Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-27 / 295. szám, csütörtök
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 27. www.ujszo.com A legendás kanadai jazz-zongorista 82 éves volt Elhunyt Oscar Peterson MTl-JELENTÉS Életének 82. évében elhunyt Oscar Peterson legendás kanadai jazz-zongorista és zeneszerző - jelentette hétfőn a CBC kanadai tévécsatorna. Petersont vasárnap este torontói otthonában érte a halál. A művész több mint hat évtizedes pályafutása során virtuóz technikájával tűnt ki pályatársai közül, de zeneszerzőként is elismert volt. Peterson szakmaiművészi teljesítményét hét Gram- my-díjjal - közte életműdíjjal - ismerték el. A legrangosabb jazz- szaklap, a Downbeat tizenkétszer kiáltotta ki őt az év zongoristájának. Kitüntették Glenn Gould-díj- jal, UNESCO-díjjal, Juno Awards- szal és számos kanadai kitüntetést kapott. Hazájában, amelyet soha nem tagadott meg, 80. születésnapjára bélyeggel adta ki róla. Oscar Peterson trombitával kezdte a zenei tanulmányait, s kisgyerekként zongorázott is. Végül a zongoránál kötött ki, miután hamar fény derült arra, hogy tüdőbeteg. Tehetségkutató versenyt nyert 15 éves korában, s attól kezdve folyamatosan kapta a rangos feladatokat. Állandó rádióműsora is volt. Első lemezei az 1950-es évszámot viselik, s neve egészen fiatalon fogalom volt a szakmában - stúdió- és koncertfelvételein Ella Fitzgerald, Louis Armstrong, Billie Holiday, Dizzy Gülespie, Count Basie, Stan Getz, Charlie Parker, Joe Pass és még nagyon sok művész éneke, illetve játéka hallható. Igyekezett függetleníteni magát a zenei divatoktól. Sokáig a trió volt a legkedveltebb formációja, majd a hetvenes évektől önállósította magát, és csak alkalmanként csatlakozott együttesekhez. Oscar Peterson ugyan nem volt nevezhető újító zenésznek, elképesztő technikájával azonban méltán aratott osztatlan elismerést. A nagy zongoristák utolsó mohikánja volt, akitől a jazz-rock és a rock legjobbjai is - köztük Joe Zawinul, Stevie Winwood és mások-tanultak. A nagy zongoristák utolsó mohikánja volt (ČTK/AP-felvétel) Színes az ötvenéves Európa Könyvkiadó repertoárja Csaknem száz új kötet MTl-TUDÓSÍTÁS Budapest. Mintegy száz új kötet megjelentetését tervezi a jövő esztendő első félévére az Európa Könyvkiadó; a könyves műhely repertoárjában magyar és világirodalmi klasszikusok újranyomásai, krimik, történelmi munkák és hiánypótló alkotások is helyet kaptak. Az idén 50 éves kiadó folytatja szerzői sorozatait, amelyeken belül többek között William Golding, Mihail Bulgakov, Milan Kundera és Umberto Eco nagy sikerű regényei látnak újra napvilágot. A Bulgakov-életműsorozatnak a negyedik eleme kerül a polcokra: a Színházi regény Bulgakov Művész Színház-beli segédrendezőként eltöltött éveit dolgozta fel, míg az 1932-ben írt Moliére úr élete a francia drámaíró olvasmányos életrajzát tátja az olvasó elé. Új kötetekkel bővül a Stefan Zweig, Truman Capote és Csingiz Ajtmatov műveit bemutató széria. A világhírű kirgiz író, Csingiz Ajtmatov tízéves szünet után jelentkezett új művel: luxemburgi és brüsszeli nagykövetként eltöltött ideje után Amikor leomlanak a hegyek címmel írt a kirgiz fővárosban és a körülötte magasodó hegyekben játszódó párhuzamos történetet a féltékenységről. Az Ulysses írójának, James Joy- ce-nak gyermekkori élményekből táplálkozó novellagyűjteménye is új kiadást ér meg. A Dublini emlékek című kötet Gergely Ágnes Kos- suth-díjas költő és műfordító, valamint Papp Zoltán fordításában, javított változatban lát napvilágot. A12 kötetesre tervezett Koszto- lányi-sorozatban jelenik meg újra az Édes Anna című mű, míg Móricz Zsigmondtól a Pillangó kerül új nyomtatásban a boltokba. Először olvasható magyarul Vladimir Nabokov 1962-ben írt regénye, a Gyér világ. A XX. század legnagyobb művészregényének tartott kötet egyes kutatók szerint Nabokov legtökéletesebb