Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-15 / 288. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 15. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ TRANSINDEX Megnyílt Szegeden a Budapesti Román Kulturális Intézet fiókintézete; amelyet Adrian Cioroianu külügyminiszter és Bogyay Katalin, a kulturális tárca szakállamtitkára adott át. Szeged fontos kulturális, oktatási és tudományos központ, így jó helyre került a román kulturális intézmény - mondta ünnepi beszédében Cioroianu, hozzátéve, hogy az intézet a szegedi egyetem román tanszékéhez hasonlóan hozzájárul a román kultúra megismertetéséhez. A fiókintézet koncerteknek, filmvetítéseknek, kerekasztal-beszél- getéseknek ad helyet.- Hátra arc! Néhány nap múlva ott röpköd, ahol akar, de ma még ne szálljon át a határok fölött. (Peter Gossányi karikatúrája) Kéz a kézben A tévétanács hajszálpontosan kinevezése után egy évvel leváltotta Radim Hreha tévéigazgatót. Szeretett miniszterelnökünk a közlekedési miniszterrel - kéz a kézben, olló az ollóban - átadott egy nyúlfarknyi sztrádaszakaszt, minden fel- és kijáratnál átvágták a szalagot, hadd lássa a nép, hogy dübörgőnk. Közben a parlament elfogadta Szlovákia egyik legszégyenletesebb törvényét. KOCUR LÁSZLÓ A kedden elfogadott jogszabály értelmében úgy is lehet autópályát építeni, hogy az állam a tulajdonviszonyokat utólag rendezi. Eddig, ha valahol autópályát szerettek volna építeni, a területet meg kellett venni. És előfordul (hatot) t, hogy a tulajdonos nem elégedett meg filléres árral, hanem még rá is tett a piaci árra egy lapáttal. Végül is a föld az övé, aldnek kell, vegye meg tőle, akár aranyáron is, vagy ha nem, akkor vigye a nyomvonalát oda, ahova akarja. A sztrádaépítéseken végül is sohasem a kiskerttulajdonosok kaszáltak, hanem azok, akik a nyomvonal előzetese ismeretében felvásárolták az arra fekvő telkeket, de - megváltoztatva a megváltoztatandókat - hasonlót már szülővárosom jelese, Jókai Mór Aranyember című regényében is olvashattunk, nincs új a nap alatt. Igen ám, de az alkotmány által is védett magántulajdonnal szembefeszül az államérdek. Mert Robert Fico kijelentette, 2010-ig autópálya kell, bármi áron, akkor is, ha még az unokáink is a PPP-projektek árát fogják nyögni. Mintha Petőfi Sándor Vasúton című versének a múlt rendszer által kisajátított és agyonidézett sorait hallanám (megint csak mutatis mutandis): „száz vasutat, ezeret”. Ha ugyanis a parlament által elfogadott jogszabály hatályba lépne, előfordulhat, hogy a nyájas olvasó egy napon buldózerek és autódaruk zajára ébred, melyek éppen bontani kezdik a kerítését. (Ki gondolta volna, hogy még örülni is fogunk neki, hogy Dél-Szlovákiában a sztráda ritka, mint a fehér holló...). Odaépítik a sztrádát az állampolgár hálószobája helyére, aztán, ha a bíróság a tulajnak ad igazat, azt mondják: bocs. De ettől a lehet, hogy egy élet munkájával felhúzott ház nem épül újjá a lebetonozott földdarabon. Viszonylag egyértelmű, hogy az alkotmánybíróság szűrőjén nem megy át e jogi horror, mely a múlt rendszer jogviszonyai közé taszítaná az országot; mint ahogy - nagyon helyesen - azt sem engedte, hogy az állam a csúnya, szőrös mancsát rátegye a nevesítetlen földekre. Bár ebben az országban bármi megtörténhet. A héten mennie kellett a köz- szolgálati Szlovák Televízió igazgatójának, Radim Hrehának. Számára rossz ómennek bizonyult a ti- zenhármas szám - ő volt a toronymagas szellemházban székelő intézmény 13. vezérigazgatója. Egy évig melegítette a bőrfotelt. Kész szerencse, hogy elment, mert e jeles férfiú tervei között egyebek mellett az is szerepelt, hogy a tévé magyar híreinek nyolcperces adásidejét öt percre csökkenti. Elég a magyaroknak