Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-15 / 263. szám, csütörtök

2 ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 16. www.ujszo.com RÉG1ÓPRESS - GALÁNTA1 ÉS VÁGSELLYE1 JÁRÁS FELSOSZELI Még mindig kevés a pedagógusok megbecsülése Becsüld a vén fát! FELSOSZELI Október az idősek iránti tisz­telet hónapja. Sokan nem veszik tudomásul ezeket a megemlé­kezéseket. Szerencsére az em­berek többsége nem feledkezik el az idősekről, s megtalálja a módját, hogy kifejezésre juttas­sa irántuk érzett tiszteletét, há­láját. így történt ez Felsőszeliben is a Széchenyi István Alapiskolában. Az október 22-től 26-ig tartó VI. Széchenyi Napok keretében megszervezték a nyugdíjas peda­gógusokkal és alkalmazottakkal való találkozót. Az alapiskola és óvoda jelenlegi pedagógusai az egykori kollégákat baráti beszél­getésre hívták meg, melynek apropójául a következő Széche- nyi-idézet szolgált: „A jó régit az újjal jelen időben kézfogásra bírni törekedj!” A hívó szóra megjelentek örömteli pillanatoknak lehettek részesei. A kedves fogadtatás Pónya Zsuzsanna igazgatónő részéről csak a kezdet volt. Ezu­tán a tantestület tagjai verssel, énekkel köszöntötték a nyugdí­jasokat, akik könnyeikkel küszködve emlegették egykori tanítványaikat. Közülük ma már többen az iskola alkalmazottai. A megható kézszorítások, elis­merő vállveregetések után a vendégek érdeklődéssel ismer­kedtek az iskola életének újabb fejezeteivel. Megtekintették a pedagógusok és szülők alkotá­saiból készült kiállítást, továbbá a tanulók idei pályamunkáit, melyeket a névadó tiszteletére kiírt felhívásra készítettek. A sokféle érdekes munka az alko­tók tehetségét, kézügyességét dicsérte. Bizonyítékul szolgálnak arról, hogy tanult szakmájuk mellett kikapcsolódásként is tudnak értékeset alkotni. A délután további részében a kedves vendégek könyvbemuta­tón vettek részt, ahol Jakubecz Márta legújabb könyvét „Isten ál­latkái” címmel Morovics Ibolya igazgató-helyettes mutatta be. A mozgalmas és eseménydús délu­tánt meghitt beszélgetések követ­ték. A volt kollégák megállapítot­ták, hogy az iskola töretlen len­dülettel folytatja az új generációk nevelését, oktatását. Az elmon­dottak és látottak alapján leszö­gezhették, hogy a modem kor pozitívumai mellett még mindig kevés a tanítók társadalmi elisme­rése, megbecsülése. Bizakodással tölti el őket a tudat, hogy a felső­szeli iskola pedagógusai ennek ellenére továbbra is elhivatottság­gal fogják vezetni a rájuk bízott emberpalántákat az ismeretek megszerzésének göröngyös ösvé­nyén. Az idei Széchenyi Napok pro­gramjának efféle bővítése nagy visszhangra talált a pedagógusok körében. Az iskola nyitottságára vall, hogy az ilyen rendezvények által is lehetőséget ad minden­napjai jobb megismerésére. Mészáros Magdolna A Padisák Mihály által szer­kesztett műsor 2001-ben meg­szűnt. Az évtizedek alatt felhal­mozódott levelek és emlékek tömkelegét a szerkesztő átadta megőrzésre az Országos Pedagó­giai Könyvtárnak és Múzeumnak. Ebből a gazdag anyagból készült kiállítás megnyitóján én is részt vehettem mint a műsor egykori hűséges felvidéki levelezője. Amikor megpillantottam a tár­lókban a tanítványaim írásait, a fényképeket, az iskolánk évköny­veit, meghatódva gondoltam az elmúlt másfél évtizedre. Azok az évek jutottak eszembe, amikor a „Miska bácsi levelesládája” c. műsor rendszeresen sugározta adásait, közölte a hallgatók által beküldött legjobb írásokat, leve­leket. Ezeket gyerekszínészek ol­vasták fel. A szerkesztő előzőleg mindig értesítette levélben azo­kat, kiknek írásából fognak idéz­ni. így készülhettek a gyerekek művük meghallgatására, esetleg rögzítésére. Hogyan is kerültem kapcsolat­ba a műsorral és szerkesztőjével? Még a 90-es évek elején történt. Az egyik szombat esti műsorban felhívást tettek közzé, hogy a gye­rekek ítjanak a szülőföldről, a szülőföld iránti szeretetükről. A téma hozzám is közel állt, ezért elhatároztam, hogy elbeszélgetek erről a tanítványaimmal. Aztán nemcsak beszélgettünk a faluról, hanem kutatni kezdtünk a régi dolgokról, a felkerestük a falu idősebb lakosait, meséljenek a gyerekkorukról. Majd az össze­gyűjtött anyagot papírra vetettük. Az elkészült pályázatokat pedig elküldtem