Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-21 / 293. szám, péntek
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 21. www.ujszo.com A megoldás nem a parlament A rendszerváltás óta eltelt 17 év egyik legnagyobb nemzetpolitikai hazugsága az a mára általánossá vált vélekedés, hogy a határon túli magyarok helyzetének kulcsa politikai pártjaik kezében van. Felvidéki, erdélyi és vajdasági tapasztalatokra ugyanis sajnos egyaránt támaszkodhatunk, amikor azt mondjuk: a határon túli magyar pártok az elmúlt, lassan két évtized alatt sem ellenzékből, sem kormányról gyakorlatilag semmit nem tudtak elérni. Ami persze érthető is. Hiszen, melyik az a magyarok számára fontos nemzeti kérdés, amihez egy átlag szlovák vagy román képviselő a támogatását adná? Az utóbbi hetekben, amióta kiderült, Tőkés László is bejutott az Európai Parlamentbe, egyre többen vannak, akik azt állítják: Erdélyben elérkezett az idő az RMDSZ és az ellenzék közötti kiegyezésre, s felvidéki mintára - vitathatóbbat aligha találhatnának egész Európában - létre kell jönnie valamiféle koalíciós egységpártnak. A nagy kiegyezés állítólag attól mentené meg az erdélyi magyarokat, hogy ne legyen képviseletük a bukaresti parlamentben. Azt az alapvető kérdést azonban mostanáig még senki sem tette fel, vajon mi haszna az erdélyi magyarságnak abból, ha képviselői a román parlamentben politizálnak? Az RMDSZ, illetve a Tőkés László és Szász Jenő vezette politikai voKARPAT-MEDENCEI KITEKINTŐ nal egyesülésével van még egy baj: ha Markóék koalíciót kötnének ellenzékükkel, megengednék-e, hogy a párt legfelsőbb testületében- ahol a döntéseket hozzák -, többségbe kerüljenek az ellenzékiek? Márpedig ha erre nem kerülne sor, elképzelhetetlen, hogy a párt a kisebbségben levő ellenzékiek szája íze szerint politizáljon. Ha valamilyen apropóból felmerülne a román kormányból való kilépés lehetősége, az egyesült magyar párt legfelsőbb vezetése - ahol a mai RMDSZ-esek lennének többségben- ezt könnyedén megakadályozhatná. Az RMDSZ és az erdélyi magyar ellenzék kiegyezése körüli vita hamis és félrevezető vita. És valószínűsíthető, hogy - a közvélemény figyelmének lekötése által - nem magyar célokat szolgál. Az erdélyi magyarságért tenni akaróknak ideje lenne lassan érdemi kérdésekkel foglalkozniuk. Például vajon hány kétségbe vonható kimenetelű bírósági tárgyalást folyt már le és folyik Romániában azért, mert a résztvevők nem használhatták anyanyelvűket az eljárás során? Vajon hány magyar beteget kezelnek félre évente Erdélyben azért, mert nem anyanyelvén mondhatja el tüneteit? Vajon hányszor aláznak meg magyar embereket azzal, hogy a rendőrökkel nem beszélhetnek anyanyelvükön? A kérdéseket hosszasan sorolhatnánk. És ne feledkezzünk meg néhány erkölcsi dilemmáról sem. Érdemes lenne összehasonlítani, mennyi jövedelemhez jutott az elmúlt egy évben a táblabotrány miatt a Babes- Bolyai egyetemről elbocsátott Kovács Lehel - akinek azóta sincs állandó munkája -, valamint Magyart Tivadar, aki állítólag azért fogadta el a románoktól a felkínált rektorhelyettesi állást, hogy kiharcolja a magyar karokat. Székelyföld számára a területi autonómia, Erdély más részei számára a hivatalos nyelv használata és a funkcionális autonómia (egynyelvű magyar kórházak, bíróságok stb.) jelenthet megoldást. Hogy mindezt egy 6-7%-os kisebbségi közösség nem a román parlamentben tudja elérni, az tény. (Erdély.ma) Etnikai incidensek is lehetnek Slaven Bačič, a Horvát Akadémiai Társaság elnöke ma azt nyüat- kozta, hogy a koszovói válság kisebbségellenes hangulathoz vezethet Szerbiában. Mint mondta, az albán nemzeti kisebbség után, a szerb társadalom leginkább a hor- vátoktól idegengedik. Bačič szerint félő, hogy Koszovó elvesztése a szerb radikális nacionalista áramlatok erősödését eredményezi, és ennek valószínűsége máris félelmet és szorongást ébreszt a nemzeti kisebbségekben, de főleg a hor- vátokban. Ilyen légkörben etnikai incidensekkel is lehet számolni. Bačič úgy véli, a feszültség mégis viszonylag rövid ideig fog tartani, noha az is biztos, hogy a politikai klíma utána sem lesz tökéletes. A horvát pártok eredményessége elsősorban a Demokrata Párt (DS) jóindulatán múlik, jelentette ki a Horvát Akadémiai Társaság elnöke. (Vajdaságma.info) SZEMSZÖG Sok víz lefolyik a Dunán Most, hogy már megszűnt a határellenőrzés Szlovákia és Magyar- ország határán, még kellemesebb érzéssel megyünk át Párkányból Esztergomba és vissza a gyönyörű Mária Valéria hídon, mint ez idáig. Mióta a híd jó hat évvel ezelőtt elkészült, már több millió ember ment át rajta. Bizonyára sokan észrevették, hogy a híd mind Párkány, mind