Új Szó, 2007. október (60. évfolyam, 225-251. szám)
2007-10-27 / 248. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. OKTÓBER 27. www.ujszo.com Irodalmi találkozó az érsekújvári Adriatic Caféban Egy este Kukorelly Endrével AJÁNLÓ Érsekújvár. Kukorelly Endre íróval, költővel találkozhatnak az olvasók október 29-én, hétfőn 18 órától az Adriatic Caféban. A több rangos díjjal kitüntetett írónak számos kötete jelent meg. Az utóbbi években a Kalligram Kiadó „házi szerzői” közé tartozik, több műve is napvilágot látott a kiadónál, így a TündérVölgy, avagy Az emberi szív rejtelmeiről című regénye, amelyben „fájdalmas melankóliával és iróniával jelenik meg az apa és a család sorsa az ötvenes-hatvanas évek Magyarországán”, s amelyet maga a szerző is egyik legfontosabb munkájának tart, valamint a Rom, amely alcíme szerint A komonizmüs története. Samunadrág címmel gyerekverseit jelentette meg a Kalligram, az AB-ART Kiadó pedig Kukorelly Endre legszebb verseit adta közre. A kortárs magyar irodalom markáns, egyedi hangú személyiségének beszélgetőtársa H. Nagy Péter irodalomtörténész, kritikus Kukorelly Endre (Somogyi Tibor felvétele) lesz. Az est szervezője a Nyitra Megyei Önkormányzat és az érsekújvári Anton Bemolák Könyvtár, házigazdája pedig Kecskés Ildikó. (ú) MOZIJEGY Ébredő sötétség December 21-én, amikor a legrövidebb a nappal, Will Stanton a születésnapját ünnepli. Most éppen a tizenegyediket. Olyan ajándékot kap, amire biztosan nem számított, és valószínűleg nem is nagyon vágyott. Megtudja, hogy kiválasztott kevesek utolsó élő képviselője: az ő feladata, hogy megvédje a világot a sötétség győzelmétől. Mert a sötétség erői sosem adják fel a harcot, és sosem csüggednek; kitartóan hisznek a maguk igazában. Will mágikus jeleket követve, az időben előre- és visszautazva, az antik Rómától a távoli jövőig vándorolva próbálja teljesíteni feladatát: a karácsonyig tartó napok számára sosem látott kalandokat, csodákat és küzdelmet hoznak. The Seeker: The Dark Is Rising / Prebudenie tmy. Amerikai akciófilm, 2007. Rendező: David L. Cunningham. Szereplők: Alexander Ludwig (Will Stanton), Ian McShane (Merriman Lyon), Gregory Smith (Max), Wendy Crewson (Mary Stanton), James Cosmo (Dawson), Amelia Warner (Maggie Barnes), (port.hu) Václav Havel új darabját a Vinohrady Színház mutatja be elsőként - a premier május végén várható A visszatérést nehezítő Távozás Elnökként a prágai Nemzeti Színházban búcsúzott Václav Havel, drámaíróként azonban - hosszas huzavona után - a Vinohrady Színházzal kötött szerződést, ahol felesége, Dagmar Havlová mint Dúsa Veskmová hosszú évekig a társulat egyik vezető színésznője volt. SZABÓ G. LÁSZLÓ A huzavonát a szerző által meghatározott szereposztási feltételek okozták. Illetve még egy kikötés: a rendező személyét is maga Václav Havel határozta meg. E kettő együtt pedig nem kevés. Michal Docekal, a Nemzeti prózai társulatának vezetője, aki ötödik éve formálja Csehország első számú színtársulatát, látva az író szereposztásbeli igényeit, úgy fogalmazott: „Ha én ezt elfogadom, és tizenhárom szerepre vendéget hívok, szétverem a csapatot.” Václav Havel drámáit a nyolcvankilences változások után ismerte meg igazán a közönség. A normalizáció éveiben hivatalos bemutatóról szó sem lehetett, olvasói is csak szamizdat formájában juthattak a műveihez. A bársonyos forradalmat követően azonban, ahogy a csehek mondják: kiszakadt a zsák. A cseh színpadokat valósággal elárasztották Václav Havel darabjai. Az Audiencia, a Vernisszázs, ä Largo desola- to, a Kerti ünnepség, a Koldusopera (amelyből Jirí Menzel filmet is készített) újabb és újabb bemutatót ért meg, és neves külföldi társulatok repertoárjára is felkerült. Az elmúlt években azonban alaposan megritkult a Havel-bemuta- tók száma. Új darabra pedig jó ideje hiába vártak a színházak. Elnökké való kinevezése óta Václav Havel nem írt egyetlen színpadi művet sem. Csak most, hosszú kihagyás után, hetvenegy évesen. Távozás a címe, s alighogy megszületett, máris komoly viharokat kavart. Az öt felvonásos, tizenhét szereplőt mozgató darab főhőse egy ki nem mondott ország kormányfője, Vilém