Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-12 / 285. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 12. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ VRE/VUA NOVOSZTYEJ Simon Peresz izraeli államfő kétkedik a moszkvai Közel- Kelet-konferencia összehívására vonatkozó orosz javaslat értelmében. „Milyen célkitűzések születhetnek egy ilyen konferencián és volna-e értelme?” - mondta Peresz a Vremja Novosz- tyejnek. Az Annapolisban megtartott konferencia megerősítette az Egyesült Államok tekintélyét az arab világ szemében. „De nem azért mentünk Annapolisba, hogy egyik vagy másik ország tekintélyét megerősítsük (...). A tárgyalások megindítása miatt volt rá szükség.” Oroszország úgy erősítheti meg tekintélyét az arab országok szemében, ha segítséget nyújt a palesztinoknak gazdaságuk fejlesztéséhez - mondta Peresz. Egyik fél sem számit arra, hogy a kétoldalú kapcsolatok problémái egy csapásra megoldódnak Német-lengyel megbékélés Az új Európa motorját jelentette 1963-ban Németország és Franciaország történelmi megbékélése, a Charles de Gaulle néhai francia elnök és Konrad Adenauer volt német kancellár által aláírt történelmi megállapodás. MTl-HÁTTÉR A két ország történetében példa nélküli együttműködést elindító Élysée-szerződés berlini remények szerint alapul szolgálhat Berlin és Varsó megbékéléséhez, amit a német fővárosban az új lengyel kormányfő, Donald Tusk keddi németországi látogatásától várnak. A legutóbbi varsói jelzések fényében nem túlzottak a berlini remények. Erre utalt a parlamenti beiktatását követő „székfoglaló” beszédében a lengyel miniszterelnök, s ezt fogalmazta meg a német fővárosban az új külügyminiszter, Radoslaw Sikorski is. Azt, hogy Varsó új fejezetet kíván nyitni a kétoldalú kapcsolatokban, s ehhez a lengyelországi kormányváltásjó lehetőséget teremt. A német-lengyel kapcsolatok ugyanis az előző, Jaroslaw Ka- czynski vezette kormány idején mélypontra jutottak, azokat súlyos nézeteltérések, Varsó részéről durva vádaskodások - terhelték meg. A nemzeti konzervatív Kaczynski - ikertestvérével, az államfő Lech Kaczynskivel - ez év első félévében a német uniós elnökségi célkitűzések legádázabb ellenzője volt az EU tagállamainak vezetői közül, s Varsó a német kormányt nacionalizmussal és történelemhamisítással vádolta. Az Európában is szokatlanul éles, belpolitikai ihletésű lengyel támadások ahhoz vezettek, hogy erősödött a háború óta meglevő bizalmatlanság a két ország lakossága között. Ezért tűnt önmagában gyökeres fordulatnak a Donald Tusk által beiktatásakor használt hangnem, s az az üzenet, hogy az új lengyel kormányfő Brüsszel után második külföldi helyszínként kedden Berlint keresi fel. Ráadásul úgy, hogy előreküldte külügyminiszterét, akinek ez az első külföldi útja. Egyik fél sem számít arra, hogy a kétoldalú kapcsolatok problémái egy csapásra megoldódnak, legyen szó akár a tervezett balti-tengeri - Lengyelországot és a balti államokat elkerülő - orosz-német földgázvezetékről, akár a háború után kitelepítettek, elüldözöttek berlini emlékhelyéről. Varsó régóta neheztel mindkettő kapcsán. Sikorski külügyminiszter szerint azonban a jószomszédi viszony reményében Lengyelország valamennyi kérdésről tárgyalni akar, a nyitottság és a kölcsönös bizalom helyreállítására való törekvés szellemében. Ugyanezt hangsúlyozta hétfői nyilatkozatában Donald Tusk is. A Frankfurter Allgemeine Zeitungban a miniszterelnök kiemelte, hogy a nézeteltéréseket nem „a történelem lövészárkából” kívánja megközelíteni, hanem nyitottan és konstruktívan. Megoldási javaslatból is akad jócskán. A tervezett földgázvezetékkel kapcsolatban az, hogy a vezeték egy lengyelországi „leágazással” bővülne, az emlékhellyel kapcsolatban Tusk tett újabb javaslatot: Gdanskban, az akkori Danzigban épüljön fel - ahol a második világháború 1939. szeptember 1-jén megkezdődött-, s azzal valamennyi háborús elül- dözöttnek emléket állítanának. A keddi vizit csak a kezdet lesz, de Berlinben nagy reményeket fűznek a látogatáshoz. Azt mindenképp, hogy megkezdődik a párbeszéd és az együttműködés új időszaka. A moszkvai félelmekkel szemben az amerikai kormányzat együttműködési készségét hangoztatta Előretolt amerikai rakétaőrségek MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Budapesten tartják holnap az amerikai rakétapajzsról folyó orosz-amerikai konzultációk újabb fordulóját. George W. Bush amerikai és Vlagyimir Putyin orosz államfő július 2-i egyesült államokbeli találkozója óta ez a negyedik magas szintű egyeztetés. Ronald Reagan amerikai elnök 1983 márciusában hirdette meg a világűrbe telepítendő rakétavédelmi rendszer (SDI) gondolatát. Egy évtizeddel később újra előkerült az elképzelés, ám az interkontinentális ballisztikus (5000 kilométernél nagyobb hatótávolságú) rakéták elhárítására a „csillagháborús” tervekhez képest lesová- nyított programba kezdtek. A kísérletek lényege: az elfogó rakéta még a céltól távol, nagy magasságban „kapja el” és semmisíti meg a támadó eszközt. Bili Clinton elnök egy Alaszkába telepítendő rakétavédelmi pajzs felállítását részesítette előnyben, s 1999 júliusában aláírta az országos rakétavédelmi törvényt. Az év októberében végrehajtották az első sikeres elfogórakéta-tesztet, ám a biztató kezdet utáni kudarcokra, s a rakétaelhárító technika fejletlenségére hivatkozva 2000 szeptemberében leállította a programot. 2001-ben George W. Bush újraindította a programot. A kongresszus e célra akkor 8,3 milliárd dollárt irányzott elő, s 2001 nyarán sikeres rakétatesztet is végrehajtottak. A Bush- kormány elődje nyomdokain indult, de a terveket kibővítette azzal, hogy a rakétavédelmi rendszer egyes elemeit más földrészekre, Európába is telepíti, Észak-Koreá- tól és Irántól várható rakétatámadás elhárítása céljából. 2007-ig felállították az amerikai rakétavédelmi rendszer bizonyos elemeit: elfogórakétákat telepítettek Alaszkában és Kaliforniában, Nagy-Britanniában és Grönlandon egy-egy radarállomás képezi a hálózat előretolt részeit.. 2007 januárjában Washington hivatalosan azt kérte Varsótól és Prágától, járuljanak hozzá az amerikai rakétaelfogó rendszer egyes elemeinek telepítéséhez lengyel, illetve cseh területen. Washington öt év alatt tíz elfogórakéta-indító állomást hozna létre Lengyelországban, egy radarrendszert cseh területen. Az amerikai felkérés kedvező fogadtatásra talált. 2007 februárjában Jaroslaw Kaczynski akkori kormányfő közölte, a lengyel kormány, az államelnök bizonyos feltételekkel beleegyezne az amerikai védelmi eszközök Lengyelországba telepítésébe. Hasonlóan nyilatkozott ikertestvére, Lech Kaczynski államfő 2007 júniusában, George W. Bush varsói látogatásakor. Ä cseh kormány is elvi jóváhagyását adta a telepítéshez, de a végleges döntést a parlamentnek kell meghoznia 2008-ban. Ám közvélemény-kutatókások szerint a két ország polgárainak csak 30 százaléka támogatja az amerikai terveket, több mint 50 százalékuk elveti, s népszavazást követel. Az amerikai rakétavédelmi tervek közép-európai megvalósítása erélyes tiltakozást váltott ki Oroszország részéről, Moszkva kifejezésre juttatta: nincs kétsége afelől, hogy a telepítés fő célpontja az orosz (és a kínai) nukleáris ütőerő. Elemzők orosz ellenintézkedéseket sem zártak ki, szóba jöhet az orosz nukleáris rakétaarzenál korszerűsítése, több rakéta telepítése mozgó kilövőállásokra, újabbak telepítése a Lengyelországgal szomszédos kalinyingrádi területre, vagy akár az, hogy az Északi-sark alá csoportosítanák át az orosz atomtengeralattjáró-flot- tát, amely így gyakorlatilag felde- ríthetetlenné válna. A moszkvai félelmekkel szemben az amerikai kormányzat együttműködési készségét hangoztatta. Bush 2007. júniusi varsói látogatásán kijelentette: „örömmel fogadnánk Oroszország együttműködését a rakétavédelem terén”, míg Vlagyimir Putyin orosz elnök épp a Nyolcak korábbi németországi tanácskozásán azt javasolta amerikai partnerének, hogy a cseh- és lengyel- országi telepítések alternatívájaként közösen használjanak egy azerbajdzsáni radarállomást, amelyet Oroszország üzemeltet. A két államfő még a nyáron megállapodott konzultációk indításában, s az együttműködés kérdése ezeken tovább csiszolódott. Az újabb orosz aggodalmakra - hogy pl. az amerikaiak november végén átnyújtott írásos együttműködési javaslatukban nem említették azt, hogy orosz tisztek állandóan jelen lehetnek a rakétapajzs tervében érintett cseh és lengyel támaszpontokon, vagy hogy nincs szó az ellenséges rakétafenyegetés közös kiértékeléséről a rendszer élesítését megelőzően - Condoleez- za Rice amerikai külügyminiszter úgy reagált: az újabb egyeztetéseken tovább finomodhatnak az amerikai rakétavédelmi rendszer közép-európai telepítésének tervei. GLOSSZA Van egy ördögi tervem! GÁL ZSOLT Pártja nyolcadik születésnapján a népszerűségtől és a sikertől megmámorosodva Robert Fico miniszterelnök a Smer jövő évi négy prioritását (az energia- és élelmiszerárak emelkedésének megakadályozása, autópályák építése, felkészülés az euró bevezetésére, az Európai Unió alapjaiból érkező pénzek hatékony felhasználása) elemezve úgy fogalmazott, hogy „ez egy ördögi terv, de ha csak ennyit hagyunk az utókorra, már felemelt fejjel járhatunk”. Nos, valami nem stimmel, nincs ebben semmi ördögi. Azt hiszem, összekeveredhettek a papírok, az ördögi az egy másik terv lehetett, amelyről azonban a nagy nyilvánosság előtt nem kifizetődő beszélni. Ez az igazán ördögi stratégia nagyjából így vázolható fel: fiatal politikusként nem vállalok semmilyen felelősséget. Amikor a pártom belép az első Dzurinda-kormányba, akkor én megérzem, hogy a Mečiar-korszak nyolc éve után hátrahagyott csődtömeg helyrehozatala felőrölheti a pártot. Ezért gyorsan lelépek a süllyedő hajóról, alapítok egy új pártot (Smer) és kívülről bírálom a kormányt. Ez sokkal kényelmesebb pozíció és hosszabb távonjókora népszerűséget hoz. Mikor a keserves átalakulási folyamat felemészti az engem korábban a parlamentbejuttató szalonszocialistákat, akkor én a pártommal kitöltőm a baloldalon keletkezett űrt. Gondosan ügyelek arra, hogy az egyszerű emberek szemében én legyek a megváltó, aki nem sározta be magát a hatalomgyakorlással, aki más, mint a többi tolvajnak tartott politikus, aki egy a népből. Közben folyamatosan és rendszeresen kritizálom a második Dzurinda- kabinetet, miközben az bejuttatja az országot a NATO-ba és az Európai Unióba, és a térség legversenyképesebb, leggyorsabban növekvő gazdaságává teszi az országot. Engem ez egyáltalán nem hat meg, sőt mantraként ismételem, hogy a kisemberek helyzete semmit sem j avult, hogy Dzurindáék éppen úgy lopnak, mint Mečiarék annak idején, és hogy az egyetlen megoldás minden problémára én vagyok. A választók többségének azt mondom, amit hallani akarnak. Közben nem vetem meg azt sem, hogy az emberek legalanta- sabb ellenséges érzelmeit kihasználva meglovagoljam zsigeri utálatukat a magyarok, a romák, a külföldiek, a nagyvállalatok, a politikai elit vagy bárki ellen, akinek az ostorozása szavazatot hozhat. Ez a stratégia a 2006-os választásokon a legtöbb szavazatot hozza. Én alakítok kormányt. Méghozzá szociáldemokrata létemre egy szélsőjobboldali párttal, amiért átmenetüeg kiebrudalnak az európai szocialistáktól, valamint Mečiar mozgalmával, akit azelőtt tolvajnak neveztem. Mindegy, a cél (pénz és a hatalom) szentesíti az eszközt (SNS, HZDS). A szocialista elvtársaim úgyis előbb-utóbb visszavesznek a számomra egyébként is jelentéktelen szervezetbe, Mečiar pártját meg fokozatosan felőrlöm, ha kell, szétverem és ellopom a képviselőit. Közben arcátlanul kihasználom az előző kormányreformjainak köszönhető gazdasági növekedést, learatom munkájuk minden gyümölcsét, s úgy adom el a dolgot, hogy a növekvő jólét az én érdemem. Közben persze szorgosan élesztgetem az ellenségképek tüzét, hogy fenntartsam választóim éberségét. Hordószónoki frázisokat pufogtatva övön aluli ütéseket és minden valóságtartalmat nélkülöző rágalmakat zúdítok az egészség- és nyugdíjbiztosítókra, a jegybank elnökére, a magyar köztársasági elnökre, egy szerencsétlen megvert diáklányra, az Európai Bizottság elnökére, az üzletláncokra, a külföldi beruházókra, mindenkire, akinek a megtámadása növelheti a népszerűségemet. Közben a legkevésbé sem érdekel, hogy országom ennek kárát láthatja. A cél nem Szlovákia jobbá tétele, hanem a következő választás megnyerése. Úgy, hogy akkor már egy koalíciós párt is elég legyen mellém, és a pártok sorban állva és térdre rogyva könyörögjenek, vegyem be őket a kormányba. Hát igen, ahiúság és a hatalomvágy sok minden ördögit kihoz az emberből. Bevallom, nekem is van egy sokkal kisebb ördögi tervem. Én is vennék egy nyolcáras pozsonyi telket 37 ezer koronáért. Az én szomszéd asszonyom miért nem árul ilyet? FIGYELŐ : _________ Egy e mber szeszélye A világsajtó egy része meglepőként, más lapok érthető választásként értékelték, hogy az Egységes Oroszország Vlagyimir Putyin elnök támogatásával Dmit- rij Medvegyev első miniszterelnök-helyettest javasolta Oroszország következő elnökének. Medvegyev „váratlan és kissé meglepő” kiválasztása ismét megerősítette, Oroszország o- lyan politikai rendszerhez tért vissza, melyben egy ember szeszélye határozza meg a nagyobb politikai döntéseket - vélekedik a The Washington Post. A lap szerint a múlt heti parlamenti választások jelentősége eltörpül amellett a választás mellett, amellyel Putyin Medvegyev mellett döntött. Ha létezik reménysugár a demokratikus Oroszországhoz való visszatérésre, az Medvegyev viszonylag fiatal kora és az orosz politikai hatalom hierarchikus jellege. „A hivatalból távozik Putyin, de a hatalomból nem” - vélekedik a brit The Guardian. A nyugati kormányok számára megkönnyebbülés, hogy Medvegyev lehet Putyin utóda, aki nem volt a KGB tagja, és aki nem tagja más, a hatalomért harcoló klánnak sem. Senki nem tudja, milyen szerepre pályázik Putyin, azzal, hogy egy lojális politikust szemelt ki, hagyott magának mozgásteret. A berlini Der Tagesspiegel kételkedik abban, hogy Medvegyev Putyin utolsó dobása. A lap úgy látja: előbbire joggal tekintenek úgy, mint szürke eminenciásra. „Az a meglepetés, hogy nincs meglepetés” - úja az osztrák Der Standard. Medvegyev jelölése, mióta kinevezték első miniszterelnök-helyettessé gyanítható. Putyin mégis úgy gondolhatja, mérsékelt kockázatot vállalt. Azt hiszi, elég alaposan ismeri őt, de tévedhet. Nem ez lenne az első alkalom, hogy egy „papa kedvence” a saját lábára áll. Erre Putyin a legjobb példa, (mti)
