Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-21 / 267. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 21. Szülőföldünk 33 A Szent András-templom teljes külső felújításához több tízmillió korona szükséges, a teljes rekonstrukció óvatos becslések szerint is negyvenmillióba kerülne Fennállt a veszély, hogy szétmállanak a szobrok Gyűjtés indult az András-templomért A Szent András Polgári Társulás a napokban gyűjtést kezdeményezett a Komárom egyik szimbólumának számító Szent András-templom javára. Az adományokat a ČSOB 4004514410/7500-as számlaszámra vátják, de elhelyezhetik a templomban található urnában vagy a katolikus plébániára is bevihetik a felajánlott összeget. Részletes tájékoztatást a 035/7730 036-os telefonszámon kérhetnek az érdeklődők. (vkm) Komárom. A műemléknek számító Szent András- templom teljes körű külső rekonstrukciója egyre kevésbé odázható el. A bejárat fölé már több mint egy éve rögtönzött tetőt helyeztek, nehogy valakinek a fejére essen egy leváló fal- vagy szobordarab. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A komplex felújításra azonban még az óvatos becslések szerint is legalább 40 millió koronára lenne szükség, amire egyelőre nincs forrás. Kisebb, állagmegőrző felújítás azonban jelenleg is folyik az And- rás-templomon. „A kulturális minisztérium pályázatán 400 ezer koronát nyertünk, ami az 50 ezer koronás önrésszel együtt arra volt elegendő, hogy megmentsünk az enyészettől két szobrot és néhány díszítőelemet - tájékoztatott Rudolf Hudek helyi esperes-plébános. - A munkálatokat végző szakemberek állítása szerint a szobrok annyira rossz állapotban voltak, hogy fennállt a teljes szétmállás veszélye. Nem is lehetett leemelni a talpazatukról, ott helyben kellett konzerválni azokat.” Az esperes elmondta: egyedüli megoldás a külföldi karitatív szervezetek segítsége lenne, amelyek biztosítani tudnák a felújításhoz szükséges összeget. Már folynak is üyen irányú tárgyalások, de konkrét eredményről még nem tudott beszámolni. „Számunkra óriási problémát jelent, hogy az európai uniós pályázatokból az egyházak nem részesülhetnek - mutatott rá Rudolf Hudek. - Itthon pedig az illetékes szakminisztériumoktól nem remélhetünk ekkora támogatást.” Ennek ellenére jövőre újra pályáznak, már csak azért is, mivel a Szent Rozália-templom leszakadó homlokzata is sürgős beavatkozást igényel. A katolikus plébánia mellett hamarosan elkészül az a többfunkciós ingadan, amelyet az egyház építtetett, és ahol boltok, szolgáltatók, irodák kapnak helyet. „Ha letelik a bérletszünet időszaka - amelyet a beépített anyagköltség kompenzálására kaptak a bérlők, és kb. egy évig tart —, akkor évente 1-1,5 millió korona bérleti díjból származó bevételre számíthat a komáromi egyházközség. Ezt az összeget templomaink karbantartására, javítására fordítjuk majd. Az András-templom teljes felújítását azonban még ebből sem tudnánk fedezni, hiszen mire összegyűlne a szükséges pénz, addigra visszafordíthatatlan károk keletkezhetnek a műemléképületen. Ezért is bízom nagyon a külföldi segítségben.” (vkm) A díszítőelemek fölé ideiglenes tető is került, hogy védelmet nyújtson az időjárás káros hatásai ellen (Vas Gyula felvételei) A közel félmillió korona két szobor és néhány ornamentika megmentésére elengedő A cél egy olyan kiállítás létrehozása, amely tárgyi emlékeinket mutatná be Museum Hungaricum KORPÁS ÁRPÁD Egy-egy gyűjtőúthoz, feltáráshoz, múzeumi feldolgozáshoz hosszú, szívós és körültekintő aprómunka kell. S úgy tűnik, ugyan- üyen kitartás szükséges a honi magyarok szlovákiai múzeumokban őrzött tárgyi emlékeinek számbavételéhez, valamint a valószínűleg gazdag anyag tervezett