Rieger. Hivatalos visszavonulása után családjával, barátnőjével, Irenával és közvetlen munkatársaival továbbra is egy állami tulajdonban levő villában lakik. Egy bulvárlap riportere szegezi neki elsőként a kérdést: birtokolhatja-e továbbra is azt a Dagmar Havlová és Václav Havel a 2006-os Karlovy Vary-i filmfesztiválon (CTK-felvétel házat, amely voltaképpen nem az övé. Ugyanezt a kérdést később a miniszterhelyettestől, majd az elnökhelyettestől is megkapja, aki viszont „pompás” lehetőséget kínál fel Riegemek: ha támogatásáról biztosítja az új politikai garnitúrát, potom áron megveheti a vü- lát. Ellenkező esetben költözhet egy garzonlakásba. Fausti ajánlat... a kormányfő azonban ugyanolyan döntést hoz, mint amilyet hasonló esetben Václav Havel hozna. Ennyi a történet pár mondatban, viharokat azonban nem a belőle fakadó morális kérdésekkel kavart, hanem a szerző igényeivel. Václav Havel, miután leadta az elnöki iroda kulcsát, többször nyüatkozta: visszatér az íráshoz. Kérem, röviden! című elnöki memoárját tavaly adta ki, a Távozás utolsó sorait az idén vetette papírra. A jelek szerint azonban nemcsak a távozás nehéz - a (színházi és irodalmi életbe való) visszatérés is megköveteli a magáét. Irena szerepét érthetően feleségének, Dagmarnak szánta Havel. Riegert régi jó barátjának, az Amerikában élő neves cseh színésznek, a Jan Svérák rendezte Általános iskolából is jól ismert Jan Tnskának írta. A darab rendezőjét is ő választotta meg: a legendás cseh színpadi rendező, Alfred Radok Svédországban élő fia, David Radok személyében, aki azonnal igent is mondott a felkérésre. Radok azonban szívesen osztott volna szerepeket a Nemzeti társulatában, hiszen tudja, milyen komoly feszültségeket szül egy társulaton belül, ha egy előadásban csak pár kisebb szerep marad a házbelieknek. Havelt azonban csak az általa összeállított szereposztás izgatta. Ő a szívéhez legközelebb álló arcokat akarja színpadon látni, azokat a színészeket, akikkel hajdanán szorosan együttműködött és életre szóló barátságot kötött. Michal Docekal azonban kitartott korábbi ajánlata mellett: a női főszerepet megtartja Dagmar Havlovának, a darab többi szerepét azonban házon belül osztja ki. Ebben a „leosztásban” pedig Jan Tfíska is kimaradt a pakliból, aki öt éve készül a szerepre, hiszen Václav Havel már 2002-ben, a Lear király várbeli bemutatója után közölte vele, hogy ő is valami hasonlóra készül, a Lear mai, csehországi változatára. Tavaly, karácsony előtt aztán, amikor Václav Havel a New York-i Columbia Egyetemen tartott előadássorozatot, találkoztak is az exelnök manhattani lakásában, hogy legapróbb részleteiben is átvegyék a darabot. Kisebb változtatások után Havel el is készült a művel, amelynek érdekessége, hogy a tizenhét szereplő mellett felvételről a szerző hangja is megszólal. így ad ironikus felhangot azoknak a részeknek, amelyeket átírni már nem akart, visszaolvasva valahogy mégis szentimentálisnak tartott. Azok, akik már teljes egészében olvasták a darabot, úgy vélik: tipikusan haveli, tele szarkazmussal és iróniával, s bár saját élményeit, érzelmeit tálalja az író, nincs benne sem keserűség, sem hisztéria, de még csak egy csipetnyi önsajnálat sem. Dagmar Havlová szerint gyönyörű és páratlan mű, a legjobb, amit Václav Havel ez idáig írt. Dagmar Havlová pedig, ahogy ígérte: visszatér a Vinohrady Színházba. Ha a Távozás női főszerepe valamilyen oknál fogva el is kerülte volna, Csehov Cseresznyéskertjének Ljubov Andrejev- nája aligha. Azt már korábban megkapta, s a jövő év januárjától játszani is fogja. Ezt követően pedig jöhet a Távozás, amelyet az évad vége felé, május utolsó napjaiban mutat be a Vinohrady Színház. Az ötvenhárom éves David Radok, a darab színpadra ál- modója Svédországban - ahová 1968-ban, a szovjet megszállás után menekültek a szülei - jeles operarendező. Prágában ez lesz a nagy bemutatkozása. Ami pedig a darab további sorsát illeti, már az is ismeretes: a prágai premier után előbb Hradec Královéban, majd Ceské Budéjovicében és Brünnben kerül színpadra a mű, de a közeljövőben a Szlovák Nemzeti Színház és a londoni Royal Shakespeare Company is műsorára tűzi. A svájci Rupf-gyűjtemény remekművei Budapesten Picasso, Klee, Kandinszkij MT1-TU DÚSÍTÁS Budapest. Picasso, Klee, Kan- dinszkij címmel a klasszikus modem képzőművészet legjelentősebb alkotóit és irányzatait bemutató kiállítás nyűt tegnap Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban. Philippe Lévy, a Hermann és Margit Rupf Alapítvány elnöke köszöntőjében megemlékezett az alapítvány létrehozóiról. Az 1880-ban, Bemben született rövidáruüzlet-tulajdonos és neje 1907-ben kezdte felépíteni gyűjteményét. Akkoriban vásárolták első képeiket, Georges Braque és Pablo Picasso festményeit, amelyeket ma a kubizmus korai szakaszának legfontosabb alkotásai között tartanak számon. A Rupf házaspár sokszor közvetlenül a festőállványról vásárolta meg az alkotásokat, több művésszel pedig, így Paul Kleevel is baráti viszonyban voltak. Ennek köszönhetően az 1950-es évekre a gyűjteményben már több mint 180 Klee-mű szerepelt. A múzeum összegzése szerint a kiállításon szereplő művek keletkezésüket tekintve átfogják a XX. század első felét: a legkorábbi művek az 1900-as évek elejéről, a legkésőbbiek az 1960-es évekből származnak. A tárlaton többek között a francia André Derain, Othon Friesz, Georges Braque és Fernand Léger alkotásai, a spanyol Pablo Picasso és Juan Gris művei, a svájci Paul Klee és az orosz Vaszilij Kandinszkij munkái adnak átfogó képet a korszakról. A kiállítás címében szereplő három mestertől összesen 41 alkotás látható. A tárlat január 27-ig várja a nagyközönséget a Szépművészeti Múzeumban. A közönség a mester egy régebbi alkotását, az Oldás és kötés című filmet láthatja Jancsó Miklós az Itt és most-klub vendége JUHÁSZ KATALIN Kassa. Az Itt és most-klub e havi vendége Jancsó Miklós filmrendező, akivel hétfőn, október 29-én este hat órakor találkozhatnak az érdeklődők a Thália Színház Márai Stúdiójában. Az idén nyolcvanhat éves világhírű filmes „nyelvújító” ma is töretlen energiával dolgozik, szereti fiatal tehetségekkel körülvenni magát, és a lehető legteljesebben a jelenben él. Legutóbbi alkotását (Ede megevé ebédem), amelynek minden kockájáról süt a könnyedség és a spontán alkotói jelenlét, az idei filmszemlén mutatták be. A kassai közönség ezúttal a mester egy régebbi alkotását, az Oldás és kötés című filmet láthatja, amely egy majdnem krisztusi korú, elsőgenerációs értelmiségi szembesülés-története. Jávor Ambrus ambiciózus és sikeres sebész, úgy érzi, hogy övé a világ. A három tételből álló film egyetlen napja alatt azonban majd minden biztos pont megkérdőjeleződik a főhős életében. Határhelyzetben, két világ (a családi, paraszti hagyományok érzelmi köteléke és a modem, városi értelmiségi lét hűvös idegensége) között keresi önmagát A film három tétele három szimbolikus pillér: a munka, a szerelem és a család. Oldás és kötés, azaz hagyománykeresés és elszakadás, személyiségünk és értékrendünk biztosnak hitt elemeinek újraértékelése, felülvizsgálata jelenti a történet alapproblémáját. Hirsch Tibor kritikus a következőket írja Jancsóról: .Alkotói pályájának alakulása a magyar film fordulatait követi, úgy negyven esztendeje. Mintha bizony a Jancsó Miklós (Képarchívum jancsói életmű nem csupán önmagának és a vüág állapotának volna finom jelzőeszköze, hanem saját nemzeti kultúráján belül a mozgókép-művészet felemelkedésének, útkeresésének, elbizonytalanodásának, magára találásának. (...) Jancsó Miklósra akkor figyelt föl a világ, amikor a magyar filmre. Természetesen az egybeesés oksági kapcsolat is, de nem csak az: a magyar filmművészet Jancsónál fiatalabb nemzedékének tagjai külön-kü- lön már keresték a saját szerzői stílusukat, amikor Jancsó a Szegénylegényekkel (1965), és a visszamenőleg fölfedezett így jöttémmel (1964) jelezte a világnak, hogy egyáltalán létezhet azonosítható markáns magyar filmstílus és filmes attitűd, mely mellesleg egy alkotóhoz köthető.” A vetítést követően beszélgetésre kerül sor a rendezővel, melynek egyik vezetője Krasztev Péter, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója. A közönségtalálkozó a Kassai Kiadás elnevezésű, egy hónapon át zajló kulturális rendezvénysorozat záróeseménye. (Képarchívum)