annyi is..., elvégre semmilyen törvény nem mondja ki, hogy öt percet vagy nyolc percet kell-e magyarul sugározni. Ha megnézzük, milyen műsorokat küldenek harcba a magyarországi kereskedelmi tévék 19.20-kor, amikor a fent említett program kezdődik, szkeptikusak lehetünk a magyar nyelvű hírek nézettségével kapcsolatban. De az STV2 sok más rétegműsort is sugároz, olyanokat, amilyeneket e sorok írója csak a műsorújságban látott, mert egyszer sem bírta rávenni magát, hogy megnézze. Miért nem ott keresnek három percet? Szerencsére ez a probléma Hreha távozásával megoldódott. A Szlovák Televízió valamiféle különös képződmény az állatkert és a temető között. Megalakulása óta politikai nyomás alatt áll, de míg a múlt rendszerben ez - sajnos, de természetesen - magától értetődő volt, ’89 után már nem kellett volna, hogy így legyen. Mégis így lett, mert csak a rendszer változott, a reflexek és a beidegződések nem, a parlament (nemcsakajelen- legi, hanem az előzők is) meg tele van volt tsz-elnökkel, járási párttitkárral, ebben a ciklusban csak annyi a különbség, hogy ezúttal a kormány is. A hatalom érdeke az, hogy a tévé, ha lehet, feltétel nélkül kiszolgálja őt, a konkurens kereskedelmi csatornák érdeke, hogy az STV-nek minél rosszabbul menjen, mert nekik annál jobb. Ebben a helyzetben csak egy erőskezű tévéelnök tudná talpra állítani az intézményt. A tévéelnököt a tévétanács választja, ahova viszont javarészt párthátszéllel kerülnek be a tagok. A kör bezárult. Lehet menni tanácsot kérni a BBC-től, nekik hogyhogy megy, már annyi éve... A héten napvilágot látott egy kutatás eredménye is, mely szerint átlag 4824 koronát fordítunk karácsonyi ajándékokvásárlására. Azaz a minimálbér felénél többet. Persze, az ilyen átlagolósdikkal vigyázni kell, mert ha tíz kukás - akarom mondani: hulladékgazdálkodási menedzser - keres havi tízezret, egy multinacionális vállalat vezető menedzsere meg nyolcvanezret, akkor ők tizenegyen átlag 16 ezret keresnek, de attól még a kukások zsebében nem lesz ott az a plusz hatezer. A lakosság többsége tart attól, hogy a szeretet ünnepe mérhetetlen anyagi terheket ró rá. Főként a kelet-szlovákiai, alacsony végzettségű kisnyugdíjas (a szerkezetben összevontuk a kutatás szerint legelőnytelenebb helyzetben levő csoportokat), aki csak álmodik arról, hogy 4824 koronát költsön karácsonyi ajándékokra. Igaz is, önök bevásároltak már? — JEGYZET Az elvesztett Szovjetunió TALLÓSl BÉLA A múlt héten zajlott pozsonyi filmfesztivál számomra egyik legnagyobb élménye Andrej Zyjagincev orosz rendező új filmje volt. Már az előzővel, a 2003-as Visszatéréssel is mély sebeket ejtett a lelkemen. Napjaink egyik legnagyobb orosz rendezője Zyjagincev, akit mellesleg világviszonylatban is a legek között említhetnénk, ha ismernénk (eléggé) a kortárs orosz filmet. De most nem ez a lényeg. Hanem, hogy új filmjét Vyhoste- nie (Kiutasítás) címen vetítették. Izgnanyie az eredeti orosz címe: Magyarul előbb a „száműzetés”, később a találóbb „kiűzetés” szóval nevezték meg. A mély döbbenettől, amelyet az erős művészi hatás okozott, nem jutott el a tudatomig, hogy szlovákul miért is a Vyhostenie címet kapta a film, hiszen, ha akarom, valamelyest benne van ez a tartalom is, de elsődlegesen nem erről szól. Egyik régi ismerősöm a vetítést követően a teremből kifele jövet arról beszélt, hogy az „izgnanyie” szónak több jelentése is van, a címfordító biztosan megnézte az elsőt, s mivel esetleg nem látta a Zvjagincev-opust, el is fogadta azt. „De mi, régi jó oroszosok még tudjuk - magyarázta -, hogy ez a szó gyerekel- hajtást is jelent.” A film pedig erről szól. A minap az egyik televíziós vetélkedő kérdése volt, hogy milyen betűt jelöl az