Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-28 / 273. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 28. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ Nincs akut veszély Az akut veszély elhárult, de a probléma él - állítja a romániai EP-választással kapcsolatos közleményében Tabajdi Csaba. Felhívja a figyelmet, hogy jó lenne elkerülni az erdélyi magyarság végleges kettészakadását. Tabajdi üdvözölte az RMDSZ-nek az EP-választá- sokon elért eredmémyét, és gratulált Tőkés Lászlónak is. „Az RMDSZ eredménye rendkívül nagy teljesítmény, azért is, mivel Orbán Viktor mindent megtett, hogy a romániai magyarságot megossza, és megfossza EP-képviseletétől. Szerencsére ez nem következett be, az RMDSZ jó teljesítménye elég volt a bejutáshoz” - hangsúlyozta Tabajdi. Szerinte óriási jelentősége van annak is, hogy a romániai szélsőséges erők nem jutottak mandátumhoz. (méh) Mit gondol, igazgató úr, ha fizetésemelést kérek a Jézuskától, teljesül a kívánságom? (Peter Gossányi karikatúrája) Két évvel ezelőtt 10 ezer autó és jó pár üzlet, iskola bánta, hogy a fiatalok „kifejezték dühüket" Déja vu Párizsban Déja vu - mondják a franciák és mi is, ha úgy tűnik, mintha valamit már egyszer láttunk, átéltünk volna. A kifejezés most igencsak aktuális lehet: az elmúlt két nap eseményei a párizsi elővárosokban kísértetiesen hasonlítanak a két évvel ezelőtt kirobbant zavargássorozatra. GÁL ZSOLT 2005. október 27-én Párizs egyik elővárosában, Clichy-sous- Bois-ban két kiskorú, egy mauri- tániai származású fekete és egy tunéziai származású arab fiú - úgy vélvén, hogy a rendőrök üldözik őket - bemászott egy trafóházba, ahol halálos áramütés érte őket. A külvárosi lakótelepek bandákba tömörülő fiataljai még aznap este spontán zavargásokba kezdtek, és rátámadtak a rendőrökre. Két éve 10 ezer autó és jó pár üzlet, iskola meg közösségi épület bánta, hogy a fiatalok „kifejezték a dühüket”. A zavargásoknak csak három hét után a kijárási tilalom bevezetésével és több száz fiatal őrizetbe vételével tudtak véget verni a francia hatóságok. Most újra két bevándorló családból származó, 15 és 16 éves fiatal halála vezetett az erőszak kirobbanásához. Ismét két, rendőrök elől menekülő srác lelte halálát, ráadásul egy állítólag lopott motoron, amin bukósisak nélkül száguldoztak. A hozzátartozók, ismerősök és a helyi fiatalok számára egyszerű a képlet. A rendőrök a hibásak, akik szándékosan halálra gázolták a két szerencsétlen fiatalt. Két éve is azzal vádolták a hatóságokat, hogy ők üldözték a halálba a két menekülő tinédzsert. A reakció is hasonló volt, az elfojtott indulatok újra a rendőrök és tűzoltók elleni támadások, gyújtogatások formájában törtek fel. Kedd hajnalig 63 gépkocsit és öt épületet gyújtottak fel, közöttük egy könyvtárat, két iskolát és egy szupermarketet, 64 rendőr sérült meg - közülük öten súlyosan. A felszín alatt izzó parázs újra fellángolt. Megint bebizonyosodott, hogy az elővárosi bevándorló közösségekben felnőtt, jórészt szegény és munkanélküli fiatalok ellenségként tekintenek a francia hatóságokra, nemcsak a rendőrségre, hanem a tűzoltókra, a mentősökre, a szociális munkásokra is. A hírhedt NMT rapban- da tagjai még 1995-ben La Sey- ne-ben, az SOS-Racisme támogatásával adott koncerten a maguk módján fogalmazták meg a helyzetet: „Seggbe ba...m és lehugyozom az igazságot. A rendőrök fasiszták. Ók a gyilkosok” - miközben 25 ezer fiatal néző skandálta felemelt kézzel: „B...d meg a rendőrséged’. Az efféle mentalitásnak beláthatatlan következményei lehetnek. A hatóságok egyszerűen feladhatják a hírhedt elővárosokat, lemondva arról, hogy fenntartsák a közbiztonságot. így nem fogják „provokálni” a fiatalokat. Csakhogy ebben az esetben az amúgy is magas bűnözési arány még tovább nő, és ennek főként az ott lakó bevándorlók és leszármazottaik látják a kárát. Ha a rendőrök bemennek a negyedekbe, és megpróbálják fenntartani a közbiztonságot, akkor viszont újra azt kockáztatják, hogy előbb-utóbb ürügyet szolgáltatnak egy zavargásra. A helyzetet tovább „színezi”, hogy a fiatalok szinte kizárólag arab és fekete bevándorlók leszármazottai, a rendőrök meg jórészt fehérek. Bármelyik eset áll is fenn, a rendőrök így is, úgy is rasszisták lesznek. Ha bemennek a negyedekbe és üldözik a fiatal színes bőrű tetteseket, azért, ha nem mennek be, és nem biztosítják a közbiztonságot a bevándorló-negyedekben, akkor meg azért. A kialakult helyzetért elsősorban mégsem a rendőrség felelős. Még ha hibákat követnek is el, netán a testület néhány tagja szándékosan árt is a bevándorlóknak, a válasz nem lehet 10 ezer autó, üzletek, iskolák és rendőrőrsök felgyújtása, támadás a rendőrökre, tűzoltókra és mentőkre. Egy jogállamban még egy meggyilkolt fiatal hozzátartozói sem kezdhetnek önbíráskodásba az elkövetők ellen, az meg egyenesen felháborító, hogy a balhéra vágyó fiatal bandák jogos dühüket kifejezve” mindent felgyújtsanak, ami az útjukba kerül. Ha mindenki így reagálna az őket ért sérelmekre, egyből totális anarchia törne ki. A jórészt a rendőrséget hibáztató francia média és értelmiségi elit egy kicsit azzal is foglalkozhatna, hogy nyíltan kimondja a fiataloknak: ha dühösek a többségi társadalomra, akkor nem állampolgári joguk, hogy haragjukat törve-zúzva, gyújtogatva, az útjukba kerülő hatóságokat megtámadva vezessék le. Brdy katonai körzetet gyakran keresik fel külföldi katonai attasék, diplomaták és újságírók Orosz befolyás Csehországban KOKES JÁNOS Az orosz titkosszolgálatok állítólag saját céljaik érdekében megpróbálják befolyásolni és támogatni azokat a civil mozgalmakat, amelyek tiltakoznak egy amerikai radarállomás létrehozása ellen Csehországban - közölte hétfőn este a közszolgálati Cseh Televízió ČT24 nevű hírcsatornája. A civil mozgalmak képviselői ezt a vádat határozottan visszautasították, és koholmánynak minősítették. Hasonlóan nyilatkoztak a prágai orosz nagykövetség diplomatái is. A ČT24 hírcsatorna véleménye szerint ezeket az információkat a Biztonsági Információs Szolgálat (BIS) legújabb beszámolója tartalmazza, s ilyen értesüléseket szerzett a katonai kémelhárítás is. A cseh polgári titkosszolgálat jelentése szerint az utóbbi időben megfigyelhető, hogy a külföldi titkosszolgálatok nagyon élénken érdeklődnek a Prágától mintegy 60 kilométerre, délnyugatra fekvő Brdy katonai körzet iránt, ahol a tervek szerint az amerikai radart felépítenék. A Mladá fronta Dnes című lap úgy tudja, hogy a régiót mostanában a korábbinál jóval gyakrabban keresik fel a külföldi katonai attasék, más diplomaták és újságírók. A lap véleménye szerint különösen az oroszok és szövetségeseik ilyen irányú aktivitása szembeötlő. A BIS jelentésében csak annyi áll, hogy a külföldi szolgálatok a médián keresztül megpróbálják befolyásolni a közvéleményt és kihasználják a radarellenes akciókat. A cseh polgári titkosszolgálat, illetve a kormányzat nem kívánta kommentálni a média értesüléseit. „Tény, hogy az utóbbi években megnőtt az orosz fél aktivitása, például a gazdasággal kapcsolatban. Részletekbe azonban nem bocsátkozhatom” - jelentette ki Tomáš Klvaňa, a kormány megbízottja radarügyekben. ,A közép-európai térségben létrejövő amerikai katonai bázisok az orosz külpolitika egyik prioritását képezik, s természetes, hogy az orosz felderítők érdeklődnek a dolgok iránt” - fejtette ki véleményét a televízióban Sándor Antal, a cseh katonai hírszerzés volt főnöke. „Minket senki sem fizetett le, csak saját jól felfogott érdekeinket védjük” -jelentette ki Jan Neoral, Trka- vec falu polgármestere. Trkavec közel van a tervezett radarállomáshoz, s egyike a Brdy körzet azon három tucat településének, melyek lakosai helyi népszavazáson voksoltak az amerikai katonai berendezés ellen. A radar elleni tiltakozó petíciót eddig több mint 150 ezer ember írta alá. Prága és Washington májusban kezdett tárgyalásokat egy amerikai radarállomás csehországi telepítéséről. A cseh baloldali ellenzék országos népszavazást követel az ügyben, de ezt a jobbközép kormányzat elutasítja. Végleges döntés az ügyben a jövő év tavaszára várható. KOMMENTÁR Szálljanak le a földről MOLNÁR NORBERT Felfüggeszti a restitúciót a szlovák kormány, annak is a feje - legalábbis egy időre. Robert Fico az ellenzék sugallatára teszi ezt. Sőt, az ellenzék követelésére azt mondja, minden restitúciós szerződést hozzanak nyilvánosságra, s kerüljenek vissza a Szlovák Földalap tulajdonába az állam földjei. Közelítsük meg a kérdést azok oldaláról, akik restitúciós igényt nyújtottak be, s valamiféle kárpótlást kaptak. Ezek egyszerű, idős emberek, akik pusztán azt kérték vissza, amit az állam valamikor a negyvenes évek végén vagy az ötvenes évek elején elvett tőlük. Vagyis, az az ő tulajdonuk volt, csak az állam ellopta tőlük. 1989 után ezek az emberek azzal az igénnyel léptek fel, hogy az állam adja vissza tulajdonukat. Akinek szűz maradt a tulajdona, többnyire visszakapta (annak töredékét). Ám ők vannak kevesebben, mivel ezeket a földeket többnyire beépítették a szocialista településfejlesztők vagy a párttitkárok, vagy mások. Tehát: ezeknek az embereknek az eredetihez hasonló értékű földet kínáltak fel az állami tulajdonból. Vagyis, az ellenzék és Robert Fico most azt firtatja, ültessük a restituenseket - még egyszer: azokat, akik teljes joggal visszakérték vagyonukat - a szégyenpadra. Hogy mutogatni lehessen rájuk, nézd már, mennyit kaptak az államtól, noha nem is az államtól kapták, ez az ő tulajdonuk volt. Mert bár a földalap állami vagyont kezel, de ez a valamikori államkincstári, valamint az azóta hozzálopott vagyon, amelyet most nagylelkűen „visszaszolgáltat”. Amikor Fico és az ellenzék azt mondja, juttassák vissza a földet az államnak a gyanús esetekben, akkor gyakorlatilag a restituenseket teszik „gyanússá”. Pedig nem őket kellene szégyenpadra ültetni, hanem azokat, akik miatt még mindig nem fejeződött be a restitúció, akik miatt még mindig több ezer kérvény fekszik a hivatalnokok asztalán. Aki pedig megkeresi a resti- tuenst, hogy megvenné a földjeit, mondjuk 40 ezer koronáért, amire az eladó rábólint - mert pénzzé szeretné tenni tulajdonát -, már a piacra lép ki, s annyiért adja tovább a földeket, amennyiért van pofája. Ha a lelkiismerete megengedi, hogy négymillióért adjon túl rajta, tegye. Lelke rajta, majd a pokolban találkoznak a kisembert átverő, földbizniszt bonyolító üzletemberek. Ha ezt politikus teszi, mondjon le. Mert valószínűleg olyan információi voltak bizonyos körökből, hogy megéri itt meg ott földet venni. Nézzék meg, ki hogyan élt vissza az információkkal. De a restituenst, a kisembert ne büntessék azért, mert valakik visszaélnek pozícióikkal. S ne fenyegessenek senkit sem azzal, hogy adja vissza az államnak, ami az államé. Maximum a restituensnek, mert az nem az államé, hanem az övé. S ő majd eldönti, mit kezdjen vele ismételten. JEGYZET helyzettől - Paška visszahívásával kapcsolatban az egyik fő probléma az, hogy a közt az ilyen „lényegtelen” dolgok általában nem érdeklik. A Nový časból tájékozódó átlagember nem ilyen „apróság” miatt kap infarktust. Ha nem arról szól a hír, mennyivel nőnek az árak, Paris Hiltonkánk kinek mutatta meg a seggét vagy kit dobtak ki a Szupersztárból, a zember fütyül rá. Politikailag nagyon vájt fülűnek kell lenni ahhoz, hogy valaki felháborodjon egy ilyen alkotmányos arcátlanságon. A zemberek nagy részét nem érdekli a politikai upgrade, ami valójában nem is upgrade, hanem a társadalom egészséges működése alapjainak ismerete és tiszteletben tartása. Amíg a zemberek hétköznapi preferenciái a kilógó mellbimbó - árak - katasztrófák - választások- közélet csökkenő sorrendjében írhatók le, addig a társadalom jelene és jövője számára lényeges események értékrendje pont ellenkező irányban mozog. Míg tehát a köz alkotmányos és rendeltetésszerű működése szempontjából életbevágóan fontos, hogy a tisztelt ház elnöke betartsa a törvényeket (márpedig a képviselők által elfogadottjogi norma „kozmetikázása” grandiózus alaphiba), addig a zemberek nagy része számára ez harmad- lagos probléma, amiről fölösleges locsogni, pláne amikor Martin Konrád épp kiesett a Szupersztárból. S különben is, nem volt ő meleg? Mit fog csinálni szegény? Van már nője? Vagy pasija? Csupa fontos, még megválaszolatlan kérdés. Paška és a kivillanó mellek MÓZES SZABOLCS Megkapta a nép, amit kellett. A HZDS hétfőn benyomta a gombot (megszavazta a mutyi házelnök visszahívásának programját), ködösített egy kicsit, majd tegnap délben fütyült az ügyre. Ázaz, behúzta a farkin- cáját - már ami még maradt belőle -, és de facto életben hagyta a koalíciót. A koalíciót, mely számára életbevágóan fontos. Paška természetesen nem ezt érdemelte volna, ám ezt kívánja a betyárbecsület, s a mostani koalíció akármelyik pártjának akármelyik képviselőjétől elvszerűséget elvárni gyermeki naivitással ér fel. Pedig kár. Kár, hogy most jött, ígyjött. Nem mintha máskor nagyobb esély lett volna a házelnök visszahívására, de legalább jobban rá lehetett volna mutatni az okokra. Artikuláltan elmagyarázni, hogy ilyet nem szokás tenni. Demokáréban legalábbis nem. Mert nálunk papíron most az van. (Nagyrészt még a gyakorlatban is.) így viszont az egész hacacáré csak egy ellenzéki truccakció- nak tetszett a mezei választó szemében, amihez, ha bosszút akart volna állni, csatlakozhatott volna Mečiar pártja is. Hogy ezt miért nem tette, fölösleges magyarázni. Az ellenzék trutyiskodása viszont komoly téma kell, hogy legyen a társadalmi diskurzusban. Az objektív tényezőket nézve - eltekintve az időzítéstől és a
