Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-03 / 253. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 3. www.ujszo.com A világhírű orosz koreográfusról stílust neveztek el Elhunyt Igor Mojszejev A „gömöri Szindbád" és kortársai - egy ismeretlen magyar íróról a Gömörország folyóirat őszi számában Egy dekadens századvégi esztéta MTl-JELENTÉS Moszkva. Elhunyt Igor Mojsze­jev világhírű orosz koreográfus, 102. életévében, tegnap érte a ha­lál. Nevét a róla elnevezett stílus tette ismertté, amelyet a különbö­ző népek táncai és a hagyományos balettelemek ötvözésével alakított ki. írt koreográfiákat többek kö­zött lengyel, finn, argentin és ma­gyar táncok felhasználásával is. Igor Mojszejev táncművész és koreográfus 1906. január 21-én született egy kijevi jogászcsalád­ban, s már fiatalon a tánc szerel­mese lett. 1924-ben már a Bolsoj- ban táncolt, s hamarosan szólista, majd balettmester lett. Újító tö­rekvéseiben elégedetlen volt a színház konzervatív művészeti fel­fogásával, s kereste a kapcsolatot az újító színházművészekkel: Me- jerholddal, Vahtangowal. A hú­szas-harmincas években gyalog és lóháton bejárta az országot, is­merkedett a különböző népek tán­caival, gyűjtötte az élményeket és motívumokat. A nevét viselő, világhírű tánc- együttese 1937 februárjában ala­kult. Mojszejev sokat küzdött a „felkent” szakértőkkel, hogy ér­vényesíthesse elképzelését - a cse­lekményesség erőteljes kifejezé­sét a táncban, továbbá a néptánc és az akadémikus balett elemei­nek ötvözését -, de táncosaival is, amíg kialakította saját stílusukat. Első műsoruk, „A Szovjetunió né­peinek tánca” azonnal ismertté tette őket. Később következtek a cselekményes balettek, az eltán­colt életképek. Az egyedülálló műfaj, a szceni- kus néptánc sok gyötrelmes mun­ka során alakult ki. Különleges képességű és képzettségű tánco­sokra volt szükség hozzá, s az utánpótlás biztosítására 1943-ban az együttes táncstúdiót alakított. Az együttesbe kerülni rang volt, Mojszejev maga válogatott a je­lentkezők között, nagy hangsúlyt fektetve az alkalmasságra, tehet­ségre, s a lányok esetében a szép­ségre is. Köztudott volt, hogy nem vetette meg a szebbik nemet az együttes tagjai között sem. Mojszejev közel háromszáz műsort vitt színre, rendkívül népszerű volt hazájában és a vilá­gon mindenhol. Mojszejevéket mindig a tökéle­tes felkészültség, a gazdag koreo­gráfia, virtuozitás, a zene, vala­mint a stilizált népviseletek nyúj­totta káprázatos látvány összhang­ja jellemezte, jellemzi. Az együttes több mint hatvan országban járt már és több mint százhatvan kül­földi turnét tudhat maga mögött. Igor Mojszejev művészetét szá­mos rangos kitüntetéssel díjazták. Emlékiratai 1996-ban Moszkvá­ban jelentek meg. A rendkívül fia­talos, fáradhatatlan művész na­ponta bejárt munkahelyére, részt vett az együttes próbáin, figyelte és segítette munkájukat. Krúdy leghíresebb hősé­nek, Szindbádnak a gömöri rokonával ismerkedhetünk meg többek között a Gö­mörország folyóirat idei 3., őszi számában. B. Kovács István alapos kutatómun­kájának köszönhetően sok érdekes dolgot tudhat meg az olvasó Gömöry Olivér­ről, akinek neve mára szin­te teljesen feledésbe me­rült, valamint a kortársai­ról és barátairól, akik kö­zött ott volt az akkori művészeti élet számos is­mert egyénisége. ISMERTETŐ Alakja felbukkan Lesznai Anna önéletrajzi ihletésű regényében, a Volt egyszer egy kertben is, ahol az írónő - aki gyermekkorát az Ondava mellett fekvő Alsókörtvé- lyes nevű, szlovákok lakta faluban töltötte - apja baráti társaságának tagjaként, Kemenessy Olivér né­ven szerepelteti. „Apám barátja volt, valamelyik minisztériumban dolgozott, elég magas beosztás­ban. Gömör megyei dzsentri úr volt. Sok jó regényt írt. Engem megtisztelt bizalmával, nekem felolvasta őket, bár sokkal fiata­labb voltam nála. Nagyon szeret­tük egymást, nagyon jó barátok lettünk. írt egy regényt, Egy köpő­láda története” - mesélte sok-sok évvel később Lesznai Anna egy ve­le készült interjúban, melyben azt állítja egyebek mellett, hogy az 1869-ban született és 1920-ban elhunyt Gömöry Olivérnek soha egyetlen sora sem jelent meg nyomtatásban, mivel halála előtt minden írását megsemmisítette. B. Kovács István kutatásai nyo­mán pontosítja az írónő kijelenté­sét, és arról tájékoztat, hogy Gö­möry Olivérnek legalább három elkészült prózai munkája ismert. Ezek közül egy, az Erdő, mező és aszfalt nyomtatásban is megje­lent. S fennmaradt természetesen a már említett Egy köpőedény tör­ténete is, amelyből a folyóirat részleteket is közöl. Áttekintést nyújt a szerző Gö­möry Olivér családfájáról, vala­mint a századelő művészeti életé­nek jeles alakjai is felvonulnak előttünk, hiszen Gömöry Olivér baráti köréhez tartozott például Mednyánszky László, akinek nagyőri kastélyában gyakran megfordult, mint ahogy a festő­óriás is többször járt Gömöryék serkei kúriájában, ahol a művészi ambíciókat dédelgető „gömöri Szindbád” második feleségével, a Nemzeti Színház volt színésznő­jével, Maróthy Margittal élt (aki mellesleg a teozófia lelkes híve volt). Közeli barátja volt a zárkó­zott Ferenczy Károly festőmű­vésznek is, aki barátságuk jegyé­ben arcképét is megfestette (ez látható a Gömörország címlapján is). Ferenczy Valér, a festő fia mondja a portré kapcsán: „Gö­möry képmásában festői érdeme­in kívül igen megkapó az ábrázolt jellemzése is: az elegáns fiatal fér­fi nyugodt karbafont ülésében, sö- tétszakállu arcában, világos sze­me tekintetében valami rejtélyes, magnetikus, csaknem démoni jel­leg van. ... Hogy apám a képen ilyen misztikus, mondhatnám: Svengali-szerű beállításban fogta fel Gömöry Olivért, a kor szem­pontjából is eléggé jellemző. Gö­möry, mint irodalmi hajlamú, de­kadens századvégi esztéta alkal­mas volt rá, hogy így legyen fel­tüntetve a képen.” Főként, ha hozzátesszük, hogy Gömöry az okkultizmus és a hipnózis iránt is erősen érdeklődött. Ezenkívül, ír­ja B. Kovács, „szoros kapcsolat fűzte a Czóbel-Justh kör tagjai­hoz, a vallás- és kultúrtörténész Czóbel Istvánhoz, annak húgá­hoz, Czóbel Minkához és Justh Zsigmond íróhoz”. Ez utóbbi ha­tását véli felfedezni Gömöry írása­in Szombathy Viktor, aki egyik, Holéczy Miklósnak írt levelében így jellemzi Gömöry egyetlen nyomtatásban megjelent kötetét, az Erdő, mező és aszfaltot: „Egy jobb műkedvelő írása, utánérzés, franciás, pesties, parasztos. ... Egy kis miszticizmus is, afféle wilde-i transzcendentalizmus...” A folyóiratban közölt kisregény­részlet alapján az olvasók maguk is eldönthetik, egyetértenek-e Szombathy ítéletévei vagy sem. Gömöry Olivér terjedelmes leve­lezést folytatott Czóbel Minkával, ebből szintén ízelítőt ad a folyó­irat. csakúgy, mint felesége, Ma­Mednyánszky László Gömöry Oli­vér (?) felväelén (A Gömör-Kis- honti Múzeum gyűjteményéből) róthy Margit naplójából. A volt színésznő okkultizmus iránti von­zalmáról bővebbet Pap Ágnes írá­sából - Gömöryné Maróthy Mar­git és a teozófia - tudhatnak meg az olvasók, (me) (ČTK-felvétel) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok November 7. és 11. között tartják Pozsonyban az Egy világ elnevezésű dokumentumfilm-fesztivált Otthonkeresés filmmel, zenével, fotóval MŰSORAJÁNLÓ Szombat: 12.15-kor a Délidő vendége a szlovákiai magyar nép­táncmozgalom jeles egyénisége, Quittner János mesterkoreográ­fus lesz. 13 órakor zenés publi­cisztikai magazinunk, a Hétről hétre jelentkezik. 15 órától nép­zenei összeállítást sugárzunk, a Söndörgő együttes felvételeiből válogatunk, amely célul tűzte ki a délszláv hagyományok ápolását. Fél négytől a Tudomány világa vendége dr. Vörös Ottó, akit a szlovákiai magyarok névadási szokásairól készített tanulmányá­ról kérdezünk, és dr. Csányi Vil­mos etológus, egyetemi tanár, nemzetközi hírű tudós, aki a Kempelen Farkas Társaság meg­hívására látogatott el Pozsonyba. A 16 órai hírek után Köszöntő, 17.40-től hírösszefoglaló. 18 óra­kor a közép-európai nemzetiségi stúdiók magazinja, a Térerő je­lentkezik, amely ezúttal a szabad­kai szerkesztőség gondozásában készült. Benne riport a fogyaté­kossággal élők európai dalfeszti­váljáról, és összefoglaló Az én szü­lőföldem elnevezésű, Ungváron rendezett tévés- és rádiósfeszti­válról. 19 órától műsorzárásig a Slágerhullámban az elmúlt évek népszerű popzenei felvételeiből válogatunk. Vasárnap: 12.15-től a Nóta­csokor szól. 13 órától a Randevú jelentkezik Csenger Ferenc szer­kesztésében. 15 órától Lacza Ti­hamér műsorát, a Kaleidoszkópot közvetítjük. A hatvanperces összeállításban először dr. Kiss László csillagászt kérdezzük ausztráliai tevékenységéről, majd megismerkedhetnek Szili István biológiatanárral, aki az ismeret­terjesztésnek is a megszállottja, végül leforgatunk egy hosszabb beszélgetést a Pozsonypüspökin élő Orbán Ilonával, aki a nyáron közel két hónapot töltött szociális munkásként Kenyában. A 16 órai hírek után a Köszöntő következik. 17.45-től összefoglaljuk a legfon­tosabb politikai és társadalmi eseményeket. Romániai román és magyar költők mutatkoztak be Dél-Szlovákia számos helyiségé­ben, többek között a fővárosban, Pozsonyban is. Az irodalmi esten készült anyagot mutatja be a Téka újabb kiadása 18 órától. Ezt köve­tően Puccini Tosca című operáját ismerteti a zenei szerkesztő, Hor­váth Katalin. 19 órától katolikus műsorral jelentkezik a Világosság egyházi magazin. Bozai Krisztián balonyi plébános gondolatait hall­juk. A Világosság után 19.40-től a Vatikáni Rádió magyar híradóját közvetítjük. Ezzel ér véget adá­sunk 20 órakor, (bodri) TALLÓS1 BÉLA Pozsony. Nyolcadik alkalom­mal rendezik meg az Egy világ (Jeden svet) elnevezésű nemzet­közi dokumentumfilm-fesztivált, amelyre főként az emberi szabad­ságjogokkal foglalkozó dokumen­tumfilmek érkeztek a világ min­den tájáról. A fesztiválnak, mely­nek több kísérőrendezvénye is van, a Charlie Centrum, az A4 - nultý priestor, a Štúdio 12, a Szlo­vák Nemzeti Galéria vetítőterme, a Színművészeti Főiskola vetítője, valamint a Szlovák Rádió kama­rastúdiója ad otthont. A filmeket témájuk alapján hét szekcióba sorolták be. A Globali­záció - győztesek és vesztesek elnevezésű szekcióban olyan opu­sokat mutatnak be, amelyek azt kutatják: miként osztja a világot győztesekre és vesztesekre a glo­balizáció. A Tudásjog című szek­ció tizenegy alkotása a politikai deklarációk kulisszái mögé próbál belesni, s közelebb hozni a néző­höz azokat az eseményeket, amelyről a média beszámol ugyan, de nem mélyrehatóan; a leggyakrabban csupán a bulvár eszközeivel kezeli a történéseket. Első alkalommal szerepel a szek­ciók között A romák közöttünk élnek elnevezésű, melyben egy kivételével cseh és szlovák doku­mentumfilmeket vetítenek. Ezek is igyekeznek teljességében, mint­egy a roma univerzumot feltárva bemutatni a romákat, az ún. romi- pent - a roma tradíciót, nyelvet és kultúrát - körüljárva. A Democra­cy report szekció olyan világokat mutat be, ahol még mindig csak álom a demokrácia, ahol nehéz harcot vívnak a szabadságért. A Női hangon elnevezésű szekció­ban női sorsok tárulnak fel a né­zők előtt. Olyan asszonyokról szólnak az ide besorolt filmek, akik valamilyen oknál fogva a tár­sadalmi rendszer áldozatai lettek. Akiket a brutalitás, az erőszak ve­szélye fenyeget nap mint nap, akik még mindig az előítéletek árnyékában élnek. A kultúrák ta­lálkozásai és ütközései elneve­zésű szekció dokumentummozijai Indiába, Csecsenföldre, Boszniá­ba, Szibériába, Kínába és az Észa­ki-sarkra vezetik el a közönséget, s arról adnak képi tanúságot, mi­lyen más, a miénktől eltérő, szá­munkra ismeretlen és idegen kul­túrák szerint élnek az ott lakók. Olyan kultúrákat, olyan szokáso­kat, tradíciókat örökítettek meg a dokumentumfilmesek kamerái, amelyek „végvárként” még ellen­állnak a globalizációnak, illetve amelyek már „elvéreztek”. E szek­ciónak - és valójában az egész szemlének - a célja, hogy az elté­rő, más kultúrákat megismerve közelebb kerüljünk a világhoz, il­letve a világ kerüljön hozzánk kö­zelebb, hiszen (ahogy a fesztivál címe is utal rá) „Egy világiban élünk. A fesztivál a gyerekeket is meg­szólítja. Három olyan rövidfilmet kínál, amelyek a legkisebbeknek készültek. Ézek részint a fejlődő országokban térképezték fel a gye­rekek életét, részint azoknak a menekülteknek a gyerekeiről fes­tenek képet, akik Európát válasz­tották második otthonuknak. Az idei, nyolcadik évfolyam új­donságként kínálja a NonCom: társadalmi célú hirdetést. Az egyes vetítések előtt rövid, humoros, ám sok esetben sokkoló társadalmi cé­lú hirdetést (reklámot) vetítenek, amelyek - társadalmunk égető problémáira figyelmeztetve, mint például a korrupció, az otthoni erőszak, az alkoholizmus, a drog- függőség, a környezetvédelem, az emberi jogok védelme - a polgári és társadalmi felelősségtudatun­kat kívánják felébreszteni. A fesztivált tematikus estek is kiegészítik, ahol olyan témákról lesz szó, mint a globalizáció, az identitástudat, az anorexia, de a meghívott előadók érintik majd a Romák - tolerancia és előítéletek, valamint a Romák - szegénység kontra nemzeti identitás proble­matikát is. Terítékre kerül továbbá Féhéroroszország, Kuba és Bosz­nia. Az estek résztvevői ezenkívül hallhatnak a Hágai Törvényszék­ről. Elemzik majd a közép-ázsiai forradalmakat, nem utolsósorban azt is, miként tartják be Oroszor­szágban az emberi jogokat. A szemle kísérőprogramjaként több koncertet is tartanak. Bemu­tatja második, Olaszországban felvett Three Names című lemezét napjaink cseh zenei életének meghatározó alakja, Václav Ha­velka, alias Selfbrush. Fellép az eperjesi Farsa duó - a két roma gi­táros különböző műfajban alko­tott saját szerzeményeket ad elő. Mindazt, amit képekben a doku­mentumfilmesek közvetítenek az Egy világ közönségének, a radio- ART koncert nemzetközi zenészei muzsikában próbálják közvetíteni a Mozi a fülnek - tér-zene című projekttel. Á mozgókép, az élő szó és a mu­zsika mellett fotóművészeti kiállí­tások is tudósítanak majd közös otthonunkról, az Egy világról.

Next

/
Thumbnails
Contents