Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-05 / 254. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 5. Vélemény és háttér 5 Olcsó műtét lesz, a kormánydöntés értelmében csak a minimális hálózatot hagyjuk benne (Peter Gossányi karikatúrája) Sikeres volt a londoni alsóház személyzetének „vértelen lázadása“ Képviselő se mehet előre FIGYELŐ Švejnar lesz Klaus ellenfele? Jan Švejnar, a Egyesült Államokban élő cseh származású neves közgazdász lehet Václav Klaus államfő fő ellenfele a jövő év eleji köztársaságielnökválasztáson. Szombaton az ellenzéki Cseh Szociáldemokrata Párt és a koalíciós Zöldek Pártja is támogatásáról biztosította. Az ellenzéki kommunisták és a koalíciós kereszténydemokrata néppárt álláspontja még ismeretlen. A Polgári Demokratikus Párt jelöltje Václav Klaus. Švejnar a köz- • szolgálati televíziónak adott inteijújában kijelentette, ha megfelelő támogatást szerez, elfogadja a jelölést. Bár a most 54 éves közgazdász 1970-ben elhagyta Csehszlovákiát, nem ismeretlen a cseh közvélemény számára, s aránylag gyakran szerepel a cseh médiában. Václav Klaus kormányának bukása után 1997-ben miniszterelnöknek szerette volna a cseh politikai elit egy része. Ez az elképzelés akkor egyebek között azért nem valósult meg, mert Švejnamak nem volt cseh állampolgársága. Most azonban már kettős, amerikai-cseh állampolgár. Csehországban az államfőt a 200 tagú képviselőház és a 81 tagú szenátus választja meg közös ülésen, (-kés) 6662 Új rovattal bővül Véleményoldalunk. Az aktuális politikai, közéleti eseményekkel kapcsolatban vetünk felé egy témát, melyre sms-ben váijuk olvasóink véleményét (maximum 160 karakterben). Az utóbbi időben az MKP politikusai a nyilvánosság előtt is elmondják egymásról nem éppen kedvező véleményüket Nyitottabbá vált a MKP, vagy már nem olyan egységes, mint korábban. A feleletet a következő formában küldjék: UJSZO(köz)válasz(köz)név, telefonszám. Az sms-t a 6662-es telefonszámra küldheti a T-Mobile vagy az Orange hálózatból. Ára 3,- korona áfával. Csendes „palotaforradalommal“ megbuktatták a londoni alsóház alkalmazottai azt a rendelkezést, amely arra utasította őket, hogy az éttermekben, lifteknél, telefonfülkéknél, fénymásolóknál és egyéb közösségi intézményeknél engedjék a sor elejére a parlamenti képviselőket. MTl-HÁTTÉR A komoly visszatetszést keltő ügy három hete kezdődött, amikor a Seijeant-at-Arms, vagyis az alsóház működési rendjét felügyelő, napi adminisztratív teendőket és ősi ceremoniális feladatokat egyaránt ellátó tisztviselő belső körüzenetben értesítette a képviselőket kiszolgáló hivatalnokhadat arról, hogy sorban állás esetén ezentúl előre kell engedniük a törvényhozókat. A szombati The Times beszámolója szerint azonban a rendelkezés, amely állítólag egy konzervatív ellenzéki honatya ötlete volt, nem várt ellenállásba ütközött a személyzet körében. A minap mintegy 150 alsóházi alkalmazott zsúfolódott be az egyik bizottsági terembe - azért csak ennyi, mert többen nem fértek be -, és közölte Frank Doran munkáspárti képviselővel, a parlamenti adminisztrációs ügyek bizottságának elnökével, hogy „inzultusnak” tekintik az utasítást. A közlekedési dolgozók és egyéb alkalmazottak érdekképviseletét ellátó legnagyobb brit szakszervezet (TGWU) parlamenti szekciójának elnöke, Dan Whittle - az egyik munkáspárti képviselő kutatási Ha valaki elkövetné azt az ostobaságot, hogy beállna a sor elejére, most már nyílt engedetlenséget kockáztatnia. stábjának tagja - kijelentette: az egész ügy „a középkorra emlékeztet”. „Mindannyian kivonulunk a terepre, és azon dolgozunk, hogy képviselőinket újjáválasszák, azután az első email, amit a postafiókunkban találunk, arról értesít bennünket, hogy útjában vagyunk a képviselőknek, amikor azok éppen egy szendvicsre vágynak ... ez nem igazán annak a jele, hogy értékelik a munkánkat” - fogalmazott a szakszervezeti tisztviselő. A The Times szerint az ellenállás „vértelen lázadássá” fajult: ha egy képviselő elkövetné azt az ostobaságot, hogy él az új keletű kiváltsággal, és be akar állni a sor elejére, ma már nyűt engedetlenséget kockáztatna a sorban álló személyzet részéről. A „palotaforradalom” sikeresnek tűnik: jóllehet a rendelkezés elvileg még érvényben van, sok képviselő a tiltakozók oldalára állt. Egy tory törvényhozó hivatalos leiratban kezdeményezte az utasítás visszavonását, és egy munkáspárti képviselő elkezdte leszedegetni az alsóházi- tagok sorban állási elsőbbségére figyelmeztető feliratokat. A képviselők többszörös túlerővel találták magukat szemben: a 646 törvényhozó munkáját közvetlenül 1230 fős stáb segíti, ezen felül további 1755 alkalmazott dolgozik a parlament mint intézmény működőképességének fenntartásán. A brit képviselők kényelmét négy önkiszolgáló és négy pincéres étterem, több bár, teázó és vendéglátó helyiség, ezenkívül egy külön postahivatal, utazási iroda, virágküldő szolgálat, fodrászat, sport- és lövészklub, tornaterem, valamint ajándék- és könyvesbolt szolgálja. Az „új szovjet ember“ megtestesítője lett és a kommunista országokba is exportálták Sztahanov, az ál élmunkásból lett képviselő MTl-HÁTTÉR Harminc éve, 1977. november 5- én halt meg Alekszej Grigoijevics Sztahanov szovjet bányász, élmunkás, a szocialista munkaverseny névadója, egy korszak hivatalos példaképe. 1906. január 3-án született szegényparaszt családban. Mindössze három osztályt járt a falusi iskolában, ezután béresként dolgozott. 1927-ben a donyeci Kadijevka szénbányájába szegődött, keresetéből lovat akart venni. Dolgozott hajtóként, fékezőként, ácsolóvájárként majd fejtőmunkásként. A Centralnaja Irmino bánya korábban nem büszkélkedett kiemelkedő mutatókkal, a helyi párttitkár azonban valami nagy eredménynyel akart előrukkolni a nemzetközi ifjúsági napra. A gondos felkészülésnek meg is lett az eredménye: a 30 éves Sztahanov 1935. augusztus 31-én a hatórás műszak alatt 102 tonna szenet termelt ki, azaz tizennégyszeres normát teljesített. A szovjet vájár önmaga rekordját egy hónapon belül megdöntve 227 tonna szenet fejtett ki a műszak alatt. Sztahanov egy hét múlva már a Pravda címlapján mosolygott, és egy példádan propagandakampány központi alakjává vált. Példaképként állították az egyszerű munkások elé, a párt a legkülönbözőbb ágazatokban indított sztahanovista mozgalmat. 1935 novemberében a Kremlben rendezték meg a sztahanovisták össz-szövet- ségi kongresszusát, amelyen a legkülönbözőbb foglalkozási ágak sztahanovistái mesélték el, miként alkalmazták - olykor az újítástól ódzkodó főnökeik és bizalmatlan kollégáik ellenére - az új munka- módszereket, múlták felül normáikat. Felszólalt Sztálin is, beszédének később megzenésített kulcsszavai - „az élet jobb és boldogabb lett” - váltak a II. világháború után a kommunista országokba is exportált mozgalom mottójává. A sztahanovisták lettek az „új szovjet ember” széles körben népszerűsített megtestesítői. Társaik között mégsem voltak népszerűek, mert a mozgalom indítása normaemeléssel járt, a sztahanovistákat sokszor szóban és tettleg is bántalmazták. A „rekordmánia” túlhajtá- sa, az élmunkásoknak biztosított különleges munkakörülmények a termelés más részein eredményeztek nehézségeket, amit a vezetés szabotázsnak minősített. A mozgalomnak azonban voltak pozitív eredményei is, a munkaszervezés és a munkamegosztás terén. Sztahanov élete is alapvetően megváltozott - bútorozott, háromszobás lakást kapott, gyógyüdülőbe szóló családi utazást biztosítottak számára, helyreszóló jegyei voltak filmvetítésekre és kulturális eseményekre. 1936-ban felvették a pártba, egy karagandai bánya vezetője lett. Kétszer tüntették ki a Lenin- renddel, megkapta a Munka Vörös Zászló érdemrendet, 1970-ben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést és a Legfelsőbb Tanács képviselője is volt, 1935-ben az ő fényképe szerepelt a Time magazin címoldalán. Magánélete már korántsem alakult üyen fényesen: két házasságából négy gyermeke született. Idővel inni kezdett, ezért „Sztakanovnak” nevezték (utalásként a pohár jelentésű orosz szóra). Élete végén idegbetegséggel került kórházba, s ott is halt meg. A halálát követő évben az ukrajnai Kadijevka városa az ő nevét vette fel. A glasznoszty idején erősítették meg hivatalosan, hogy Sztahano- vot rekordja felállításában két tapasztalt társa segítette, az ő egyedüli dolga az volt, hogy minél gyorsabban omlassza a szénfalat, de a teljesítményt egyedül neki számolták el. KOMMENTÁR Lex Esterházy lesz? BARAK LÁSZLÓ Nem tudni egyelőre, mit tartalmaz az MKP stratégiai programja, amelyen a hírek szerint mintegy félszáz ember dolgozik. Biztosan összejön valami, hiszen olyan avatott stratéga, mint Duray Miklós mégsem engedheti meg magának, hogy ne alkosson maradandót. Ebben a maradandó programban nyilván benne lesz a Beneš- dekrétumok okozta sérelmek orvoslásának szándéka is. Elvégre az MKP elődpártjainak politikusai, különös tekintettel a konzervatívokra, immár 17 éve azon munkálkodnak, hogy alkalmanként újabb csomókat kössenek erre a kellemetlen ügyre. Ahelyett, hogy rég elvágták volna már az eddigi csomókat is, amint azt anno a gordiuszival megtette egy igen-igen nagy stratéga... Miközben van egy további, ugyancsak legalább 17 éve húzódó ügy, amely ugyancsak hosszú távú, tehát stratégiai jellegű megoldással kecsegtethet bizonyos szlovákiai magyar politikusokat. Esterházy János gróf jelképes szentté avatásának és újratemetésének ügyéről van szó. Amely most, hogy földi maradványait nemrégiben Prágában azonosították egy tömegsírban, tulajdonképpen nagyon kapóra jöhet egy nyilvánvalóan a történelmi tárgyú világmegváltásra hajtó pártnak - stratégiaüag is... Mint ismeretes, Esterházy volt a szlovák fasiszta irányultságú állam parlamentjének egyetlen képviselője, aki 1942. május 15-én nem szavazta meg a 68/1942-es alkotmányi törvényt, amely a zsidóság kitelepítéséről szólt. Esterházy János eztán 1944-ben zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben. A háború után kiadták az orosz titkosszolgálatnak, amely egy évig a moszkvai Ljubjankában tartotta fogva. Koholt vádak alapján tíz év kényszer- munkára ítélték és Szibériába került. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án Pozsonyban ítélte halálra a fasizmussal való állítólagos együttműködése miatt. A szovjetek 1949-ben adták ki a csehszlovák hatóságoknak, elnöki kegyelemben részesült, büntetését életfogytiglanra enyhítették. Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott, amíg 1957. március 8-án a morvaországi Mírovban halt meg. Esterházy János neve eszerint, ugye, tökéletesen alkalmas, hogy egy párt, sőt egy egész népcsoport mártírként a zászlajára tűzze. Persze csak abban az esetben, ha Esterházy politikusi életrajzából célirányosan kimaradnak azok a tények, amelyek szerint a zsidók deportálását szentesítő törvény elutasítását megelőzően számos olyan törvényhez a nevét adta, vagyis megszavazta azokat, amelyek az általa később valóban pártfogásába vett népcsoportot a lehető legalávalóbb módon diszkriminálták. Amelyek nélkül talán el sem jutott volna a szlovák parlament a zsidók kiebrudalásának lehetőségéig... Félre azonban a méltatlan malíciának még csak a gondolatával is, hiszen a gróf bizonyíthatóan még életében megpróbálta helyrehozni azokat a hibákat, amelyeket a numerus clausushoz való asszisztálá- sával kétségkívül elkövetett. Ráadásul, nem is ezek miatt börtönöz- ték őt be. Hanem vélhetően, mert aktívan politizáló magyar főúrként kellemetlenné vált, s ezért a nyakába varrták a Felvidék Horthyék általi visszacsatolását is... Azt azonban százszor meg kellene gondolniuk az MKP politikusainak, hogy Esterházyt olyan „nemzeti atyává” igyekezzenek szentelni, mint amilyent Hlinkából kreált a jelenlegi elvakult szlovák politikai elit. JEGYZET Kia legcsillagabb? JUHÁSZ KATALIN Csillag születik címmel felturbózott Ki Mit Tüd?-dal próbálkozik az RTL Klub, és az első elődöntő több volt, mint biztató. Nálam például elérték, hogy szombat este három órán át a képernyő előtt üljek. (Az újdonság varázsa, no meg a kíváncsiság). Hónapok óta nem volt lehetőségem e csatornára kattintani, ezért az elmúlt hétvégén többször megnéztem, mi újság bulvárfronton. A grandiózus előkészületekről, selejtezőkről, lihe- gős reklámkampányról semmit sem tudtam, csak a főcímre kaptam fel a fejem. Nos, huszonöt év után ismét összeeresztették a zsonglőrt a rockzenekarral, a táncosokat a parodistákkal, miközben többször is hallhattuk, hogy a szerkesztőknek fogalmuk sincs, mi alapján dönt majd a zsűri, és szavaznak a kedves nézők. Kategóriák híján összehasonlítani a produkciókat valóban nagy merészség lenne, ám nem is ez a lényeg, hanem az esemesek. Már a bemutatakozó filmecske alatt lehetett küldeni őket (Romániából és Szerbiából is), darabját 270 forintért, a hülyének is megéri, nemhogy az okos szolgáltatónak és a még okosabb csatornának. A körítés maradéktalanul megfelelt a 21. századi bulvártévézés követelményeinek: idegesen villogó fények, sebesen mozgó kamerák, kapkodó vágás, túlpörgött műsorvezetők, ruhaköltemények, hajköltemények, szexi táncoslányok, amit akartok. Egyedül a zsűri összetétele tűnt szerencsétlen választásnak, nyüván önajnározási célból a csatorna sztárocskáinak kezébe nyomták a tárcsákat. Szegények számtalanszor el is mondták, hogy nem értenek a zenéhez, tánchoz, cirkuszhoz, színházhoz, legfeljebb a felsorolok dolgok egyikéhez. Azért persze véleményt mondtak és szigorú arccal pontoztak. Biztató viszont, hogy valóban olyanok kerültek képernyőre, akik vitathatatlanul tehetségesek különböző dolgokban, e szempontból nem voltak kínos jelenetek, exhibicionista dilettánsok, Uhrin Benedekek. Csupán egy süket mikrofon zavart be, ám a kis Beyonce- klónnal nyomban megismételtették a produkciót, és a roma lányka végül be is jutott a középdöntőbe. Summa summárum, lehet, hogy máskor is keresek egy sokcsatornás lakást, hogy figyeljem a fejleményeket és megtudjam, ki a „legcsillagabb“ ma Magyarországon...
