Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-08 / 257. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 8. Vélemény És háttér 7- Sherlock, magát kérték fel, hogy megfelelő köztársaságielnök-jelöltet keressen? (Peter Gossányi karikatúrája) Kimutatások szerint német földön minden ötödik gyerek szegénységben nő fel Kié a szociális véna? TALLÓZÓ BERLINER ZEITUNG Az iráni válság diplomáciai megoldását kívánja sürgetni a német kancellár a hét végére tervezett USA-beli látogatása során. Ezt Angela Merkel a Berliner Zeitungban megje­lent nyilatkozatában fejtette ki. Meggyőződése, hogy felhí­vása George Bush elnöknél „nyitott fülekre” talál. A kan­cellár hozzátette: a nemzet­közi közösségnek nem szabad engednie, hogy Irán atom­fegyverre tegyen szert. Tehe­ránnal kapcsolatban Merkel megismételte a német állás­pontot, amelynek lényege a válság békés rendezése. Ha azonban a tárgyalások nem vezetnek eredményre, s Irán nem hajlandó lemondani nuk­leáris programjáról, Német­ország kész erőteljesebb szankciók életbe léptetésére. A kancellár hangsúlyozta an­nak szükségességét is, hogy az államok közössége - Orosz­ország és Kína is - egységesen lépjen fel. Nem helyeselte azt a korábbi tervet, hogy szükség esetén az EU egyoldalú intéz­kedéseket léptessen életbe Teheránnal szemben. A szankciókról az ENSZ-benkell tárgyalni, s határozatot hozni -hangoztatta Merkel. OSZTRÁK SAJTÓ A közvetítői tárgyalások újabb bécsi fordulójának ku­darca után a koszovói albán vezetők nem látnak lehető­séget arra, hogy megállapod­janak Belgráddal a dél-szer­biai tartomány jövőjéről - derül ki azokból a nyilatko­zatokból, amelyeket képvise­lőik adtak az osztrák sajtó­nak. Hasim Thaqi, a legna­gyobb koszovói ellenzéki párt vezetője azt mondta a Die Pressének, hogy „ha száz évig tárgyalnánk, akkor sem tudnánk kompromisszumra jutni Szerbiával Koszovó stá­tusáról”. Leszögezte, az al­bán fél álláspontja változat­lan: nemcsak akarja, hanem jogában állónak is tekinti, hogy kinyilvánítsa Koszovó önállóságát. Kifejtette, hogy a december 10-i határidőig tiszteletben tartják a válság­ban közvetítő nemzetközi összekötő csoport által meg­szabott forgatókönyvet, de utána meghozzák a szüksé­ges döntésekét a függetlenné válás menetrendjéről. „Azt várjuk, hogy a legfontosabb országok, köztük az USA és a jelentősebb európai orszá­gok, rövid időn belül elis­mernek bennünket” - mond­ta Thaqi, akit esélyesnek tar­tanak arra, hogy a november 17-i koszovói parlamenti vá­lasztások után átvegye a kormányfői tisztséget. Úgy vélekedett, december 10-e után Oroszország nem lesz képes megakadályozni az önálló Koszovó nemzetközi elismerését. Magabiztosan nyilatkozott arról is, hogy a térség államai szintén tudo­másul veszik Koszovó függet­lenségét. Thaqi nem fél attól, hogy kiújulhatnak a harcok a szerbek és az albánok között. „A háború Koszovóban egy­szer s mindenkorra véget ért” - közölte a volt gerillapa­rancsnok. Hasonló értelem­ben nyilatkozott a koszovói miniszterelnök is. Ágim Ce- ku azt mondta a Der Stan­dardnak, hogy a független­séget még az év vége előtt kinyilvánítják. Jelentős iránymódosítás történt a Német Szociál­demokrata Párt kong­resszusán: az ország legré­gebbi pártja hátat fordított a csaknem tíz évvel ezelőtt elfogadott modernizációs politikának, így vélve fel­tartóztatni vészes ütemben fogyatkozó tagságát és szavazóbázisát. MT1-ELEMZÉS Wolfgang Tiefensee közlekedé­si miniszter, a pártvezetőség tagja az ARD televíziónak arról beszélt, hogy „az SPD az emberek felé for­dul, a CDU viszont a tőke felé”. Ez a helyzet durva leegyszerűsítése. A szocdemek jelenlegi gondjait az okozza, hogy a párt hagyományos „vadászterületén”, a bérből és fize­tésből élő kisemberek gondjainak felkarolásában, érdekeik képvise­letében két vetélytársuk is támadt. Balról a populista, Oskar Lafontai­ne vezette Baloldal Pártja támad, jobbról a kereszténydemokraták. Annak idején az SPD ügyesen nyitott a társadalom középső réte­gei, a vállalkozók felé. A párt 1998. évi választási győzelmét jórészt annak köszönhette, hogy prog­ramjával sikert aratott a munkás- osztályon kívüli társadalmi réte­gekben is a konzervatív tábor ro­vására. Erre a CDU/CSU is felfi­gyelt, aminek látványos jele, hogy újabban sikerrel halászik a szoc­demek „felségvizein”. ,Angela Merkel kancellársága óta a CDU ÖSSZEFOGLALÓ Napozókrémet és szoláriumi bérletet küldtek a csehországi roma aktivisták a rasszista kije­lentéseiről elhíresült Jiŕí Čunek kormányfő-helyettesnek, aki teg­nap beadta felmondását. Leve­lükben megköszönték „a kor­mányban a romák társadalmi beil­leszkedését elősegítő példás munkáját”. A hónapok alatt sze­nátorrá és miniszterré vált Čunek márciusban egy lapinterjúban kö­zölt véleményével váltott ki viha­ros indulatokat a romák körében. A Blesk kérdésére, amelyben egy olvasó az iránt érdeklődött, ho­egyre inkább szociáldemokrata akcentussal beszél” - jegyezte meg a Der Spiegel. Az SPD térvesztésé­hez az a stratégia vezetett, amelyet még Gerhard Schröder kancellár vitt keresztül négy éve. Az Agenda 2010 reformcsomag gyümölcsei idén kezdtek beérni; fő jelei ennek a munkanélküliség látványos apa­dása és a gazdaság dinamikus nö­vekedése. Az elmúlt 12 hónapban jelentő­sen csökkent a munkanélküliség, emelkedett a tb-járulékot fizető ál­lásban levők száma. Emellett az is tény, hogy a háztartások jövedel­mének egyre csökkenő hányada származik bérből és fizetésből, közben emelkedik az üzleti nyere­ségből és vagyonhozadékból ke­letkező jövedelmek aránya. Ma­gyarán: a munkából élő rétegek jövedelme apad, a munka nélkül szerzett jövedelmek növekednek. A lakosság legszegényebb 10 szá­zalékának egy főre jutó nettó jöve­delme tíz év alatt 4,6%-kal zsugo­rodott, havi 484-ről 462 euróra. A 90-es években alig létező „éhbér- szektor”, amelyben a legsová­nyabbak a fizetések, ma 4 millió embert foglalkoztat. Német földön minden ötödik gyermek szegény­ségben nő fel. Ugyanakkor a né­metek legjómódúbb 10 százaléká­nak jövedelme 1995 óta tíz száza­lékkal, havi 3060 euróról 3366-ra emelkedett. Ilyen számok fényé­ben nem csoda, ha a németek egy­re kevésbé hisznek a szociális igaz­ságosságban, amelynek szüksé­gességét korábban leghangosab­ban az SPD hirdette. A lakosság­nak csak egyharmada véli úgy, gyan kaphatna állami támogatást, Cunek kijelentette: „Előbb el kel­lene utaznia, hogy lebarnuljon, aztán a családjával randalíroznia kell, tüzet kell gyújtania a téren, hogy a politikusok észrevegyék, s azt mondják: ez egy szegény ember”. A politikus azt állította, „azért léptem be a kormányba, hogy olyan bonyolulttá tegyem a szociális támogatások rendszerét, hogy azokkal ne lehessen vissza­élni. Meglátják, sok roma fog dolgozni”. Čunek két éve azzal szerzett hírnevet, hogy Vsetín polgármestereként a városon kí­vülre toloncolta ki a lakbért nem fizető romákat. „Tekintettel a hogy érvényesül a társadalmi igaz­ságosság, s több mint a fele úgy gondolja, túl alacsonyak a bérek és a fizetések. Ennek a levét a szoci­áldemokrata párt issza meg. 1994-ben az SPD tagsága 830 ezer főt számlált - ma az 550 ezret sem éri el. A felmérések rendre 30% alatti támogatottságot mutatnak (a rivális uniópártok 37-38% kö­rül állnak), miközben az SPD a 16 német tartomány közül már csak ötben adja a miniszterelnököt. A Schröder-féle Agenda és a munka­erőpiac reformja ,jót tett ugyan Németországnak, ám mély vál­ságba sodorta az SPD-t” - kom­mentálta Ludwig Stiegler, a párt balszámyához tartozó bajor szoc- demvezető. A balra tolódással a szociál­demokrata párt egyrészt a köz­hangulatra reagált, másrészt a koalíciós partner CDU/CSU tábor egyre jobban kivehető szociális „szirénhangjaira”. Angela Merkel pártjában már jótékony homály borítja a 2003. évi lipcsei kong­resszust, amelyen kemény hatá­rozatok születtek a gazdasági és munkaerő-piaci reformok folyta­tása érdekében. Két éve, amikor kancellár lett, Merkel még arról szónokolt, hogy „nem illanhat el a korszerűsítési kedv, a reformok megvalósítása fölött érzett öröm”. Ma beszédeinek alapvető mondanivalója az, hogy segíteni kell a rászorulókon, az időseken, gyengéken, betegeken. „A fellen­dülésből a lehető legtöbb ember­nek részesülnie kell” - domborít­ja ki pártja szociális vénáját az 53 éves kormányfő. rossz őszi időjárásra egy szolári­umi bérletet is mellékeltünk a na­pozókrém mellé” - olvasható a le­vélben, amelyet Ivan Veselý, a Dženo elnöke kezdeményezett. „Reméljük, elfogadja szerény ajándékunkat, amely hálánk és megértésünk kifejezése. Balzsa­mot is mellékeltünk, ez plusz ajándék a kormányprogram túlteljesítéséért” - fejtette ki Veselý. A levél végén az aktivisták „hosszú, sokéves napozást” kíván­tak a távozó politikusnak, akinek nem a rasszista kijelentései, ha­nem a szociális támogatásokkal való visszaélés gyanúja miatt kel­lett távoznia a kormányból, (kés) Napozókrémet küldtek Jiŕí Čunek volt kormányfő-helyettesneknek a romák Hosszú, sokéves napozást KOMMENTÁR Rossz és rosszabb AAAL1NÁK ISTVÁN Minden rossz igaz, amit Musarraf pakisztáni elnöknek felró a nyugati világ. Diktátor, lábbal tapossa a demokratikus elveket, tisztogató ak­ciói a legfelsőbb bíróságon, a rendkívüli állapot bevezetése, az al­kotmány felfüggesztése mind azt a célt szolgálják, hogy a tábornok- elnök átmenthesse hatalmát. E lépésekkel nagyon kínos helyzetbe hozta a demokrácia elkötelezett teijesztőjeként hatalomra lépett Bush-t, Washington mégis nagyonvisszafogottan bíráljaót, mert: Musarraf a nyugati világ egyik legfontosabb szövetségese a terroriz­mus elleni harcban. És ő tartj a az ujját a pakisztáni atomgombon. És ne feledjük: ha megtartanák is aj anuári parlamenti választásokat, azok a legnagyobb jóakarattal sem lehetnének oly módon demokra­tikusak, ahogy azt mi elképzeljük. Mert Pakisztán olyan ország, ahol minden törzsfő kiskirály, rendkívül erős az iszlámizmus, az ország egyjelentős részén az al-Kaida és a Talibán hívei az urak, az általuk el­lenőrzött pakisztáni-afganisztáni határvidéket nevezi a média ne­mes egyszerűséggel patkányfészeknek. Itt van a nemzetközi terro­rizmus fő bázisa, amely ellenMusarrafténylegharcol. Hajanuárban a választások borítékolt győztese, Benazir Bhutto kerülne hatalom­ra, képes lenne-e erre? Benazir nagyon szép, nagyon tehetséges, de nem áll mögötte a hadsereg, már kétszer könnyen kiebrud alták a ha­talomból, mert egyebek mellett talán nem is indokolatlanul hoztak fel ellene korrupciós vádakat. Washington2001 óta vagy L0 milliárd dollárnyi segélyt folyósított Musarrafnak, és most valószínűleg fel­tette magának a kérdést: mi a fontosabb, egy látszólagos pakisztáni demokrácia vagy a terrorellenes harc, a patkányfészekkifüstölése? Eretneknek tűnhet a gondolat: ez kell legyen az egész Nyugat külpo­litikájának alapkérdése. Amikor Bushszeptemberbenismertette új Irak-stratégiáját, a korábbiakkal ellentétben már nem a demokrácia megteremtéséről beszélt, hanem csak az iraki stabilitást tűzte ki cél­ként. És erről szól az egész tágabb környezet. A nyugati típusú de­mokratikus palesztin választások eredményeként az iszlamista Ha- mász került hatalomra, és uralj a a Gázai övezetet. Katonai szakértők már nyíltan beszélnek arról, hogy a több tízezer amerikai és NATO- katona jelenléte ellenére az afganisztáni háború a tálibok ellen nem nyerhető meg - a Szovjetunió is vesztesként vonult ki onnan -, ezt a véleményt a keddi cukorgyári merénylethez hasonló támadások is erősítik. A nyugati világ politikusai valamiféle demokráciaküldetést éreznek- a néhai keresztény hittérítők mintájára-, és mindenütt el­szúrják, visszájára fordítjáka dolgokat, ahol csak beavatkoznak az ottani folyamatokba. Irakban nem kell a mi értékrendünk és ideoló­giánk, Afganisztánban sem, és Pakisztánban is addig fogják erőltetni, amíg-mert ez is nagyon benne van a pakliban- nem Benazir, hanem Musarraf igazi ellenségei, az iszlámista erők ragadják magukhoz a hatalmat, ennek óriási kockázataival együtt. A másik eretnek gondo­lat: a Nyugatnak az iszlám világ országaival szemben egyetlen köve- telménytkellene megfogalmaznia. Ne adjanakteretaterrorizmus- nak, neengedjék terrorakciókindításátanyugatiországokellen. Ha ezt teljesítik, éljenek olyan viszonyokközött, olyan rendszer­ben, amilyenben tudnak, amely nekik a legjobban megfelel. JEGYZET Én, a kuka PUHAJÓZSEF Atűzzeljátszom. Megint. De mit tegyek, ha manapságatéma- ahogy a múltkor írtam-már nem az utcán hever, hanem au­tóbuszon utazik? Majd megka­pom a magamét napilapunk honlapján, a fórumban, ahogy legutóbb is. Úgy tűnik, a buszve­zetőknek erős az érdekvédelmi képviselete vagy sok hozzátar­tozó és barát viseli a szívén sor­sukat. Mégaz is lehet, hogy ők maguk... Utálom a tök felesleges monda­tokat. Különösen azokat, ame­lyek sületlenséget tartalmaznak, ráadásul sértóek. Atörténet az­zal kezdődött, hogy ismét a tö­megközlekedést választottam. Szerencsére ültem, ígybiztos le­hettem abban, hogyjóllátok. (E kijelentés kicsit képzavaros, de nem baj, illik a szövegkörnye­zetbe.) „Kuka utas, vésd az ész­be, ne szólj bele a vezetésbe!”- ez volt olvasható a vezetőfülkén. (Belekontárkodtam picit, az utas szó mögül hiányzott a vessző...) Feltételezem, hogy a buszveze­tőnek állt koszorús költő Kuka törpéből indult ki. Ám a törpe legfőbbjellemzője, hogy nem beszél. Vagy csak ha nagyon mu­száj. Innen kapta a nevét. Akuka szót mint jelzőt szokták embe­rekre is használni. A némákra, maflákra, mamlaszokra. Ebből eredően, ha én, az utas kuka va­gyok, nemtudokvagynemme- rekbelepofázni a vezetésbe. Még sohasem szóltam be a sofőrnek. Amúltkormár majdnem, amikor általa - mögötte ülve - passzív dohányossá váltam, de akkor sem a vezetését kifogásoltam. Egyáltalán, hogyan kell bele­szólni a vezetésbe? Menjen gyorsabban? Vagy lassabban? Esetleg hagyjonki néhány meg­állót, falut, lefütyülve az ott fel- és leszállni szándékozókat? Még hafelvágták isanyelvemet, hogy jövök én ahhoz, hogy felülbírál­jam a buszvezetőt? Tehát semmi értelme a mondatnak, felesleges volt kirakni, sót megsértődik az emberfia, a „sok kuka”. A ma­gamfajta „firkász” (ígyszólítot- takafóramban) pedigmégjegy-. zetet is ír róla. Mert őt is felhábo­rítja a mondat. Szeret ugyanjó- kat nevetni, de csak a vicces dol- gokontud. Ésmégvalami. Afó- rumunkba bekapcsolódó egyik kedves olvasónk felvilágosított, milyen nagy felelősséggeljár ez a szakma, hogy a buszvezető ak­kor is felel az utasért, ha az már leszállt, és a megállóban táblá­ból. Ha ez így van, jó volna, ha er­ről a sofőrök is tudnának. A mi­nap két község között, a nagy pusztaságban úgy kiraktunk és otthagytunk egy falfehér utast, aki rosszullett, mint a pinty! Mondta, álljunkmeg,mertatö- mött járművön az összeesés ha­tárán áll. Megálltunk, leszállt, s mi folytattuk az utat. Még sze- rencse, hogy az ismerőse vele tartott...

Next

/
Thumbnails
Contents