz­növény őshazája. A szobaciklámen pillangóra emlékeztető selymes szirmú virá­gai magasan, a szív alakú, ezüst­tel erezett zöld levelek fölé nyúló hosszú kocsányon fejlődnek. Ősz­től tavaszig bőségesen nyílnak pi­ros, rózsaszín, fehér vagy cirmos színekben. A ciklámen virágzása alatt vüágos környezetet, és ala­csony 15-18 °C-os hőmérsékletet igényel. Hetente tápoldatozzuk. A virágzás végeztével fokozatosan csökkentsük az öntözést és füg­gesszük fel a tápoldatozást. Az el­ső sárga levelek megjelenésekor hagyjuk abba az öntözést, és te­gyük a cserepet hideg, fénytől vé­dett helyre. Az elsárgult leveleket egytől-egyig távolítsuk el, mert a gumó rothadását okozhatják. Ősszel amint megjelennek az első levelek, ültessük át a szárgumót laza, jó vízáteresztő földbe. Ez­után helyezzük a cserepet hűvös, vüágos helyre. A levelek kifejlődé­se után kezdjük újra az öntözést és a tápoldatozást. A korallbokor, amelyet Angliá­ban karácsonyi cseresznyének ne­veznek, a csucsorfélék családjába tartozó 30-40 cm magas bokros növény. Levelei kicsik, hosszúká­sak. Egyszerű fehér virágaiból gömbölyű, koktélparadicsomhoz hasonló termések fejlődnek, ame­lyek kezdetben zöldek, majd bepi­rosodnak. A korallbokor a világos, napsütéses helyet kedveli. Nyáron kihelyezhető a szabadba. A lakás­ban a hűvös. 14-16 °C-os hőmér­séklet a megfelelő számára. A bo­gyók tovább maradnak a növé­nyen, ha hűvös helyen tartjuk. Naponta bőségesen öntözzük, hogy földje ne száradjon ki. A ko­rallbokor igazi ékessége mutatós bogyótermése, amelyek lehullása után a növény nem nyújt igazán izgalmas látványt. Ha meg szeret­nénk őrizni jövő évre, tavasszal ültessük át a növényt laza, tápdús földbe, és vágjuk vissza harmadá­ra az előző évi hajtásokat. Nyáron tartsuk a szabadban, gyakran ön­tözzük és tápoldatozzuk, vala­mint permetezzük vízzel a levelei­ket, ha a virágok már lehullottak. Kora szeptemberben visszavihet- jük a lakásba. A szobai azálea sokáig nyílik, ha 18 °C-nál nem kerül melegebb helyre

Next

/
Thumbnails
Contents