Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-28 / 296. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 28. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Karácsony előtt lezárta a nyomozást Kármán Irén ügyében a Nemzeti Nyomo­zó Iroda, amely megállapí­totta, az újságírónőt nem ra­bolták el június 22-én este tíz után, ahogy állította, bár egy-két nappal korábban erős ütésektől vagy rúgások­tól életveszélyes hasi sérülé­seket szenvedett - írta a teg­napi Népszabadság. Az állí­tása szerint a nyűt utcán bán­talmazott, s onnan elrabolt, és összekötözött kézzel-láb- bal a Duna-parton kidobott Kármán Irén újságírónő ügyében annak idején élet- veszélyes sérülést okozó bántalmazás miatt indult el­járás, a lap információi sze­rint az eljárást azzal zárta le a rendőrség, hogy a tettes ki­létét nem sikerült megállapí­tani, s eredmény az eljárás folytatásától sem remélhető. Az újságírónő miatt elrendelt eljárást bűncselekmény hiá­nyában szüntették meg.- Dehogy loptam, biztos úr! Az új évi fogadalmaimat cipelem ebben a zsákban. (Peter Gosányi karikatúrája) KRONOLÓGIA 2007 súlyos természeti katasztrófái Rekordszámú, hozzávető­leg félezer természeti ka­tasztrófa történt idén a vi­lágban, legalábbis a Nem­zetközi Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaság (IFRC) még nem végleges összesítése szerint. Az adat mintegy 25 százalékos nö­vekedést mutat 2006-hoz képest, ami részben a klí­maváltozással áll össze­függésben. MT1-PANORÁMA ♦ Január, BANGLADES: A több napos hideghullám közel 100 ember életét követelte, főként a Himalája lábánál fekvő északi vi­dékeken. 4 Január 13., COMORE-SZIGE- TEK: Kitört a 2360 méter magas Karthala vulkán, de a lábánál el­terülő főváros, Moroni lakosai nem kerültek veszélybe. 4 Január 14-17., EGYESÜLT ALLAMOK: 54 ember vesztette életét az ország középső részét sújtó ítéletidőben. Az ónos eső­vel kísért széllökések és hóviha­rok sok körzetben áramkimara­dásokat okoztak, autóutakat tet­tek járhatatlanná és repülőterek forgalmát bénították meg. ♦ Január 18-19., EURÓPA: Legalább 47 emberéletet köve­telt az Európán végigsöprő Kirill orkán. A helyenként több mint 200 kilométer/óra sebességű szélvihar miatt légi járatokat kel­lett törölni, fennakadások kelet­keztek a vasúti közlekedésben, háztartások ezrei maradtak áram nélkül. ♦ Január-február, ANGOLA, MOZAMBIK: Az özönvízszerű esőzések okozta áradások, sárla­vinák és hurrikánok mintegy 150 ember életét követelték, százez­rek kényszerültek elhagyni ott­honukat. 4 Február 2-5., INDONÉZIA: Jakartában a szakadatlan eső és felhőszakadás okozta, öt év óta legsúlyosabb áradásokban 44-en meghaltak, a város háromnegye­de víz alá került. 4 Március 2-3., EGYESÜLT ÁL­LAMOK: Legkevesebb 20 ember halt meg a déli országrészen vé­gigsöprő tornádókban, az északi és középső részen fekvő álla­mokban hóvihar oltotta ki 15 ember életét. 4 Március ó., INDONÉZIA: A Rich­ter-skálán mért 6,3-as fokozatú földrengés rázta meg Szumátra szigetét, majd egy órával később újabb, 6-os fokozatú rengés követ­kezett be, a tragédiának legkeve­sebb 70 halálos áldozata volt. ♦ Március 10., MADAGASZKÁR: 88 ember vesztette életét, 30 eltűnt és több mint 137 ezren földönfutóvá váltak az ország északi részén végigsöpört forgó­szél miatt. 4 Március 21., PAKISZTÁN: Legkevesebb 67 ember vesztette életét földcsuszamlások miatt Kasmír Pakisztán által ellenőr­zött részén és egy Afganisztánnal határos tartományban. ♦ Március 25., JAPÁN: A Rich­ter-skála szerinti 7,1-es fokozatú földrengés rázta meg Honsu nyugati partjait. ♦ Március 31—április 1., AFGA­NISZTÁN: A szokatlan meleg okozta hóolvadás és a rendkívüli esőzés miatti áradások és lavinák 114 ember életét oltották ki. 4 Április 2., SALAMON-SZIGE- TEK: Szökőár zúdult a Csendes­óceán déli részén fekvő szigetek több településére egy, a Richter- skála szerint 8-as erősségű föld­rengés következtében. A cunami 52 embert ölt meg és tizenhárom települést söpört el. 4 Április 16-17., EGYESÜLT ÁL­LAMOK: Szakadó eső kísérte he­ves vihar csapott le az Egyesült Ál­lamok keleti partvidékére, amely 17 ember életét követelte. New Yorkban a hömpölygő víztömeg elárasztott számos utcát és met­róállomást. Utoljára 30 éve esett ilyen kiadós eső a metropolisban. 4 Április 18., KOLUMBIA: Ötszáz év után kitört a Névadó de Huila vulkán, a lávafolyam és a földcsu­szamlások 19 hidat romboltak le és több hegyi települést elszigetel­tek a külvilágtól. 4 Április 28., NAGY-BRITAN- NIA: A Richter-skála szerinti 4,3-es erősségű földrengés volt Délkelet-Angliában, ahol a legna­gyobb brit atomerőmű működik, és itt található az Eurotunnel is. Ezekben nem esett kár, de gázszi­várgásokról és kiterjedt áramki­maradásokról számoltak be. 4 Május 17., INDIA: 128 halálos áldozatot követelt egy hőhullám, Andra Prades államban 49,8 fo­kot is mértek. A júniusban pusztí­tó újabb hőhullám szintén több mint száz életet oltott ki. 4 Május 22. DÉL-AFRIKA: Leg­kevesebb 20 ember halálát okoz­ta a hirtelen jött tél, 54 települé­sen dőlt meg az addigi hidegre­kord. 4 Június 21-22., EURÓPA: A kontinens nyugati és középső ré­szén pusztító vihar tombolt, ugyanakkor Dél- és Kelet-Euró- pát hőhullám árasztotta el, Ro­mániában 28-an vesztették éle­tüket a hőség miatt. 4 Június-július, KÍNA: Több mint százan életüket vesztették, több ezren hajlék nélkül marad­tak az özönvízszerű esőzések okozta áradásokban és fölcsu- szamlásokban. 4 Július 16., JAPÁN: 9 halálos áldozata és 1000 sebesültje volt a 6,8-as erősségű földrengésnek- az ország északkeleti részén, a Kasivazaki közelében működő atomerőműben is radioaktív szi­várgást észleltek a rengés után. 4 Július 16-24., MAGYAROR­SZÁG: Először kellett érvénybe léptetni a legmagasabb, hármas fokozatú hőségriadót, miután a nappali felmelegedés 37-38 fok körül volt. 20-án megdőlt az or­szágos abszolút melegrekord, amikor Kiskunhalason 41,9 Cel­sius fokot mértek. 4 Július-augusztus, DÉL-EU- RÓPA: A rendkívüli meleg és szárazság miatt erdőtűz pusztí­tott több dél-európai államban. Görögországban augusztus 25-én rendkívüli állapotot hir­dettek ki a 64 ember halálát okozó, 190 ezer hektárnyi nö­vényzetet felemésztő erdőtüzek miatt. Július az elmúlt évtizedek egyik legpusztítóbb hónapja volt az erdőtüzek szempontjából a kontinensen. 4 Augusztus eleje, DÉL-ÁZSIA: Meghaladta a kétezret az Indiá­ban, Bangladesben, Nepálban és Vietnamban pusztító áradások halálos áldozatainak száma. 4 Augusztus 2., OROSZOR­SZÁG: Szahalin szigetén a Rich­ter-skála szerinti 6,8-es erősségű földrengés 4 ember halálát okoz­ta és mintegy 8 000 ember vált hajléktalanná. 4 Augusztus 7-16., ÉSZAK-KO­REA: Áradások pusztítottak több tartományban, a halálos áldoza­tok száma elérte a 220-at, 80 ember eltűnt, 300 ezer hajlékta­lanná vált. 4 Augusztus 16., PERU:ARichter- skála szerinti 7,9 erősségű földren­gés rázta meg az ország tengerparti területeit. 437-en meghaltak, 16 700 épület összedőlt. 4 Szeptember 4., NICARAGUA: Közel 100 ember halálát okozta a Közép-Amerika felett átvonuló Félix hurrikán, több mint százan eltűntek. 