Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-15 / 263. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 15. Vélemény és háttér 7- Azt hallottam, a Földalapban sem biztos a pozíciója (Peter Gossányi karikatúrája Rice-t úgy várakoztatták meg Putyin előszobájában, mint egy házalót Teljesítményét gyenge közepesre értékelik TALLÓZÓ OROSZ LAPOK A szerdai orosz lapok címol­dalukon számoltak be arról, hogy Vlagyimir Putyin elnök előző nap Krasznojarszkban kijelentette: azért állt az Egységes Oroszország párt jelölőlistájának élére, mert csak ez biztosít számára er­kölcsi felhatalmazást - ha a párt választási győzelmet arat -, hogy számon kérje a kormánytól és a parlament­től a ma kijelölt feladatok teljesítését. A Komszomolsz- kaja Pravda egy kérdést tett fel ezzel kapcsolatban: ha az elnökválasztás után Putyin kéri számon a kormány és a parlament munkáját, akkor mivel foglalkozik majd az új elnök? A Kommerszant tu­dósítója úgy értette Putyint: ha az Egységes Oroszország színeiben bizalmat szavaz­nak neki, ez lehetővé teszi számára a döntések végre­hajtásának ellenőrzését. A helyszíni beszámoló rámu­tat: „Putyin végre nyíltan megmondta, mi a terve, és saját maga kötötte a válasz­tások eredményét személyé­hez. Ezt eddig csak politoló­gusok tették meg, ami in­kább az elképzelés lejáratá­sára volt alkalmas”. A Ve- domosztyi egy kremlbeli for­rást idézett: az elnök nem célzott arra, hogy a kormány vagy valamilyen más struk­túra élére kívánna állni, csu­pán értésre adta, hogy a harmadik mandátum örökös feszegetése helyett helye­sebb lesz a hatalom pártját támogatni a választásokon, s ha ez meglesz, ő maga to­vábbra is befolyást tud gya­korolni az ország helyzetére. A lap azt is megállapította: az Egységes Oroszország po­litikusai egy ideje azzal agi­tálnak, hogy a választás bi­zalmi népszavazás lesz Pu- tyinról, de az elnök Kraszno­jarszkban első ízben értett egyet azzal, hogy a parla­menti választás az iránta megnyilvánuló bizalom tesztje. Idézte a lap Dmitrij Badovszkij politológust, aki szerint csupán a kampány újabb fejezete nyílt meg: Pu­tyin előbb vállalta, hogy ve­zeti a párt listáját, aztán a párt bevezette a köztudatba a bizalmi népszavazást, most az elnök újra jelezte kötődé­sét a hatalom pártjához, hogy növelje annak nép­szerűségét, főleg a bizonyta­lan szavazók körében. Közü­lük sokan támogatnák Pu­tyint, de kételyeket táplál­nak a párt iránt. A szerdai la­pok adtak hírt arról is, hogy két közvélemény-kutató intézet november 10-11-én készült felmérései egyaránt azt mu­tatják: miután Putyin a párt jelölőlistájának élére állt, nőtt az Egységes Oroszor­szág népszerűsége, s a FŐM intézet szerint a szavazatok 53, az állami VCIOM szerint 57 százalékára számíthat. Az elnök döntése általános ér­tékelés szerint még nem hoz­ta meg a várt hatást, mivel ha most lenne az elnökvá­lasztás, a szavazók 70 száza­léka adná rá a voksát. Az Egységes Oroszország után a népszerűségi listán az orosz kommunista párt (KPRF) következik, ez a FŐM szerint 7,7, a VCIOM szerint 9 szá­zalékot remélhet. A többi párt nem éri el az új válasz­tási törvényben bevezetett 7 százalékos küszöböt. A konzervatív politikai kö­rökben azelőtt kiemelke­dően népszerű Condoleez- za Rice amerikai külügy­miniszter eddigi teljesít­ményét gyenge közepesre értékelik konzervatív elemzők. MTl-ELEMZÉS A Newsmax tekintélyes kon­zervatív hírportál C mínusz (há­rom mínusz) jeggyel értékelte Rice működését, akiben támoga­tói három éve még a kormány­párt megmentőjét, a 