azbukában a magyar „b”. Na, jó kérdés, az „izgnanyie” fordítási problémáihoz nem tudtam érdemben hozzászólni, mert annyira már nem terjed orosztudásom, de íni csak tudok még?! Azonnal próbára is tettem magam. És már vetettem is papírra egyjól ismert dal első sorát, illetve a legjobb tudásom szerint igyekeztem, hogy: „pere- voz dunyjá gyerzsála”. Nagy erőfeszítésbe került, mit mondjak. Aztán az olvasással próbálkoztam. Ez jött be az interneten: knyígi na inosztránnih jazikah - ezt még értem is jóformán, a szlovákkal összevetve meg tudom fejteni a jelentését. De sokkal többet nem. Bár az hagyján, hogy én nem! Jó ismerősünk él egy magyarországi kisvároská- .ban, aki a Szovjetunióból jött feleségül magyarhonba. Az őszi búcsúkor minden évben eljön hozzánk, a családhoz látogatóba. Csodálatos, nyitott teremtés, gyönyörűen beszél magyarul, helyes szlávos akcentussal. Megesett, hogy ugyanakkor jött, amikor oroszul jól beszélő kollégám is nálunkjárt. Gondoltam, összehozok egy szívet melengető, nagy találkozást, hiszen ismerősöm rég nem járt messzi szülőföldjén, s nem beszélt oroszul. S bemutattam egymásnak az echte orosz asszonyt és a kollégámat, aki többször megjárta Moszkvát, Szocsit, Leningrádot. S még Gorbacsovtól is névre szóló meghívót kapott egy fesztiválpartira. Mi több, még Tunéziában is fürtökben ragadnak rá az orosz asszonyságok. Kollégám azon nyomban megeresztette az orosz szövegfolyamot, orosz ismerősöm meg csak bólogatott, hogy da, da, da... aztán megszólalt, hogy nem lehetne inkább magyarul, az orosz nem igazán megy neki. Ő ugyanis kaukázusi. Számomra akkor és ott esett szét a Szovjetunió, nem 1991-ben! Attól, hogy én évekig az orosz asszony, a „zsenscsina” ideálját láttam és szerettem ebben a kedves ismerősömben, majd kiderült, hogy valójában nem beszéli, sőt igazából nem is beszélte az orosz nyelvet. KOMMENTÁR Patthelyzet vagy új válság? BALLAD. KÁROLY A hét elején csupán patthelyzetről beszéltek, mára már krízist emlegetnek az elemzők. A lehetetlen helyzet azzal állt elő, hogy az előrehozott szeptembervégi választások után sok huzavonával nemrégiben végre megalakult ukrán Legfelsőbb Tanácsban kedden kétszer egymás után nem sikerült megválasztani miniszterelnöknek Julija Timosenkót, a nevét viselő párttömörülés elnökét, akit az államelnök Viktor Jus- csenko jelölt erre a posztra. Bár a 450 fős törvényhozásban elvben többsége van a koalíciós, azaz „narancsos” erőknek, ám „a forradalom hercegnője” a minimálisan szükséges 226 támogató voksnál mindkétszer eggyel kevesebbet kapott, holott a koalíciós oldal 227 mandátummal rendelkezik. A narancsosok csalást gyanítottak, a szavazatszámláló rendszer szándékos manipulálásának a vádjával feljelentést is tettek a főügyésznél és a biztonsági szolgálatnál. (A „félreszavazó” honatyák állították, hogy ők az „igen” gombot nyomták meg. A helyszínre érkező biztonságiak nem észlelték külső behatolás nyomát az elektronikus szavazórendszerben. Második alkalommal egyébként a házelnök szavazata is hiányzott: mágnes- kártyáját a kavarodásban elcsenték...) A kétszer is elbukott szavazás után az ellenzéki Régiók Pártja képviselői (a nagy ellenfél, Viktor Janukovics hívei) azonnal blokád alá vették az elnöki emelvényt, eltorlaszolták a pulpitushoz vezető összes átjárót, ezzel adva nyomatékot véleményüknek, hogy a koalíció a meghiúsult szavazással bebizonyította alkalmatlanságát. Felszólították az államfőt, a parlamenti többség biztosítása érdekében kezdeményezzen új koalíciós tárgyalásokat. Arszenyij Jace- nyuk házelnök egyeztetésre hívta a frakcióvezetőket - de mindhiába. A patthelyzet azzal véglegesedett, hogy a fiaskó ellenére szerda reggel Viktor Juscsenko államelnök újra régi szövetségesét, Timosenkót jelölte a kormányfői posztra. A régiósok pedig folytatták a blokádot. (Janukovics szerint ezzel a vesztegzárral a Régiók Pártja kivezeti az ország hajóját az örvényből.) Csütörtök: a koalíció névszerinti szavazással akart miniszterelnököt választani, ám az ellenzék nem egyezett bele abba, hogy a szavazórendszer igénybevétele nélkül folyjék a voksolás. A Régiók Pártja, nem először, nagykoalícióról beszélt... Eredménytelenség, kudarc, helybentopogás. A házelnök estig berekesztette az ülést. Az esti határozat: Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa pénteken fog tárgyalni az államfő miniszterelnök-jelöléséről és az esetleges név szerinti szavazásról. Péntek délelőtt: az aligh ogy megnyitott ülésen a házelnök szünetet rendelt el, a frakcióvezetőket újra felszólította az egyeztetésre. Az ellenzék bocsánatkérést vár el, amiért a számlálórendszer manipulálásával vádolták, és követeli az eredménytelen szavazás érvényességének megállapítását. Új szavazásra valószínűleg kedden kerülhet sor. Ahogy mondani szokták, a helyzet rossz, de reménytelen. Mert ha sikerülne is megválasztani a szőke hajkoszorújáról ismert ukrán vaslédit kormányfőnek, pozíciója roppant bizonytalan lesz. Elég egy rakoncátlan szavazókártya vagy egy figyelmetlen képviselő, máris oda a koalíciós többség. A minden ajtórésbe lábát csúsztató ellenzék nyilván lehetetlenné tenné a biztonságos kormányzást. Az elemzők szerint a történések túlléptek a törvényes kereteken és a politikai kiszorítósdi próbára teszi Juscsenko türelmét, aki arra kényszerülhet, hogy újra feloszlassa a döntésképtelen parlamentet. Ez pedig újabb hatalmi válsághoz vezethet. Az államelnök azonban láthatóan szeretné elkerülni a kényszert. Éppen a legzavarosabb helyzetben nyilatkozta egy tévécsatornának: „Meg vagyok győződve, hogy országunk a 2008-as esztendőbe az új összetételű parlament vezetésével, megválasztott kormánnyal és bizottságokkal érkezik”. Hogy beigazolódik-e jóslata, nagyon hamar kiderül. Addig is az ország - mutatja a tapasztalat - újra egészen jól megvan kormány nélkül. FIGYELŐ Biztonsági kihívás A schengeni övezet kiszélesítése új lehetőséggel és előnyökkel jár a gazdaság területén, de biztonsági kihívást is jelent Ausztriának - közölte az osztrák belügyminiszter a Die Presse tegnapi számában. Günther Platter hivatali feladatának nevezte, hogy gondoskodjék a „lehető legnagyobb biztonságról a jövőben is”. Leszögezte, hogy bár a közvetlen határőrzés- megszűnik, a határ menti övezetekben intenzív biztonsági és ellenőrző intézkedéseket foganatosítanak. A belső, megerősített biztonsági vonalban 2500 rendőr és 1500 katona teljesít szolgálatot. Az utóbbiak csupán kiegészítő-megfigyelési feladatokat látnak el; ellenőrzési és feltartóztatási joguk nem lesz. Az ellenőrzésben részt vevő erők félreeső vidékeken és mellékutakon is járőrözni fognak, egyebek között hőérzékelő kamerákkal szerelik fel őket. A járőrhálózatot olyan sűrűre tervezik, hogy nehezen hatolhatnak át rajta. 2008 októberében az egész rendszert felülvizsgálják, az eredménytől függően döntenek a további intézkedésekről: a biztonsági gyűrű fenntartásáról vagy visszafejlesztéséről. A legfontosabbnak azt nevezte, hogy megakadályozzák az illegális bevándorlás növekedését. Számításba veszik azt is, milyen változások következnek be a szervezett bűnözés vagy az egyéb bűncselekmények terén. Platter felhívta a figyelmet arra, hogy a schengeni rendszerhez csatlakozó közép- és kelet-európai EU-tagor- szágok alaposan felkészültek a külső határok őrzésére, a schengeni szintű körözési adatbank próbaüzemeltetése „szenzációs eredményeket hozott”. Egymillió nyomozati adattal bővült a rendszer, (mti)
