Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-22 / 294. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 22. Karácsonyi presszó 27 A népszerű magyar sztárok is arra vágynak, hogy a szeretet ünnepét családi körben éljék meg Hogyan ünnepelnek? Pár nap, és itt a karácsony. Utánanéztünk, hogyan ünnepelnek a magyarországi sztárok, mivel töltik a szenteste előtti napokat. ISMERTETÉS Malek Andrea Bécsből Budapestre siet Két fiával együtt nagyon váija a karácsonyt a népszerű musicalszínésznő. Az ünneplés itthon lesz, Andrea szülei már várják lányukat és unokáikat. A készülődésből ők is kiveszik majd a részüket. A közismert színésznő és énekesnő évek óta Bécsben él a két fiával, ám az ünnepeket mindig a szüleinél, Budapesten tölti. Az ünnepre Amerikában élő testvére is hazajön. „Szerencsére idén már hamar Pesten leszünk, mert Bécsben a suli 21-éig tart, és attól kezdve már elő- karácsonyozunk. Közösen főzünk, sütünk és együtt van az egész család” - mondta Malek Andrea. Horváth Éva mindent jó előre megvesz Imádja a karácsonyt, és szeret ajándékozni is, de az ünnepekkel járó tömegnyomort utálja. A szexi műsorvezető semmit sem bíz a véletlenre, célirányosan vásárol, főleg karácsonykor. Listát készít, hogy egy perccel se kelljen többet töltenie az üzletekben, mint amennyit muszáj. Tanult az eddigi évek rossz tapasztalataiból, és már nem halasztja az ajándékvásárlást az utolsó pillanatra. Idén mindent jó előre megvesz. „Megpróbálom minél hamarabb letudni a karácsonyi bevásárlást, mert nem bírom elviselni az óriási tömeget, ami ilyenkor az utcákon vagy bevásárlóközpontokban fogad.” Mint mindig, Éva idén is a szüleivel tölti az ünnepeket. Számára a karácsony a szeretet ünnepe, amit elképzelni sem tudna a család nélkül. Minden évben hozzájárul valamilyen saját specialitással az esti menühöz. Készített már gesztenyével töltött pulykát és rántott halat is. Idén - életében először - halászlevet főz, és bízik benne, hogy ehető lesz. Az ünnepek közeledtével a kedvenc időtöltése az ajándékok csomagolása. Most azonban mivel karácsony előtt is dolgozik - idő hiányában - papírszatyrokba teszi a meglepetéseket. „A karácsony fenyőfa nélkül számomra elképzelhetetlen. Azon még gondolkozom, hogy idén a pesti lakásomban műfenyőt veszek, mert nagyon sajnálom azokat a fákat, amelyeket kivágnak, de otthon a szüleimnél biztos élő lesz. Imádom a fát díszítem, mindig előre lestoppolom, hogy nehogy más díszítse.” Az ex-szépségkirálynő azt is elárulta, annyira nem rajong a szaloncukrokért, csak a zselését szereHorváth Éva ti. Azt viszont kizártnak tartja, hogy a karácsonyfára rakja, mert a körözgetésükkel a vüágból is ki tudják űzni. Ezért mindig tálkába szokta tenni, és kirakja az asztal közepére. Azt is megtudtuk Évától, hogy az adventi koszorúkat messziről elkerüli. „Egyszer felügyelet nélkül hagytam a koszorút, és amikor visszamentem, már egy lángoló díszt találtam. Szerencsére semmi komoly baj nem történt, viszont megfogadtam, többet nem készítek” - mondta mosolyogva. Maksa Zoltán elfelejti a hétköznapokat Maksa Zoltán, a humor nagymestere a karácsonyt a mindennapi élettől való elfordulás ünnepének tartja. „Hogy mit jelent számomra a karácsony? Válaszolhatnék közhelyesen, hogy a szeretet ünnepét, amikor együtt van a család, mindenki mosolyog, jönnek a Maksa Zoltán használhatatlan ajándékok, de azt hiszem, olyan vüágbarí élünk, amikor a karácsony egy kicsit a való világtól való elfordulás ünnepe is. Ilyenkor kinnreked az a sok mocsok, megaláztatás és félelem, amiben nap mint nap részünk van a létezésért folytatott harcban. A családtagok egymás felé fordulnak, tán még az egyébként elhidegült pároknak is van egy mosolyuk egymás számára, ha már összeköti őket a közös lakás, és a beteges nagymama is kitesz magáért hosz- szú idő után újra a konyhában...” Délhúsa Gjon érzi a rajongók szeretetét „Kicsit soknak tartom az ünnepeket Magyarországon, de a karácsony ezek közül kiemelkedik. Délhúsa Gjon (Képarchívum) Ilyenkor egy picit megállunk, van időnk a környezetünkkel, családtagjainkkal foglalkozni és ráeszmélünk, megint eltelt egy év. Eszembe jut, milyen jó, hogy a családban minden rendben van, egészségben, békében, normális körülmények között dolgozhatunk. Érzem a rajongók szeretetét. Ünneplem, hogy ebben az évben is megérte dolgozni, komponálni, lemezt készíteni, valamint boldogságot, szeretetet adni az embereknek. A 24.-ém családi környezetben telik, összegyűlünk és anekdotázunk. Ekkor van arra idő, hogy elmondjuk azokat a sztorikat, amelyeket nem tudtunk megosztani a családtagjainkkal az elmúlt esztendőben. Délelőtt jól befűtök, a feleségem elkészíti a süteményeket, szépen megterítünk, majd sok-sok csillogó lámpával feldíszítem a házat. Imádom az ünnepi hangulatot.” Gáspár Győző teljesíti a kívánságokat „Nálunk ilyenkor együtt a család, jól érezzük magunkat, jókedvűek, vidámak vagyunk, tréfálkozunk. Különösebb történetem nincs karáGáspár Győző csonnyal kapcsolatban, de talán az is különleges vagy szokatlan, hogy összejövünk. Az ünnepek előtt néhány nappal felteszem a kérdést a családban, ki mit szeretne kapni a Jézuskától? és a válaszoknak megfelelően megvásárolom az ajándékokat. Igaz ez, így már nem meglepetés, de az a lényeg, hogy szeretettel adjam azt az ajándéktárgyat. Az ünnepi ételeket a feleségem készíti el. Mindig kerül csirke az asztalra, amit nagyon szeretünk. Hogy a többi étel mi szokott lenni, ez maradjon a mi titkunk.” (netbulvar, ad- vent.hu, szabimagazin) KOLTO - PÖRKÖLVE Év végi tanmese - a feketeleves KARAF1ÁTH ORSOLYA A barátaim egy része hanukát ünnepel, másik részét annyira sem érdekli az egész karácsony, mint engem. így nekem egyszerre köny- nyű és nehéz. Az év vége már december közepétől a munkahelyi ünneplést jelenti, senki nem akar semmit csinálni (én mondjuk év közben is eszerint élek), és eljön aztán az ajándékosztás. Mivel nekem stabü állásom nincs, viszont nagyon sok helyen dolgozom, ez az időszak paradicsomi. Mintha a kis Jézus töltötte volna ki a határidőnaplómat: egymást érik az ebédek és a vacsorák, és a jobbnál jobb céges ajándékok. Idén is több zsáknyit bezsebeltem, még másoknak is jutott belőlük. Mivel igen szerencsés lélek vagyok, nincs az az ajándék - a meditációs cédétől a giccsképen át az ajándékkosárig - aminek ne örülnék, és ami valamennyire ne állna a profilomhoz közel, így mindennel jól járok. A negyvenedik parfümöt is beleértve. Persze jobban kedvelem a személyesebb dolgokat, mint amilyen a hagyományos Filmklub karácsonyunk, amely évek óta a gimnáziumi példát követi: mindenki húz egy nevet, és láncban adjuk át egymásnak a vicces csodákat. Engem valami fatális tévedés során három éven át mindig a félbolond Juli húzott ki, és mindig viccgyűjteményekkel lepett (illetve nem lepett) meg. Kaptam tőle Antal Imre válogatott DVD-t, Ludas Matyi fémplakátot, Hahota válogatást. Mint utóbb kiderült, idén is én kerültem a kezébe, de a többiek ezt már túlzásnak vélték, és elcseréltették vele a cetlit. így se bírta ki, hogy meg ne ajándékozzon a Zsidó viccek 2-vel. Hogy, hogy nem, a húzásnál én nem tudtam jelen lenni, és kishúgom, a klub szervezője és otthont adója nagy év végi alkoholgőzében elfelejtett nekem valakit félretenni. De nem ez volt az egyetlen baklövése: Petit és Emőkét ketten is húzták, s Buga és Chris nem kapott semmit a végén. De a legszebb a húgom aznapi produkciója volt. Ő volt a második, aki átadhatta az ajándékát, át is adta a kanadai Peternek, aztán Peter vitte tovább a stafétát. Egyszer csak, a legvégén, amikor már aki tudta, megkapta a magáét, testvérem felkiált: „Én sem húztam senkit. Ez nagyon ciki!” Szóltunk neki, hogy dehogynem, te húztad Pétért, mire megörült: „Szuper! Akkor át is adom neki...” De hát már átadtad - feleltük kórusban. Nem akarta elhinni, tíz percet kellett győzködnünk. Végre elaludt a fotelban. Hiába élesztgettük, hiába próbáltunk egy adag feketét belediktálni. Csak azért meséltem el ezt a kis történetet, hogy mindenki vigyázzon magára így, 2007 végén, ne blamáljuk magunkat feleslegesen se munkahelyi partin, se családunk körében. Mert hiába nem emlékszünk később mi magunk semmire, páran garantáltan akadnak, akik majd emlékeztetnek minket. (Nagy Gergely és Merényi Dávid felvétele)