Budapestre. Rövidesen a Magyar Rádió pecsétjével jegyzett borítékot ho­zott a posta. Boldogan olvastam a „Miska bácsi” legújabb könyvét dedikálja választ, hogy a levelekből felol­vasnak egyet-egyet. Természete­sen a jelzett időpontban magnó­szalagra rögzítettem a műsort, hogy megmutathassam a többi tanulónak is, hátha kedvet kap­nak az íráshoz. Miska bácsi leve­lében tanácsokat is adott, mire fi­gyeljenek a gyerekek a fogalma­zások készítése közben. így nem egyszeri próbálkozás maradt az írás, hanem kicsinyenként elter­jedt a híre az iskolában is, s mások is bekapcsolódtak a pályáza­tokba. Mindig akadt olyan gyerek, aki szívesen írt, sőt verssel is próbál­kozott, vagy egyéb műfajokkal mikor milyen téma szerepelt a kiírásban. A pályázati témák közül hadd említsek néhányat a széles skálából: családi kör, nyel­vében él a nemzet, a kövek mesél­nek, nem fogom elfelejteni, mi, fiatalok, én iskolám, őrzöm a ha­gyományt stb. A nyertes munkákért szép könyveket kaptak a gyerekek. Miska bácsi mindig tudott újíta­hogy felkeltse a műsor iránt az érdeklődést. Pontokat lehetett gyűjteni, máskor arany tallérokat küldött a munka sikerességétől függően stb. A műsorba a Kárpát-medence különböző részeiből írtak a gye­rekek. Legtöbben Erdélyből. Na­gyon szép írásokat hallgathattam. Sokszor elővettem a térképet, s keresgéltem a műsorban hallott településneveket. Némelyik tanít­ványom több könyvet is nyert, voltak olyanok is, akik üdülésen vehettek részt a Velencei-tónál vagy a Balatonnál. Ezeken a kirándulásokon a személyes ta­lálkozások által még jobban meg­erősödtek azok a szálak, melyek az éter hullámain a Kárpát-me­dence fiataljait „ezer szállal” fűz­ték egybe (később Miska bácsi ezen a címen válogatást adott ki az ezredforduló legjobb munkái­ból). A műsor rengeteg élményt, ta­pasztalatot, sikerélményt nyújtott a hallgatóknak, de általa az iskola is gazdagodott. Egyrészt úgy, A tárlat anyaga a hat éve megszűnt rádióműsor, amelyhez sok emlék kapcsolódik Gondolatok egy kiállítás kapcsán... Mai rohanó világunkban rit­kaságnak számít, ha egy rá­dióműsor megéri a fél év­századot, de még nagyobb dolognak tűnik, ha egy rá­dióműsor anyaga kiállításra kerül. Ez történt ugyanis a Magyar Rádió népszerű ifjú­sági rovatával, a „Miska bá­csi levelesládája” c. műsorá­val. hogy jó hírét öregbítette minden levél, mely a felsőszeliektől elhangzott. Másrészt új kapcsola­tokat létesíthettünk, s olyan tá­mogatókra találtunk, mint Hor­váth Vilmos Belgiumból, Rakó József Magyarországról. Horváth Vili bácsi a levelek ha­tására elkérte Miska bácsitól a cí­memet, hogy felvehesse velem a kapcsolatot. 1997-ben keresett meg először levélben. Mivel érdé- < kelt a levelezés, írtam neki. Vili bácsi szívesen pártfogolja isko- * Iánkat, évente könyvcsomaggal jutalmazza meg a különféle ver- ( senyek győzteseit. Azóta már személyesen is találkoztunk, sőt meglátogatta iskolánkat is. Még egy fontos hozadéka van az időközben megszűnt rádiómű­sornak: az egyik pályázaton a ta­nítványaim közül hárman táboro­zást nyertek Sárospatakra. Nekem adatott meg a lehetőség elkísér­nem őket. Ott találkozhattam Horváth Vili bácsival és feleségé­vel, Erzsébettel, továbbá Mátyus Ilonkával, aki a kibédi gyerekeket hozta el a táborba. S nem utolsó I sorban Sárospatakon ismertem , meg Rakó Józsefet, a Magyaror­szág Felfedezői Szövetség orszá­gos elnökét. A tábor, az ott szer- i zett tapasztalatok nagyban hoz­zásegítettek ahhoz, hogy az isko­lában megszerveztem a felsőszeli felfedezők csapatát. A 2005-ös névfelvételi ünnepségen Rakó József személyesen adta át az alapítólevelet. A gyerekek rend­szeresen részt vesznek a sárospa­taki felfedező táborban, az év fo­lyamán felfedezőutakra járnak, különféle játékokkal erősítik a csapatmunkát. Az elmondottak alapján leszö­gezhetjük. hogy az egykor méltán népszerű ifjúsági műsor még évekkel később is pozitívan befo­lyásolja a felsőszeli gyerekek éle­tét: a tábori ismeretségek által bővülnek baráti kapcsolataik, megerősödik magyarságtudatuk, kötődésük a szülőföldhöz, a régi hagyományokhoz. Köszönettel tartozunk Miska bácsinak, Padisák Mihálynak, akinek áldozatos munkája még ma is gyümölcsöző. Mészáros Magdolna

Next

/
Thumbnails
Contents