Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-14 / 287. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 14. www.ujszo.com Kultúra 9 „Sok emlékem fűződik a komáromi színházhoz" - vallja a Chicago című musicalbe beugró Varga Szilvia Morton mama izgalmas szerep Horvátországi nyaralása alatt hívta fel Tóth Tibor színidirektor, hogy felkér­je, ugorjon be Morton ma­ma szerepébe a Chicago című musicalbe a Komá­romi Jókai Színházban a babát váró s azóta már bol­dog gyakorló mama, Ban- dor Éva helyett. Varga Szil­via először meglepődött, azután megijedt. SZÉL JÁNOS Az Oscar-díjas film pergett a szemei előtt, amelyben egy meg­termett néger énekesnő játssza a chicagói női börtön főnöknőjét. Végül vállalta a feladatot, és Mor­ton mamaként elvarázsolta a pub­likumot. Az utóbbi évadokban a Soproni Petőfi Színház társulatának tagja­ként játszott fontos szerepeket. Tavaly igazgatóváltásra került sor a soproni színházban. Szilágyi Ti­bor ment, Darvasi Ilona érkezett. Varga Szilvia eljött. Azóta sza­badúszó. Mi volt az utolsó soproni sze­repe? Csehov Három nővérének Má- sája. Tordy Géza rendezte az elő­adást. Előtte Szilágyi Tibor bízta rám a Régi nyár című zenés játék női főszerepét. A Páratlan páros­ban Maryt játszottam. A direktor távozásával olyan­ná vált a helyzet, hogy nem ma­radhatott Sopronban? Nem rajtunk múlt, maradunk-e vagy sem. Darvasi Ilona, az új igazgató egyben a Turay Ida Szín­ház vezetője. Amikor funkcióba került Sopronban, oda vitte azt a társulatot. Milyen érzéssel csukta be az öltözőajtót maga mögött? Sajnálom, hogy az a csapat szétment, mert a négy év alatt na­gyon jó kis társulat lettünk. Már fél szavakból is értettük egymást. Kár, hogy egyszer csak felrobban­tották ezt az egészet. Ha felajánl­ói SZÓ-HÍR Pozsony. Ma 17 órakor nyitják meg az új Szlovák Nemzeti Szín­ház előcsarnokában Az életre kel­tő színház című kiállítást, melyet Martin Črep színházi fotós felvéte­leiből állítottak össze. A tárlat a társulat prózai társulatának, va­lamint az Operának és a Balett­társulatnak a tagjait mutatja be, összesen 120 személyiséget. Az ismert művészeket sajátos, eddig ismeretlen oldalukról láttatják Črep fotográfiái a számukra is új és még „be nem lakott” helyszínen, a Nemzeti új épületében. Maga a kiállítás is részint azzal a céllal szü­letett (az idei év januárjától mos­tanáig készültek a fotók speciáli­san e tárlatra), hogy ily módon is népszerűsítse a teljes erőbedobás­sal üzemelő új épületet a közönség körében. Másrészt azért készült ez a kiállítás, hogy a teátrum bemu­tassa azokat a művészeket, akik méltók arra, hogy a Nemzeti desz­káira lépjenek, hiszen az intéz­mény méltán büszke rájuk. A sor a színház oszlopos tagjával, Ladi­slav Chudíkkal kezdődik. (tb) ják, hogy maradjak, elgondolkod­tam volna, mert ugyanabban a színházban más emberekkel dol­gozni már nem az igazi. Az a négy év sokat jelentett nekem, de ezt a korszakot már lezártam magam­ban. Most Budapesten, a Thália Színházban játszik Jean-Claude Danaud kortárs francia szerző abszurdjában, a Női kézimun­kában. Egy feminista, férfígyűlölő ab­szurd darab. Hárman játsszuk. Varga Kata fordította, aki tizen­négy évig Párizsban élt. Ő is ren­dezte, és az egyik szerepet alakít­ja. A harmadik szereplő Erdős An­na, aki tavaly végzett Kaposvárott az egyetemen. Jean-Claude Danaud, a da­rab írója látta az előadást. A rádióban azt nyilatkozta, tet­szett neki a budapesti Női ké­zimunka. Mit mondott önök­nek a színházban? Kellemes ember. Az előadás utáni napon együtt ebédeltünk, majd együtt töltöttünk néhány órát. Azt mondta nekünk, hogy a darab többféle előadását látta az elvonttól az intellektuálisig, a miénk a kettő között lebeg, és tel­jesen rendben van. Szabadúszóként több ideje jut a családjára? Férje, Rancsó Dezső is színész, a Pesti Magyar Színház tagja. Lányuk, Anna Réka meg­szokta, hogy a szülei szinte min­den