Új Szó, 2007. december (60. évfolyam, 277-298. szám)
2007-12-08 / 282. szám, szombat
26 Presszó ÚJ SZÓ 2007. DECEMBER 8. www.ujszo.com réti a focit. Ilyenkor a labdarúgás gyakori téma, a nő is sűrűn hall róla, s egy idő után vagy érdeklődést vagy gyűlöletet fog érezni a sport iránt. Ha érdeklődő, megnézi, mi tetszhet a fociban a férfiaknak, s ilyenkor az ő érdeklődési körébe is bekerülhet” - fejti ki véleményét. Családi alapon Tündivel pontosan ez történt. „Van két fociimádó bátyám, akik tizennégy évvel idősebbek, mint én - egyértelmű volt, hogy szurkoló leszek. Ezt láttam, ebben nőttem fel, de csak én járok ki meccsre, ők nem.” „Megfogott ez a hangulat, úgy éreztem, ott kell lennem. Amikor rossz volt a csapat, ugyanúgy kijártam meccsre, mint amikor jó volt. Itt nem a fociról van szó, inkább arról, hogy imádsz egy klubot, akkor is, amikor rosszul játszanak” - mondja áhítattal. Zoltán alkalmanként szívesen néz jó meccseket, de nem tartozik a Tündéhez hasonló, elvakult drukkerek közé. „Jó, hogy vannak női futballrajongók, bár én nem ismerek egyetlen fanatikust sem. Szerintem a nők elsősorban a jóképű, izmos, izzadt, hősiesen küzdő - és néha látványosan szenvedő - fut-. ballisták miatt kezdenek rajongani a fociért” - véli. Edina, aki kisgyerekként az édesapjával járt meccsekre, aztán hosszabb kihagyás után tizenhat éves korában újra felfedezte a focit, úgy gondolja: a játék izgalma és a jó pasik fele-fele arányban felelősek a rajongásért. „Gimnáziumban fociszerető társaságba kerültem, így újjáéledt bennem a gyerekkori érdeklődés” - emlékszik vissza, majd elgondolkodik, mi is ragadta meg igazán ebben a sportban., „A játék is érdekelt, s persze kamaszként már a jóképű férfiak is - de a jó játék fontosabb. Abszolút férfisportnak tartom a futballt. Szurkoló persze lehet nő is” - állapítja meg. Kamaszos imádat „Bevallom, rajongtam magyar focistáért. Igazi plátói szerelem volt ez” - eleveníti fel kamaszkori emlékeit a huszonéves lány. „Jóképű volt, és az egyik legjobb csatár a csapatban - és ez a kettő együtt akkoriban nálam mindent vitt. S mivel ez a focista a kedvenc csapatomban játszott, a személye és a csapat iránti rajongás összemosódott.” Bede Zsuzsanna pszichológus szerint rajongani valakiért, aki számunkra elérheteúen - legyen az énekes, filmsztár vagy focista, a kamaszkor sajátossága. „Aki harmincévesen futballistákért rajong, az még érzelmileg a kamaszkornál tart. Az élő, igazi kapcsolatok helyett ez a rajongás helyettesíti az érzelmeket. Van benne vonzalom, némi szerelem valaki iránt, akit nem ismerünk, akiben ezáltal nem is csalódhatunk, hiszen olyannak képzeljük, amilyennek akarjuk. Csak azt látjuk, milyen a szeme, az alakja. Ezt az érzelmet évekig vagy hónapokig is lehet táplálni. Még kielégíti azt a lelki folyamatot, amire szükségünk van, de ha ez később is elég, akkor az már problémát jelent, mert nem merünk igazi kapcsolatot létesíteni. Ebben a korban szükség van férfiideálra, teljesen egyéni, ki hogy találja meg” - jellemzi az „epekedő” korszakot. „A foci azért még mindig a férfiak sportja, ami nem azt jelenti, hogy nők nem is szerethetik, nem járhatnak meccsekre, de a legtöbb feleségnek nyűg a foci-világbajnok- ság, amikor két hétig nem látják a féijüket.” Apa unta, anya drukkolt Esztereknél pontosan fordított volt a helyzet: ha foci volt a tévében, apa unatkozott, anya és lánya a képernyőre tapadtak. „Míg anyukám meccset nézett, apukám rendszerint látványosan unatkozott. Én tizenhét éves koromban ültem le először meccset nézni. Akkortájt ki sem robbanthattak a tévé elől. A világbajnokságot anyuval drukkoltam végig. Hogy kinek szurkoltam, azt általában szimpátia alapján döntöttem el. Mindig kiválasztottam egy megnyerő embert, s csak utána volt érdekes a játék. Persze ha a kedvenc csatárom lépett színre, akkor már a játék sem volt olyan érdekes, csak ő s rajta keresztül a csapat. Mindig megnéztem miatta az ismétlést is, hogy egyetlen pillanatot se veszítsek a játékából. Nem voltam őrült rajongó, csak egy lelkes tini, aki egyéni szempontok alapján nézett meccset - focizni például sosem akartam. A focit magában is kissé agresszívnek tartom, ez pedig nők között még rosszabb, mint férfiak esetében. De ha valakinek ez a szíve vágya, ám legyen.” Manapság egyre több hölgy rajong szenvedélyesen a futballért Az emberek zöme azt még mindig szenzációként éli meg, ha női labdarúgóval találkozik Nő a pályán! A női szurkolókra tehát nem feltétlenül nézünk marslakóként, de az emberek zöme azt még mindig szenzációként éli meg, ha női labdarúgóval találkozik, s van, aki szerint egy női focista nem is lehet olyan jó, mint egy férfi. Tünde, a klubhű drukker például ezen a véleményen van. „Mindig is fiús természetű voltam, kislány koromban én is fociztam, de nőifoci-meccsekre nem szoktam kijárni. Nem tetszik, nem tartom szépnek a játékukat - a fiúk sokkal ügyesebbek. A foci férfisport. Lehet focista egy lány is, de nincs olyan labdaérzéke, mint egy fiúnak. Ráadásul, ha összezársz tizenegy lányt, ott biztos lesz konfliktus. A fiúknál ez nem fordulhat elő, ezért szebben játszanak, mert jobban tudnak a focira koncentrálni.” Viki, aki nem csak szurkol, de évek óta egyesületben focizik is, más véleményen van. „Szerintem a női és a férfifut- ball nem sokban különbözik egymástól - nem játszunk rosszabbul vagy durvábban, mint a velünk azonos szinten lévő, ko- runkbeli fiúk” - szögezi le a 16 éves lány, akit nem a fiú rokonok vagy barátok ösztönöztek a „bőr- rugdosásra”. „A barátnőmet kísértem el az edzésre, és megtetszett az edző stílusa, a játék hangulata. Lányos nyafogásnak, hisztinek, kavarás- nak'és egymás fúrásának nyoma sincs. A család és az ismerősök persze először meglepődtek, azt gondolták, hogy ez csak valami múló hóbort. Már lassan három éve, hogy ezt a sportot űzöm: elfogadják, sőt, kimondottan tetszik nekik, hogy focizom.” Szoboszlai János futballbíró, aki női meccseket is vezet, úgy látja, a női futballnak van jövője: „A női foci rengeteget fejlődött. Régen olyan volt, mint a tizenéves gyerekek focija, de mára egyre jobb, egyre több csapat van. Amikor először női mérkőzést vezettem, bevallom, elég unalmasnak találtam. Később már éreztem a fejlődést, de ehhez el kellett telnie jó pár évnek, s ahhoz, hogy itthon is olyan népszerű és elfogadott legyen, mint például Angliában, még egyszer ennyi időre lesz szükség. A szurkolók itt még elég ritkák, néha odavetődik egy-két barát, családtag, de igazi szurkolásról nem beszélhetünk - még.” (o-o) Női játékvezető a Bundesligában Bibiana Steinhaus az első női bíró a labdarúgó Bundesliga másod- osztályában. A 28 éves játékvezető civilben rendőr. Steinhaus édesapja szintén futballbíró volt. „Biztosak vagyunk abban, hogy Bibiana a férfiak között is megállja a helyét, a Bundesliga játékvezetői keretébe azok kerülnek be, akik a legjobb teljesítményt nyújtják. Nincs különösebb jelentősége annak, hogy nő vagy férfi bíró vezet egy meccset, az a fontos, hogy a szabályok szellemében fújja a sípot” - mondta Volker Roth, a játékvezetői bizottság elnöke. Bibiana Steinhaus az első női bíró a labdarúgó Bundesliga másodosztályában
