Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)

2007-12-11 / 284. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 11. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ ROMÁNIAI LAPOK A hétfői romániai magyar la­pok részletesen foglalkoznak az RMDSZ Szövetségi Képvi­selők Tanácsának szombati ülésén elhangzottakkal. Az Új Magyar Szóban Ágoston Hu­gó úgy véli, „nyilvánvalóan körvonalazódik Traian Bases- cu román államfő, Orbán Vik­tor Fidesz-elnök és Tőkés László pokoli terve a hatalom átvételére az erdélyi magyar szavazók lelke fölött”. Az első áldozatuk az RMDSZ lenne, a második az államfőnek ízlés­telenül hajbókoló püspök. Az RMDSZ-nek következetesen kell dolgoznia a modernizáció szellemében. Bakk Miklós a Krónikában úgy látja, az RM­DSZ „a permanens kampány és a permanens tanács­talanság” állapotában van. A felelősség elhárításának leg­jobb módja, ha Basescuban, Tőkésben és a Fideszben kere- sikahibát.- Milyen jó, hogy politikusként gyakran hagytam magam lefizetni. Most majdnem mindent megvehetek nektek karácsonyra. (Peter Gossányi karikatúrája) A nemzetiségi adásoknak frekvencia és műsor kell, nem munkabeszüntetés Meddig szól a rádió 2. Čaplovič miniszterelnök-he­lyettes számvevőszéki ellen­őrzést küldene a közrádióba. Úgy látja, azért vannak anya­gi gondjai, mert valaki gon­datlanul gazdálkodik. A Pát­ria szerkesztősége sztrájkkal fenyegetőzik, az MKP pedig szolidaritásáról biztosítja a rádió dolgozóit a Pátriáért folytatott harcban. Csak há­rom a sok hír közül, amely nemcsak újabb fesztültsége- ketszít, hanem komoly iden­titászavarról tanúskodik. Az­zal pedig a Pátriát legföljebb eltemetni lehet, megmenteni semmiképp. LOVÁSZ ATTILA Ha lenne a számvevőszéki ellen­őrzésnek foganatja, magam is tá­mogatnám a kormány második emberét. Lehet, hogy nem rossz öt­let. Hiszen így a kormány egyik be­folyásos tagja s mellette a kulturális tárca is tálcán kapná azt, amit min­den rádióközeli ember évek óta haj­togat. A közrádiónak évi tevékeny­ségére a politika és az érdekcsopor­tok által megfogalmazott feladatok szerint nagyjából nyolcszáz millió­ra van szüksége, a jelenlegi finan­szírozási modell mellett nagyjából hatszázat hoz be. Ez nem a rádió­sok, hanem a politika felelőtlensé­ge, uram bocsá’ feltehetően akara­A Mečiar-rendszer Szlovákiát a katasztrófa szélére sodorta, mivel súlyosan megsértette az alapvető jogokat és az emberi szabadságot. Most Robert Fico kormánya, mely elnöke szavai szerint a mečiari ha­gyományokat követi, rendszeresen megsérti az alapvető emberi jogo­kat, és aláássa a jogállamot. Az autópálya megépítésének felgyorsítása ürügyén durván bele­gázol a tulajdonjogba. Kísérletet tesz a sajtótörvény megváltoztatá­sára, amellyel korlátozná a véle­ménynyilvánítás szabadságát és az információ szabad áramlását, mégpedig úgy, hogy az informáci­ókhoz való jogot korlátozná. A nyugdíjtörvény módosításakor a parlament elnöke önhatalmúlag megváltoztatja a jóváhagyott tor­ta, nehogy a mindenkori kormány­tól független lehessen a közmédia. Az eddigi igazgatók kissé szaba­dabban dönthettek a költségvetés­ről, hiszen a rádiós törvény öt földi sugárzású országos adót írt elő (benne a külön szervezeti egység­ként és adásként szereplő nemzeti­ségi sugárzást), nem pontosan, de megfogalmazta a rádió művészeti együtteseit, s ezt megkoronázta egy erkölcstelen és betarthatatlan koncessziós törvénnyel. A rádióve­zetések pedig évről évre halmozták a hiányt, hiszen a közrádiót a tör­vények értelmében nem lehetett kikapcsolni! A helyzet azonban megváltozott. Egyrészt az új előfizetői törvény még nem hatályos, másrészt borí­tékolható, hogy a hozadéka inkább a rádióelnöki szkepszist és nem a kulturális tárca kincstári optimiz­musát igazolja. A digitalizációs szabályozás közben - senki nem vette észre! - a rádió szabályozásá­ból eltűnt a nemzetiségi adás szer­vezeti és sugárzási önállósága (ed­dig is csak látszólagos volt), és eltűnt az öt adó - már csak három kötelezően földi sugárzású maradt. S végül a legérdekesebb törté­nés: a kapitalizmus- és privatizá­cióellenes Fico-kormányzat magá- nosította a néhai Rádiókommuni­káció állami részét, így a közszolgá­lati műsorok sugárzása is magán­kézbe került. Ebben a helyzetben lóg kétszázmillióval a közrádió. Ha folytatja a hiány halmozását, ki­kapcsolják. Aztán lehet háborogni vényt, s ezzel belegázol a nemzeti tanács mint törvényhozó testület hatáskörébe. Balli Marzec kazah újságírónó esetében a rendőrség megszegi a gyülekezési jogot. Az erőszak áldozatából, Malina Hed­vigből hazug embert gyárt. A ki- fosztottakból zsarolókat. A legma­gasabb közjogi méltóságok - a kormányelnök és a belügyminisz­ter - a sajtóban jogellenesen bele­avatkoznak a rendőrség tevékeny­ségébe. A rendőrség nem tartja be a törvényes eljárást, a házkutatás so­rán megsérti az alapvető jogokat, Valko ügyvéd esetében nem tudja vagy nem akaija tudni, mi a kü­lönbség az elővezetés, a gyanúsítás és a vád közt. Szaporodik a rendőr­ségi erőszak a lakossággal szem­ben, amivel lejáratják a becsületes és tüntetni. Ha ezt Čaplovič és Madarič megtudja (gyanítom, mindketten tisztában vannak vele, csak a kötelező rituális táncokat lej­tik), és pozitív hányba tereli a köz­média szabályozását, akkor legyen ellenőrzés, akár egy tucat is. Más az MKP hirtelenjében ki­nyilvánított szolidaritása. A mai helyzet kódolva volt azokban a jog­hézagokban, melyeket kormányza­ti szerepben könnyebb orvosolni. A Pátria tavaly és tíz éve sem volt önálló, csak szervezeti egység. A közrádiózás okosabb szabályozá­sával akár önálló közintézmény is lehetne, de spongyát rá, nem lett. Ám elgondolkodtató, hogy az MKP szolidaritását fejezi ki a sztrájkolni készülő rádiósokkal. Uraim! A rá­dió szerkesztője alkalmazott, a sztrájkjog munkavállalói érdek- képviseletének legitim eszköze. De ha a Pátria alkalmazottai marad­nak, marad a bér, a munkahely, az adásidő, csak nem középhullámon, akkor a sztrájk törvénytelen és az alkalmazottak rendkívüli felmon­dással azonnal elbocsáthatók. Szolgálatot akarunk tenni a nacio­nalistáknak, akik a Pátriát legszíve­sebben múlt időben ragoznák? A közrádiózás és a nemzetiségi rádió hosszabb elemzést is megér­demelne, most viszont az a kérdés, mit lehet termi. Ha a kormány (ha már a parlament nem) hozzájárul a középhullámhoz, egyszerű a meg­oldás, de sajnos csak az agóniát hosszabbítaná. Jövőre ugyanitt, mondhatnánk. rendőröket, erről tanúskodik a nagyszombati sprayes fiú és a nyit- rai kommandósok esete. Cervano- vá ügyében megsértik a tisztessé­ges bírósági eljáráshoz való jogot. Fico rendszere visszatér a politikai ellenzék mečiari kriminalizációjá- hoz és a belső ellenség kereséséhez. Azzal fordulunk azokhoz a pol­gárokhoz, akik tisztelik a demokrá­ciát, lehetetlenítsék el az alapvető emberi jogokkal való visszaélést. Hozzák nyilvánosságra, ha Szlová­kiában nyilvánvalóan megsértik az emberi jogokat, nyilvánosan tilta­kozzanak ellene, segítsenek az erő­szak, a hivatalok felelőtlensége és arroganciája áldozatainak. Aláírók: Fedor Gál, Szigeti Lász­ló, Peter Zajac, Ondrej Dostál, Juraj Bartoš, Alena Bugárová, Zuzana Ez a kormány viszont nem fizet, vállalja a nemzetközi botrányt és cinikusan azt mondja, van kisebb­ségi adás. (Egy órában? Tíz perc­ben? Mindegy, van!) Akkor ol­csóbb megoldást kell találni. A mé­regdrága középhullám helyett olyan kis URH-frekvenciákat kell koordinálni, amelyek az ország dé­li részén harmadannyiért szórhat­ják a magyar műsort. Ez a folyamat nem ingyenes, sőt, legalább egy­éves munka, Magyarország és egy esetben Ausztria engedélyére is szükség lehet, de megérné. S hajói emlékszem, a frekvenciatanács el­nöke MKP-delegált, megkérdezte valaki, tud-e a testület segítem? Persze, ezt a megoldást csak akkor szabad vállalni, ha a Pátria végre megteszi, amitől az elmúlt tizenöt évben úgy rettegett, mint ördög a szenteltvíztől: részt kell vennie a rádiós főműsoridős versenyben, harcba szállva az úgynevezett be­lépő hallgatóért, aki talán ma nem is tudja, hogy van ilyen rádió. Megszűnhet a Pátria - szólt az eredeti tudósítás. Még mielőtt a ka­szákat egyenesítenénk, csőre töl­tenénk párbajpisztolyainkat, ne fe­ledjük: sem a kasza, sem a párbaj­pisztoly, de még a tüntetők eser­nyői sem terjesztik az elektromág­neses hullámokat, akármilyen jó tartalmat közvetítenének is. (A szerző az MR6-ot, a Ma­gyar Rádió regionális adását ve­zeti, korábban a Szlovák Rádió igazgatójának tanácsadója volt) Cigánová, Jana Cviková, Martin Dinuš, Radovan Ďurana, Katarína Farkašová, Jerzy Frajberg, Sylvia Frankovská, Egon Gál, Eugen Gindl, Peter Gonda, Mária Grančičová, Jozef Hašto, Daniel Hevier, Štefan Hríb, Mária Chudí- ková, Štefan Jakubáč, Tomáš Ja- novic, Jana Juráňová, Michal Kaščák, Radovan Kazda, Jakub Kratochvfl, Ľuboš Kubín, Ivan Kuhn, Juraj Kušnierik, Ivan Leh­man, Ľuba Lesná, Malina Hedvig, Peter Marianek, Želmíra Moj- zešová, Marek Opaterný, Ladislav Oravec, Lucia Piussi, Pavel Poliak, Alojz Rakús, Dušan Sloboda, František Šebej, Pavel Šimove, Tolnai Csaba, Ivan Trokan, Ernest Valko, Alta Vášová, Soňa Vinczeo- vá, Helena Wagnerová DEKLARÁCIÓ AZ EMBERI JOGOK NAPJA ALKALMÁBÓL KOMMENTÁR Milosevics igazi halála JARÁB1K BALÁZS Tegnap lejárt az ENSZ Biztonsági Tanácsa által kiszabott határ­ideje a Koszovó végső státusáról szóló, szerb-albán tárgyalá­soknak. A várakozásnak megfelelően jottányit sem közeledtek egymáshoz az álláspontok és a koszovói albánok már javában hűtik a függetlenség nagy durranásához dukáló pezsgőt. A Ko­szovó függetlenségét pedig egyelőre még sutyiban támogató nagyhatalmak - az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Francia- ország és Németország (nagy ám az egység...) pedig az albáno­kat igyekszik hűteni - egyoldalú függetlenség kihirdetésével ugyanis csak maguknak ártanának. December 19-én ugyanis az ENSZ BT - orosz vétóval - szépen lezárja az ügyet. Addig min­denféle függetlenedés csak a szerb-orosz fél véleményét erősí­tené, és tovább zilálhatja az egyébként sem egységes európai álláspontot. Mert Ciprus, Görögország, Szlovákia, Románia és Spanyolor­szág továbbra is negatívan áll Koszovó függetlenségének egy­oldalú kinyilvánításához, nehogy e lépés fölbátorítsa saját ki­sebbségeit. Igazából főleg Spanyolország számít, hiszen a többi európai nagy már a függetlenség és az egész térség minél gyor­sabb európai integrációja mellett tette le voksát. Ha Spanyolor­szág átáll, akkor a többi kis ország fokozatosan elveszti racioná­lis jelentőségét a kérdésben. Az érzelmek pedig vajmi keveset érnek, hiszen a baszkok vagy katalánok nem Koszovó miatt mozgolódnak, a magyarok maradnak, ahol vannak, a ciprusi törökök kérdésében pedig a görögöknek illene elgondolkodni­uk saját magukon. Egy egységes európai álláspont azért rendkívül fontos, mert éppen az EU lehet a megoldás a december 19-i ENSZ BT-ülés után. Ha ugyanis az EU 27 tagállama kiáll Koszovó független­sége mellett, akkor az EU-nak reális esélye lehet az ENŠZ-tôl a saját hatáskörébe „utalni” az ügyet. Nem csupán Koszovó, ha­nem az egész Nyugat-Balkán és elsősorban, a Balkán fekete bá­ránya, Szerbia ügyét. Mert nem a függetlenedésről van szó, ha­nem a térség európai integrációjáról. Épp Koszovóban kezdte húsz éve Szlobodan Milosevics megva­lósítani Nagy-Szerbia álmát az emlékezetes rigómezei beszédé­vel. Utána Szerbia területe minden egyes vesztett háború után - trianoni logikával - csökkent. A történelem ismétli önmagát. A milosevicsi álom igazi halála pedig Koszovó - valószínűleg január elejére időzített - függetlenségével kerekedik ki. Ezért az álomért Szerbia keserves árat fizet, ám ott van a Marschall- terv - az európai integráció - az orra előtt. Milosevics halott, meg kellene már ezt az esélyt ragadni, rác legények... JEGYZET Pro Libertate KÖVESDl KÁROLY A Pátria rádió léte vagy nem lé­te kísértetiesen hasonlít az Ifjú Szivek-féle szlovákiai politikai csujjogatóhoz. Néhány hónap­ja még az volt a kérdés, lesz-e Szivek vagy nem lesz. Lett, pontosabban megmaradt, igaz, egy év kiesett az életéből. Az­tán az volt a kérdés: megtart- ható-e a nyelvhasználati jog az oktatásban. Vagyis: írhatók-e magyarul a szlovákiai magyar gyerekeknek készülő tanköny­vekben a helységnevek? írha­tók. Az új kérdés: lesz-e janu­ártól magyar rádióadás vagy nem lesz. Valószínűleg lesz, mert ez a kormány nem en­gedhet meg magának egy to­vábbi botrányt, így is sok van a rovásán. Aztán, miután lezá­rult ez az ügy is, mondjukja- nuárban, februárban jöhet a következő ügyecske. A soros gumicsont. Valami csak kitalá- lódik. Mert ugyan ki hiszi el, hogy éppen ez a nyomorult 45 millió (s még az is kérdés, mennyit dőzsöl el ebből a Pát­ria) korona tenné tönkre az or­szágot? És ugyan ki ne emlé­kezne a nagy alagútfúrókra, akik milliárdokat szippantot­tak ki a közszolgálatiból, s akiknek se ügyésszel, se bottal nem ütik a nyomát. Abba se rokkant bele az ország, a gaz­daság se omlott össze miatta, csak a nép él egyre jobban. Hát még ha tudná is! Az lenne csak a Svájc! Élek a gyanúperrel, hogy eb­ben az esetben is magukat agyafúrtnak tartó sztratégo­szok játszadoznak velünk. Idő­ről időre felröppen egy-egy új téma, amely védekezésre kényszeríti a szlovákiai ma­gyar közösséget. (Amit a mé­dia előszeretettel a magyar-szlovák viszony térfe­lére utal, holott szlovákiai pol­gárok jogairól van szó, akik pechjükre magyarok.) Ennek a játéknak ugyan az égvilágon semmi haszna, ám a stratégiai jelentősége óriási. Lefoglalja erőinket, s amíg védekezünk, nem agyalunk mindenféle stratégiákon. (Megjegyzendő, politikai képviseletünk az el­múlt nyolc évben sem dúskált az ötletekben.) Például a kul­turális önrendelkezés ötletén, ami ha meglenne (a kulturált Európában az a botrány, hogy nincs), nem kellene vacak 45 milliós tételeken huzakodni, az adókoronáinkból futná mindenre. Mert adózni ugye kötelesek vagyunk, intézmé­nyeinkért, nyelvhasználatun­kért, jogainkért pedig napi harcot kell vívni. Az én olva­satomban ezt túszdrámának nevezik. De a kérdést más oldalról is meg lehet közelíteni. Évek óta olvashatjuk az ostobábbnál os­tobább nyilatkozatokat és hő­zöngéseket a hatalommal harminc ezüstért kollaborálás- ra mindig kész tökmagjankók- tól, hogy a szlovákiai magya­roknak nincs szükségük sem­milyen autonómiára. Mert az valami sátáni dolog, és egyenlő a gettóval! A mai Európában, ahol jobb helyeken még az egyetemeknek is autonómiá­juk van. A példáért nem kell messzire menni, csak ide, a szomszédba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents