Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-15 / 263. szám, csütörtök
2 ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 16. www.ujszo.com RÉG1ÓPRESS - GALÁNTA1 ÉS VÁGSELLYE1 JÁRÁS FELSOSZELI Még mindig kevés a pedagógusok megbecsülése Becsüld a vén fát! FELSOSZELI Október az idősek iránti tisztelet hónapja. Sokan nem veszik tudomásul ezeket a megemlékezéseket. Szerencsére az emberek többsége nem feledkezik el az idősekről, s megtalálja a módját, hogy kifejezésre juttassa irántuk érzett tiszteletét, háláját. így történt ez Felsőszeliben is a Széchenyi István Alapiskolában. Az október 22-től 26-ig tartó VI. Széchenyi Napok keretében megszervezték a nyugdíjas pedagógusokkal és alkalmazottakkal való találkozót. Az alapiskola és óvoda jelenlegi pedagógusai az egykori kollégákat baráti beszélgetésre hívták meg, melynek apropójául a következő Széche- nyi-idézet szolgált: „A jó régit az újjal jelen időben kézfogásra bírni törekedj!” A hívó szóra megjelentek örömteli pillanatoknak lehettek részesei. A kedves fogadtatás Pónya Zsuzsanna igazgatónő részéről csak a kezdet volt. Ezután a tantestület tagjai verssel, énekkel köszöntötték a nyugdíjasokat, akik könnyeikkel küszködve emlegették egykori tanítványaikat. Közülük ma már többen az iskola alkalmazottai. A megható kézszorítások, elismerő vállveregetések után a vendégek érdeklődéssel ismerkedtek az iskola életének újabb fejezeteivel. Megtekintették a pedagógusok és szülők alkotásaiból készült kiállítást, továbbá a tanulók idei pályamunkáit, melyeket a névadó tiszteletére kiírt felhívásra készítettek. A sokféle érdekes munka az alkotók tehetségét, kézügyességét dicsérte. Bizonyítékul szolgálnak arról, hogy tanult szakmájuk mellett kikapcsolódásként is tudnak értékeset alkotni. A délután további részében a kedves vendégek könyvbemutatón vettek részt, ahol Jakubecz Márta legújabb könyvét „Isten állatkái” címmel Morovics Ibolya igazgató-helyettes mutatta be. A mozgalmas és eseménydús délutánt meghitt beszélgetések követték. A volt kollégák megállapították, hogy az iskola töretlen lendülettel folytatja az új generációk nevelését, oktatását. Az elmondottak és látottak alapján leszögezhették, hogy a modem kor pozitívumai mellett még mindig kevés a tanítók társadalmi elismerése, megbecsülése. Bizakodással tölti el őket a tudat, hogy a felsőszeli iskola pedagógusai ennek ellenére továbbra is elhivatottsággal fogják vezetni a rájuk bízott emberpalántákat az ismeretek megszerzésének göröngyös ösvényén. Az idei Széchenyi Napok programjának efféle bővítése nagy visszhangra talált a pedagógusok körében. Az iskola nyitottságára vall, hogy az ilyen rendezvények által is lehetőséget ad mindennapjai jobb megismerésére. Mészáros Magdolna A Padisák Mihály által szerkesztett műsor 2001-ben megszűnt. Az évtizedek alatt felhalmozódott levelek és emlékek tömkelegét a szerkesztő átadta megőrzésre az Országos Pedagógiai Könyvtárnak és Múzeumnak. Ebből a gazdag anyagból készült kiállítás megnyitóján én is részt vehettem mint a műsor egykori hűséges felvidéki levelezője. Amikor megpillantottam a tárlókban a tanítványaim írásait, a fényképeket, az iskolánk évkönyveit, meghatódva gondoltam az elmúlt másfél évtizedre. Azok az évek jutottak eszembe, amikor a „Miska bácsi levelesládája” c. műsor rendszeresen sugározta adásait, közölte a hallgatók által beküldött legjobb írásokat, leveleket. Ezeket gyerekszínészek olvasták fel. A szerkesztő előzőleg mindig értesítette levélben azokat, kiknek írásából fognak idézni. így készülhettek a gyerekek művük meghallgatására, esetleg rögzítésére. Hogyan is kerültem kapcsolatba a műsorral és szerkesztőjével? Még a 90-es évek elején történt. Az egyik szombat esti műsorban felhívást tettek közzé, hogy a gyerekek ítjanak a szülőföldről, a szülőföld iránti szeretetükről. A téma hozzám is közel állt, ezért elhatároztam, hogy elbeszélgetek erről a tanítványaimmal. Aztán nemcsak beszélgettünk a faluról, hanem kutatni kezdtünk a régi dolgokról, a felkerestük a falu idősebb lakosait, meséljenek a gyerekkorukról. Majd az összegyűjtött anyagot papírra vetettük. Az elkészült pályázatokat pedig elküldtem Budapestre. Rövidesen a Magyar Rádió pecsétjével jegyzett borítékot hozott a posta. Boldogan olvastam a „Miska bácsi” legújabb könyvét dedikálja választ, hogy a levelekből felolvasnak egyet-egyet. Természetesen a jelzett időpontban magnószalagra rögzítettem a műsort, hogy megmutathassam a többi tanulónak is, hátha kedvet kapnak az íráshoz. Miska bácsi levelében tanácsokat is adott, mire figyeljenek a gyerekek a fogalmazások készítése közben. így nem egyszeri próbálkozás maradt az írás, hanem kicsinyenként elterjedt a híre az iskolában is, s mások is bekapcsolódtak a pályázatokba. Mindig akadt olyan gyerek, aki szívesen írt, sőt verssel is próbálkozott, vagy egyéb műfajokkal mikor milyen téma szerepelt a kiírásban. A pályázati témák közül hadd említsek néhányat a széles skálából: családi kör, nyelvében él a nemzet, a kövek mesélnek, nem fogom elfelejteni, mi, fiatalok, én iskolám, őrzöm a hagyományt stb. A nyertes munkákért szép könyveket kaptak a gyerekek. Miska bácsi mindig tudott újítahogy felkeltse a műsor iránt az érdeklődést. Pontokat lehetett gyűjteni, máskor arany tallérokat küldött a munka sikerességétől függően stb. A műsorba a Kárpát-medence különböző részeiből írtak a gyerekek. Legtöbben Erdélyből. Nagyon szép írásokat hallgathattam. Sokszor elővettem a térképet, s keresgéltem a műsorban hallott településneveket. Némelyik tanítványom több könyvet is nyert, voltak olyanok is, akik üdülésen vehettek részt a Velencei-tónál vagy a Balatonnál. Ezeken a kirándulásokon a személyes találkozások által még jobban megerősödtek azok a szálak, melyek az éter hullámain a Kárpát-medence fiataljait „ezer szállal” fűzték egybe (később Miska bácsi ezen a címen válogatást adott ki az ezredforduló legjobb munkáiból). A műsor rengeteg élményt, tapasztalatot, sikerélményt nyújtott a hallgatóknak, de általa az iskola is gazdagodott. Egyrészt úgy, A tárlat anyaga a hat éve megszűnt rádióműsor, amelyhez sok emlék kapcsolódik Gondolatok egy kiállítás kapcsán... Mai rohanó világunkban ritkaságnak számít, ha egy rádióműsor megéri a fél évszázadot, de még nagyobb dolognak tűnik, ha egy rádióműsor anyaga kiállításra kerül. Ez történt ugyanis a Magyar Rádió népszerű ifjúsági rovatával, a „Miska bácsi levelesládája” c. műsorával. hogy jó hírét öregbítette minden levél, mely a felsőszeliektől elhangzott. Másrészt új kapcsolatokat létesíthettünk, s olyan támogatókra találtunk, mint Horváth Vilmos Belgiumból, Rakó József Magyarországról. Horváth Vili bácsi a levelek hatására elkérte Miska bácsitól a címemet, hogy felvehesse velem a kapcsolatot. 1997-ben keresett meg először levélben. Mivel érdé- < kelt a levelezés, írtam neki. Vili bácsi szívesen pártfogolja isko- * Iánkat, évente könyvcsomaggal jutalmazza meg a különféle ver- ( senyek győzteseit. Azóta már személyesen is találkoztunk, sőt meglátogatta iskolánkat is. Még egy fontos hozadéka van az időközben megszűnt rádióműsornak: az egyik pályázaton a tanítványaim közül hárman táborozást nyertek Sárospatakra. Nekem adatott meg a lehetőség elkísérnem őket. Ott találkozhattam Horváth Vili bácsival és feleségével, Erzsébettel, továbbá Mátyus Ilonkával, aki a kibédi gyerekeket hozta el a táborba. S nem utolsó I sorban Sárospatakon ismertem , meg Rakó Józsefet, a Magyarország Felfedezői Szövetség országos elnökét. A tábor, az ott szer- i zett tapasztalatok nagyban hozzásegítettek ahhoz, hogy az iskolában megszerveztem a felsőszeli felfedezők csapatát. A 2005-ös névfelvételi ünnepségen Rakó József személyesen adta át az alapítólevelet. A gyerekek rendszeresen részt vesznek a sárospataki felfedező táborban, az év folyamán felfedezőutakra járnak, különféle játékokkal erősítik a csapatmunkát. Az elmondottak alapján leszögezhetjük. hogy az egykor méltán népszerű ifjúsági műsor még évekkel később is pozitívan befolyásolja a felsőszeli gyerekek életét: a tábori ismeretségek által bővülnek baráti kapcsolataik, megerősödik magyarságtudatuk, kötődésük a szülőföldhöz, a régi hagyományokhoz. Köszönettel tartozunk Miska bácsinak, Padisák Mihálynak, akinek áldozatos munkája még ma is gyümölcsöző. Mészáros Magdolna