Esztergom felől a közepén kissé emelkedik. Az újjáépítés tervezői ugyanis számítottak azzal, hogy ha az államközi megállapodás szerint elkészül a nagymarosi vízerőmű és miatta Párkánynál a Duna vízszintje néhány méterrel megemelkedik, akkor is gond nélkül átféljenek a felújított híd alatt a hajók. Erőmű azonban eddig nem épült fel, ez a kérdés bizonyára vita tárgya lesz a jövő évi magyar-szlovák miniszterelnöki tárgyaláson is. Ezzel kapcsolatosan felidéződik bennem egy fiatalkori emlék. A múlt század ötvenes éveinek elején egész Csehszlovákiában, így nálunk is megalakult a Csehszlovák Ifjúsági Szervezet. Az akkor élő 15-25 éves fiúk, lányok jelentős része ennek tagjává ált, én is, aki akkor a Köbölkúti Gép- és Traktorállomáson dolgoztam. Az ifjúsági szervezetet a rendszer a szocializmus építésére igyekezett kihasználni. Különféle építő brigádokat szerveztek, egyebek között ifjúsági vasút építését Dúbrav- kától Selmecbányáig. Tény, hogy a fiatalság döntő része lelkesen kapcsolódott be ezekbe az akciókba, látott benne perspektívát. 1951 nyarán egy nagyobb csoporttal - 35^10 fiú és néhány lány- a mi vállalatunktól is részt vettünk a nosicei vízerőmű építésére szervezett ifjúsági brigádban. Nosiče Púchov felett, Zsolnától nem messze fekszik, ott épült akkor a Vágón az első ilyen létesítmény - később további tizennégy. Sok száz fiatal dolgozott ott. Mi is örömmel mentünk el, mert itthon, a toborzáson elmondták: ha elkészül, lesz elég villanyáram ezen a környéken is, minden faluba bevezetik a villanyt, lesznek mosógépek, hűtők, rádiók és minden, ami nincs. Egy hónapig dolgoztunk. Nehéz fizikai munkát végeztünk, talicskákkal hordtuk a földet, követ az új gáthoz, a terelőutakhoz. Barakkokban voltunk aránylag jól elszállásolva, a koszt is megfelelt. Végül is annyit kerestünk, hogy amikor fizetésünkből levonták a koszt és a szállás árát, éppen annyi maradt, hogy megvehettük a vonatjegyet. Esténként megbeszéléseket tartottak, volt nótaszó, zene, tánc, jól éreztük magunkat, amit fokozott a tudat, hogy hasznos munkát végeztünk. Hogy valóban mennyire volt hasznos, azt sokkal később tudtam csak meg. Pontosan 1998. március 11-én sikerült kapcsolatba kerülnöm a trencséni vízerőművek igazgatójával, Zacharovský mérnökkel. Tőle értesültem arról, milyen eredménnyel működik a nosicei vízerőmű. Amikorra ott az építkezés 1958- ban befejeződött, 3 darab 22,50 MW teljesítményű aggregátot szereltek fel, ami összesen 67,5 MW/óra villanyáram termelésére szolgált, maximális vízáteresztése 130 m3/s-l. Mivel üyen nagy tömegű vízáteresztés ritkán fordul elő, átlagosan az addig eltelt 40 év alatt, 1958-tól 1997-ig 17,4 MW/óra volt a valóság. így az erőmű 40 év alatt évente átlagosan 151 900 GWh, tehát 151 millió kW villanyáramot termelt, aminek értéke akkori áron 84,5 millió Kčs volt, 40 év alatt összesen 3,38 milliárd Kčs. Tehát ez nem kis összeg, azt hiszem, nagyon megérte felépíteni az erőművet. Gondolkodjunk el ezen és tudatosítsuk: ott, ahol a Vág a Dunába folyik, 155,4 m3/s-l vizet ad át átlagosan nagyobb folyamtársának, tehát 155,4 köbméter vizet másodpercenként. A Dunába Esztergomnál másodpercenként 2,300 m3 víz folyik úgy, hogy ebből senkinek sincs egy fillér haszna, hiába domborították ki egy kissé a Mária Valéria hidat. Megkérdezhetjük a Zöldeket, a környezetvédőket és mindenkit, aki már sok éven át sikerrel gátolja egy itteni erőmű építését, vajon gondoltak-e arra: 150-200 év múlva, amikorra elfogy az olaj és a földgáz, az ő utódaik örömmel fognak-e ülni télen villany hiányában a hideg szobában, gyertyafénynél, rádió, tévé, számítógépek nélkül. Szénnel ne tüzeljünk, mert füstje szennyezi a levegőt, az atomvillanytelepeket likvidálni kell, mert veszélyesek, probléma hulladékuk elhelyezése, vízerőmű meg nem kell. Pedig a víz sosem fogy el. Az Alpokban, a Tátrában mindig fog esni az eső, hó, ráadásul ingyen. Kovács Ferenc, Köbölkút Több, miniszteri szintű találkozó után várhatóan februárban találkozik Robert Fico szlovák és Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő. Önök szerint a találkozó után miként változik a magyar-szlovák viszony? Kérdeztük a legutóbb. 6662 A válaszok: Egyik kutya, másik eb, és megegyeznek, hogy majd máskor is megegyeznek...Ébresztő!!! Hobo Semmi sem változik! Szlovákia a találkozón hamisan megjátssza magát, mint mindig. Itt pedig folytatja a magyarellenes politikát! Kiss Arpád Semmiben. A két kormányfő továbbra is hideg marad egymáshoz, mi, kisemberek meg tovább fogjuk a más nemzeteket szeretni, tiszteim. Imre A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Indonézia (Reuters-felvétel)
