Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-30 / 275. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 30. Kultúra 9 Ma kezdődik és december 7-ig tart a 9. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál a Palace Cinemas termeiben Árral szemben a szabad övezet Pozsony. A szlovák főváros „filmes évadjának” zárásaként immár kilencedik alkalommal tartják, a hagyományoknak megfelelően, december első hetében a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivált. Idén a megszokott helyszínen, a Palace Cinemas öt vetítőtermében 11 szekcióban 170 alkotást kínálnak a programszervezők. TALLÓS1 BÉLA A szemle fő szekciójában, az első- és másodfilmes rendezők munkáinak versenyében ez évben a „legek” méretnek meg. Vetítik a 2007-es legjobb cannes-i bemutatkozást, az izraeli és francia koprodukcióban készült Medúza című mozgóképet, az idei legjobb velencei bemutatkozást, az Őszi bál című észt opust. A sort gazdagítja az idei legjobb mexikói elsőfilm, Simon Bross Malos hábitos (Rossz szokások) című munkája, 2007 legjobb lengyel filmje, Andrzej Jakimowski Sztuczki (Apró varázslatok) című mozija, végül pedig Bogdán Árpád Boldog új élet című játékfilmje, amely az idei Magyar Filmszemlén elnyerte az elsőfilmes rendezői díjat. „Leg”- nek és mindenképpen kuriózumnak számít az is, hogy a versenyprogramba bekerült egy hatvanegy éves rendezőnő bemutatkozó (tehát első) filmje is: a legendás francia énekesnő, Jane Birkin rukkolt elő játékfilmmel, melynek címe: Les boites (Dobozok). És ezt a „kuriózumot” is lehet még fokozni: Birkin nevelt lánya, Lola Doillon első filmje, a Et tói, t’es sur qui? (Valóban szerelem ez?) is vetélkedni fog. A zenés műfaj is jelen lesz a versenyben. Ezt Anton Cor- bijn munkája, a Control című fekete-fehér, angol, amerikai, ausztrál, és japán összefogással készült életrajzi drámája képviseli majd, amely a legendás Joy Division együttes tragikus sorsú énekesét „támasztja fel” két órára. Többéves szünet után ismét van szlovák film a versenyző alkotások között: Vlado Fischer A széthullás félideje című tragikomédiája, amely egyben a fesztivál nyitófilmje. A Made in Europe szekcióba sikerült begyűjteni a kontinens idei filmtermésének legjavát: élen a már oly sokat emlegetett, megújuló és magának európai teret hódító román film ez évi hangzatos sikerét: Cristian Mungiu 4 hónap, 3 hét, 2 nap című drámáját, amely Canes-ban „leszakította” az Arany Pálmát, egyben a kritikusok elismerését, a FIPRESCI-díjat is begyűjtötte, és nemcsak a francia fesztiválvárosban, hanem San Sebastian nemzetközi filmfesztiválján is. A Karlovy Vary-i szemle győztes filmje, a krimielemekkel átszőtt lélektani dráma, az izlandi Ingovány is az európai nívót képviseli a szemlén. Ebbe a szekcióba sorolták be a független és egyéb filmdíjakkal körberajongott Ken Loach renező új munkáját, amely az idei Velencei Filmfesztiválon megszerezte a legjobb forgató- könyvnek járó díjat. Nem utolsósorban itt lesz Tarr Béla világjáró opusa, A londoni férfi, amely továbbra sem enged a rendezőtől megszokott fekete-fehér borúból. Ugyanebben, az „európai csónakban” evez a német Volker Schlön- dorff, akinek a pozsonyi szemlén korábban már láthattuk megrázó, második világháborús drámáját, A kilencedik napot. Ezúttal Ulzhan című munkájával képviseli a kortárs német kinematográfiát. A drámai feszültségek teremtésének orosz nagymestere, Andrej Zvja- gincev új filmjével, a Száműzetéssel mutatkozik be a filmmustrán. Zvjagincev 2003-as alkotásával, a Visszatéréséssel robbant be a köztudatba: a film két fiútestvér és az életükben váratlanul felbukkanó apjuk tragikus történetét meséli el borzongató hitelességgel. A Szabad övezet: British Queer Cinema idén meleg, leszbikus és transszexuális filmek közül válogat, a műfaj olyan klasszikusait is műsorra tűzve, mint Stephen Fre- ars Az én mosodám című drámáját Daniel Day-Lewis-zal a főszerepben vagy Derek Jarman Angyali párbeszéd című opusát. A szemle ezúttal Ulrich Seidl életművét mutatja be retrospektív vetítéseken. Az Árral szemben szekció az igazi ínyenceknek kedvez. Összeállítói olyan alkotások közül válogatnak, amelyek formavilágukkal provokálnak: felrúgják a tradíciót, kísérletezők és filmnyelv-újítók. E szekció - mint az előző évfolyamokban megszoktuk - ezúttal is kelet felé fókuszál. Idén főként a román filmmel rukkol elő, olyan alkotással, Radu Muntean Jelszó: A papír kékre vált című drámájával, amely a bukaresti forradalomba röpít vissza egy éjszakára, amikor a katonák a televízióból, költőktől és színészektől kapták a parancsokat. Ez a szekció is kínál orosz filmet, Alexej Balabanov Cargo 200 című munkáját, amely az afgán háborúból meríti témáját. Balabanovot a csecsen háborúból frissen leszerelt kiskatona (Szer- gej Bodrov Jr. formálja meg) történetét bemutató A fivér című dráma tette ismertté. Korunk egyik legismertebb rendezőnője, az ukrán Kira Muratova új filmje is a keletet feltáró szekcióban kapott helyet. De nem csak a kelet tárul fel ebben a kategóriában, hiszen például Fliegauf Benedek Tejút című munkáját is ide sorolták be, mi több, az Árral szemben az óceánon túlról is válogat: a független amerikai filmekből mutat be néhányat. Már tegnap installálták azt a kiállítást, melyet ma 17 órakor nyitnak meg a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában. A tárlat, melynek címe: Világ-Kép tisztelgés a magyar képzőművészet előtt a Magyar Nemzeti Galéria fennállásának 50. évfordulója alkalmából. A kiállítást, mely 1008. január 20-ig tekinthető meg, Szabó Lilla művészettörténész, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának elnöke nyitja meg. (Somogyi Tibor felvétele) Két helyszínen a Két királynő Egyházkarcsa/Szenc. Ma 18 órakor Egyházkarcsán, a művelődési házban, holnap 19 órakor pedig Szencen, a városi művelődési központ színháztermében mutatja be a SZEVASZ Vándorszínház Gágyor Péter Két királynő című játékát két részben. „Látszatra kusza történet, látszatra méltatlan helyen, egy öltözőben folyik a két királynő harca a hatalomért. Látszatra! Mert mi a különbség az öltöző és a színpad között? Mi választja el az életet a játéktól?” - kínálja a kérdést az előadás. A két királynőt, I. Erzsébetet Tóth Rita, Stuart Máriát pedig Bárdos Ágnes alakítja. A darabot Gágyor Péter rendezte, (ú) PENGE A „közben” esélye Ingeborg Bachmann, ez az ezerarcú osztrák klasszikus a magyar olvasók számára elsősorban prózaíróként ismert. A Jelenkor jóvoltából most lírai életművének csaknem teljes korpusza vált olvashatóvá nyelvünkön is Márton László és Adamik Lajos hagyományosan kitűnő fordításában. Bachmann nyelve sűrítő, koncentrált, nehézszövésű, formakultúrája bámulatosan sokféle, témái egyetemes érvényűek, mégis intimek. Versei mintha egy otthonos, belső zene kiárasztásai lennének a süket térbe. Az ember téblábo- lásai a kozmoszban, az érzékek által megszerzett tudás örökös kétségbevonása még a legelemibb szinten is („Én már nem tudok fákat látni a fákban.”), évezredes mitológiai témákba, alakokba kapaszkodás a rendszerezhetőség és a hiteles megnyilatkozás reményében („Egy szó hiányzik! Magam hogy nevezzem, / ha nem akarom, hogy másik nyelvben legyek?”) - talán ezek Bachmann legfőbb témái. A hajózás, az utazás motívumai nemcsak az antik metaforarendszerekhez csatlakoznak, de ott van Kavafisz, sőt talán még a beat nemzedék tapasztalata is számos értelmezési szintet nyitva meg előttünk. Az utazás mint önmaga lényege, a megismerés szomja és a lét alapmetaforája képes arra is, hogy olyan világokat tárjon ki, melyek az emberi létszorongatottságon túlra ragadják az olvasót. Különösen plasztikusan jeleníti meg ezt a Mondandóm sötét című költemény, mely variáció az Or- pheusz-mítoszra: „Mint Orfeusz, én is/ az élet húrjain játszottam halált/s a föld szépségének / és eget igazgató szemeidnek. / csak sötét mondandóm akadt.” A szerelem alvilágjárása szinte Cocteau zseniális Orpheusz-filmjének transzcendens, mégis reálisnak ható jeleneteit idézi. Ugyanez a leÉrtékelés: •••••••••• begtetés az egyes valós és elképzelt létmódok közt, illetve az elmúlás mint nyelvi lehetőség ragyogóan kerül összhangba a vallomásos önéletrajz konvencióival a Curriculum Vitae című versben is: „Hosszú az éj, / hosszú a férfinak, /aki halni kép télén...” Csehy Zoltán kritikai rovata Bachmann költészetében nagy szerepet játszik a szerelem (,A szerelem diadala egy, a halál diadala sok. ”), a szerelmi líra. Bámulatos intellektussal képes ezt a költőileg meglehetősen elkoptatott vagy túlro- mantizált és retorikai, műfaji sémákban tobzódó érzelmi teljességigényt mindvégig meggyőzően, bagatellizálás és látványos, divatos antipoéti- kus gesztusok nélkül feldolgozni. Érdemes megjegyezni, hogy a szó és a zene Bachmannál nem elkülönülő kategóriák, hanem egyazon dolog két oldala. Ez a megállapítás nyilvánvalóan a költőnő teljes univerzumának nyelvi regisztereit meghatározza. Különösen érzékletes megnyilvánulásokat eredményez, hogy Bachmann a tárgyi valóságban is a nyelv valóságát látja: „A leander a szótagokban, / az akác zöldjében a szó, / zu- hatagok a falból.” Orpheusz mítoszát nemcsak feldolgozottsága miatt érzem központi jelentőségűnek ebben a költészetben, hanem allegorikus jelentéstartalmai miatt is: Bachmann a tárgyi univerzumot is egyfajta zenei harmónia lecsapódásainak láttatja, a költőt pedig átváltoztatóként értelmezi - ha tetszik, misztifikálja aki a nyelv zenéjébe börtönzi az érzést, mely a káoszból megmagyarázhatatlan okokból épp akkor, épp bennünk horgadt föl, sajog, szorong vagy keresi helyét. Bachmann enigmatikus költő, vibráló, cikázó sorokat sorjáz- tat elénk orpheuszi eltökéltséggel („Szavak, ti, fel utánam!”) és rejtélyességgel, miközben pontosan tisztában van vele, hogy a szavak vonulásának csak iránya van, esetleg célja, de vége, végállomása nincs. Csak a „közben” ad esélyt az értelmes létezésre. A kötetet rövid, kicsit talán elkapkodott utójegyzet zárja, jobb lett volna egy kiadós, ér- telmező-eligazító utószót írni. (Ingeborg Bachmann: A kimért idő, Jelenkor, Pécs, 2007).
