Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-19 / 291. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 19. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ Zavarba ejtette az orosz médiát Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentése, hogy kész a kormány élére állni, ha Dmitrij Medvegyevet megválasztják államfővé. Oroszországban minden hatalom az elnök kezében összpontosul, soha nem volt erős miniszterelnök a kormány élén - fejtegette az Izvesztyija. „Az új felállást az oroszok furcsának fogják találni, mert az emberek megszokták, hogy Putyin áll minden jó, a kormány minden negatív dolog hátterében” - olvasható a cikkben. „Oroszországban a miniszterelnökség üres cím, melyet csak a posztot betöltő személy tart fontosnak” - írta a Rossziszkaja Gazeta kormánylap. „Lehetetlen Putyint elmozdítani a hatalomból, és ha ő maga távozna, az tarthatatlan lenne” - vélekedett a lapban egy politikai elemző. talmat. (Peter Gossányi karikatúrája) A létrejövő 22 egészségbiztosítási pénztár részvényeinek 49 százalékát szakmai befektetők vehetik meg Liberalizálják a magyar egészségbiztosítást A magyar törvényhozás elfogadta az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt, amelynek értelmében 2008. január elsejével a magyar állam zártkörű részvénytársasági formában, egyenként 20 millió forintos tőkével 22 egészségbiztosítási pénztárat alapít. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A pénztárak működésüket 2009. január 1-jén kezdik meg. A pénztárak részvényeinek 49 százalékát pályázaton értékesítik, ezt a részt vehetik meg a szakmai befektetők, 51 százalék azonban állami tulajdonban marad. Ha valamely pénztárban nincs kisebbségi tulajdonos, a meghatározott jogosítványokat az állam gyakorolja. A pályázaton a licit lakosonként 12 ezer forintos kikiáltási árról indul; a pénztárak 49 százalékos tulajdonrészének értékesítéséből befolyó, mintegy 120 milliárd forintot az ágazatban kell tartani. Az előminősítés és a pályázati szakasz lezárása után - várhatóan júliusban - kezdődhet meg a tagtoborzás, amelynek során egy-egy pénztárnak el kell érnie a minimum 500 ezres lakosságszámot. Aki nem választ pénztárat, automatikusan a lakhelyén működő pénztárhoz tartozik. A biztosítottak az ország teljes területén élhetnek a választási lehetőséggel: bárki bármelyik pénztárat választhatja, és egy évben egyszer - október 15. és november 15. között -minden biztosítottnak lehetősége lesz átlépni másik pénztárba. A toborzási időszakban a jelentkezők egy egyszerű belépési lapot töltenek ki, amelyen nevük, lakcímük, születési idejük és helyük, társadalombiztosítási azonosító jelük (táj) szerepel. Sem a toborzás, sem a későbbi átlépés során a biztosítottól semmilyen - az egészségi állapotára vonatkozó - adat nem kérhető. A pénztáraknak a pénztártagok részére értesítést kell küldeniük a nyilvántartásba vételről, a tagi jogviszony létrejöttéről. A törvény szerint a pénztárak átvállalhatják a vizitdíj fizetését, ha a biztosított rész vesz prevenciós, egészségfejlesztő programokban. A vizit- és kórházi napidíjakból befolyó összeg 30 százalékát az egészségügyi intézmény munkavállalóinak javadalmazására kell fordítani. Az egészségbiztosítási járulék mértékét továbbra is a parlament határozza meg, és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal szedi be. A járulékot nem közvetlenül kapják meg a pénztárak, az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása a fejkvóta alapján történik. A nagy értékű egészségügyi ellátások, mint például a transzplantációk finanszírozását az Országos Kockázatközösségi Alap biztosítja majd. A törvény továbbra is biztosítja a szabad háziorvos- és gyermekorvos-választást is. A létrejövő egészségbiztosítási pénztáraknak kezdetben minden egészségügyi intézménnyel szerződést kell kötniük. A felvilágosult szellemű, a magyar nemzetet megértő trónörökös szerette Magyarországot Rudolf, a természetbarát trónörökös MTl-HÁTTÉR Ferenc József császár fia, Rudolf és Vetsera Mária bárónő végzetes szerelme ma is sokak fantáziáját megmozgatja. A tragikus véget ért trónörökös életéről készült musical világpremiert futott be. A főherceg szenvedélyes vadász és ornitológus is volt. Hadarics Tibor állatorvos, Rudolf életének kutatója erről az oldaláról is bemutatja.- Óriási várakozás előzte meg Frank Wüdhom és Jack Murphy Rudolf című musicaljének 2006 májusi világpremierjét a Fővárosi Operettszínházban. A darab kapcsán ismét a figyelem középpontjába került Rudolf főherceg és szerelme. A lázadó szellemű Habsburg apjával való rossz viszonyáról, házasságáról, szerelmeiről, halála körülményeiről a musical kapcsán sokat lehetett olvasni, de kevesen tudják, hogy szenvedélyes vadász volt és ornitológusként is ismert volt - újságolja Hadarics Tibor. Rudolf fiatal korában szívesen foglalkozott néprajzzal és természettudományokkal, a császár viszont eltiltotta a természettudományi tanulmányoktól, uralkodóhoz méltatlannak tartotta. A császár tiltása azonban nem tántorította el Rudolfot szenvedélyétől. A felvüágosult szellemű, a magyar nemzetet megértő trónörökös szerette Magyarországot. Karizmatikus egyénisége nagy hatást gyakorolt a magyar népre. A Duna magyarországi szakaszán tett vadászkirándulását Tizenöt nap a Dunán című, magyarul is megjelent könyvében úja le, 1883-ban pedig Bran- kovics György fordításában magyarul is kiadta Utazás a Keleten című munkáját. Kisebb irodalmi írásai vadász- és szaklapokban je- lentekmeg. 1886-ban Rudolf indítja meg (Jókai Mórral) Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című földrajzi és néprajzi munkát, amely párhuzamosan jelent meg németül és magyarul.- A főherceg szenvedélyes vadász hírében állott, de nem volt biztos kezű lövő, apja csapnivaló vadásznak tartotta. A császár először 1886 januáijában volt Rudolf vendége egy allandi vadászaton. A sors különös játéka, hogy Rudolf halála előtt egy évvel egy vadászaton -majdnem lelőtte apját. A vadászatot testedzésnek, férfias erőpróbának, de főként tudományos búvárkodásnak tekintette. A történelmi Magyarország legkülönbözőbb területem vadászott. A Duna árterein vízimadarakra, Szlavóniában nagyvadakra, Tata környékén szarvasra, a Retyezátban zergére, Gödöllő környékén apróvadra, Keszthely és Berzence környékén őzbakra, Esterházy Lajos vendégeként Eszterházán, a mai Fertődön is megfordult. Legkedveltebb területe az erdélyi Görgényszentimre volt. A vadban bővelkedő vidékre Teleki Sámuel hívta fel a figyelmét, akivel Rudolf 1881-ben ismerkedett meg Budapesten - foglalta össze a trónörökös vadászmúltját a kutató. Rudolf minden őszön eljött Gör- gényszentimrére medvére és farkasra vadászni. 1885-ben egy sebzett medve rátámadt, és a trónörökös alig kerülte el a balesetet. A közös vadászatok során mélyült el barátsága Telekivel, és itt született meg a házigazdában egy afrikai vadászat terve is. Valószínűleg Rudolf sugallta Telekinek az ödetet, hogy a vadászutat kösse össze a kelet-afrikai Baringo-tótól északra elterülő - akkor még ismeretlen - vidékek felkutatásával. Teleki a trónörökösben jó támogatóra talált, Rudolfnak nem kis szerepe volt abban, hogy a vállalkozást Afrika egy fehér foltjának felfedezésére szánták. Az expedíció, melyet az Osztrák-Magyar Monarchia gyarmatszerző próbálkozásának tekinthetjük, sietősen indult el. Azt beszélték, Teleki udvarolt a trónörökös feleségének, Stefániának, ezért kellett gyorsan és jó messzire távoznia. Egy másik változat szerint Teleki megsértette Stefániát, ezért kellett sürgősen elutaznia, de elképzelhető az is, hogy az udvarban nem nézték jó szemmel a magyarszimpatizáns Rudolf és az erdélyi magyar főnemes barátságát. A Teleki-expedíció a Baringo- tó melletti hosszabb tartózkodás után indult az ismeretlen területek és az ott levő titokzatos fekete és fehér tavak felfedezésére. Teleki még útjuk előtt a trónörökösről és annak feleségéről nevezte el a tavakat, amelyekről akkor még semmi biztosat nem tudott felőlük, csak feltételezte létezésüket. Teleki 1888. március 6-án jutott el a turkana nép által Nagira Mwai- ten néven ismert tóhoz, amit Ru- dolf-tónak, április közepén pedig a kisebb másik tóhoz, melyet Stefánia-tónak nevezett el. KOMMENTÁR Deform CZAJL1K KATALIN Déli szomszédainknál tegnapelőtt lebénult az ország. Legalábbis félig. A korlátlan időre meghirdetett sztrájk végül egynaposra sikeredett, s a végén már senki sem tudta pontosan, ki sztrájkol és ki nem, azt pedig még kevesebben értették, pontosan miért is. A hivatalos ok az egészségügyi reform elleni tiltakozás volt. Amit azonban a magyar országgyűlés jóváhagyott, aligha nevezhető reformnak. Reformon ugyanis átfogó koncepcióváltást értünk, amely alapjaiban változtatja meg egy rendszer működését. Mondjuk több-biztosítóssá változtatja az egybiztosítós egészségügyet, hogy a témánál maradjunk. Magyarországon azonban szó sincs ilyesmiről. Beengedik ugyan a magántőkét az ágazatba, azonban az állam megtartja a többséget, tehát valódi versenyhelyzet nem jön létre. Úgy tűnik azonban, déli szomszédainknál még ez a mi szemszögünkből csak kozmetikainak látszó változtatás is túl sok. Nem is a kudarcba fúlt sztrájkra és Kossuth téri demonstrációra gondolok, hiszen ezek egyértelműen politikai indíttatásúak. A nagyobb gond az, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint a lakosság túlnyomó része is ellenzi a „reformot”. Ezen persze nincs mit csodálkozni, ha tekintetbe vesszük a körülötte zajló pánikkeltést és a kormányoldal erőtlen védekezését. Az a szerencsétlen helyzet állt elő Magyarországon, hogy a populista parlamenti ellenzék (Fidesz), a szélsőjobb, a szélsőbal, a szakszervezetek és különféle antikapitalista, antiglobalista és egyéb tömörülések (pl. gazdakörök) bizarr koalíciója egyként utasítja el az egészségügy átalakítását, olyan jelszavakkal, amelyekért egy előző rendszerbeli kádernek sem kellene szégyenkeznie (eladjuk az országot a külföldi kizsákmányo- lóknak). A kormány pedig képtelen ez ellen fellépni, annál is inkább, mivel az eredeti, valódi több-biztosítós reformjavaslatot éppen az ellene azonnal beindult demagóg hisztériakampány hatására enyhítették a jelenlegi heréit változatra, közvetve igazat adva ezzel a populista kritikának. Pedig sokkal többről van itt szó, mint az egy- vagy több-biztosítós rendszer előnyösségéről. Magyarország a kilencvenes évek régióbeli éllovasából szűk tíz év leforgása alatt nemcsak a régió, hanem az egész EU sereghatjtói közé csúszott például gazdasági növekedésben. Magyarországnak úgy kell a reform, mint a só, sőt, annál is jobban. Magyarország ezt azonban még mindig nem hajlandó megérteni. S azok is, akik netalán értik, inkább ignorálják a tényeket saját rövidtávú érdekeik miatt. Az MSZP-ben a háttérinformációk szerint már Gyurcsány leváltását mérlegelik, mert éppen ő a népszerűtlen reformok szimbóluma. Pedig, amit a Gyurcsány- kormány művel, az reform helyett sokkal inkább deformnak nevezhető. Az az igazán tragikus, hogy Magyarországon jelenleg ez a legjobb alternatíva. JEGYZET Úttalan járdákon GRENDELÁGOTA Igyekszem toleráns lenni, amikor közlekedem. Ha én vagyok a gyalogos, nem szoktam autók közt szlalomozni az úttesten, birkatürelemmel állok a járdán, amíg a zebrán átszá- guldanak a gépkocsik, különösen a nagyobb testű személy- kocsikat, a terepjárókat tisztelem. Úgy vélem, nemcsak azért nem léphetek eléjük - még a zebrára sem -, mert a vezető nem vesz észre azokból a számomra biztosan elérhetetlen magaslatokból, hanem azért sem, mert ha véletlenül mégis megpillant engem, a törpe járókelőt, kiszáll a kocsiból, lapáttenyerével akkorát csap a fejemre, hogy ott lapulok össze egy szempillantás alatt. Neki biztosan nem esne bántódása, egyrészt, mert ki merne kikezdeni egy hústoronnyal (tisztelet a kivételnek, de általában azt tapasztalom, hogy az ilyen típusú járművekben erős, izmos, kopaszra borotvált fiatalemberek kormányoznak, néha nők is, de azok meg vagy szőkék, vagy telefonálnak vezetés közben), másrészt, mert az ő visszapillantó tükrén ott lóg a jókora rózsafüzér, amely minden bajtól, gonosztól megvédi, még az ártatlan gyalogostól is. Én viszont nem vagyok fölvértezve semmi ilyesmivel, a nyakamban még egy jámbor nyaklánc sincs, iciripiciri aranykereszttel. Ha viszont vezetek, megpróbálok megállni a zebra előtt. Főleg, ha tombol a vihar, hideg szél fúj, édesanyám, hozza ki a kendőt, persze, sűrűn tekingetek a visszapillantóba, féktávolságra van-e a mögöttem jövő autó, milyen nemű és méretű egyén vezeti, a dudálástól ugyan nem kapok szívrohamot, de ha az én kicsi kocsimat egyjól megtermett megkoccantja, annyi a kocsikázásnak, az ő ütközőjének azonban meg se kottyan. Ám néha zavarba jövök. Hazafelé vezető utamat épülő házak szegélyezik. Eltűntek a barátságos, kis kerttel övezett családi lakok, helyettük beton- üveg-fém épületek terebélyesednek. Bánatosan nézem az egyenházakat, az utolsó pillanatban veszem észre a figyelmezető táblát: tessék átmenni a túlsó oldalra. Mert elfogyott a járda. Átballagok a túlsó oldalra, körülbelül öt bátor lépést teszek, s újabb táblába ütközöm - sajnos, a szó legszorosabb értelmében, mert éppen a volt családi ház kerttel szakasznál tartok, s értetlenkedem, miért nem én örököltem meg, bezzeg ott sütkérezhetnék nyáron, söprögetném a lehullott faleveleket ősszel, söpörhetném a havat télen, és élvezhetném, hogyan zöldell ki a fű tavasszal. Miről is szól ez a tábla? Természetesen arról, hogy a gyalogosok szépen ballagjanak át a túloldalra, mivel itt is véget ért a járda.