4 Szeptember 12-14., INDO­NÉZIA: Hét nagy erejű földren­gés rázta meg Indonéziát, ame­lyekben 17 ember veszett oda, a rengések után szökőárriadót hir­dettek ki. 4 Október 6., VIETNAM: A Le- kima tájfun 32 ember életét oltot­ta ki. 4 Október 21-31., EGYESÜLT ÁLLAMOK: Bozóttüzek pusztí­tottak Dél-Kalifomiában, ahol több megyében szükségállapotot kellett kihirdetni. A pusztító tűz, amelyet egy játszadozó kisgyer­mek okozott, az erős sivatagi szelek nyomán gyorsan terjedt a kiszáradt növényzetben. A lán­gok 14 ember halálát okozták, 2100 házat romboltak le, 2 ezer négyzetkilométernyi területet perzseltek fel, és mintegy 640 ezer ember kényszerült ottho­nának elhagyására Los Angeles- től a mexikói határig. 4 Október vége-november kö­zepe, VIETNAM: Az ország kö­zépső részét sújtó áradásokban 227 ember vesztette életét, a fo­lyók vízszintje meghaladta az 1999-ben regisztrált rekordérté­keket, országutak és vasútvona­lak kerültek víz alá. 4 Október 31. HAITI, DOMINI­KAI KÖZTÁRSASÁG: A két or­szágban 80 halottat szedett a Noel trópusi vihar, amelyet ára­dások, földcsuszamlások kísér­tek. 4 November 15., BANGLADES: Az ország déli részén végigsöprő Szidr trópusi vihar 3 500 áldoza­tot követelt, s legalább három­millió ember maradt fedél nél­kül. 4 November 16., PÁPUA-ÚJ- GUINEA: Több mint 150 ember veszett oda a csendes-óceáni Gu­ba ciklon okozta áradásokban. KOMMENTÁR Emil, az okos MOLNÁR IVÁN A Fico-kormánynak jövőre nemcsak az euró bevezetésével kell megküzdenie, hanem - legalábbis látszatra - a szakszervezetekkel is. A Kovo szakszervezet vezetője, Emil Machyna már most azzal fe­nyegetőzik, ha nem teljesítik a bérköveteléseiket, januárban sztrájkkészültséget hirdetnek. Robert Ficónak azonban korántsem lesz olyan nehéz dolga, mint az előző kormánynak, hiszen Fico és a szakszervezetek viszonya jelenleg is olyan, mint a választások előtt, és ami leginkább az okos lányról szóló mesére emlékeztet. Ebben Mátyás király megparancsolta, hogy a lány jelenjen meg a színe előtt felöltözve is, nem is, lóháton is, nem is, hozzon is ajándékot, ne is. A leány végül meztelenül egy halászhálóba burkolva, szamárhá­ton, két szita közt galambbal jelent meg. Mivel nemcsak okos, ha­nem szép is volt, a király feleségül vette, de azzal a feltétellel, hogy a kormányzásba nem szól bele... Fico már a választások előtt támo­gatta a szakszervezeteket, azzal a feltétellel, ha győz, tiltakozhat­nak is, nem is, követelőzhetnek is, nem is, és támogatják őt. Ennek megfelelően Machyna sem kíván lehetetlent. Míg a munkáltatók 4,5 százalékos béremelést kínálnak az elektrotechnikai és gépipari cégek alkalmazottainak, a szakszervezet 7 százalékos fizetéseme­lést követel, miközben ezekben az ágazatokban a havi bruttó átlag­bér 20 700 és 21300 korona között mozog. A szakszervezetek nem hajlandók engedni a követeléseikből, amiben szerepet játszhat az is, hogy már rég nem mutattak ki semmilyen érdemi tevékenységet. Hogy megtartsák a szakszervezeti tagok bizalmát, kénytelenek né­ha-néha felemelni a szavukat. Miután sztrájkkal fenyegetőztek, Machyna rögtön igyekezett megnyugtatni a kormányfőt, hogy dé­delgetett álmát, az euró bevezetését nem szeretnék meghiúsítani. Az ágazatban az elmúlt egy évben 15 százalékkal nőtt a termelé­kenység, a 7 százalékos béremelésnek így nem kellene veszélyez­tetnie az euró bevezetése érdekében kötött stabilitási paktumot. Hogy Fico mennyire nem fél a szakszervezetektől, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy nemrég épp ő biztatta őket a bérkövetelé­sekre. Fico szerint ugyanis Szlovákiában a bérek mélyen a munka­termelékenység növekedése alatt vannak, így akár nagyobb bér­emeléseket is el tud képzelni. Ha ellenzékben lett volna, ezt bizo­nyára megtoldja azzal, hogy az alacsony bérekért természetesen a