műve. A Budapesti Nemzetközi Könyv- fesztiválra időzíti a kiadó Viktor Pelevin Empire V című, vámpírokról szóló alkotását, valamint Ingo Schultze Új életek című kötetét. Áz 1962-es születésű német alkotó hét év alatt megírt, több mint ezer oldalas levélregényét az újraegyesítés nagyművének tartják. A legfőbb elismerés a dráma két férfi főszereplőjét, Korognai Károlyt és Petrik Szilárdot illeti A Janika rejtélyei Az emlékezetes vacsorajelenet: Petrik Szilárd, Varga Lívia, Korognai Károly Rejtélyes mű A Janika, melyet a kassai Thália Színház tűzött műsorára. Az író, Csáth Géza egész furcsa módon bánt a drámai alapanyaggal, nem csupán azért, mert egy szokványos szerelmi háromszöget és egy családi halálesetet kombinált össze a cselekményben, hanem az eseményeket is másképp építette fel, mint ahogy ilyen témánál szokás. KOZSÁRZSUZSANNA Az átlagos polgári családban látszólagos idill zajlik. Apa, anya, gyerekek. És egy albérlő, akinek jelenléte nyilvánvaló anyagi segítség. De már az első negyedórában bizonyossá válik, hogy több ennél, hogy Aranka, a feleség és Kálmán, a bérlő között réges-rég kialakult valami. Amit Jenő, a férj nem is sejt. Aztán felpörög a cselekmény, a szerelmesek közös gyereke, Janika csontvelőgyulladásban meghal, a vélt apa zokog, az anya szenved, a valódi, vér szerinti apa uralkodik magán, magába fojtja érzéseit, ám a pattanásig feszült idegek egyszer csak felmondják a szolgálatot, és Kálmán kiüvölti magából az igazat, a gyermek az övé volt. És legördül a függöny. Nem szokványos felvonásvég. A mű második részében a helyzetet kellene kibogozni, ám az igazságot firtató Jenő csak egyre mélyebben gabalyodik bele a szövevénybe és az alkoholizmusba. És kiút nincs. A furcsa hármasnak együtt kell maradnia. Nemcsak anyagi okokból, hanem mind- annyiuk jól felfogott érdekében. Mert ki foglalkozna a gyerekekkel ezentúl, ha nem a délutánonként ráérő Kálmán? Ki vigyázna arra, hogy Jenő ne rúgjon be mindennap, ha nem Kálmán? És ki vinne néhány pillanatnyi boldogságot Aranka életébe, ha nem Kálmán? A szerző okosan felsoroltatja az érveket, ám a döntő szó a felszarvazott férjet illetné meg, ő azonban épp részegségét próbálja kialudni. Nincs lezárás, nincs megoldás, a néző maga döntse el, hogyan is alakul tovább Perticsék élete. Rejtélyes darab A Janika, mert megváltoztatott drámaszerkezet szerint működik, rövid bonyodalommal, előrehozott drámai csúcsponttal és meghosszabbított végkifejlettel. A Thália Színház előadásában, Korognai Károly rendezésében azonban a rejtélyek még fokozódtak, néhány következetlen aprósággal. Rejtély például, miért mo- sakszik meg könyökig a két orvos- professzor (Illés Oszkár, Flórián R. Szabolcs) a konzílium után egy polgári család ebédlőjében, ha a beteg megvizsgálása előtt ezt elmulasztotta megtenni, és ha az esetleges műtétet nem a lakásban, hanem a szanatóriumban kell majd elvégezni. A vizsgálathoz késői, a műtéthez korai ez a mosakodás, a lavórt és vizet hozó cselédlányt valamilyen más szituációban is megbámulhatnák. A lavór víz aztán az anyós (Cs. Tóth Erzsébet) kezében válik hatásos eszközzé, ám ez az ötlet így is erőltetett marad. Rejtély továbbá az is, hogy a minden lében kanál két cseléd, aki folyton sürög-forog, és hatszor is bejön a vacsora ideje alatt egy-egy aprósággal, miért hagyja éjszakára leszedetlenül az asztalt. Rejtély az is, hogyan lehet egy pesti polgári lakásban olyan sötét reggel tíz órakor, hogy az elpattant villany- körte pótlásához gyertyát kelljen gyújtani. A számomra indokolatlan megoldások közé tartozik a szakácsnő tájszólása is, a szerepet megformáló Nagy Kornélia remek alakításán erős foltot hagyott a rosszul alkalmazott, megtanulha- tatlan palóc tájszólás. Az epizód- szereplők között ennek ellenére kiugróan jó volt, és a cselédlányt alakító Gyurica Mikolt Gabriella szintén a színház nyeresége. Tol- nay doktor (Halmágyi Sándor) visszafogottsága, érzelemmentes közlései pedig csak növelték a drámai feszültséget. A legfőbb elismerés azonban a két férfi főszereplőt illeti. Korognai Károly a gyenge jellemű, öre(Gabriel Bodnár felvétele gedő félj érzelmeinek teljes skáláját felmutatta, és a lerészege- dési jelenetet is aprólékosan, hitelesen dolgozta ki. Nála is nehezebb, mert kevésbé látványos szerepe volt Petrik Szilárdnak, aki játéka minden percében éreztetni tudta a feszültséget, a visszafojtott indulatokat és a szenvedést. Hozzájuk képest halványabb maradt az Arankát alakító Varga Lívia, aki fájdalmát inkább - helyenként túljátszott - gesztusokkal mutatta ki. Voltak az előadásnak felejthetetlen pillanatai is. Ahogy a szakácsnő a gyűrűjével dicsekszik az idegen cselédnek. Ahogy Kálmán szétgurult aprópénzét szedi. Ahogy a cselédlány vigasztalni próbálja az albérlőt. Ahogy a földre zuhan egy tányérnyi levestészta. Ahogy Perries a kancsóból meg a többiek poharából issza a bort. Groteszk pillanatok. Torokszorí- tóan nevetségesek. És a közönség vastapsa igazolta: a Tháliában igenis szükség van mély, komoly drámákra is, nemcsak könnyed vígjátékokra. Múzeumi Szalon Nagybalogon: a vendégszékben ezúttal egy kivételes életutat bejárt pedagógus ült A 95 éves Szűcs Ilonát volt diákjai is köszöntötték (Homoly Erzsébet felvétele JUHÄSZ DÓSA JÁNOS Először tartotta falun összejövetelét a Múzeumi Szalon, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának értékmegőrző beszélgetősorozata, amelynek célja megszólaltatni mindazokat, aldk kisebbségi létünknek még élő legendái. Tamás Aladárné Szűcs Ilona valószínűleg élő legendáink leg- idősebbike, ugyanis 1912-ben született Várgedén. Bár az ő szülei sem bővelkedtek földi javakban, a négy általános elvégzése után a rimaszombati polgári leányiskolában folytathatta tanulmányait. A trianoni döntést követően többnyire megszűntek a magyar iskolák, magyar nyelvű tanárképzés csupán Pozsonyban, a Szent Orso- lya-rendi Tanítóképzőben folyt, ahová reformátusokat, evangélikusokat és zsidó hitvallásúakat is felvettek. Gömört s a palócságot a balogfalai Pásztor Mariskával ketten képviselték, s Mécs László köszöntötte őket. Az alig húszéves lány első munkahelye a Tornaija melletti Runyán volt, innen csábították el Nagybalogra, ahol rövidesen a' helybeliek kedvence lett. Először nyolc évet tanított a faluban, majd állatorvos férjével Tornára, illetve Szepsibe kerültek. Férje korai halála után gondolt ismét a pedagógusi pályára, de félje állítólagos kulákmúltja miatt (volt pár hold földjük) csak 1958-ban tudott ismét katedrára állni, s mivel a nagybalogiak „bejelentkeztek” érte, itt folytatta. A tanítás mellett, ahogy az akkoriban lenni szokott, ő volt a falu kultúrmindenese is, színdarabokat és irodalmi műsorokat tanított be. Amikor a nagybalogi központi iskolát áthelyezték Bátkába, ő is követte a tanítványait, s innen ment nyugdííba. 1974-ben Érdemes Tanítónő-díjat kapott, s az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola 1997-ben Vasoklevelet, 2001-ben pedig Rubinoklevelet állított ki számára, de megkapta a Szlovák Köztársaság Aranyplakettjét is. Amikor Miklósi Péter, az est házigazdája a hosszú élet titka felől érdeklődött, Ilonka néni a maga rendíthetetlen derűjével csak annyit jegyzett meg, hogy szerencsés alkat, ugyanis soha nem volt ideje ezzel foglalkozni. Kilencvenöt évesen is a rimaszombati Magyar Nyugdíjas Kör vezetője. A beszélgetés a nagybalogi községi hivatal tanácstermében telt ház előtt zajlott, ahol a különböző korú hallgatóság nagy része szintén Szűcs Ilona tanítványai közül került ki. Semmi különöset nem csináltam egész életemben - sommázta életútját az ünnepelt, mire az egész terem felmorajlott, s kifejezte egyet nem értését. Ez az elégedetlen moraj egyúttal visszaigazolta egy kivételes életút létjogosultságát.