este színpadon állnak? Azáltal, hogy most csak két darabban játszom, sokat vagyok a családdal. Amikor a Chicago beugrópróbái voltak, Dezső ép­pen nem próbált, otthon tudott lenni. Minden hét elején elő­vesszük a noteszt, beosztjuk a napokat, és ha kell, jön a bébi- szitter. Ez a sokadik évadja a pályán. Mit gondol most a színházról? Az idei a tizenkettedik évadom, de előtte volt kettő Kassán és Komáromban. A pályám elején elkényeztettek, szinte minden fő­szerepet megkaptam. Ahogy tel­nek az évek, úgy érzem, kell a színészethez bizonyos érettség, fontos, hogy az ember megéljen bizonyos helyzeteket, hogy érté­kelni tudja a feladatokat. Most érzem igazán érettnek magam a színészethez. Ehhez bizonyára az is hozzájárul, hogy az elején nai- va szerepeket kaptam. Pünkösdi Katót a Čsókos asszonyban, Páva­szemet a Holdbéli csónakosban, Júliát a Rómeó és Júliában, Juli­két a Liliomban. így, negyvenen túl azt érzem, hogy most kapok olyan szerepeket, amelyek igazán izgalmasak és érdekesek. Morton mama izgalmas sze­rep? Mindenképpen. Bár azt gon­doltam, amikor foglalkozni kezd­tem vele, hogy nem az én alka­tomra írták a szerzők. A többiek azt mondták, ne is foglalkozzam ezzel, a lényeg az erő. Az pedig megvan bennem. Az, hogy ismét a Komáromi Jókai Színházban játszik, meg­dobogtatja a szívét? Nagyon sok emlékem fűződik a komáromi színházhoz. Kassán kezdtem a pályát, a főiskola el­végzése után kezdtem dolgozni ebben az épületben. Aurája van a helynek, emlékeztet bizonyos dolgokra. Amikor elmentem in­nen, kongott az ürességtől az épület, nem volt itt igazi műhely­munka. Most meg azt tapaszta­lom, hogy az összes helyiség ki van használva, mindenhol pró­bálnak. Blueslegenda volt Elhunyt Ike Turner San Diego. Ike Turner amerikai rhythm and blues-énekes és gitá­ros szerdán 76 éves korában el­hunyt San Diegó-i otthonában. Sokan csak a kétségtelenül na­gyobb karriert befutó, népszerűbb Tina Turner - igen brutális - ex- férjeként emlegették őt, de na­gyon jelentős volt személye a rock, a rhythm and blues és a blues történetében. Sajátos, mély hangú énekes volt, gitárosként, zeneszerzőként és producerként is elismert személyiségnek tartot­tak. Ötven évvel ezelőtt ismerte meg azt az Anna Mae Bullockot, aki később Tina Tumerként vált világsztárrá. Duettjük a hatvanas évek közepétől aratta legnagyobb sikereit. Több mint húsz évet éltek együtt, a gyakran drog és alkohol befolyása alatt álló Ike mellett Ti­na élete valóságos pokollá vált. Ike összesen tizenöt feleséget „fo­gyasztott el”. Többször kiérde­melte a legrangosabb bluesdíjat, a W. C. Handyt. Nem volt szerény ember. „Megkérdezhetitek a Rol­ling Stonest, Eric Claptont, Snoop Doggot vagy Eminemet, mind­annyian tudják, milyen jelentős volt a befolyásom a zenére” - nyi­latkozta egyszer, (mti) Martin Črep a színház új épületében örökítette meg a Nemzeti művészeit Fotótárlat a színházban Tomáš Maštalír, a Szlovák Nemzeti Színház színésze (Martin Črep felvétele) RÖVIDEM Andy Warhol-kiállítás Rómában Róma. Az olasz főváros Incontro-palotájában szerdán Andy Warhol-kiállítást nyitottak a mezőlaborci Andy Warhol Modem Művészetek Múzeuma, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria, va­lamint az Andy Warhol Társaság gyűjteményéből válogatott anyagból. Ez az eddigi legkomplexebb tárlat, amelyet szlovákiai gyűjteményekből külföldön prezentáltak, (ú) Megjelent az első magyar sms-regény Budapest. Egy fiú életének csaknem egy évét követheti nyo­mon az olvasó a főszereplő mobiltelefonján tárolt sms-ek útján; az első magyar sms-regény címe 160, az író a Danke álnevet válasz­totta - közölte a kötet menedzsere, Szoboszlai Kriszta. A több mint 300 oldalas regény lapjain tematikus fejezetekben olvashatók a címet ihlető, a technikai paramétereknek megfelelően legfeljebb 160 karakter hosszú üzenetek, (mti) PENGE A művész mint terrorista Hubay Miklós Kívül