Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-05 / 254. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 5. Vélemény és háttér 5 Olcsó műtét lesz, a kormánydöntés értelmében csak a minimális hálózatot hagyjuk benne (Peter Gossányi karikatúrája) Sikeres volt a londoni alsóház személyzetének „vértelen lázadása“ Képviselő se mehet előre FIGYELŐ Švejnar lesz Klaus ellenfele? Jan Švejnar, a Egyesült Álla­mokban élő cseh származású neves közgazdász lehet Václav Klaus államfő fő ellenfele a jö­vő év eleji köztársaságielnök­választáson. Szombaton az el­lenzéki Cseh Szociáldemokra­ta Párt és a koalíciós Zöldek Pártja is támogatásáról bizto­sította. Az ellenzéki kommu­nisták és a koalíciós keresz­ténydemokrata néppárt állás­pontja még ismeretlen. A Pol­gári Demokratikus Párt jelöltje Václav Klaus. Švejnar a köz- • szolgálati televíziónak adott inteijújában kijelentette, ha megfelelő támogatást szerez, elfogadja a jelölést. Bár a most 54 éves közgazdász 1970-ben elhagyta Csehszlovákiát, nem ismeretlen a cseh közvéle­mény számára, s aránylag gyakran szerepel a cseh médi­ában. Václav Klaus kormányá­nak bukása után 1997-ben mi­niszterelnöknek szerette volna a cseh politikai elit egy része. Ez az elképzelés akkor egye­bek között azért nem valósult meg, mert Švejnamak nem volt cseh állampolgársága. Most azonban már kettős, amerikai-cseh állampolgár. Csehországban az államfőt a 200 tagú képviselőház és a 81 tagú szenátus választja meg közös ülésen, (-kés) 6662 Új rovattal bővül Véleményol­dalunk. Az aktuális politikai, közéleti eseményekkel kapcso­latban vetünk felé egy témát, melyre sms-ben váijuk olvasó­ink véleményét (maximum 160 karakterben). Az utóbbi időben az MKP politikusai a nyilvánosság előtt is elmondják egymásról nem éppen kedvező vélemé­nyüket Nyitottabbá vált a MKP, vagy már nem olyan egységes, mint korábban. A feleletet a következő formá­ban küldjék: UJSZO(köz)válasz(köz)név, telefonszám. Az sms-t a 6662-es telefon­számra küldheti a T-Mobile vagy az Orange hálózatból. Ára 3,- korona áfával. Csendes „palotaforrada­lommal“ megbuktatták a londoni alsóház alkalma­zottai azt a rendelkezést, amely arra utasította őket, hogy az éttermekben, lif­teknél, telefonfülkéknél, fénymásolóknál és egyéb közösségi intézményeknél engedjék a sor elejére a par­lamenti képviselőket. MTl-HÁTTÉR A komoly visszatetszést keltő ügy három hete kezdődött, amikor a Seijeant-at-Arms, vagyis az alsó­ház működési rendjét felügyelő, napi adminisztratív teendőket és ősi ceremoniális feladatokat egy­aránt ellátó tisztviselő belső kör­üzenetben értesítette a képviselő­ket kiszolgáló hivatalnokhadat ar­ról, hogy sorban állás esetén ezen­túl előre kell engedniük a törvény­hozókat. A szombati The Times beszámo­lója szerint azonban a rendelke­zés, amely állítólag egy konzerva­tív ellenzéki honatya ötlete volt, nem várt ellenállásba ütközött a személyzet körében. A minap mintegy 150 alsóházi alkalmazott zsúfolódott be az egyik bizottsági terembe - azért csak ennyi, mert többen nem fértek be -, és közölte Frank Doran munkáspárti képvi­selővel, a parlamenti adminisztrá­ciós ügyek bizottságának elnöké­vel, hogy „inzultusnak” tekintik az utasítást. A közlekedési dolgozók és egyéb alkalmazottak érdekképviseletét ellátó legnagyobb brit szakszerve­zet (TGWU) parlamenti szekciójá­nak elnöke, Dan Whittle - az egyik munkáspárti képviselő kutatási Ha valaki elkövetné azt az ostobaságot, hogy beállna a sor elejére, most már nyílt engedet­lenséget kockáztatnia. stábjának tagja - kijelentette: az egész ügy „a középkorra emlékez­tet”. „Mindannyian kivonulunk a terepre, és azon dolgozunk, hogy képviselőinket újjáválasszák, azu­tán az első email, amit a postafió­kunkban találunk, arról értesít bennünket, hogy útjában vagyunk a képviselőknek, amikor azok ép­pen egy szendvicsre vágynak ... ez nem igazán annak a jele, hogy érté­kelik a munkánkat” - fogalmazott a szakszervezeti tisztviselő. A The Times szerint az ellenállás „vértelen lázadássá” fajult: ha egy képviselő elkövetné azt az ostoba­ságot, hogy él az új keletű kivált­sággal, és be akar állni a sor elejére, ma már nyűt engedetlenséget koc­káztatna a sorban álló személyzet részéről. A „palotaforradalom” sikeresnek tűnik: jóllehet a rendelkezés elvileg még érvényben van, sok képviselő a tiltakozók oldalára állt. Egy tory törvényhozó hivatalos leiratban kezdeményezte az utasítás vissza­vonását, és egy munkáspárti képvi­selő elkezdte leszedegetni az alsó­házi- tagok sorban állási elsőbbsé­gére figyelmeztető feliratokat. A képviselők többszörös túlerő­vel találták magukat szemben: a 646 törvényhozó munkáját közvet­lenül 1230 fős stáb segíti, ezen felül további 1755 alkalmazott dolgozik a parlament mint intézmény műkö­dőképességének fenntartásán. A brit képviselők kényelmét négy önkiszolgáló és négy pincéres étte­rem, több bár, teázó és vendéglátó helyiség, ezenkívül egy külön pos­tahivatal, utazási iroda, virágküldő szolgálat, fodrászat, sport- és lö­vészklub, tornaterem, valamint ajándék- és könyvesbolt szolgálja. Az „új szovjet ember“ megtestesítője lett és a kommunista országokba is exportálták Sztahanov, az ál élmunkásból lett képviselő MTl-HÁTTÉR Harminc éve, 1977. november 5- én halt meg Alekszej Grigoijevics Sztahanov szovjet bányász, élmun­kás, a szocialista munkaverseny névadója, egy korszak hivatalos példaképe. 1906. január 3-án született sze­gényparaszt családban. Mindössze három osztályt járt a falusi iskolá­ban, ezután béresként dolgozott. 1927-ben a donyeci Kadijevka szénbányájába szegődött, kereseté­ből lovat akart venni. Dolgozott hajtóként, fékezőként, ácsolóvájár­ként majd fejtőmunkásként. A Centralnaja Irmino bánya ko­rábban nem büszkélkedett kiemel­kedő mutatókkal, a helyi párttitkár azonban valami nagy eredmény­nyel akart előrukkolni a nemzetkö­zi ifjúsági napra. A gondos felké­szülésnek meg is lett az eredmé­nye: a 30 éves Sztahanov 1935. au­gusztus 31-én a hatórás műszak alatt 102 tonna szenet termelt ki, azaz tizennégyszeres normát telje­sített. A szovjet vájár önmaga re­kordját egy hónapon belül meg­döntve 227 tonna szenet fejtett ki a műszak alatt. Sztahanov egy hét múlva már a Pravda címlapján mosolygott, és egy példádan propagandakam­pány központi alakjává vált. Példa­képként állították az egyszerű munkások elé, a párt a legkülönbö­zőbb ágazatokban indított sztaha­novista mozgalmat. 1935 novem­berében a Kremlben rendezték meg a sztahanovisták össz-szövet- ségi kongresszusát, amelyen a leg­különbözőbb foglalkozási ágak sztahanovistái mesélték el, miként alkalmazták - olykor az újítástól ódzkodó főnökeik és bizalmatlan kollégáik ellenére - az új munka- módszereket, múlták felül normái­kat. Felszólalt Sztálin is, beszédé­nek később megzenésített kulcs­szavai - „az élet jobb és boldogabb lett” - váltak a II. világháború után a kommunista országokba is expor­tált mozgalom mottójává. A sztahanovisták lettek az „új szovjet ember” széles körben nép­szerűsített megtestesítői. Társaik között mégsem voltak népszerűek, mert a mozgalom indítása norma­emeléssel járt, a sztahanovistákat sokszor szóban és tettleg is bántal­mazták. A „rekordmánia” túlhajtá- sa, az élmunkásoknak biztosított különleges munkakörülmények a termelés más részein eredményez­tek nehézségeket, amit a vezetés szabotázsnak minősített. A mozga­lomnak azonban voltak pozitív eredményei is, a munkaszervezés és a munkamegosztás terén. Sztahanov élete is alapvetően megváltozott - bútorozott, három­szobás lakást kapott, gyógyüdülőbe szóló családi utazást biztosítottak számára, helyreszóló jegyei voltak filmvetítésekre és kulturális esemé­nyekre. 1936-ban felvették a párt­ba, egy karagandai bánya vezetője lett. Kétszer tüntették ki a Lenin- renddel, megkapta a Munka Vörös Zászló érdemrendet, 1970-ben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést és a Legfelsőbb Tanács képviselője is volt, 1935-ben az ő fényképe sze­repelt a Time magazin címoldalán. Magánélete már korántsem alakult üyen fényesen: két házasságából négy gyermeke született. Idővel in­ni kezdett, ezért „Sztakanovnak” nevezték (utalásként a pohár jelen­tésű orosz szóra). Élete végén ideg­betegséggel került kórházba, s ott is halt meg. A halálát követő évben az ukrajnai Kadijevka városa az ő ne­vét vette fel. A glasznoszty idején erősítették meg hivatalosan, hogy Sztahano- vot rekordja felállításában két ta­pasztalt társa segítette, az ő egye­düli dolga az volt, hogy minél gyorsabban omlassza a szénfalat, de a teljesítményt egyedül neki számolták el. KOMMENTÁR Lex Esterházy lesz? BARAK LÁSZLÓ Nem tudni egyelőre, mit tartalmaz az MKP stratégiai programja, amelyen a hírek szerint mintegy félszáz ember dolgozik. Biztosan összejön valami, hiszen olyan avatott stratéga, mint Duray Miklós mégsem engedheti meg magának, hogy ne alkosson maradandót. Ebben a maradandó programban nyilván benne lesz a Beneš- dekrétumok okozta sérelmek orvoslásának szándéka is. Elvégre az MKP elődpártjainak politikusai, különös tekintettel a konzervatívok­ra, immár 17 éve azon munkálkodnak, hogy alkalmanként újabb csomókat kössenek erre a kellemetlen ügyre. Ahelyett, hogy rég el­vágták volna már az eddigi csomókat is, amint azt anno a gordiuszi­val megtette egy igen-igen nagy stratéga... Miközben van egy további, ugyancsak legalább 17 éve húzódó ügy, amely ugyancsak hosszú távú, tehát stratégiai jellegű megoldással kecsegtethet bizonyos szlovákiai magyar politikusokat. Esterházy Já­nos gróf jelképes szentté avatásának és újratemetésének ügyéről van szó. Amely most, hogy földi maradványait nemrégiben Prágában azonosították egy tömegsírban, tulajdonképpen nagyon kapóra jö­het egy nyilvánvalóan a történelmi tárgyú világmegváltásra hajtó pártnak - stratégiaüag is... Mint ismeretes, Esterházy volt a szlovák fasiszta irányultságú állam parlamentjének egyetlen képviselője, aki 1942. május 15-én nem szavazta meg a 68/1942-es alkotmányi törvényt, amely a zsidóság kitelepítéséről szólt. Esterházy János eztán 1944-ben zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben. A háború után kiadták az orosz titkosszolgálatnak, amely egy évig a moszkvai Ljubjankában tartotta fogva. Koholt vádak alapján tíz év kényszer- munkára ítélték és Szibériába került. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án Pozsonyban ítélte halálra a fasizmussal való állítólagos együttműködése miatt. A szovjetek 1949-ben adták ki a csehszlovák hatóságoknak, elnöki kegyelemben részesült, bünteté­sét életfogytiglanra enyhítették. Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott, amíg 1957. március 8-án a morvaországi Mírovban halt meg. Esterházy János neve eszerint, ugye, tökéletesen alkalmas, hogy egy párt, sőt egy egész népcsoport mártírként a zászlajára tűzze. Persze csak abban az esetben, ha Esterházy politikusi életrajzából célirá­nyosan kimaradnak azok a tények, amelyek szerint a zsidók depor­tálását szentesítő törvény elutasítását megelőzően számos olyan tör­vényhez a nevét adta, vagyis megszavazta azokat, amelyek az általa később valóban pártfogásába vett népcsoportot a lehető legaláva­lóbb módon diszkriminálták. Amelyek nélkül talán el sem jutott vol­na a szlovák parlament a zsidók kiebrudalásának lehetőségéig... Félre azonban a méltatlan malíciának még csak a gondolatával is, hiszen a gróf bizonyíthatóan még életében megpróbálta helyrehozni azokat a hibákat, amelyeket a numerus clausushoz való asszisztálá- sával kétségkívül elkövetett. Ráadásul, nem is ezek miatt börtönöz- ték őt be. Hanem vélhetően, mert aktívan politizáló magyar főúr­ként kellemetlenné vált, s ezért a nyakába varrták a Felvidék Horthyék általi visszacsatolását is... Azt azonban százszor meg kelle­ne gondolniuk az MKP politikusainak, hogy Esterházyt olyan „nem­zeti atyává” igyekezzenek szentelni, mint amilyent Hlinkából kreált a jelenlegi elvakult szlovák politikai elit. JEGYZET Kia legcsillagabb? JUHÁSZ KATALIN Csillag születik címmel felturbó­zott Ki Mit Tüd?-dal próbálkozik az RTL Klub, és az első elődöntő több volt, mint biztató. Nálam például elérték, hogy szombat este három órán át a képernyő előtt üljek. (Az újdonság vará­zsa, no meg a kíváncsiság). Hó­napok óta nem volt lehetősé­gem e csatornára kattintani, ezért az elmúlt hétvégén több­ször megnéztem, mi újság bul­várfronton. A grandiózus előké­születekről, selejtezőkről, lihe- gős reklámkampányról semmit sem tudtam, csak a főcímre kap­tam fel a fejem. Nos, huszonöt év után ismét összeeresztették a zsonglőrt a rockzenekarral, a táncosokat a parodistákkal, miközben több­ször is hallhattuk, hogy a szer­kesztőknek fogalmuk sincs, mi alapján dönt majd a zsűri, és szavaznak a kedves nézők. Kate­góriák híján összehasonlítani a produkciókat valóban nagy me­részség lenne, ám nem is ez a lé­nyeg, hanem az esemesek. Már a bemutatakozó filmecske alatt lehetett küldeni őket (Romániá­ból és Szerbiából is), darabját 270 forintért, a hülyének is meg­éri, nemhogy az okos szolgálta­tónak és a még okosabb csator­nának. A körítés maradéktala­nul megfelelt a 21. századi bul­vártévézés követelményeinek: idegesen villogó fények, sebesen mozgó kamerák, kapkodó vá­gás, túlpörgött műsorvezetők, ruhaköltemények, hajköltemé­nyek, szexi táncoslányok, amit akartok. Egyedül a zsűri összeté­tele tűnt szerencsétlen választás­nak, nyüván önajnározási célból a csatorna sztárocskáinak kezé­be nyomták a tárcsákat. Szegé­nyek számtalanszor el is mond­ták, hogy nem értenek a zené­hez, tánchoz, cirkuszhoz, szín­házhoz, legfeljebb a felsorolok dolgok egyikéhez. Azért persze véleményt mondtak és szigorú arccal pontoztak. Biztató vi­szont, hogy valóban olyanok ke­rültek képernyőre, akik vitatha­tatlanul tehetségesek különböző dolgokban, e szempontból nem voltak kínos jelenetek, exhibicio­nista dilettánsok, Uhrin Benede­kek. Csupán egy süket mikrofon zavart be, ám a kis Beyonce- klónnal nyomban megismétel­tették a produkciót, és a roma lányka végül be is jutott a közép­döntőbe. Summa summárum, lehet, hogy máskor is keresek egy sokcsator­nás lakást, hogy figyeljem a fej­leményeket és megtudjam, ki a „legcsillagabb“ ma Magyaror­szágon...

Next

/
Thumbnails
Contents