Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-12 / 285. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 12. Szülőföldünk - sport 27 Rabszolgák találták ki a nálunk is hódító brazíliai küzdősportot, melynek első szlovákiai követői a komáromi Vincze Viktor és Tomáš Vu Thanh Mímelt ütések ütemes zene kíséretében Fürge, trükkös mozdulatokat végző emberek kézen- vagy fejen állva ütemes zenére küzdenek egymással, s közben művészi teljesítményt nyújtanak. Ez a capoeira. Egy brazü küzdősport, melynek vannak szlovákiai követői is. BORKA ROLAND A komáromi Vincze Viktor és Tomáš Vu Thanh egyszer megnézett egy capoeiráról szóló filmet, és azonnal beleszerettek ebbe a nem mindennapi harcművészetbe. Neten keresett válaszokat Viktor nem ismerte ezt a fajta sportot, ezért a neten keresett válaszokat felmerülő kérdéseire. Városukban azonban nem talált megfelelő oktatót, ezért egy meglehetősen merész ötlettől vezérelve úgy döntött, akkor 16 évesen, hogy felutazik Pozsonyba, és megkéri az egyik edzőt, tartson neki és barátjának is órákat. „Nagyon megérintett ez a fajta mozgáskultúra, és úgy éreztem, a jövőben ezzel szeretnék foglalkozni. Ám a városban nem volt lehetőség oktatót találni, ezért kezdetben filmekből vettük a mozdulatsorokat. Majd rájöttem, ez nem tartható így sokáig és minden bátorságot összeszedve Pozsonyba utaztam, hogy megkétjem az egyik fővárosi oktatót, a Bécsben élő brazil Sandro Felix dos Santos (professof Pacoca) urat, tartson nekünk is edzéseket. így hát ingáztunk Pozsony és Komárom között, hogy elsajátítsuk a szükséges tudnivalókat.” Örömszerző küldetésben Ma már olyan jól megy ez nekik, hogy két klubjuk van. Az egyik Komáromban, a másik Érsekújvárban. Ők tartják az edzéseket is a változó létszámú érdeklődőknek. Az akrobatikus mutatványokkal fűszerezett látványos előadásokat tekintve sokakban félelem lesz úrrá, mivel attól tartanak, ők nem lesznek képesek elsajátítani a mozdulatokat. A húszéves srácot nemcsak a harc érintette meg, hanem, az úgynevezett ABADÁ (Associa- cio Brasiliera de Apoio e Desenvol- vimento de Arte capoeira - Brazü csoportosulás a capoeira művészet támogatásáért és fejlesztéséért) program keretében szociális küldetést is végeznek. „Az ABADA a vüág legnagyobb capoeirás csoportja, mely Brazüiá- tól Japánig számos követőt foglal magába. Mi is ezt választottuk. Ez a program segítséget nyújt a kiszolgáltatott helyzetben lévőknek, bántalmazott gyermekeknek, nőknek, halálos betegségben szenvedőknek. Jótékonysági akcióinkkal gyűjtéseket szervezünk, valamint foglalkozunk a mozgáskorlátozottakkal és a mentális betegségben szenvedőkkel egyaránt, hogy művészetünkkel egy kis örömet szerezzünk nekik.” Zene és öltözék A zene a capoeira szerves részét képezi. A harcosok különféle hangszerek által előidézett zenével a Rodában határozzák meg a játék ritmusát és stílusát, amely a nagyon lassútól a nagyon gyorsig terjed. A dalok témái nagyon változatosak, hiszen a híres capoeiristák életétől kezdve a szerelmen át egészen a világ dolgain való elmélkedésig minden megtalálható. Fő hangszerük a berimbau. Viktor szerint szerencsére a rabszolgaság távoli fogalmak tájainkon, de azért az itt élők is ismerik az elnyomást. „Természetesen mi mindenképpen megpróbálunk a saját világunkból, szűkebb régióból is meríteni, hogy minél hitelesebben tudjuk átadni a minket foglalkoztató dolgokat.” A zene mellett fontos kelléke még az öltözék is, ami egyfajta egyenruha, melyet Brazíliából hoznak, válogatott anyagokból méretre szabatnak. Ugyanilyen precizitással választják ki a beceneveket is. A jellegzetes brazil nevek viselőjük valamilyen tulajdonságából, ismertetőjeléből ered. Viktort Sozinhónak, azaz magányosnak nevezik. Elmondása szerint azért, mert kiskorától kezdve egyedül volt kénytelenjátszani. Hamarosan Győrben is A capoeiristák csak mímelik az ütéseket, ugyanis ebben a sport (Képarchívum) ágban nem az ellenfél elpusztítása a cél, hanem hogy mennyire képesek elkerülni az esetleges érintéseket. Ám nem mindenki gingázik (dzsinga), vagyis nem csak ingázik, hanem mozgásukkal folyamatosan támadnak, védekeznek és kitérnek. Viktor azonban nem akar kitérni a kihívások elől. Lehetőségeikhez mérten versenyeken is részt vesznek. Minden év áprilisában megrendezik az Európa-bajnok- ságot, valamint nemrég került sor Csehországban a közép-európai bajnokságra, melyen megszerezték az első és a második helyet. A jövőben szeretnének szlovák bajnoki versenyt is szervezni. Az ütemes fejlődésüknek köszönhetően felfigyeltek rájuk a határon túlról is, és hamarosan Győrben is beindítják klubjukat. Bátran jelentkezhetnek Akit pedig felcsigázott ez a néhány sor, az bátran jelentkezhet. „Nem zavarunk el senkit, aki érdeklődik a sport iránt. Bárki lejöhet egy edzésre, megtekintheti, hogyan zajlanak, és egy kis betekintést kap a capoeirába. Mindenki, aki kedvet érez, eljöhet hozzánk. Tíz éves kortól bárki jöhet. Nincs felső határ. Sosem késő elkezdeni. És hölgyek is jelentkezhetnek, mert a remek alakformálás és az önvédelem mellett kiváló művészi élmény- szerzést is biztosít. Az edzéseket a komáromi ipari szakközépiskola tornatermében tartjuk, ám decembertől remélhetően a Selye János Egyetem tornatermébe költözünk.” Viktornak nemcsak a versenyeken, hanem otthon is kellett bizonyítania, hiszen a szülők kezdetben kétkedtek abban, fiuknak lesz-e elég kitartása. „Már több küzdősportot űztem, ám most úgy érzem, ez az, amit teljes szívemből művelni szeretnék. Nagyon sok támogatást kapok a szüleimtől. Nemcsak anyagiakban, hanem lelkiekben is. Ezért is hálás vagyok nekik.” A támogatásból pedig elkél, hiszen, mint mindenütt, ebben a sportágban is pénzhiánnyal küzdenek, de remélik, kellő elszántsággal sikerül felvirágoztatni ezt a nem mindennapi harcművészetet. Mi a capoeira? Egy brazü küzdősport, melyet a 16. században a rabszolgák találták ki. Maga a megnevezésnek számos értelmezése létezik. Az egyik legvalószínűbb, hogy a név Brazília szívében található erdős területeket jellemez, ahol a rabszolgák menedéket találtak fogvatartóik elől. A látványos mozdulatokat a múlt század hetvenes éveiben fedezték fel nagyobb tömegek. Korábban, mint egy sötét foltként a capoeira történetében, gyilkolásra és bűnözésre használták a technikát. Már békés, ám harcoktól nem mentes sport lett belőle, melyet több országban űznek. Fontos keüékei a megfelelő hangszerek (berimbau - húros hangszer, pandeiro - csörgődob, reco-reco - kaparóhangszer, agogo - dupla kolomp), a jeüegzetes egyenruha és az akrobata és atlétikai mutatványok (szaltók, kézen- és fejenállás, pörgések, ugrások, rúgások imitálása). Egy-egy harci játék 30-40 másodpercig tart. Az nyer, aki földre kényszeríti az eüenfelét. (borka)
