Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-09 / 258. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 8. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ PER STANDARD A zsidóellenesség kezelésé­ről írt Paul Lendvai a liberá­lis osztrák lapban „A tapinta­tos hallgatás” címmel. Belg­rádi, antwerpeni, prágai és budapesti példát hozott fel annak megvilágítására, mi­lyen reakciót vált ki a társa­dalomból az antiszemitiz­mus, és hogyan viselkednek a hatóságok. Amikor cseh új- nácik menetet akartak szer­vezni a „kristályéjszaka”, a németországi zsidóellenes pogrom 69. évfordulójára a prágai zsidó negyedhez, Vác­lav Klaus államfő a felvonu­lás ellen emelte fel a szavát. Visszautasította a passzivi­tást, hangsúlyozva, hogy a történelem nem ismételheti meg önmagát. Tanár úr, ha ötöst ad, lobbizni kezdek a diákok immunitásáért (Peter Gossányi karikatúrája A keleti kapcsolatok erősítésének egyik legfőbb jele a török-szíriai viszony javulása Nyugati vagy keleti orientáció? Az európai integrációra tö­rekvő NATO-tagállam T ö- rökország az utóbbi hóna­pokban távolodni látszik nyugati stratégiai partnerei­től, és keleti szomszédai felé fordítja figyelmét - írta a Newsweek amerikai hetilap. MTl-ELEMZÉS A fordulat nem meglepő, hiszen Ankara EU-csatlakozáshoz fűzött reményeit nemrég lehűtötte a francia elnök és a német kancellár. Nicolas Sarkozy és Angela Merkel nem tartja elképzelhetőnek a muszlim ország teljes jogú tagsá­gát, másodrangú, „társult tagság” lehetőségét irányoznák elő. Az Ankara közeli szövetségesének számító USA pedig amellett, hogy az iraki háborúval destabilizálta Törökország délkeleti szomszéd­ját, évek óta nem lép fel az iraki-török határon húzódó Kan- dil-hegységben rejtőző kurd láza­dók ellen. A török-amerikai kap­csolatokba további feszültséget hozott, hogy október elején az amerikai képviselőház külügyi bi­zottsága határozatot fogadott el, amely népirtásnak ismeri el az oszmán birodalom szétesésekor az örmények ellen elkövetett véreng­zéseket, a modernkori török törté­nelem egyik legellentmondáso­sabb epizódját. „Törökország nem önszántából fog elfordulni a Nyu­gattól. Ha a nyugati országok to­vábbra is elkövetik ugyanazokat a hibákat, Törökországnak vannak más lehetőségei” - figyelmeztetett a török kormányfő külügyi főta­nácsadója. A keleti kapcsolatok erősítésé­nek egyik legfőbb jele a tö­rök-szíriai viszony javulása. Anka­ra tíz évvel ezelőtt még támadással fenyegette Szíriát, amiért mene­déket nyújtott a szakadár Kurdisz- táni Munkáspárt (PKK) tagjainak. Törökországnak ma már jelentős beruházásai vannak az arab or­szágban: felépített egy stadiont és egy többmillió dolláros bevásárló- központot, a damaszkuszi tőzsde az isztambuli börze mintájára fog működni. Ankara déli szomszéd­ja pártját fogta a Szíria elleni izrae­li légitámadás miatti tiltakozás so­rán, és támogatta Szíria azon kö­veteléseit is, hogy a palesztinokkal kötendő békeszerződés részeként a zsidó államnak vissza kell adnia a Golán-fennsíkot. Bassár el-Aszad szíriai elnök nemrég a török fővá­rosba látogatott, és támogatásáról biztosította azokat a török terve­ket, amelyek szerint önvédelem­ből katonai erővel számolnák fel a PKK észak-iraki bázisait, amire a parlament már felhatalmazta a hadsereget. Szíria washingtoni nagykövete az USA-ban élő honfi­társainak tartott előadásában kije­lentette: „Szíria legközelebbi szö­vetségese nem Irán, hanem Törökország”. Szembetűnő közeledés tapasz­talható Ankara és Teherán között is. Törökország egy 3,5 milliárd dolláros megállapodás alapján hamarosan iráni földgáztartalékok feltárásába kezd, és - az USA til­takozása ellenére - nemsokára el­készül a két szomszéd közötti földgázvezeték. Sokatmondó az is, hogy Törökország nem képvi­sel különösebben agresszív állás­pontot az iráni atomprogrammal kapcsolatban: Ankara szerint - Abdullah Gül államfő szavaival élve - inkább „építő” kapcsolato­kon keresztül kell meggyőzni Te­heránt, hogy tegyen eleget az ENSZ előírásainak. Irán pedig a maga részéről hírszerzési infor­mációkkal igyekszik segíteni a tö­rökök küzdelmét a kurd lázadók­kal szemben. Törökország keleti orientációját az is erősíti, hogy a közvélemény egyre kevésbé tartja ,jó dolognak” az uniós csatlakozást, sőt erősöd­nek az Amerika-ellenes érzések is. A törökök mintegy 80 százaléka nem ért egyet az Egyesült Államok demokráciával kapcsolatos elkép­zeléseivel, míg 2002-ben ez az arány csak 31 százalék volt. Maga Recep Tayyip Erdogan kormányfő is aggasztónak tartja ezt a válto­zást. Néhány hónapja arra figyel­meztetett, hogy ma már az Ameri- ka-ellenességbe beletartozik az amerikai életformával szembeni ellenszenv is, míg korábban azok a törökök, akik bírálták az amerikai kormányt, általában még szimpa­tizáltak az amerikai néppel és kul­túrával. Bizonyos szempontból Wa­shington lehetetlen helyzetben van, hiszen a törökök mellett ép­pen a kurdok a legszorosabb szö­vetségesei a régióban. Murat Ka- rayilan, a PKK fegyveres szárnyá­nak vezetője néhány hete azt állí­totta, hogy a mozgalom harcosai az Egyesült Államok értékes szö­vetségesei lehetnének az iszlám fundamentalizmus elleni harc­ban. Az Egyesült Államok volt anka­rai nagykövete szerint azonban Washington részéről mindenképp hiba lenne feltételezni, hogy a kurd vezetőkkel ápolt jó kapcsola­tok ugyanolyan értékesek lehet­nek, mint a stratégiai szövetség Törökországgal. Az amerikai ve­zetés próbálja is helyrehozni a kis­sé megromlott viszonyt. Ennek jegyében nemrég bejelentették, hogy megosztják hírszerzési érte­süléseiket Ankarával a PKK táma­dásainak elhárítására, az ameri­kai kongresszus pedig a Fehér Ház nyomására elhalasztotta a szava­zást az örményországi népirtásról szóló határozatról. Törökország egyébiránt maga is megosztott abban, hogy a musz­lim többségű, ám világi beren­dezkedésű állam a nyugati orien­táció mellett tartson-e ki, vagy in­kább a keleti kapcsolatait erősítse. A kormányzó, iszlám gyökerű Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) Törökország európai integrációját sürgeti, és jó viszonyra törekszik az Egyesült Államokkal. A hadse­reg viszont Washington rosszallá­sa ellenére erőlteti az iraki offen- zívát a lázadó kurdok ellen. A Moszkovszkij Komszomolec szerint Szultigov cikke a talpnyalás ősi művészetének kiemelkedő alkotása Vlagyimir Putyin nemzeti vezető lesz MTl-HÁTTÉR Nemzeti vezetővé szándékozik megtenni Putyin elnököt a parla­menti és elnökválasztások után az Egységes Oroszország. Erről a párt és az állami duma elnöke, Borisz Grizlov szólt a párt legmagasabb tanácsa és elnöksége ülésén. ,A választások eredménye nyo­mán biztosítanunk kell Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak a nemze­ti vezető státusát” - mondta Griz­lov. Kifejtette: a decemberi parla­menti választás népszavazás lesz Putyin támogatására, de az elnök az alkotmány értelmében nem in­dulhat harmadik mandátumért. „Putyin szerepét vezetőként és az országban való hitet visszaadó kur­zus folytatását a párt és parlamenti többsége fogja megbízhatóan ga­rantálni” - mondta Grizlov. Kije­lentéseiből nem világos, az Egysé­ges Oroszország szán-e jogkört a nemzeti vezetőnek, s az sem, hogy ez életre szóló szerepkör lesz-e. Ä tegnapi moszkvai lapok felhívták a figyelmet arra, hogy kedden a párt honlapján megjelent Abdul-Hakim Szultigovnak, a párt koordinátorá­nak - Putyin volt csecsenföldi meg­bízottjának- a cikke, aki javasolta, hogy „a hatalom új konfigurációjá­nak alapvető elemeként” hozzák létre a nemzeti vezető intézményét „az állampolgári egység paktuma­ként”. A paktumot egy „Oroszor­szági Nemzeti Állampolgári Gyüle­kezet” fogadhatná el, amelyet az Egységes Oroszország párt hozna létre a választások után. „E sors­döntő dokumentum aláírása a nép akarata iránti hűségről tett állam­polgári fogadalom lesz. A fogadal­mat a nemzeti vezetőnek teszik, aki az orosz emberek fejében és szívé­ben tökéletesíti az alkotmányos rendszert, amely Putyin elnöksé­gének éveiben épült ki” - szól a cikk, amely szerint a nemzeti veze­tőt a törvényhozó és végrehajtó ha­talom ellenőrzésére szóló jogkörrel kell felruházni. A párt vezetőinek szerdai tanácskozásán Szultigov javaslatát elutasították, s a cikk nyomban el is tűnt. A Moszkovszkij Komszomolec „a talpnyalás ősi művészetének kiemelkedő alko­tását” látja Szultigov cikkében. Az abban leírt fejlett demokratikus ál­lam az iráni berendezkedést kopí- rozná, amelyben a választott elnök felettese egy ajatollah, a nemzet szellemi vezetője - írta a lap. Úgy véli: nem kétséges, hogy a cikket megjelenése előtt olvasták a Kremlben, s az sem, hogy Putyin­nak lesz szerepe az elnökválasztás után is, de az sem kétséges, hogy nem teszi nevetségessé az országot holmi nemzeti zsinatokkal és es­kükkel. A terv elutasítása a demok­ratikus elvek követőjének dicsfé­nyével veheti őt körül, és mindenki megkönnyebbülten felsóhajthat. A Kommerszant Gleb Pavlovszkijt, a Hatékony Politika Alapítvány veze­tőjét idézte, aki felhívta a figyel­met: a nemzeti vezetőnek tett fo­gadalom még a totalitárius rend­szerekben is ritka, csak a fasiszta Németországban létezett. A lap hangsúlyozta: a párt vezető testü­letéi a „nemzeti vezető” intézmé­nyét nem utasították el, csupán a megoldás Szultigov által javasolt módját. KOMMENTÁR Stark, a rendőr MOLNÁR IVÁN Szívből sajnálom a Fico-kormányt. Személyesen Robert Fico kor­mányfőt és Robert Kaliňák belügyminisztert. Mindketten rendkí­vül nehéz döntés előtt állnak. Valószínűleg már ők is tudják, hogy a szlovák rendőrség elmúlt időszakban elkövetett ballépéseit csak kétféleképpen magyarázhatják meg. A Fico-kormány eddigi poli­tikáját ismerve, a legegyszerűbb magyarázatnak az számítana, ha a kormányfő és a belügyminiszter egy közös sajtótájékoztatón be­jelentené, hogy a rendőri túlkapások mögött a magyar és a cseh titkosszolgálatok állnak, amelyek Szlovákia jó hírnevét szeretnék lerombolni. Másképp hogyan is lehetne megmagyarázni a nyitrai és legújabban a pozsonyi rendőrök akcióit, amelyekkel a tisztessé­ges állampolgárokat verő neonácikat védik, és ha ez utóbbiaknak már elegük van az erőszakból, akkor helyettük a rendőrök verik azokat az ártatlan állampolgárokat, akiknek egyébként az adójá­ból élnek. A Fico-kormánynál is jobban sajnálom azonban az egyszerű, munkájukat becsületesen végző rendőröket. Sokan közülük nap mint nap az életüket kockáztatják, amit az állam nemegyszer csak annyira hálál meg, mint annak a hivatalnoknak a munkáját, aki egész nap egy irodában kávézgat. így nemcsak az egyszerű állam­polgároknak, hanem a munkájukat becsületesen végző rendőrök­nek is az lenne az érdekük, hogy a Fico-kormány bevallja, hibá­zott: egyes rendőrkapitányságokra olyan embereket ültettek, akik képtelenek ellátni a feladatukat, és hibát hibára halmoznak. Hiú álom? Igen! Ezzel ugyanis a kormány saját magát ütné ki. A hivatalok, a rendőrség, a titkosszolgálat és egyéb állami intézmé­nyek vezetése ugyanis általában mindig olyan értelmi szinten mo­zog, mint a hatalmon levő politikai vezetés. Magyarul, ha az or­szágot vezető politikusok mindent elkövetnek azért, hogy pokollá tegyék az életünket, a rendőri vezetőktől se várjuk azt, hogy tevé­kenységükért Nobel-békedíjra jelöljék őket. Az ország politikai elitjének jelenleg a leghűbb tükre Ján Stark nyitrai kerületi rend­őrfőkapitány. Míg Fico a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nem­zeti Pártot vette védőszárnyai alá, és bárkibe beleköt, aki egy kicsit is tiltakozni mer, a Stark által vezetett rendőrkapitányság ímmel- ámmal harcol a neonácik ellen, miközben igyekszik pokolt csinál­ni a neonáci támadások és legutóbb már a rendőri túlkapások ál­dozatainak életéből is. Megoldás? Csak magunkra számíthatunk. A politikai ellenzék ere­jét a pártjaikon belüli csatározások foglalják le, a rendőrségi túl­kapásokkal kapcsolatban így csak fellengzős nyilatkozatokat tesz­nek. A rendőrállomány többségét kitevő becsületes alkalmazottak szóhoz sem juthatnak, és egyre nagyobb a félelem a lakosságban is, hiszen ma már egy egyszerű koncertre sem mehetünk el anél­kül, hogy ne kellene tartanunk a neonáci vagy a rendőri erőszak­tól. Vannak persze kivételek is. Nyitrán polgári kezdeményezés alakult a rendőri túlkapások ellen, amely nyíltan vallja, hogy a rendőrség képtelen megvédeni a lakosságot, és határozott lépése­ket követel a kormánytól. Ez utóbbi csak akkor lesz sikeres, ha egyre többen állnak melléjük, s kijelentik, nem akarunk visszatér­ni a kommunista rendőrterror időszakába, és nem akarjuk, hogy az adóinkból élők pokollá tegyék az életünket. JEGYZET Varázsfuvola BUCHLOVICS PÉTER Kedves kisköcsög, figyuzz, mert most még csak finoman mon­dom, mint a halküoni kertek­ben lágyan hangzó esti fuvol­aszó. Szál kapd ki a pofádbú azt a kib...ott flótát, meee, ha én ütöm ki, lehasad a gambád,. vazzeefi! Nem, kedves olvasó, nem bo­londultam meg, csak éppen azt próbáltam elképzelni, hogy egy Mozarton kikupálódott, hallat­lanul kényes zenei ízlésű kom­mandós miként szólít fel egy cseh rockzenészt arra, legyen oly kedves, és hagyja abba a muzsikálást. Mert ők most neonácikat keresnek, meg mindenféle szélsőséges eleme­ket, s az efféléket csak halálos csendben lehet megtalálni, ugyebár. Egyébként biztos azért nem találták meg őket a nyitrai klubban, mert a piszok cseh zenekar még idejében el­üldözte őket a rettenetes zené­jével. Tehát, ha provokátorokat kere­sünk, akkor az a teendő, hogy a zenész szájából puskatussal üt­jük ki a fuvolát. Értem. Továb­bá, ha valaki graffitiket rajzol a falra, akkor úgy kell őt figyel­meztetnünk e törvénytelen cse­lekedetére, hogy nemes egyszerűséggel a falba vetjük az arcát és eltörjük az orrát. Utána pedig azt hazudjuk, hogy épp egy pocsolyát ugortunk át. Áztán ha belügyminiszterek vagyunk, akkor megvédjük a mundér becsületét és kiállunk a kollégák mellett - ez dicséretes. Az viszont már nem, ha a vizs­gálat közben prejudikálunk, és azt sugalljuk, hogy a rendőr­ségnek lesz igaza. Persze, nem először ítélkezünk előre, jól ment ez nekünk már Hedvig- ügyben is. Miként azt is értem, ha először azt mondjuk, hogy nem is volt semmiféle neonáci incidens, utána pedig közöljük: naná, hogy volt, direkt hallgattunk róla, hogy kiprovokáljuk a felje­lentést. Bizonyítékok nélkül senkit sem lehet megvádolni. Teljes mér­tékben egyetértek. De egy neo­nácit nehogy már csak arról le­hessen felismerni, ha nyáron, a strandon, a fenekén bámul a horogkereszt. Oké, lépjen fel keményen a rendőrség, minden egyes indo­kolt esetben, sőt ne féljenek ha­tározottan intézkedni. De ak­kor miért kell rögtön puskatus­sal letépni az ajkát annak, aki­nek semmi köze a keresett szél­sőségesekhez? Hamis ez a fuvo- lázás uraim, tessék még gyako­rolni egy kicsit.

Next

/
Thumbnails
Contents