Maga­mon című kötetének megjele­nése ünnepi pillanat volt mind­azok számára, akik legalább minimális vonzalmat éreznek az antik kultúra világa iránt. Meggyőződésem, hogy a Nero játszik című dráma minden idők egyik legjobb dramaturgiájú magyar tragikomédiája. A trón­utódlás kérdéseitől egészen a kora keresztény kommunikáci­ós-bölcseleti dilemmákig széles skálát átfogó darab Tacitus és Suetonius, illetve a Legenda au- rea egyes elemeinek felhaszná­lásával készült (pl.: Nero lenyel egészben egy békát, hogy férfi létére átélhesse az anyaság örömeit), de legalább ilyen jelentőségű Petronius Satyricon című regényének érezhető je­lenléte, mely a „realizmusnak” álcázott komikus túlzások mo­dem lélektanisága révén is lát­hatóan sokat adott Hubaynak. Ugyancsak a források közé szá­mít Seneca fergeteges humorú paródiája Claudius halál utáni, „isteni” kalandjairól, a Tökkévá- lás című túlvilágvízió, melynek dramatizált betanítása maga a második jelenet. A rítusparódia és a politikummal egybemosó­dó teatralitás ragyogó nyelvi elevenséggel jelenik meg. Szó sincs itt viszont Seneca Octaviá- j ának költői méltóságáról vagy a Monteverdi-féle Poppea-törté­HUBAY MIKLÓS Összegyűjtött drámák 1. kötet Kívül Magamon net barokk happy end-centriz- musáról. A dráma szerkezetéről Bmno Maderna későbbi operá­ja, a Satyricon ötlik az eszembe, illetőleg a Fellini-féle filmpoé­ma: a történetmesélés kereksé­gét az össztörténés hatalmas ívű narratívája fogja össze, melyet azonban nem a szerző rág a szánkba, hanem mi magunk alakítjuk ki azt, s ezáltal elke­rülhetővé válnak az előirány­zott értelmezések és a didakti- kusság réme. A zsarnok (vagy a zsarnokot remekül játszó szí­nész) pedig elpusztíthatatlan, a bergsoni örök visszatérés logi­Csehy Zoltán kritikai rovata káját követve újra meg újra sze­replőjévé válik a történelem színpadának: „Aki volt, aki nincs, noha van”. Hubay kötetének egyik sajá­tos verziója a kiegészítésként vagy egyfajta pótlásként kialakí­tott dráma: ilyen a Szophoklész csonka Oidipusz-trilógiájába virtuálisan illeszkedő A Szphinx című egyfelvonásos, melyben a Szphinxszel való küzdelem gya­korlatilag a szörnyként megjele­nő anya racionális és érzelmi ha­talmával való szembenézés do­minál. Ugyanüyen típust képvi­sel a Nyomkeresők, azzal a kü­lönbséggel, hogy gyakorlatilag egy csonka Szophoklész-darab kiegészítése. A 410 sornyi antik töredék az egyetlen antik szatír- dráma-maradvány, melynek zseniális humora és különös tár­gya igazi csemege: Szophoklész kiváló komédiaköltőnek tűnik, s Hubay kiegészítései után a Nyomkeresők sziporkázó bohó­zat lesz a kis Hermészről, aki zseniális módon feltalálja a ze­nét és megajándékozza vele az emberiséget. A Búcsú a csodáktól egy Szophoklész-életrajzból vett iszonyú esemény drámai megje­lenítése: a nagy drámaíró fia, Iphón elmebeteggé nyilváníttat­ja apját, aki egy Oidipuszról szó­ló új drámával tisztázza magát a vád alól (OidipuszKolónoszban). Az apa-fiú szembenállás hatal­mi és érzelmi univerzuma mel­lett a freudi Oidipusz-komplexus játékba hozása adja a drámai fe­szültséget. Kár, hogy ez a mélylé­lektani darab még sosem került színre. A Túszszedők az antikvi­tás univerzumába helyezi a ter­rorizmus lélektanának vizsgála­tát: hogyan leszrészeegyemberi identitásnak a terrorista maga­tartása, és milyen módon befo­lyásolja az a negatív kiválasz­tottságérzet a történelem alaku­lását? Oresztész történetét lát­juk újrajátszódni azzal a szerzői invencióval, mellyel annak ide­jén Euripidész nyúlt a mitikus vagy történeti tárgyakhoz. A köl­tő vagy szerző valamiféle verbá­lis terrorista, aki szétrobbantja a megkövült tradíciót, hogy vala­mi újat hozzonlétre. (Hubay Miklós: Össze­gyűjtött drámák, I. kötet., Kí­vül Magamon, Elektra Kiadó­ház, 2004.) Értékelés: „Most érzem igazán érettnek magam a színészethez" (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents