Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-10 / 259. szám, szombat

16 Szalon ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 10. www.ujszo.com CD-AJÁNLÓ KT Tunstall: Drastic Fantastic PUHA JÓZSEF Megváltoztak a zenefogyasztási szokásaink. A felgyorsult és felhí­gult zenei életünkben valamiért egyfolytában új arcokra vágyunk. Még az üstökösként berobbanó el­ismert tehetségek túlnyomó több­sége is gyorsan érdektelenné válik - hiába készítenek egyre jobb fel­vételeket, elfordulunk tőlük, s ez­zel megálljt parancsolunk nekik, a tündöklésük tiszavirág-életű. Alig tudunk olyan nevet említeni az el­múlt tíz évben feltűntek közül, akinek népszerűsége töreden, vagy aki legalább huzamosabb ideig az élvonalban maradt. Csak a nagy öregek, az élő legendák ér­vényesülnek. Az egyre nagyobb méreteket öltő trendnek KT Tunstall lehet a következő áldoza­ta. A tünetek már mutatkoznak: a szeptemberben kiadott stúdióle­meze világviszonylatban koránt­sem olyan kelendő, mint a még most is remekül fogyó bemutatko­zó, amelyből eddig négymillió pél­dányt értékesítettek. Ez magya­rázható persze az énekesnő váltá­sával is: az eredeti stílusától való elrugaszkodásával. Az édesanyja révén kínai felme­nőkkel is rendelkező, 1975. június 23-án született skót KT Tünstall 2004 decemberében jelentette meg az első, Eye To The Telescope című albumát. Akkortájt a brit ze­nei életet két pólus fémjelezte: az egyik oldalon az elmúlt három évti­zed zenéjéből merítő, néhány eset­ben arcátlanul lopó, a britpopot to­vábbgondoló gitárzenekarok áll­tak, velük szemben az érzelmes, sok esetben melankolikus énekes­dalszerzők sorakoztak fel James Blunt vezetése alatt. Ebbe csöppent bele az utóbbi csoport oszlopos tagjaként, az előző években háttér­be szorult folkos-gitáros vonal kép­viselőjeként a számos hangszeren (gitáron, basszusgitáron, zongo­rán, fuvolán) játszó énekesnő. Ezt megelőzően tévés gyerekműsorok­ba írt zenét, és több független együttesben is megfordult. Énekes­nőként közreműködött a környé­künkön is népszerű Oi Va Voi nevű világzenét játszó londoni zenekar 2003-as Laughter Through Tears című második nagylemezén - töb­bek közt a magyar Anima Sound System egykori (akkori) énekesnő­je, Németh Judit társaságában, aki az A csitári hegyek alatt című nép­dal átdolgozását énekli, természe­tesen magyarul. Jól emlékszem az „első találko­zásomra” KT Tunstall-lal. Az egyik londoni rádióállomás műsorán hallottam először a Black Horse And The Cherry Tree című szerze­ményét. Azt hittem, Suzanne Vega általam ismeretlen nyolcvanas évekbeli felvétele szól, de csak né­hány pillanatig, a hangzása ugyan­is friss. Az énekesnőt néhány héttel később már Nagy-Britannia új üd­vöskéjeként emlegette a szakma. Egy tragédiának köszönheti, hogy sínre került a pályafutása. Az utol­só pillanatban - ,jobb híján” - őt hívták be a népszerű brit szórakoz­tató tévés show, a Later With Jools Holland egyik adásába, Nas helyé­re, mivel az amerikai rappemek meghalt az édesapja. Az említett Black Horse And The Cherry Tree című dalát adta elő, s innentől kezdve biztos alapokra került a karrierje. Nagy-Britanniában 2005-ben az énekesnők közül ő adta el a második legtöbb albumot (a grúz származású Katie Melua előzte meg) - a zenészként is köz­reműködő Steve Osbome produ­cer felügyelete mellett rögzített Eye To The Telescope 1 023 650 példányban fogyott két éve a szi­getországban. 2006 februárjában a BRIT Awardson megkapta „A legjobb brit énekesnő” díjat. KT Tünstall sikere az egyszerű­ségben és hitelességben rejlik. Az első lemezének lírai, bensőséges zenéjében az észak-amerikai folk- zene keveredik dzsesszes elemek­kel. Az ének változatos, a szerze­mények refrénje sokszori meghall­gatás után is izgalmas, a szövegek beindítják a fantáziát. Háttérzené­nek is kiváló, de akkor igazán hatá­sos, ha rákoncentrálunk. A korong két slágerét: a Black Horse And The Cherry Tree-t és a Suddenly I See-t az énekesnő egyedül komponálta. Tavaly májusban kiadott egy DVD- vel kiegészített akusztikus albumot Acoustic Extravaganza címmel, majd eltűnt. Júliusban alaposan meglepőd­tem az új nagylemezét beharango­zó Hold On című felvétel hallatán. Biztos nem voltam egyedül. Azzal számolni lehetett, hogy váltani fog: a rétegzenei stílusoktól, vagyis a további INŕÔČMÁCtĎK P LinSTnL THE NEW ALBUM sas i SÄ'MÄ s VlOtOWOlWWlHROUGH \ openqiscTSCHNOW^^^_ perifériáról megpróbál a középpontba, a még na­gyobb tömeget vonzó stílusok és stíluselemek felé orientálódni. Ennek ellenére bizonyára senki sem várt tőle már-már táncra csábí­tó, kifejezetten rádióbarát folkos popdalt. A Hold On ugyanis így jel­lemezhető. A nagyrészt egygitáros Eye To The Telescope-hoz képest a Drastic Fantastic című album in­kább zenekarra írt popfelvételeket és intim balladákat vonultat fel. Az erős mondanivalóból eredően az énekesnőhöz a folkosabb, egysze­rűbb előadásmód jobban passzol. Elképzelhető azonban, hogy az el­ső lemez ismeretében állítom ezt, amelyen tényleg minden rendben volt, s ha azt nem ismerném, ezzel is tökéletesen elégedett volnék. Az egyedi, nyers megszólalásból a má­sodikon kevesebb van, de még így sem kell agyonpolírozott, steril al­bumra számítani. A hölgy elmon­dása szerint nagy hatással volt rá a The White Stripes, az Arcade Fire, a The Killers és a Bloc Party, ezek ösztökélték a gyorsabb és gazda­gabban meghangszerelt dalok komponálására. „Megtaláltam a bennem rejlő folk-punk vénát” - nyilatkozta. Az énekstílusról és dal­lamokról most is eszünkbe juthat Suzanne Vega - főleg az If Only és a Funnyman című felvételek halla­tán. A tempós, groove-os I Don’t Want You Now pedig a The Lemonheads kilencvenes évek eleji hangzásvilágát idézi. A korong vé­ge elcsendesedik, a belső meg­nyugvás megtalálására irányuló vágy válik központi témává, amely az utolsó előtti, csodás Someday Soon című szerzeményben csúcso­sodik ki. A lemez felvételeit és utó­munkálatait ezúttal is a több hang­szert megszólaltató Steve Osbome irányította. A Drastic Fantasticon keresztül merészebb KT Tünstallt ismerhe­tünk meg. A finomabbra kivitele­zett hangzásból és az egzotiku­sán csinos énekesnő szexis mi­voltát jobban kihangsúlyozó törekvésekből (leginkább az öltözködésből) arra követ­keztethetünk, hogy az éne­kesnő valóban ki akar lépni a középpontba, már nem éri be klubokkal, a nagy koncertter­mek felé kacsintgat. Ebben csak a fent említett trend akadá­lyozhatja meg. Annak ellenére, hogy az új albuma - az elsővel el­lentétben - valószínűleg nem vé­gez majd az év legjobb hanghor­dozóit összegző lista élmezőnyé­ben, drukkoljunk, hogy ő maga maradjon meg az élvonalban to­vábbi jó pár nagylemez erejéig. Kár volna, ha eltűnne a süllyesztő­ben, hiszen KT Tunstall még idén ősszel is a brit zenei élet egyik üde színfoltja. A CD-borítót - az énekesnő Live Earth-beli szerepvállalásával össz­hangban - száz százalékig újra­hasznosítható papírból készítették. Jobban belegondolva, nem értem, miért, kizártnak tartom, hogy bárki is kidobja. Az albumnak a zenei polc szembeeső részén a helye. Meg persze a lejátszóban, minél többször. Az irodalmi tippverseny 20. fordulójának helyes válaszsora: le, 2c, 3b, 4a, 5b, 6c, 7b, 8a, 9c, 10c, Ha, 12b, 13c, 13+lb (Fénykép: AP Photo/Emilio Morenatti) „Nem Ízlett néki már a tudomány S abölcseséget pokolba kívánta. Rébuszt nem fejtett, maradjon talány, Az hoz derűt a vénülő világra. Mi volt elébb: a tyúk-e? a tojás? Firtassa más, keres-kutassa más. ” Kiss József: Honfoglalás (részlet) Figyelje a játék kiértékelését a Szalon november 24-i számában! KÖNYVAJÁNLÓ Eat, Pray and Love MOLNÁR M1R1ÁM Rómában meghízott, egy indiai ashrámban siker nélkül meditálni próbált heteken át, és végül Balin rátalált élete párjára - röviden így lehetne összegezni Elizabeth Gilbert Eat, Pray and Love (Egyél, imádkozz és szeress) bájos úti­könyvét. Nem a szó klasszikus értelmében útikönyv ez, inkább egy női lélek mélyére való utazásról számol be, de megtudhatjuk belőle azt is, hogy Nápolyban sütik a legjobb pizzát, és hogy Szicíliában érdemes tésztát enni. A könyvet szinte lehe­tetlen letenni. A szerző könnyed stílusban, humorosan beszél az élet nagy dolgairól és arról, ő hogy ér­zett, miként látta a dolgokat maga körül idegen helyeken egy éven át. Úgy ment el New Yorkból, hogy el­veszettnek és depressziósnak érez­te magát, és egy esztendő múltán új emberként tért vissza. Gilbert kisasszony harmincnégy éves korában elvált első férjétől és szakított addigi életvitelével. Férjé­vel ekkor már nem Manhattanben, hanem a várostól északra, egy szép, nyugodt, gazdag külvárosi részben vásárolt nagy házban la­kott. Terveik szerint Elizabethnek teherbe kellett volna esnie és bol­dogan kellett volna várnia első gyermekük megszületését. Csak­hogy Elizabeth hajnalban gyakran arra ébredt, hogy szorong, ilyenkor kiment a fürdőszobába, ahol végig­sírta az éjszaka hátralevő részét. Szembe kellett néznie a ténnyel, hogy nem akar feleség és anya len­ni. Férje megsértett büszkeségét azzal próbálta kiengesztelni, hogy neki adta a házat. De a férjnek ez nem volt elég, és addig követelő­zött, amíg végül mindent elvett volt feleségétől, még a jövőbeli könyvei bevételének egy részét is. Elizabeth közben beleszeretett egy fiatal mű­vészbe, de ez a szerelem amolyan se veled, se nélküled történet lett, és inkább siettette, mintsem késlel­tette a város hátrahagyását. Nem csoda, hogy összetört lélek­kel leginkább arra vágyott, hogy mindenki hagyja őt békén, és így először Rómába menekült azzal az ürüggyel, hogy olaszul szeretne ta­nulni. Mivel az utazás tizenkét hó­napjára cölibátust fogadott, ro­mantikára nem vágyott, csak em­beri közelségre. És Olaszországban meg is találta. Több nagyon jó ba­rátra tett szert a nyelviskolában és azok körében, akik cserébe egy kis angol konverzációért olaszul be­szélgettek vele jobbnál jobb ételek elfogyasztása közben. Három hó­nap alatt háromszor kellett nadrá­got vásárolnia, mert sorban kihízta őket... Új barátja, Giovanni szerint Ró­mára a „szex”, a Vatikánra pedig a „hatalom” szó illik a legjobban. Ki­* m* ros* mtss séstsiuis ELIZABETH GILBERT csit viszont meghökken azon, hogy már nem molesztálják őt az utcán a férfiak, mint tették annak idején, amikor még tizenhárom évesen Rómában járt. „Csúnya lettem, vagy az itteni férfiak változtak meg?” - kérdezi magától. Elizabeth itt, Rómában szakít végleg New York-i barátjával és ad­ja át magát teljes egészében az uta­zás, a felfedezés élvezetének. Olaszországban, amiként másutt sem, nem az ország vagy a neveze­tességek érdeklik, hanem az embe­rek, a nyelv és a helyi konyha gyö­nyörei. Amikor egyedül Szicíliába utazik, egy álmos rendőrtől az ut­casarkon megkérdezi, hol van a legjobb étterem. A rendőr egy kis térképet rögtönöz, és Gübert kis­asszony ahogy megérkezik az étte­rembe, rögtön mondja is a tulajdo­nosnak, hogy neki nem kell étlap, csak hozzák ki a legjobb ételüket. Ami ezután következett, szavai sze­rint élete legjobb tésztaétele volt. Elizabeth Gübert egy farmon nőtt fel szüleivel és lánytestvéré­vel. Amikor elveszítettek egy csir­két, apja elment a helyi piacra és vásárolt egy újat. A jövevényt az éj­szaka leple alatt volt csak szabad az állomány közé helyezni a tyúk­ólba, mert így a többi csirke reggel azt hitte róla, hogy műidig is közé­jük tartozott, hiszen nem látták ér­kezését, és így nem érte bántódás. Elizabeth is úgy érkezett Indiába, mint egy új csirke - az éjszaka lep­le alatt - egy ashrámba, ahol medi­tálni és megvüágosulni szeretett volna. Takarított, követ mosott fel, a konyhában segédkezett, igyekezett meditálni, lazítani, megtartani az imádkozási rendet, és csak egy Richard nevű, ugyancsak amerikai társával osztotta meg frusztráció­ját. Mert nem sok minden sikerült neki az ashrámban, kivéve, hogy a végén valamiféle megvüágosodás- ban mégiscsak részesült. Ahogy a Zen-mesterek vallják: Folyó vízben nem láthatjuk tükörképünket, ezért meg kell állni, meg kell nyu­godni, hogy saját magunkba néz­hessünk. Elizabethnek ez nagy erő­feszítések árán az indiai útja végén sikerült. Balira azért utazott el, mert ami­kor először járt ott, egy „medicin- man” - gyógyító, varázsló, sámán - azt mondta neki, hogy vissza fog jönni szigetre, és nála fog három hónapig inasként tanulni. Ketut Liyer, a fogatlan bölcs ugyan már nem emlékezett Elizabethre, ami­kor az újból az ajtaján kopogatott, de szívesen fogadta és tanításaiért cserébe azt kérte, hogy Elizabeth tanítsa őt meg jobban angolul és válaszolja meg a külföldről jövő leveleit, mert ő angolul beszélt ugyan, de írni és olvasni nem tu­dott. Elizabeth beszerzett egy biciklit, ezen mindennap meglátogatta Ketut, aki naponta legalább tíz órát szentelt látogatóinak. Idővel jó ba­rátokra is szert tett, és a végén meg­adta magát: szerelmes lett egy bra- zü úriemberbe. S így lett szép kerek egész Eliza­beth Gübert története Balin, ahol az emberek köszönés helyett azt kérdezik egymástól: Honnan jössz, és hová mégy? Ezen a kis szigeten a sok ember nagyon közeli kapcso­latot tart egymással. Itt, ha valaki arra a kérdésre, hogy házas-e, nemmel válaszol, a Balin lakók kétségbeesnek, ezért Gübert „még nem”-et mond inkább... Azt hi­szem, ez a válasz nem csak a haliaknak, hanem Gübertnek is jobban tetszik. Szerkeszti: Csanda Gábor. Grafika: Toronyi Xénia Levélcím: Szalon, Új Szó, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-maü: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents