Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-28 / 273. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 28. Szülőföldünk 29 A raktárokból, a szekrények mélyéről féltve őrzött tárgyak, emlékek kerültek elő, ezekből kiállítást rendeztek az alma materben Ötvenéves a nagymegyeri gimnázium Az iskola diákjai is felléptek a rendezvényen (Somogyi Tibor felvételei) Az épület nem sokat változott, legfeljebb a fák nőttek meg az eltelt ötven év alatt Megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte a közelmúltban a nagymegyeri magyar tanítási nyelvű gimnázium. A megemlékezés október 19- én zajlott: az iskola volt vezetői, tanárai és diákjai, valamint a meghívott vendégek előbb a városi művelődési házban bemutatott ünnepi műsorban idézték fel az elmúlt évtizedek emlékeit, majd az iskola épületében gyűltek össze, immár kevésbé formális, baráti jellegű találkozóra. LAKATOS KRISZTINA A gimnázium termeit erre az alkalomra a múlt emlékeibe öltöztették. A raktárokból, a szekrények mélyéről féltve őrzött tárgyak kerültek elő, ezekből kiállítást rendeztek, amelyen végigbarangolva úgy érezhettük, a rendelkezésre álló térben és időben egyszerre alkotják az iskola tanári karát a legendás nagy öregek és a jelenlegi pedagógusok, ugyanúgy diákok az első érettségizők, mint azok, akik néhány hónapja távoztak innen... Az iskola jelenlegi vezetése kiemelt figyelmet fordított „az elsők” üdvözlésére. Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntötték az iskola első igazgatóját, Jakab István nyelvészt, aki a későbbiekben egyebek között a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének profesz- szoraként tanárok generációinak adott emlékezetes útravalót. Az iskola első végzősei emléklapot kaptak. A találkozóra minden osztályterem megnyílt, az osztályfőnökök a különböző évfolyamokba tartozó egykori diákjaikat gyűjthették maguk köré. A kiállított fotóanyag végigkísérte a gimnázium egész történetét egészen a kezdetektől, az új épületbe költözéstől. Láthatók voltak az intézmény legfontosabb dokumentumai, a diákok értékes pályamunkái, képzőművészeti alkotásai, a tanulmányi versenyeken kiemelkedő eredményt elért diákok képei, továbbá az elmúlt évek eseményeit megörökítő filmeket is megnézhették az érdeklődők. Végh Zsuzsanna mérnöktanár, a gimnázium igazgatója elmondta, számára a kiállítás egyik legizgalmasabb részét azok az értesítések jelentették, amelyet a volt diákok főiskolai, egyetemi tanulmányaik befejeztével küldtek az egykori alma maternek. Ezek dokumentálják, kiből mi lett, hogy a nagymegyeri gimnázium kapuján kilépve a diákok továbbra is meg- állták a helyüket. Ahogy az igazgató asszony meséli, tanulságos végiglapozni a kosárnyi lapot: nagy részük évtizedeken át szlovák és cseh egyetemekről érkezett, újabban egyre többet kapnak Magyar- országról, de jött már értesítő Angliából és Franciaországból is. Az igazgató asszony azt is hozzátette, az ünnepség nem csak nagy, történeti számvetésre volt jó: az a lelkesedés, amellyel az egész tanári kar és minden alkalmazott kivette a részét az előkészületekből, amellyel igyekeztek átadni a múlt emlékeit a mai generációnak, azt jelezte, hogy az ötven évvel ezelőtt megkezdett munka ma is jó kezekben van. Megalakulását tekintve ötvenedik születésnapját ülte a gimnázium, a fennállását nézve azonban majd egy évtized hiányzik a jubüe- umi fél évszázadból. Nagyme- gyeren 1957-ben indult a középfokú oktatás 11 éves iskola formájában. Az intézmény 1971-ben vált hivatalosan gimnáziummá, és 1982-ig működött. 1978-ban a gimnázium mellett megnyílt a köz- gazdasági szakközépiskola is, amely négyéves köztes időszak után - akkor úgy tűnt - végleg kiszorította a gimnáziumot. A felsőbb döntés nem hivatalos indoklása szerint a közelben megfelelő kapacitású gimnáziumok működnek, a közgazdasági szakközépiskolák iránt pedig egyre nagyobb az érdeklődés. Tény és való, az új intézménytípus nagy népszerűségnek örvendett, nagy vonzáskörzettel rendelkezett, már csak azért is, mert egyike volt azon kevés szak- középiskoláknak, ahol magyar nyelven is folyt az oktatás. Ennek ellenére Nagymegyer sosem nyugodott bele a gimnázium elvesztésébe, és az első adandó alkalommal, amikor lehetővé vált az alulról jövő kezdeményezések megvalósítása, a város tett is az ügy érdekében. Az 1989-es változások után különböző helyi társadalmi szervezetek fogtak össze a gimnáziumi oktatás felújítása érdekében. Ennek eredményeként az 1991/92-es tanévben újra megnyílhatott az iskola. A Nagymegyeri Magyar Tannyelvű Gimnázium önálló intézményként, önálló költségvetéssel működik, noha közös igazgatás alatt, közös épületben, közös tanári karral az azóta is virágzó kereskedelmi akadémiával (amely jövőre lesz harmincéves). „1991-ben, amikor újra elindult a gimnázium, szerencsés helyzetben voltunk - meséli Végh Zsuzsanna igazgató asszony, aki az új kezdettől vezeti a gimnáziumot a kereskedelmi akadémiával együtt. - Itt volt még a régi tanári gárda, amely nevet adott az iskolának. Az elmúlt bő másfél évtized alatt sokszorosan bizonyítottuk, hogy kis iskolaként is megálljuk a helyünket. Évente egy osztályt nyitunk, gyakorlatilag maximális létszámmal, és sosem okoz gondot a jelentkezők száma. Nagyon jók a kapcsolataink a helyi Bartók Béla Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolával, amellyel egy épületben működünk, a gimnázium iránt érdeklődő kilencedikes tanulók zöme szinte automatikusan hozzánk jön. Emellett persze a környező falvakból, sőt, a közeli városokból is jelentkeznek diákok. Újra alakulásunk óta mérlegeltük, milyen specialitást tudna felmutatni az intézményünk. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ma már minden tantárgy hátterében az információs-kommunikációs technika áll, ennek megfelelően 2000-ben informatika szakirányú gimnáziummá váltunk, és az elsők között voltunk Szlovákiában, amikor saját ECDL-vizsgaköz- pontot hoztunk létre. Ha a saját oktató-nevelő munkánkat szubjektiven akarom értékelni, azt mondom: azzal, hogy kisebb iskola vagyunk, képesek vagyunk egyénileg foglalkozni a diákjainkkal, mindenkinek megadni a képességeinek, tehetségének megfelelő teret. Ez mutatkozik meg az objektív eredménymutatókban is: a legkülönfélébb tantárgyi versenyeken érünk el kiemelkedő eredményeket. És persze az is fontos visszajelzés a számunkra, hogy régi diákjaink ma már a gyermekeiket terelgetik felénk.” 50 EVE IRTUK A nagymegyeri magyar tannyelvű tizenegyéves iskolában Az új malterszagú kétemeletes épület, ahol a nagymegyeri tizenegyéves szlovák és magyar iskola kap elhelyezést néhány hét múlva, e napokban munkásoktól és diákoktól nyüzsög. A munkások az utolsó simításokat végzik a vízvezeték, központi fűtés és a par- kettes tantermek falainak tisztítása körül, a diákok pedig a teherkocsikból brigádmunkával segítik az épületekbe vinni a vadonatúj korszerű csőbútorokat, a padokat, asztalokat, székeket és táblákat. Derűs ez a nyüzsgés, az embernek gyorsabban dobog a szíve az örömtől, ha látja ezt a pompás, valóban szép, fénytől és világosságtól ragyogó épületet, ahol a nagymegyeri járás ifjúsága fog tanulni. Nem hisszük, hogy a tizenegyéves iskola tanulóinak szülei valaha is elképzelték volna, hogy gyermekeik ilyen pompás épületben, márványlépcsőkön fognak felhaladni a tantermekbe. Pazar tornaterem, hatalmas ebédlő és gyönyörű laboratóriumok a legkorszerűbb berendezéssel, orvosi rendelő, öltözők, mosdók állnak majd a gyermekek rendelkezésére. Ebben a nagy nyüzsgésben, örömbe egy csöpp üröm mégis vegyül, mert az emberben felmerül a kérdés, miért nem készült el ez a fejedelmi ajándék idejekorán, a tanév kezdetén. Meg vagyunk győződve róla, ha ez a nyüzsgés ilyen lett volna az év többi hónapjában is, az épület biztos elkészült volna a tanév megkezdésére. Állításunkat mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a dunaszerdahelyi tizenegyéves iskola, amelynek építéséhez jóval később fogtak hozzá, egyszerre készül el a nagymegyerivel. (...) Szabó Béla, Új Szó 1957 szeptember 24. A diákok is segítettek az építkezésben (Képarchívum) Egy év telt el az alapkőletétel óta, a csúszás oka, hogy a pályáztatást háromszor meg kelett ismételni Megkezdődött a szennyvíztisztító építése Az alapkövet júniusban rakták le, októberben kezdődtek el a munkálatok (Szőcs Hajnalka felvétele) GAÁL LÁSZLÓ Galánta. Elkezdődött az 1,3 milliárd koronás beruházást jelentő szennyvíztisztító és csatornarendszer építése illetve rekonstrukciója. Alexander Mézes polgármester elmondta, hajszálon múlt, hogy nem esett el a város a milliárdos uniós támogatástól. A vízügyi társaság vezérigazgatójától megtudtuk, a probléma az volt, hogy a kivitelező kiválasztására kiírt pályázatot háromszor is meg kellett ismételni, mire megtalálták a megfelelőt. A pályázatot végül a Združenie aglomerácia Galanta (Galántai Agglomeráció Társulás) nyerte. Az 1,284 milliárd koronás beruházás 65 százalékát fedezik az Európai Unió Kohéziós Alapjából, 27 százalékot ad az állam, 8 százalékot pedig a Nyugat-Szlovákiai Vízügyi Társaság. A projekt Galántával együtt összesen 16 városrészt és községet érint. Galántán felújítják, Kajaion bővítik a vízvezetékeket, felújítják a Jóka és Diószeg közötti vezetéket, és Galántán felépül egy új víztároló. A csatornázás három rendszerben történik. Az elsőbe tartozik Galánta, valamint Hody, Nebojsa, Garasd, Kolónia és Javorinka városrész, Gáň, Nemeskosút, Vízkelet, Hidaskürt, Feketenyék, Vezekény, Tallós, Kajal, Tósnyárasd, és a ga- ántai szennyvíztisztító felújítása. A másik rendszerben a már meglévő alsószeli szennyvíztisztítót is kihasználják, a harmadikban új tisztítóállomást építenek Királyrévben. Az építési munkálatok elsőként Galánta Kolónia valamint Javorin- ka városrészében kezdődtek meg, és a teljes beruházást 2009 őszig kell megvalósítani. Folytatódik a bérlakásépítés Alsóhatárban Megdupláznák a lélekszámot UJ SZO-HIR Alsóhatár. A tavaly átadott 15 lakásos bérház után hamarosan tető alá kerül egy újabb, 18 lakásos tömbház, és jövő tavasszal további 20 lakás építését tervezik a galántai járásbeli faluban. Ez is része annak a Dora Ferenc polgármester által megfogalmazott tervnek, hogy megkétszerezzék a falu lélekszámát. Alsóhatár a maga 250 lakosával valószínűleg a járás legkisebb települése, de a polgár- mester szerint a régióban tapasztalható gazdasági fellendülés a falu fejlődéséhez is hozzájárulhat. A most épülő bérlakások iránt érdeklődő több mint 30 jelentkező között is van, aki távolabbi régióból való. Sokan a galántai Samsung üzemben találtak munkát, és Alsóhatárban telepednének le, hogy közelebb legyenek a munkahelyükhöz. Az épülő házban 17 háromszobás és 1 kétszobás lakás lesz. A háromszobás havi bére 3900 korona, egy évi lakbérnek megfelelő összeget kell a leendő lakónak előre befizetnie. Harmincmilliós beruházásról van szó, ebből 20 százalékot tesz ki az államtól kapott vissza nem térítendő kölcsön, a többit az Állami Lakásfejlesztési Alaptól kapott kedvező kamatú kölcsönből fedezik. Eredetileg idén decemberre tervezték az átadást, de a tervrajzokat át kellett dolgozni, emiatt késik az építkezés. A polgármester bízik benne, hogy a jövő év elején sor kerülhet az átadásra. 2008 tavaszán kezdenék el és őszre be is fejeznék a következő 20 bérlakás építését. A már felépült két tömbház mellett bővítenék az új lakónegyedet, de ez a 20 lakás nem egy tömbházban, hanem sorház elrendezésű családi házakban kapna helyet, (ú)
