Új Szó, 2007. november (60. évfolyam, 252-275. szám)

2007-11-07 / 256. szám, szerda

12 DlGUÁLlA ÚJ SZÓ 2007. NOVEMBER 7. www.ujszo.com Az internet legelterjedtebb, leghasznosabb eszközei, amelyek segítségével szórakozunk, kommunikálunk, informálódunk — vagy mindezt egyszerre Google, iWiW, MSN: internet a hétköznapi életben Kikeresem a Google-lal, be­jelölöm az iWiW-en, üzenek neki MSN-en, megnézem a YouTube-on, felhívom Skype-on: egész sor internetes alkalmazás lopta be magát a mindennapi éle­tünkbe. FELDOLGOZÁS A fentiek közös jellemzője, hogy nap mint nap használjuk őket, em­legetjük őket, vagy legalábbis hal­lunk róluk: aki pedig nem, az is minden bizonnyal hallani fog. Hogy miért? Mert ezek az internet legelterjedtebb, leghasznosabb eszközei, amelyek segítségével szó­rakozunk, kommunikálunk, infor­málódunk - vagy mindezt egyszer­re. Nem árt tehát, ha egy kicsit job­ban megismerjük őket. Google, avagy a webkeresés Mi ez? A Google nem egyszerű­en egy webkereső: neve mára egye­nesen egyet jelent a webkereséssel, olyannyira, hogy már a köznyelv­ben is meghonosodott a „guglizni” kifejezés. A világon a felhasználók kétharmada ezt a webkeresőt hasz­nálja, Szlovákiában is erős a piaci pozíciója, Magyarországon pedig kilencven százalékos a cég piaci ré­szesedése, már ami az úgynevezett szabad szavas keresőket illeti. Miért futott be? A korábban szé­les körben elterjedt keresési algo­ritmusokkal ellentétben a Google nem azt veszi figyelembe, hogy a keresett kifejezés hányszor szere­pel egy dokumentumban, hanem azt, hogy az oldal mennyire kap­csolódik a keresett témához. Ehhez a Google osztályozza a webolda­lákat: amelyikre többen linkelnek, az többet ér, és az értékesebb lapok linkjei is többet érnek (persze a tel­jes képlet ennél jóval bonyolul­tabb). Az oldalak rangsorolási rendszerét nevezik PageRanknek. A módszer olyan sikeresnek bi­zonyult, hogy a két stanfordi egye­temista, Larry Page és Sergey Brin által alapított cég pár év alatt leta­rolta a keresési piacot. Az első al­goritmust 1996-ban fejlesztették ki, a kereső 1998-ban indult el, és 2004-ben már nyolcvan százalék­ban részesedett az összes internetes keresésből. Ez az arány csak azért esett vissza a napjaink­ban érvényes hatvanra, mert a má­sodik legnagyobb kereső, a Yahoo ugyanabban az évben megszakí­totta vele a partnerséget. Érdekességek A Google név egy matematikai kifejezés, a googol, a tíz a századi­kon elírásából származik. Az elne­vezés már csak azért is illik a cégre, mert az a világ legjobb matekzseni­jeit és programozóit igyekszik meg­nyerni magának keresője tökélete­sítéséhez. A Google már nem csak web­kereső: a vállalat egyre nagyobb arányban veszi ki részét a hirdetési piacból is az AdSense hirdetési rendszerrel, amely a weboldalák témájához kapcsolódó szöveges hirdetéseket jelentet meg. A cég másik meghatározó profil­ja a telepített szoftver nélkül, a böngészőben futtatható alkalma­zások, illetve onnan elérhető szol­gáltatások fejlesztése: üyen például a Gmail levelezőszoftver, a Google Dokumentumok szövegszerkesztő, vagy a Picasa web albumok. A cégnek jelenleg 15 ezer alkal­mazottja van világszerte, amivel a multinacionális vállalatok között még műidig nem számít nagynak. Bár ezt innen nehéz elképzelni, van, ahol nem a Google a legnép­szerűbb kereső. A kínai piacot a Baidu, a koreait a Naver, az oroszt pedig a Yandex nevű magánkézben lévő kereső uralja. Nincs többé magány - az iWiW és a közösségi oldalak Mi ez? Az iWiW (International Who is Who, vagyis Nemzetközi Ki Kicsoda, bár a nemzetközi teijesz- kedésről egyelőre lemondtak az üzemeltetők) egy magyar fejleszté­sű közösségi oldal, amelyen az em­ber az ismerőseit gyűjtögetheti. A szájt egyedisége abból származik, hogy sok más hasonló webes szol­gáltatástól eltérően itt a valódi ne­vével regisztrálhat az ember, és ele­ve nem „magányos farkasként”, kezd, hanem valakinek az ismerős­ként kerülhet be - meghívóval. Miért futott be? A kilencvenes években az internetezők weboldalt készítettek, ahol írtak egy pár sort magukról, összeszedték a kedvenc linkjeiket, és rendszerint össze­gyűjtötték a kedvenc vicceiket is. Az ezredforduló után blogolni kezdtek azok, akikben volt némi hajlandóság az online naplóírásra. Az elmúlt években pedig az jött di­vatba, hogy az ember közösségi szájtokon belül tölt ki magáról egy adatlapot, ami a leghatékonyabb módja annak, hogy kapcsolatba lépjen és kapcsolatot tartson má­sokkal. Hogy miért? A felhasználók a sa­ját magukról megadott „paraméte­rek” alapján találnak egymásra, le­gyenek volt iskolatársak, régi kollé­gák, vagy ugyanazon hobbi meg­szállottái. A közösségi oldalak rá­adásul egy sor változatos eszközt kínálnak a kommunikációra, és megőrzik a kapcsolatot - amíg va­laki nem törli magát a rendszerből. Az iWiW ezt a divathullámot lo­vagolta meg sikeresen: ami pedig a fő vonzerejét jelenti, az egyszerűen pszichológia. A felhasználók legin­kább rég nem látott ismerőseiket fedezik fel újra rajta keresztül, vagy a nap műit nap látott embereket „kukkolják” új nézőpontból. Érdekességek A szájtot Várady Zsolt indította el 2002-ben, és első körben a saját ba­rátait hívta meg. Akkoriban a WiW (még az international jelző nélkül) egy 486-os számítógépen műkö­dött saját domainnév nélkül, és két hét alatt érte el a nyolcszáz felhasz­nálós számot. 2005-ben több mint százezren, 2006-ban, a megújulást követően pedig már több mint egymillióan voltak az iWiW-ezők, és a szájtot ugyanabban az évben vásárolta fel a T-Online közel egy- milliárd forintért. A világ első, sike­resen óriásüa nőtt közösségi oldala a Google tulajdonában van, a neve pedig Orkut. Ne lepődjön meg, ha nem nagyon hallott még róla: az ol­dalt elsősorban brazü felhasználók látogatják, így a meghatározó nyel­ve a portugál. Az első, feltűnően nagyot „rob­bantó” szájt, a MySpace elsősor­ban a fiatalok és a zenei előadók körében örvend nagy népszerű­ségnek, erőteljes hatást gyakorol­va a popkultúrára. A 2003-ban ala­pított oldalt 2005-ben 580 miihó dohárért vásárolta fel a Fox televí­ziós láncot is birtokló News Corporation. Napjaink legfrissebb közösségi hálós sikertörténete a Facebook, amely 2004-ben indult el, és eredetileg harvardi diákok­nak készült. Miután 2006 szep­temberében megnyitották a nagy- közönség előtt, valósággal elözön- lötték a felhasználók, és egy év alatt a hatvanadikról a hetedik helyre ugrott a legnépszerűbb amerikai szájtok rangsorában. Si­kerét sokrétű szolgáltatásainak kö­szönheti: korládan mennyiségű fo­tót lehet rá feltölteni, és számtalan játékos vagy hasznos alkalmazás áh a felhasználók rendelkezésére, akik például kvízt készíthetnek, úti beszámolót írhatnak, a kedvenc filmjeiket pontozhatják, játszhat­nak, és maguk is fejleszthetnek a Facebook alá szoftvereket. írj MSN-en! ­azonnali üzenetküldők Mi ez? A Messenger egy azonnali üzenetküldő (eredeti nevén Instant Messaging, vagyis IM) szolgáltatás. A szövegablakba begépelt üzenetet azonnal eljuttatja a címzetthez, és a beérkezett üzenet egy felpattanó ablakban jelenik meg, és a partner is azonnal vissza tud írni. A szoft­verrel lehet fájlokat, képeket külde­ni, sőt, akár webkamerán, mikrofo­non keresztül beszélgetni is. Miért futott be? A „Messenge- rezés” főleg a fiatalok körében nép­szerű: előnye, hogy sokkal gyor­sabb, műit az e-mail, hiszen rövi- debb üzenetet lehet vele egy ké­nyelmes szoftverrel továbbítani. A Messengerben - és a hasonló IM- szoftverekben - az ember csak az ismerőseivel léphet kapcsolatba, a kontaktoknak ugyanis kölcsönösen vissza kell igazolniuk egymást, ezért a spammerektől is viszonyla­gos védettséget biztosít. Az üzenetet a címzett akkor is megkapja, amikor nincs a gép előtt, és a beszélgetés tempója is a part­nerektől függ: az ember akár egy­szerre tucatnyi Messenger-ablakot is nyitva tarthat, és maga dönti el, kinek milyen intenzitással válaszol. Bár nálunk a legtöbb munkahelyen „időrabló” mivolta miatt tűzzel- vassal üldözik, a Microsoft már iro­dai szoftvercsomagjába is beépítet­te az azonnali üzenetküldőt, mivel ha a dolgozók nem a barátaikkal csevegnek rajta, hanem a kollégák­kal tartják így a kapcsolatot, akkor a munka is hatékonyabb. Az ember egyszerűen megkímélheti vele ma­gát attól, hogy át kelljen kiabálnia az iroda túlsó végébe, vagy fel kell­jen állnia, hogy megkeresse a pár szobával arrébb lévő kollégát, hogy megkérdezze tőle, kész van-e már a jelentés, vagy lefőtt-e a kávé. Az MSN-ben található három be­tű a Microsoft Network Services rö­vidítése, és a redmondi szoftveróri­ás 1995-ben elindított online szol­gáltatáscsomagját keh érteni alat­ta. Ebből az MSN Messenger üze­netküldő lett a legnépszerűbb, ami azonban csak a szoftver „leányko­ri” neve: a cég két évvel ezelőtt be­vezette a Live elnevezést, és a Live.com gyűjtőportált a webkettes eszközei számára. A Messenger hi­vatalos neve így „Windows Live Messenger”, azonban a legtöbben mind a mai napig MSN-ként vagy Messengerként emlegetik. Érdekességek IM-ezni nem csak a Microsoft al­kalmazásával lehet, bár hazánkban messze ez a legnépszerűbb. A szö­veges üzenetküldésre ma már a ffeemaü, a Skype és a Google Mail is jó, ezekben is van IM-kliens. Az Egyesült Államokban népszerű a Yahoo! és az America Online AIM nevű üzenetküldője is. Említettük már, hogy az IM-ezés főleg a fiatalok körében népszerű: nos, egészen pontosan a tinédzse­rekről és a huszonévesekről van szó, akik a legfrissebb amerikai fel­mérések szerint olyannyira hozzá­szoktak a chateléshez, hogy e-mailt a barátaiknak már alig-alig írnak. A szülőket viszont egyenesen sokkol­ja, hogy a „kölykök” monitorán egyszerre 10-15 chatablak villog, és mindenkinek válaszolgatnak, miközben megy a tévé, szól a zene az iPodról - pedig közben elvileg a leckét űják. (o) Folytatjuk. DIGITALLY A mellékletet a LINKPRESS készíti. Felelős szerkesztő: Szabó László tel: 02/59 233 441; e-mail: digitalia@ujszo.com , Levélcím: Digitália, Nám. SNP 30, 814 64 Bratislava 1

Next

/
Thumbnails
Contents