Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)
2007-11-15 / 263. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 15. Vélemény és háttér 7- Azt hallottam, a Földalapban sem biztos a pozíciója (Peter Gossányi karikatúrája Rice-t úgy várakoztatták meg Putyin előszobájában, mint egy házalót Teljesítményét gyenge közepesre értékelik TALLÓZÓ OROSZ LAPOK A szerdai orosz lapok címoldalukon számoltak be arról, hogy Vlagyimir Putyin elnök előző nap Krasznojarszkban kijelentette: azért állt az Egységes Oroszország párt jelölőlistájának élére, mert csak ez biztosít számára erkölcsi felhatalmazást - ha a párt választási győzelmet arat -, hogy számon kérje a kormánytól és a parlamenttől a ma kijelölt feladatok teljesítését. A Komszomolsz- kaja Pravda egy kérdést tett fel ezzel kapcsolatban: ha az elnökválasztás után Putyin kéri számon a kormány és a parlament munkáját, akkor mivel foglalkozik majd az új elnök? A Kommerszant tudósítója úgy értette Putyint: ha az Egységes Oroszország színeiben bizalmat szavaznak neki, ez lehetővé teszi számára a döntések végrehajtásának ellenőrzését. A helyszíni beszámoló rámutat: „Putyin végre nyíltan megmondta, mi a terve, és saját maga kötötte a választások eredményét személyéhez. Ezt eddig csak politológusok tették meg, ami inkább az elképzelés lejáratására volt alkalmas”. A Ve- domosztyi egy kremlbeli forrást idézett: az elnök nem célzott arra, hogy a kormány vagy valamilyen más struktúra élére kívánna állni, csupán értésre adta, hogy a harmadik mandátum örökös feszegetése helyett helyesebb lesz a hatalom pártját támogatni a választásokon, s ha ez meglesz, ő maga továbbra is befolyást tud gyakorolni az ország helyzetére. A lap azt is megállapította: az Egységes Oroszország politikusai egy ideje azzal agitálnak, hogy a választás bizalmi népszavazás lesz Pu- tyinról, de az elnök Krasznojarszkban első ízben értett egyet azzal, hogy a parlamenti választás az iránta megnyilvánuló bizalom tesztje. Idézte a lap Dmitrij Badovszkij politológust, aki szerint csupán a kampány újabb fejezete nyílt meg: Putyin előbb vállalta, hogy vezeti a párt listáját, aztán a párt bevezette a köztudatba a bizalmi népszavazást, most az elnök újra jelezte kötődését a hatalom pártjához, hogy növelje annak népszerűségét, főleg a bizonytalan szavazók körében. Közülük sokan támogatnák Putyint, de kételyeket táplálnak a párt iránt. A szerdai lapok adtak hírt arról is, hogy két közvélemény-kutató intézet november 10-11-én készült felmérései egyaránt azt mutatják: miután Putyin a párt jelölőlistájának élére állt, nőtt az Egységes Oroszország népszerűsége, s a FŐM intézet szerint a szavazatok 53, az állami VCIOM szerint 57 százalékára számíthat. Az elnök döntése általános értékelés szerint még nem hozta meg a várt hatást, mivel ha most lenne az elnökválasztás, a szavazók 70 százaléka adná rá a voksát. Az Egységes Oroszország után a népszerűségi listán az orosz kommunista párt (KPRF) következik, ez a FŐM szerint 7,7, a VCIOM szerint 9 százalékot remélhet. A többi párt nem éri el az új választási törvényben bevezetett 7 százalékos küszöböt. A konzervatív politikai körökben azelőtt kiemelkedően népszerű Condoleez- za Rice amerikai külügyminiszter eddigi teljesítményét gyenge közepesre értékelik konzervatív elemzők. MTl-ELEMZÉS A Newsmax tekintélyes konzervatív hírportál C mínusz (három mínusz) jeggyel értékelte Rice működését, akiben támogatói három éve még a kormánypárt megmentőjét, a 2008-as elnökválasztás republikánus jelöltjét látták. Többen „Condi-Hillary párharcot” vetítettek előre; szerintük Rice lehetett volna az egykori first lady, Hillary Clinton ellenfele. Ez az elképzelés azonban mára elpárolgott, a külügyminiszter csillaga leáldozóban van. .Afganisztán, Pakisztán vagy a palesztin-izraeli viszály, netán Oroszország, Venezuela? Nehéz olyan helyet találni a Földön, ahol az amerikai külpolitika sikereiről lehet beszámolni” - foglalta össze ítéletét Larry Diamond, a Hoover Intézet vezető kutatója, aki azelőtt Rice munkatársa volt a Stanford Egyetemen. A Newsmax értékelése szerint Rice legfeljebb négyes osztályzatot érdemel az iraki háború terén. Washingtonnak az a törekvése, hogy a regionális hatalmakat, köztük Iránt és Szíriát távol tartsák Iraktól, kudarcot vallott. Az a szándék sem járt sikerrel, hogy a bagdadi kormányban teret nyerjen a megbékélés. Annak a feladatnak a végrehajtására, hogy helyreállítsa Amerika tekintélyét a világon, a külügyminiszter három mínuszt kapott. A napokban mondott le Karen Hughes - aki Rice-hoz hasonlóan George Bush elnök régi segítője volt - külügyi államtitkári posztjáról. A State Department arculatfelelőse volt, távozásakor csak annyit mondott: Amerika imi- dzsének javítása évekbe fog telni. A terrorizmus elleni háborúban való nemzetközi együttműködés terén kettes Rice teljesítménye. A Bush-adminisztráció sikert könyvelhet el azzal, hogy két, egykor kritikus szövetséges támogatását meg tudta nyerni: Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár Washington mögé állt. A többi szövetségeshez fűződő viszony azonban már problémás; Rice néhány napja fejezte ki sajnálatát amiatt, hogy Pervez Musarraf pakisztáni elnök felfüggesztette az alkotmány hatályát. Az orosz viszony kezelése hármas osztályzatot ér. Vlagyimir Putyin már rég nem Washington fő szövetségese és Bush személyes jó barátja, ehelyett az Egyesült Államok egyik legállha- tatosabb bírálója. Putyin ki akar lépni a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták leszerelésére vonatkozó INF-szerződésből. Az orosz elnök a közelmúltban azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy „az egyik konfliktus szakadékától a másikhoz vezetnek minket (...) politikai megoldások nem lehetségesek”. Az izraeli-palesztin viszály rendezése terén Rice három mínuszt érdemel. Az amerikai külügyminiszter fáradhatatlanul próbálta meggyőzni Izraelt, hogy vonja ki csapatait a palesztin területekről, és oldja fel a kereskedelmi, utazási korlátozásokat. Bírálók úgy látják: Rice-ból hiányzik az intenzív diplomáciai erőfeszítések lendülete, amely sok elődjében megvolt, s amely nélkül legfeljebb Gázára korlátozódhatnak a sikerek. A Kínához fűződő viszonyért kettő mínuszt kapott az amerikai diplomácia irányítója, mert bár folyékonyan beszél kínaiul, nem mindig tudja megtalálni a közös nyelvet pekingi partnereivel. Az észak-koreai válság megoldása ügyében mindazonáltal az amerikai-kínai együttműködés hozott némi sikereket. Az iráni atomprogram kezeléséért sem kapta meg Rice a legjobb osztályzatot, csak kettest. Bár Bush elnök nemrégen újabb szankciókat jelentett be három állami tulajdonú iráni bank, valamint a Forradalmi Gárda ellen, amerikai diplomaták nem tudták elérni, hogy az ENSZ-ben egyetértés alakuljon ki a büntetőintézkedések újabb, harmadik köréről. Ezt pedig sok bíráló szerint már a nyáron életbe kellett volna léptetni Teherán ellen. A globális klímaváltozás terén az amerikai külügyminiszter tevékenysége három mínuszt érdemel. A legutóbbi washingtoni nyilatkozatok ellenére a zöld aktivisták nem hisznek abban, hogy a Fehér Ház őszintén elkötelezte magát az ember okozta légkörváltozás megfékezése mellett. Rice a közelmúltban arról beszélt: az Egyesült Államok vezető szerepet kíván játszani a fölmelegedés csökkentésében. Ugyanakkor nem hagy fel a Bush-adminisztráció évek óta hallott mantrájával: olyan megoldás nem képzelhető el, amely kiéhezteti az olajra éhes fejlődő gazdaságokat, vagy lelassítja a növekedést. Rice továbbra is azt hangoztatja, minden országnak önállóan kell döntenie saját szükségletei és érdekei szerint, és nem hajlandó kiejteni a kötelező normák kifejezést. A Newsmax szerint Condo- leezza Rice gyenge közepes osztályzatát tükrözi, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök moszkvai irodájának előszobájában nemrégen úgy várakoztatta meg az amerikai külügyminisztert, mintha csak egy irodaszerekkel házaló bosszantó üzletember volna. A külügyminiszter asszony ezenkívül nem tud ötről hatra jutni abban a küzdelemben, amelyet a nagy hatalmú Dick Cheney alel- nökkel és neokon szövetségeseivel folytat az Iránnal kapcsolatos diplomáciai erőfeszítések szükségességéről. Irakban pedig Rice hivatala adós a valódi megbékélés programjával. Rice meglehetősen nehezen kezelhető világot vett át elődjétől 2005-ben, de elemzők utalnak rá: az a világ részben annak a Bush-adminisztrációnak volt a terméke, amelynek első periódusában Rice nemzetbiztonsági tanácsadóként szolgált. Konzervatív megfigyelők azt sem mulasztják el megjegyezni, hogy a State Department diplomatái körében rekord alacsony szintet ért el a vezetés iránti bizalom. Egy októberi felmérés szerint a külügyi szolgálatban levő amerikai tisztviselőknek mindössze 12 százaléka van meggyőződve arról, hogy Rice az ő érdekeiket védi. KOMMENTÁR Mindhalálig Putyin AAAL1NÁK ISTVÁN Az utóbbi évek legfontosabb Putyin-beszéde hangzott el kedden Krasznojarszkban. Ha azt mondjuk, szavai kísértetiesen idézték a múltat, kevés. Maga volt a múlt az a jövőkép, amit az orosz elnök felvázolt - figyeljük meg a helyszínt, a dekorációt, a tálalást - népe elé „egy építőmunkás kérdéseire adott válaszában”. A lényeg: Putyin úgy érzi, a decemberi parlamenti választások után is erkölcsi joga lesz mindenkitől számon kérni az általa kitűzött kurzus megvalósítását. Akkor - tette hozzá, és ez a csomagolópapír ha az Egységes Oroszországra szavaznak a választók, ezért is állt ő maga e párt listájának élére. Vagyis a választók ruházzák rá az erkölcsi jogot. Az pedig szinte biztosra vehető, hogy ez a párt majdnem akkora győzelmet fog aratni egyre fogyatkozó ellenfelei fölött, amekkorát évtizedekig a Szovjetunió Kommunista Pártja aratott ellenfelek nélkül. Putyin ezúttal sem válaszolt egyértelműen arra, milyen módon akarja erkölcsi jogát gyakorolni, de egy korábbi nyilatkozatában nagy szerényen nem zárta ki a kormányfői poszt betöltésének lehetőségét sem. Tévedtek a Garri Kaszparov-féle forrófejű hőzöngők, amikor azt hitték, vége azoknak az időknek, amikor a sztálini, majd brezs- nyevi SZKP egyedüli állampártként mindent az ellenőrzése alatt tartott. Putyin most elismerte, eddig az egyik nagy hiba az volt, hogy az államhatalom elidegenedett az emberektől. „De mindez gyökeresen megváltozott, mert az Egységes Oroszország fokozatosan az államhatalom garanciájává vált.” Biztosan akadnak orosz politológusok, akik megmagyarázzák, a totális diktatúrát leszámítva milyen módon garantálhatja egyetlen párt az államhatalmat. Putyint elborzasztja az a lehetőség, hogy a választások után esetíeg „egészen új emberek kerülhetnek az alsóházba, az állami dumába, akik majd azt mondják, ők ezt jobban tudják csinálni, és így megpróbálják megbontani a törvényhozó és a végrehajtó hatalom közötti egységet”. Ó igazán nem akarta, csak e szörnyű lehetőség miatt vállalta el a listavezetést, hogy meggyőzze az embereket: „szavazzanak az Egységes Oroszországra, amely lojális lesz a kormányhoz”. Kritikusan elismerte, az Egységes Oroszország nem tökéletes, de jelenleg nincs nála alkalmasabb politikai erő Oroszországban. Az Egységes Oroszország helyi vezetőségének közleménye szerint Putyin krasznojarszki latolgatásának nem politikai, hanem kizárólag munkajellege volt. Tegyük hozzá: tiszta szerencse, hogy az általa felkeresett útépítő munkások ilyen élénk érdeklődést tanúsítottak ország-világ bajai iránt. Szó szerint, mert arra, hogy a világ bajai is megszaporodnak, mérget vehetünk. JEGYZET Hűség vagy biztos váltás? GRENDELÁGOTA Nem akartam én biztosítót váltani. Lusta vagyok ahhoz, hogy járjam az irodákat, kilincseljek, azt nézegessem, melyik társaság mely szolgáltatása előnyösebb. Ezeket a műveleteket nem nekem találták ki. Akár előnyös, akár nem, maradok a régi biztosító hűséges, bár kissé mafla ügyfele. Nem mintha el lennék ragadtatva attól, amelynek fizetem a rendes évi kötelezőt, idestova tízéves autómra. Sőt egyszer föl is bosszantottak, családilag. Amikor betörtek anyámhoz, elvittek ezt-azt, ki kellett cserélni a bejárati ajtót, mert úgy szétverték, hogy nem lett volna értelme össze- toldozni-foldozni, és ugyanaz a biztosító a huszonvalahány ezer koronás ajtónak a töredékét fizette meg, mondván csak egy bizonyos típusú értékében kárpótolnak, a munkáról - bár rendes, pecsétes számlát kaptunk - meg is feledkeztek. Mindegy, régen volt. Mint az is, hogy az első kocsira ott kötöttem szerződést, a másodikkal maradtam. Nem volt sok közös ügyünk a számlabefizetésen kívül, egy koccanás a húsz év alatt. Ehhez képest folyamatosan emelkedett a biztosítási díj. Aztán egyszer csak kaptam néhány százalékos kedvezményt, de a befizetett és az elfogyasztott összeghez képest jelentéktelen volt. - Ideje lenne váltanod - intett a lányom, át is sétáltam a szemközti fiókba, hogy azon nyomban, az utolsó előtti pillanatban búcsút mondok nekik. Kedvesen fogadtak, gondolom, úgy vélték, egy újabb ügyfél. Hellyel kínáltak, mosollyal, csak a kávé hiányzott a tökéletes fogadtatáshoz, azt meg úgysem fogadtam volna el, a reggeli feketén már rég túl voltam. Legnagyobb meglepetésemre a hölgy tekintete akkor sem borult el, amikor közöltem, föl akarom bontani a szerződést, mert az interneten bepötyögvén adataimat a megfelelő rovatokba, sokkal kedvezőbb ajánlatokat fedeztem föl. - Mennyit fizet? - kérdezte. - Öt körül, pontosan egy százas híján öt egész ezrest. Ráadásul mindig decemberben, egy összegben, karácsony tájékán nem nagy élmény - feleltem. Akkor a hölgy előkapta számítógépét, pötyögött bele valamit, aztán mélyen a szemembe nézett, és azt mondta: - adhatok harmincszázalékos kedvezményt, azaz nagyjából háromezerre jön ki, félévente ezeröt - mosolygott rám. - Akkor maradok! De ha most nem jöttem volna, minden marad a régiben? - piszkálód- tam csöppet. - Marad. Csökkenteni nem kötelesség. Tudjuk, tapasztaljuk. Csak emelni.
