Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-12 / 285. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 12. www.ujszo.com Pszichiáterpontossággal megírt szerelmi háromszög A Janika a Tháliában KOZSÁR ZSUZSANNA Kassa. Az idei szezon negyedik bemutatóját tartja holnap este a kassai Thália Színház. Csáth Géza egyik színművével áll színpadra a társulat. A Janika a boldog békeidőkben, polgári családban játszódó dráma, Csáth legjobb színpadi műve. A tragikus sorsú, fiatalon elhunyt író drámáit azonban még Magyarországon is kevéssé ismerik, inkább epikus műveit emlegetik. Mivel Csáth saját korához képest modem alkotó volt, a dráma nem kezdhette el önálló életét még a szerző idejében. Csak az elmúlt húsz évben fújták le a port az alkotásról, ám mindössze hét bemutatója volt A Janikának. Korognai Károly rendező az egyik főszerepet játszotta Szegeden néhány éve, és azóta személyes küldetésének érzi, hogy a darabot színre vigye. A pszichiáteri pontossággal megírt darab lényegében egy szerelmi háromszögre épül, Korognai mellett Varga Lívia és Petrik Szilárd alakítja a hármast. Fontos szerephez jut Cs. Tóth Erzsébet, Nagy Kornélia és Halmágyi Sándor is. ,A dráma csehovi és ibseni mélységeket ér el - közölte Korognai Károly, aki nemcsak a darab rendezője és egyik főszereplője, hanem a színház művészeti vezetője is. - Csehov orvos volt, Ibsen patikus, Csáth pedig pszichiáter. Ezekre a szakmákra jellemző a precizitás, mely A Janikában a fordulatok és karakterek kidolgozásában egyaránt érezhető. A színészeknek nagy öröm volt ezzel az anyaggal foglalkozni.” A pesti ötszobás lakásban népes családi élet zajlik. Ahogy az lenni szokott, a nyugalom csupán a vihar előtti csendet jelenti. Többet a dráma tartalmáról nem tudhattunk meg. „Csáth Géza ezt a művet úgy építette fel, akár egy krimit. Ne várják, hogy elmondjam, ki a gyilkos” - indokolta Korognai. Varga Lívia és Korognai Károly (Gabriel Bodnár felvétele) Heller Ágnes előadásai Pozsonyban Pozsony. Heller Ágnes filozófus, aki a New York-i Egyetem Új Társadalomtudományi Főiskoláján és az ELTE-n tanít, valamint több jeles egyetemen ad elő, a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán tart két előadást. Az elsőt ma, A modern etika két pillére, a másikat holnap Mi a posztmodern? címmel. Mindkét előadásnak 14 órai kezdettel az egyetem Gondova utcai épülete (236-os hallgatói terem) ad otthont, (ú) A minap nyitották meg a Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotabeli kiállítótermeiben A 20. századi szlovák grafika című, összefoglaló tárlatot, amely 2008. március 2-áig látogatható. Képünkön az egyik kiállított művész, Vladimír Gazovié 1986-ban készült litográfiája látható, amelyet Josef Sudeknek ajánlott. (Képarchívum) A Szőttes új, „... s tették szépen, figurásán" című műsora szép teljesítmény, „férfimunka" Ünnep volt, de a javából (Zsemlye Gábor felvétele) Pozsonyban, a ruzsinovi Cultus kultúrházban december 3-án, új műsorát bemutató előadásával tizenkilencedik alkalommal szerzett hűséges közönsége számára tartalmas és kellemes estét a Csemadok Országos Tanácsa égisze alatt 1969-től működő Szőttes Kamara Néptáncegyüttes. TAKÁCS ANDRÁS Kezdjük azzal; hogy nagy megbecsülést érdemlő teljesítmény egy műkedvelői körülmények között létező társulattól kétévente új, egész estés műsorral bemutatkozni. Az pedig külön elismerést érdemel, hogy magas művészi színvonalú produkciót hoztak létre. Élvonalbeli együtteseink lassacskán hozzászoktatnak bennünket ahhoz, hogy új műsoraiknak szerves részévé komponálják a műsoruk jellegzetes tájegységét képviselő hagyományőrző táncosokat, énekeseket, zenészeket. Mintha ezzel akarnák bizonyítani, elismertetni alkotói nyelvezetük táji, etnikumi tisztaságát. A^ Szőttes a jelenlegi, „... s tették szépen, figurásán” című műsorával is ezt tette. A sok szép jellegzetességeket felvonultató látványos meg- oldásnakveszélyeisvan: atárssze- replésre kiválasztott csapatok előadási színvonalának a bemutatkozó együttes színvonalára emelése, valamint viseletének harmonikus beépítése a műsorba. Amennyire kedvezően hathat e vendégszerepeltetés, a próbálkozásnak káros befolyása is lehet. Engem a romacsoport viseletmegoldása nem győzött meg, a táncaik, a táncolási stílusuk inkább. A hármas tagoltságé műsor a szepsi romák színpadra állításával a „mai városi cigányfolklórt”, a kiváló előadói készséggel táncoló szlovák szólistával és párossal a szepességi és zempléni, fantasztikus temperamentummal bíró táncok bemutatását, a szlovák folklór színpadi változatát kívánta prezentálni. A vendégek bemutatkozása után és közben iktatta műsorba a Szőttes a saját, az adott terület kultúráját felölelő koreográfiáit. Tökéletesre sikeredett a tetemrehívás. Az általam is nagyra becsült nagy- mihályi szlovák Zemplín Tánc- együttesnek sem kellett volna szégyenkeznie a magyar Szőttes szlo- váktánc-tolmácsolásáért, sőt a cigány kultúra prezentálásáért sem. Szólistaként e területen különösen felejthetetlen élményt jelentett Konkoly László tánca, továbbá Oláh Attila, valamint Balta Aranka éneke és tánca. Az ő táncukban - átéltségükkel, büszke tartásukkal - a fiatalság heve is jelen volt. Az est értékeléséből külön kiemelést érdemel a Szőttes lányainak éneklése, énekkel kísért ma- gyarbődi és szirénfalvi karikázói. Emlékeim szerint a magyarbődi ka- rikázó dalolási sajátosságainak bemutatásával - kétszólamú éneklés és tercelés - 1979-ben a szepsi MTNYA Fehér Liliomszál leányai lepték meg a zselízi országos nép- művészeti fesztivál zsűrijét és közönségét. Azóta ez az éneklési stílus és a táncok meghódították a „világot”, közismertté váltak. Olyan tökéletes megszólaltatással, amellyel a Szőttes lányai a pozsonyi bemutatójuk alkalmával kedveskedtek közönségüknek, szinte a legmagasabb csúcsra jutott ez az előadásmód. Hát, bizony, koreográfusok és táncosok, ezek a karikázók nagyon magasra tették a mű fogalmazásának és előadásának a mércéjét. Ehhez az éneklési mércéhez igazodva a férfiaknak van mit bepótolniuk. Szükséges is, hogy az előadás színvonala egyenletes legyen. A művészvilág már csak ilyen, az elért sikerek ösztönöznek és köteleznek. A párban táncolt, illetve a páros táncokra is soká fog szívesen visszaemlékezni a közönség. Annyi változatosság, annyi kedvesség és élet volt bennük, hogy mi, nézők is kedvtelve bokáztunk - volt, aki csak lélekben, de sokan ülve táncoltunk. A térformái és motívumi gazdagság és változatosság ellenére is kedves színfolt volt egy-egy kevésbé ismert vagy ritkábban alkalmazott táncforma beépítése, például a Bodrogközi táncokban a hármas tánc, a konyhatánc megjelenése. 1952-ben a magyarországi ököritói Gyöngyösbokrétás hagyományőrző csoport országos díjat nyert vele. Aztán műsorára tűzte a Magyar Állami Népi Együttes is, s mivel gyökerei nálunk is élnek, az 50-es, 60-as években amatőr együtteseinknél kedvelt tánc volt. Megismertetésében, terjesztésében nem kis „bűn” nyomja a lelkemet. Aztán jöttek az újabb néprajzi gyűjtési anyagok és a hármas, a konyhatánc csak itt-ott került színpadra. Azért is hatott rám a viszontlátása olyan eleven erővel, de láttán nagy élénkség támadt a jelenlévők között is. Komoly elismerést érdemel a Szőttes lányainak viselete is: szép színesek, pedánsan kidolgozottak, megfelelő mennyiségű, kikeményített alsószoknyára felöltve, szabva öltöztetve. Még Bocsek Zsuzsa, a Népes valamikori terve- ző-varrodavezető mindenese is elismerően nyilatkozna róla. Talán a Népesről fennmaradt fényképek is hatással voltak e viseletek alkotójára, Balta Arankára?! Büszke lehet rá az együttes is, mert nemcsak műsorukkal, színpadi megjelenésükkel is példát mutatnak. Elismeréssel kell szólnunk a zenekarról, mind a kettőről. A saját csapatukat kiválóan kísérték, nem akartak többet, „csak” tánc alá muzsikálni. És ez nem kevés. Sok együttes színpadi szereplésének rákfenéje a mindenáron önálló „muzsikálhatnékság”. Náluk szerencsére ennek a jelét sem vehettük észre, sőt, azt érzékeltük, hogy mennyire együtt tud a két zenekar muzsikálni - ezt főleg a műsort záró számnál bizonyították, a Bodrogközi táncok friss csárdásánál. Meg is lett a jutalom, háromszor is visszatapsolta őket a közönség. Nyugodtan mondhatjuk - szép teljesítmény, „férfimunka volt”. Tóth László Az elvarázsolt varázsló című mesekötetének bemutatója a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Játékos, nyelvi leleményekkel teli mesék Tóth László, Kocur László és az est házigazdája, Zirig Árpád (Fotó: SZMÍT) NAGY ERIKA Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Kávéház legutóbbi estje Mikulás napjára esett, így természetesen az ajándékok sem hiányoztak Tóth László József Attila- díjas költő, író mesegyűjteményének, Az elvarázsolt varázslónak a bemutatójáról. A helyi Halpiac téri óvodások és a Szabó Gyula Alapiskola diákjainak ajándék műsorral érkeztek, őket pedig egy valódi Mikulás várta. Tóth László elárulta, aznap reggel ő is talált egy csoki Mikulást a cipőjében, ez volt számára a nap első ajándéka, a második pedig a Lilium Aurum Könyvkiadó gondozásában megjelent, Rácz Noémi rajzaival illusztrált könyve, amelyet először vehetett kezébe, s amely összegyűjtött meséit adja közre - a régebben születetteket és az újakat egyaránt. Az elvarázsolt varázslót Kocur László, a hazai magyar gyermek- irodalom „búvárja”, az Új Szó munkatársa méltatta - s szavai nyomán remélhetőleg a jelen lévő szülők közül is sokan kaptak kedvet ahhoz, hogy csemetéjüket meglepjék a könyvvel (a bemutatón megjelent apróságoktól még nehezen lenne elvárható, hogy egy mesekönyv szakavatott elemzésére figyeljenek minden porcikájuk- kal). Kocur László bevezetőjében dióhéjban vázolta Tóth László eddigi munkásságát, amelyet sokszínűnek, sokhangúnak, sokműfajúnak nevezett. (Úgy tűnik, Tóth László maga is egy mesebeli varázsló, aki tarsolyából már eddig is rengeteg „ajándékot” húzott elő: nem csupán költőként, íróként, hanem irodalomszervezőként is.) ,A mese célja, hogy érzelmekben gazdag élet megélésére biztassa hallgatóját. Ezt a célját a szórakoztatáson keresztül éri el” - idézte Komáromi Gabriella Meseirodalom című tankönyvét Kocur László, hozzátéve: „Ha napjaink meséire gondolok, elsősorban a különböző »anima« típusnévvel illethető TV-csatornákon futókra, nos, ezt a meghatározást nem bizonyosan merítik ki, sőt. Éppen ezért, értékválsággal küszködő világunkban nagyon jó, ha olyan kötet után tudunk nyúlni, mint Tóth László Elvarázsolt varázslója”. A kötet meséit „nyelvileg rendkívül leleményes, játékos, többféle nyelvi regisztert mozgató, a nyelvi fejlődést elősegítő” alkotásokként jellemezte. S hogy miről olvashatnak a gyerekek a hét ciklusra osztott mesekönyvben? Például a kisegérről, aki „olyan falánk volt, hogy megevett mindent, a saját farkin- cájától kezdve a lexikonokig, de ő legalább szerette a könyveket”, a „valóságos kriminek is beillő ellopott nagymamáról”, vagy „a varázslóról, aki villanyvasalóvá változtatja magát, s még a varázspálcáját is ellopják szegénynek”. Tóth László elárulta: a mesék ih- letői saját gyermekei és unokái (is), s talán azért is lehetett könnyű dolga „mesevarázslóként”, mert mint elárulta: „A gyereksereg bennünk, felnőttekben is megőrzi a hajdani gyereket”.