reprezentatív bemutatásához is. Legalábbis erről tanúskodik az a mozaikot mozaik mellé rakó tevékenység, amelyet a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, a somoijai Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Galántai Honismereti Múzeum közös szervezéssel, további intézmények hathatós közreműködésével fejt ki már fél évtizede. A munka elsősorban az évről évre megrendezett Museum Hungaricum konferenciában „ölt tested’ - a 2003-as, más című konferenciát is számítva az ötödik ilyen rendezvény október 25-én zajlott a somoijai Fórum Intézetben. Természetesen - például a Szlovákiai Magyar Múzeumi Kollégium révén - a dél-szlovákiai szakemberek évközben is folyamatosan kapcsolatot tartanak egymással. Az információáramlás ugyanis e téren is nélkülözheteden. Gondoljunk csak arra, hogy a mai dél-szlovákiai kutatónak (is) sok esetben előbb pályázati pénzeket kell elnyernie ahhoz, hogy az érdemi munkát egyáltalán elkezdhesse. Mindez érvényes azzal a kezdeményezéssel kapcsolatban is, amit az alábbiakban mutatunk be röviden. Danter Izabella néprajzkutató, a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság és a Museum Hungaricum konferenciasorozat lelke a már említett múzeumi kollégium égisze alatt évek óta menedzseli egy olyan kiállítás létrehozását, amely a szlovákiai magyarság tárgyi emlékeit mutatná be. (A prezentáció más formáival is élnek, hiszen a terepfelmérést szolgáló konferenciák közül az első három anyaga Museum Hungaricum I. címmel már külön kötetben látott napvilágot, a tavalyi és idei rendezvény előadásait pedig várhatóan jövőre adják ki könyv alakban.) A kiállítás célja bemutatni azokat a múzeumi intézményeket, amelyek „gyűjteményükkel szervesen kapcsolódnak az egyetemes magyar kultúra történeti fejlődésének egyes korszakaihoz”. A tárlat Danter Izabella (A szerző felv.) megismertetné a látogatót azokkal az állandó kiállításokkal is, amelyek a magyarság régészeti, történeti, művészettörténeti, iparművészeti és néprajzi tárgyi emlékeit mutatják be, s például rámutatnak a régiókon belüli etnokulturális változásokra is. Nem feledkeznek meg a szlovák nyelvterületen működő múzeumok, közgyűjtemények magyar vonatkozású anyagának nyilvántartásba vételéről sem. A magyarlakta régió múzeumairól elkészültek a bemutató tablók szövegei, de pénzszűke miatt megtorpanni látszik a kezdeményezés. „A kiállítás megvalósításához szükséges anyagi források biztosítása érdekében idén több pályázati munkát adtunk be hazai és magyarországi felhívásokra, ez ideig sikertelenül” - mondta a somoijai konferencián Danter Izabella. - Mivel a kiállítás témája a múzeumi gyűjteményekhez hasonlóan időtálló, anyaga bővíthető és aktualizálható, megvalósításával továbbra is próbálkozni fogunk.” A kiállítás első része remélhetőleg a jövő évi konferencia kísérőrendezvénye lesz. Danter beszámolt a Szlovákiai Magyar Múzeumi Kollégium tavalyi tevékenységéről: a munka 16 intézmény és több mint negyven szakember bevonásával, öt bizottságban folyt (néprajzi, régészeti, történészi, művészettörténészi, valamint a dokumentáció, a mu- zeológia és a művelődéstörténet területét felölelő egyéb kategória). A céhektől az ipartársulatig, az ásatásoktól a köztérfoglalási stratégiákig Múltfeltáró mozaikok idén is ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Somoija. Az idei Museum Hungaricum-konferencián hét előadás hangzott el. Elsőként Páterka Pál, a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma múzeumpedagógusa Pálinkás Tiborral, az ipolysági Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria igazgatójával közösen Az ipolysági Boldogságos Szűz Mária Prépostság története címmel adott elő. A monostor területén 1996 és 2005 közt a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal nyitrai kirendeltsége (Slavomír Katkin) és Pálinkás Tibor vezetésével folyt ásatás. A többi közt a középkori kerengőfolyosó került elő. A leletanyagot a komáromi múzeum is bemutatta. „A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma számára azért volt egy ilyen kiállítás fontos, mivel régészeti gyűjteményében a középkori anyag nagyon kevés, de a tervezett erődásatások hatására megsokszorozható - mondta Pálinkás Tibor. - A jövő évben már tervezzük a hasonló, de még jobb, kibővített változatot Kékkőn, a várkápolna kiállítótermében bemutatni.” A dunaszerdahelyi kriptafeltárás és a Kondé család - ezzel a címmel már Karaffa Attila, a komáromi múzeum kutatója summázta a csallóközi város római katolikus Nagyboldogasszony-templomában idén tavasszal kezdett kutatás eredményeit (a feltárást Karaffa Páterka Pállal közösen végezte). Az idősebb dunaszerdahelyiek emlékezetében még él az a hagyomány, hogy a templomból valamikor alagút vezethetett a Sárga Kastélyig (erre utaló nyomokat nem találtak) . A kastélyt Kondé Miklós későbbi nagyváradi püspök építtette a 18. században; az egyházi méltóság korábban több csallóközi településen volt plébános. A templom a Kondék temetkezési helyévé vált. Uršuľa Ambrušová, a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum kutatója a kassai aranyművesekkel kapcsolatos, magyar nyelvű írásbeli emlékekről adott alapos leírást - gazdag, s talán méltatlanul kevéssé ismert honismereti anyag ez is. Gaucsík István történész - korábbi tanulmányaihoz hasonlóan - ismét regionális gazdaságtörténeti témát dolgozott fel, a Dunaszerdahelyi Járási Ipartársulat levéltári fondját (1920-1949) kutatta munkahelyén, a Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárában. Az ipartársulat alakuló közgyűlését 1925. június 29-én tartották. A levéltári anyag az ipartársulat 1920 és 1949 közti iratképző tevékenységéből származik. A dokumentumok túlnyomó része magyar nyelvű, és ma már elektronikus formában is hozzáférhető, a Bach levéltári keresőprograím segítségével kutatható. Ambrušová és Gaucsík előadása jól érzékeltette, milyen precíz, talán ma is irigyelhető írásbeliséget hagyott maga után régióink gazdasági élete, a vállalkozás etikai szabályairól, a céhes és társulati élet rendezettségéről nem is beszélve. Patrik Derfiňák, aki az eperjesi Pedagógiai Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történeti Intézetét képviselte, egy ismert festőművész, Török Gyula (Július Török) életútját ismertette, jól érzékeltetve, hogy milyen érvényesülési lehetőségei voltak Eperjesen a Monarchia, a két vüágháború közti időszak és a szocialista Csehszlovákia idején. Csak egy mozzanat: bár szlovák kötődésű (s leginkább „epeijesi”) volt, magyar családneve miatt a jogfosztottság idején majdnem kitelepítették. Juhász Gyula, a Párkányi Városi Múzeum igazgatója Egy éjszaka, amely más, mint a többi címmel egy, az esztergomi múzeumokkal közös, érdekes kezdeményezésről számolt be. A párkányiak tavaly csatlakoztak a mágikus erejű tűzgyújtáshoz, vagyis a Szent István éjszakájához kapcsolódó magyar- országi Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozathoz. Hushegyi Gábor, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának munkatársa a szlovákiai magyarok köztérfoglalási stratégiáit mutatta be érzékletes példákon. Ezeket konkrétan említem csak az érvrendszer kellő idézésével volna korrekt, egy azonban biztos: sokszor minden értelmes koncepciót nélkülözve helyeznek el szobrokat, emléktáblákat, alakítanak ki Jelképhordozó” új köztereket településeinken. (korp)