2008-as el­nökválasztás republikánus jelölt­jét látták. Többen „Condi-Hillary párharcot” vetítettek előre; sze­rintük Rice lehetett volna az egy­kori first lady, Hillary Clinton el­lenfele. Ez az elképzelés azonban mára elpárolgott, a külügymi­niszter csillaga leáldozóban van. .Afganisztán, Pakisztán vagy a palesztin-izraeli viszály, netán Oroszország, Venezuela? Nehéz olyan helyet találni a Földön, ahol az amerikai külpolitika sike­reiről lehet beszámolni” - foglal­ta össze ítéletét Larry Diamond, a Hoover Intézet vezető kutatója, aki azelőtt Rice munkatársa volt a Stanford Egyetemen. A Newsmax értékelése szerint Rice legfeljebb négyes osztályza­tot érdemel az iraki háború terén. Washingtonnak az a törekvése, hogy a regionális hatalmakat, köztük Iránt és Szíriát távol tart­sák Iraktól, kudarcot vallott. Az a szándék sem járt sikerrel, hogy a bagdadi kormányban teret nyer­jen a megbékélés. Annak a feladatnak a végrehaj­tására, hogy helyreállítsa Amerika tekintélyét a világon, a külügymi­niszter három mínuszt kapott. A napokban mondott le Karen Hughes - aki Rice-hoz hasonlóan George Bush elnök régi segítője volt - külügyi államtitkári poszt­járól. A State Department arculat­felelőse volt, távozásakor csak annyit mondott: Amerika imi- dzsének javítása évekbe fog telni. A terrorizmus elleni háború­ban való nemzetközi együtt­működés terén kettes Rice telje­sítménye. A Bush-adminisztráció sikert könyvelhet el azzal, hogy két, egykor kritikus szövetséges támogatását meg tudta nyerni: Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár Washington mögé állt. A többi szövetségeshez fűződő viszony azonban már problémás; Rice néhány napja fejezte ki sajnálatát amiatt, hogy Pervez Musarraf pakisztáni elnök felfüggesztette az alkotmány hatályát. Az orosz viszony kezelése hármas osztályzatot ér. Vlagyi­mir Putyin már rég nem Wa­shington fő szövetségese és Bush személyes jó barátja, ehelyett az Egyesült Államok egyik legállha- tatosabb bírálója. Putyin ki akar lépni a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták leszerelésére vonatkozó INF-szerződésből. Az orosz elnök a közelmúltban azzal vádolta meg az Egyesült Államo­kat, hogy „az egyik konfliktus szakadékától a másikhoz vezet­nek minket (...) politikai megol­dások nem lehetségesek”. Az izraeli-palesztin viszály rendezése terén Rice három mí­nuszt érdemel. Az amerikai kül­ügyminiszter fáradhatatlanul próbálta meggyőzni Izraelt, hogy vonja ki csapatait a palesztin te­rületekről, és oldja fel a kereske­delmi, utazási korlátozásokat. Bí­rálók úgy látják: Rice-ból hiány­zik az intenzív diplomáciai erőfe­szítések lendülete, amely sok elődjében megvolt, s amely nél­kül legfeljebb Gázára korláto­zódhatnak a sikerek. A Kínához fűződő viszonyért kettő mínuszt kapott az amerikai diplomácia irányítója, mert bár folyékonyan beszél kínaiul, nem mindig tudja megtalálni a közös nyelvet pekingi partnereivel. Az észak-koreai válság megoldása ügyében mindazonáltal az amerikai-kínai együttműködés hozott némi sikereket. Az iráni atomprogram kezelé­séért sem kapta meg Rice a leg­jobb osztályzatot, csak kettest. Bár Bush elnök nemrégen újabb szankciókat jelentett be három állami tulajdonú iráni bank, va­lamint a Forradalmi Gárda ellen, amerikai diplomaták nem tudták elérni, hogy az ENSZ-ben egyet­értés alakuljon ki a büntetőintéz­kedések újabb, harmadik köréről. Ezt pedig sok bíráló szerint már a nyáron életbe kellett volna lép­tetni Teherán ellen. A globális klímaváltozás terén az amerikai külügyminiszter tevé­kenysége három mínuszt érdemel. A legutóbbi washingtoni nyilatko­zatok ellenére a zöld aktivisták nem hisznek abban, hogy a Fehér Ház őszintén elkötelezte magát az ember okozta légkörváltozás meg­fékezése mellett. Rice a közel­múltban arról beszélt: az Egyesült Államok vezető szerepet kíván ját­szani a fölmelegedés csökkentésé­ben. Ugyanakkor nem hagy fel a Bush-adminisztráció évek óta hal­lott mantrájával: olyan megoldás nem képzelhető el, amely kiéhez­teti az olajra éhes fejlődő gazdasá­gokat, vagy lelassítja a növeke­dést. Rice továbbra is azt hangoz­tatja, minden országnak önállóan kell döntenie saját szükségletei és érdekei szerint, és nem hajlandó kiejteni a kötelező normák kifeje­zést. A Newsmax szerint Condo- leezza Rice gyenge közepes osz­tályzatát tükrözi, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök moszkvai iro­dájának előszobájában nemrégen úgy várakoztatta meg az ameri­kai külügyminisztert, mintha csak egy irodaszerekkel házaló bosszantó üzletember volna. A külügyminiszter asszony ezenkí­vül nem tud ötről hatra jutni ab­ban a küzdelemben, amelyet a nagy hatalmú Dick Cheney alel- nökkel és neokon szövetségesei­vel folytat az Iránnal kapcsolatos diplomáciai erőfeszítések szük­ségességéről. Irakban pedig Rice hivatala adós a valódi megbéké­lés programjával. Rice meglehetősen nehezen kezelhető világot vett át elődjétől 2005-ben, de elemzők utalnak rá: az a világ részben annak a Bush-adminisztrációnak volt a terméke, amelynek első periódu­sában Rice nemzetbiztonsági ta­nácsadóként szolgált. Konzerva­tív megfigyelők azt sem mulaszt­ják el megjegyezni, hogy a State Department diplomatái körében rekord alacsony szintet ért el a vezetés iránti bizalom. Egy októ­beri felmérés szerint a külügyi szolgálatban levő amerikai tiszt­viselőknek mindössze 12 száza­léka van meggyőződve arról, hogy Rice az ő érdekeiket védi. KOMMENTÁR Mindhalálig Putyin AAAL1NÁK ISTVÁN Az utóbbi évek legfontosabb Putyin-beszéde hangzott el ked­den Krasznojarszkban. Ha azt mondjuk, szavai kísértetiesen idézték a múltat, kevés. Maga volt a múlt az a jövőkép, amit az orosz elnök felvázolt - figyeljük meg a helyszínt, a dekorációt, a tálalást - népe elé „egy építőmunkás kérdéseire adott válaszában”. A lényeg: Pu­tyin úgy érzi, a decemberi parlamenti választások után is erköl­csi joga lesz mindenkitől számon kérni az általa kitűzött kurzus megvalósítását. Akkor - tette hozzá, és ez a csomagolópapír ha az Egységes Oroszországra szavaznak a választók, ezért is állt ő maga e párt listájának élére. Vagyis a választók ruházzák rá az erkölcsi jo­got. Az pedig szinte biztosra vehető, hogy ez a párt majdnem akkora győzelmet fog aratni egyre fogyatkozó ellenfelei fölött, amekkorát évtizedekig a Szovjetunió Kommunista Pártja ara­tott ellenfelek nélkül. Putyin ezúttal sem válaszolt egyértelműen arra, milyen módon akarja erkölcsi jogát gyakorolni, de egy korábbi nyilatkozatá­ban nagy szerényen nem zárta ki a kormányfői poszt betöltésé­nek lehetőségét sem. Tévedtek a Garri Kaszparov-féle forrófejű hőzöngők, amikor azt hitték, vége azoknak az időknek, amikor a sztálini, majd brezs- nyevi SZKP egyedüli állampártként mindent az ellenőrzése alatt tartott. Putyin most elismerte, eddig az egyik nagy hiba az volt, hogy az államhatalom elidegenedett az emberektől. „De mindez gyökeresen megváltozott, mert az Egységes Oroszor­szág fokozatosan az államhatalom garanciájává vált.” Biztosan akadnak orosz politológusok, akik megmagyarázzák, a totális diktatúrát leszámítva milyen módon garantálhatja egyetlen párt az államhatalmat. Putyint elborzasztja az a lehetőség, hogy a választások után esetíeg „egészen új emberek kerülhetnek az alsóházba, az ál­lami dumába, akik majd azt mondják, ők ezt jobban tudják csi­nálni, és így megpróbálják megbontani a törvényhozó és a vég­rehajtó hatalom közötti egységet”. Ó igazán nem akarta, csak e szörnyű lehetőség miatt vállalta el a listavezetést, hogy meggyőzze az embereket: „szavazzanak az Egységes Oroszországra, amely lojális lesz a kormányhoz”. Kri­tikusan elismerte, az Egységes Oroszország nem tökéletes, de jelenleg nincs nála alkalmasabb politikai erő Oroszországban. Az Egységes Oroszország helyi vezetőségének közleménye sze­rint Putyin krasznojarszki latolgatásának nem politikai, hanem kizárólag munkajellege volt. Tegyük hozzá: tiszta szerencse, hogy az általa felkeresett útépí­tő munkások ilyen élénk érdeklődést tanúsítottak ország-világ bajai iránt. Szó szerint, mert arra, hogy a világ bajai is megsza­porodnak, mérget vehetünk. JEGYZET Hűség vagy biztos váltás? GRENDELÁGOTA Nem akartam én biztosítót váltani. Lusta vagyok ahhoz, hogy járjam az irodákat, kilin­cseljek, azt nézegessem, me­lyik társaság mely szolgáltatá­sa előnyösebb. Ezeket a műveleteket nem nekem talál­ták ki. Akár előnyös, akár nem, maradok a régi biztosító hűséges, bár kissé mafla ügy­fele. Nem mintha el lennék ragadtatva attól, amelynek fi­zetem a rendes évi kötelezőt, idestova tízéves autómra. Sőt egyszer föl is bosszantottak, családilag. Amikor betörtek anyámhoz, elvittek ezt-azt, ki kellett cserélni a bejárati ajtót, mert úgy szétverték, hogy nem lett volna értelme össze- toldozni-foldozni, és ugyanaz a biztosító a huszonvalahány ezer koronás ajtónak a töre­dékét fizette meg, mondván csak egy bizonyos típusú érté­kében kárpótolnak, a munká­ról - bár rendes, pecsétes számlát kaptunk - meg is fe­ledkeztek. Mindegy, régen volt. Mint az is, hogy az első kocsira ott kötöttem szerző­dést, a másodikkal maradtam. Nem volt sok közös ügyünk a számlabefizetésen kívül, egy koccanás a húsz év alatt. Eh­hez képest folyamatosan emelkedett a biztosítási díj. Aztán egyszer csak kaptam néhány százalékos kedvez­ményt, de a befizetett és az el­fogyasztott összeghez képest jelentéktelen volt. - Ideje len­ne váltanod - intett a lányom, át is sétáltam a szemközti fi­ókba, hogy azon nyomban, az utolsó előtti pillanatban bú­csút mondok nekik. Kedvesen fogadtak, gondolom, úgy vél­ték, egy újabb ügyfél. Hellyel kínáltak, mosollyal, csak a ká­vé hiányzott a tökéletes fo­gadtatáshoz, azt meg úgysem fogadtam volna el, a reggeli feketén már rég túl voltam. Legnagyobb meglepetésemre a hölgy tekintete akkor sem borult el, amikor közöltem, föl akarom bontani a szerződést, mert az interneten bepötyög­vén adataimat a megfelelő ro­vatokba, sokkal kedvezőbb ajánlatokat fedeztem föl. - Mennyit fizet? - kérdezte. - Öt körül, pontosan egy százas híján öt egész ezrest. Ráadá­sul mindig decemberben, egy összegben, karácsony tájékán nem nagy élmény - feleltem. Akkor a hölgy előkapta számí­tógépét, pötyögött bele vala­mit, aztán mélyen a szemem­be nézett, és azt mondta: - adhatok harmincszázalékos kedvezményt, azaz nagyjából háromezerre jön ki, félévente ezeröt - mosolygott rám. - Akkor maradok! De ha most nem jöttem volna, minden marad a régiben? - piszkálód- tam csöppet. - Marad. Csök­kenteni nem kötelesség. Tudjuk, tapasztaljuk. Csak emelni.

Next

/
Thumbnails
Contents