Dzurinda-kormány felelős. Ami késik, nem múlik. Ha a jövő év el­ső hónapjaiban valóban sor kerül a sztrájkra, addigra bizonyára kidolgozzák a stratégiát, hogyan lehetne a felelősséget, ha nyaka- tekert módon is, de az előző kormányra kenni. Egy azonban már most biztos: a szakszervezetek Mátyás királyáról a tüntetéseken csak jót hallunk. Csodára várva LOVÁSZ ATHIA A szlovákközmédia-fogyasztó akár karácsonyi ajándéknak is tekint­hetné Radim Hreha visszahívását a köztévé éléről. Tekinthetné, ha a köztévébenajelenlegihelyzetbenbármitisjelentenea vezérszemé­lye. Az ugyanis a Napnál világosabb, hogy a regnáló kormánykoalíció nem tűri el, hogy a rádióhoz hasonlóan ne az ő emberei irányítsák az ország egyébként egyrejelentéktelenebb televízióját. Radim Hreha kompromisszum eredménye volt, s akár jó tévéelnökis válhatott volna belőle. Richard Rybníčeket, az előző elnököt lehet szidni, mint a bokrot, de egy biztos: konszolidált céget, eltörölt adós­ságállományt és 23 millió korona készpénzt hagyott maga után. A te­levízió alkalmazottai felének ez az állásába került, az ottmaradottak keményen megdolgoztak ajó gazdasági eredményért, miközben botrányosan csapnivaló sem lett a köztévé műsora. Rybníčekbeen- gedett ugyan olyan kereskedelmi formátumokat, amelyek nem a köztévébe valók, a másik oldalon viszont a kettes csatornát megpró­bálta valódi közmédiummá varázsolni, amelyen a profit vagy a né­zettség öt percre sem volt szempont, a minőség viszont alapkövetel­ménnyé vált. Erre építhetett volna az új elnök, ha feladata nem poli­tikai, hanem szakmai lett volna. Igazi nagy eredményt Hreha nem könyvelhetett el: politikai lojalitásának nem lett anyagi hozadéka, hiszen a kulturális kormányzatból a szubvenciót még akkora sikerrel sem tudta kicsalogatni, mint az ellenlábasnak minősülő rádióelnök. A tévé gazdasági helyzete újra katasztrofális, az elektronikus média­piacon lassan behozhatatlan lemaradással küzd a maradék nézőkért. Mindez viszont nem, vagy nem csak Hreha bűne. Nemegyszer írtuk meg, hogy a közmédia siralmas helyzete egy olyan szabályozás és po­litikai rátelepedés eredménye, amelynek következménye nem a ha­talmon levők ingyenes PR-terepe, hanem a nézők távozása és a piaci térvesztés. Annakpedigtovábbi következménye a mégnem beállt, de igenis várható állapot: a televíziós beltenyészet, amelyben már csak a munkahelyek nyugdíjig való megtartása lesz fontos, nem a műsor. A politikai hatalom nagyon ostobán bánik a közmédiával. Ostobán, hiszen legalább öt közeli ország tapasztalata bizonyítja ugyanazt, mint a pozsonyi televízió: a közmédium soha nem volt képes senki- nekválasztásokatnyerni.ErreleggyorsabbanPrágábanébredtekrá, ahol az előfizetői díj mellett kiutalt állami szubvenció kizárólag fej­lesztésre. Van is eredménye. De a lengyel és a magyar politikai elit is rájött, a közmédiára való rátelepedés kontraproduktiv, még Zágráb­ban sem jön be, hogy a demokratikusabb ORF-ről ne is beszéljünk. Hreha távozása egyrésztajándék.mertmégmenedzserneksem volt jó. Másrészt viszont meghosszabbítja a televíziózás agóniáját a Ma­lomvölgyben, még később jövünk rá arra, hogy a digitális átállásra nem készült fel a köztévé, a YouTube mint konkurrens technológa előretörésével pedig az alkotók sora még nem is találkozott. A televí­zió nem várhatmásra, csak csőd ára. Vagyegy teljesen új közszolgála­ti televízió létrehozásával, vagy olyan médiaszabályozással, amely a közmédiát kiveszi a politikai játszótér homokozójából és oda teszi, ahovávaló: amédiapiacra. 2007végén mindkét lehetőség a tudo­mányos-fantasztikus kategóriába sorolható.

Next

/
Thumbnails
Contents